Békés Megyei Hírlap, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-08-09 / 158. szám

1995. július 8-9., szombat-vasárnap # BÉKÉS megvei hírlap „Mérték, ízlés, szakértelem, tájékozottság, logika és esztétika...” *£gy gazdag életpálya epizódjai A mivégre vagyunk e világon kérdést az emberek vérmérsék­letük és értelmi szintjük szerint sokféleképpen válaszolják meg. Az ember, akire most emlé­kezünk, szavaival és tetteivel nagyon is szépen megfogalmazta élete értelmét, célját, ars poeticá­ját. Petőcz Károly, a családfő, a nyomdász, a kolléga és barát örökre elment közülünk. Életpá­lyájából csak töredékek férnek bele ebbe a megemlékezésbe, munkásságának epizódjai. Petőcz Károly (192U—1995) tózkodása után hazatérve, mély meg­rendüléssel fogadta a hírt Petőcz Károly haláláról. Nemcsak a megye nyomdász­kollektívájának, de a könyvkiadás egé­szének nagy vesztesége, hogy eltávozott közülünk, munkája, egyénisége hiá­nyozni fog. A vállalatvezetés tudja, hogy az elhunyt rendkívül gazdag szellemi hagyatéka, gyűjteménye nagy értéket je­lent a nyomdászkultúra számára, azt őrizni, ápolni kell, abból nagyon sokat lehet tanulni, a jelen és a jövő nyomdász­nemzedéke számára megbecsülendő kincs. Ezért meg fogjuk találni a módot, hogy a családdal megbeszélve, a gyomai nyomdamúzeum tulajdonában gyümöl- csöztessük. Dr. Szabó Ferenc megyei múzeum­igazgató (korábban megyei levéltárve­zető) munkakapcsolata Petőcz Károllyal a ’60-as években kezdődött. Visszaem­lékezéséből kitűnik — és ez nem tekint­hető szerénytelenségnek —, hogy egy alkotócsoport nevében beszélhet, hiszen dr. Papp János, Elek László ugyanebben a kapcsolatrendszerben tevékenykedett. Petőcz Károly a helytörténeti munkáknál is igényes volt, szem előtt tartva a tarta­lom és forma egységét. Műszaki szer­kesztői munkáját, de még a gyomai nyomda nevét is csak értékekhez adta. A közös kutatások, szerkesztések, közös munka (a nyomdaipari múzeum újraren­dezése 1982-ben), szerzőtársi kapcsolat a személyes nexus bensőségességét is megteremtette, mert kezdetben Petőcz Károlyt a régi nyomdászok tradicionális tartózkodása jellemezte. Megtisztelő öröm annak a tudata, hogy a Munkácsy Mihály Múzeum adhatott otthont emlék- kiállításának. A Tevan Kiadó vezetőivel beszél­getünk, mintegy zárva az emlékezést, 1924-ben született Komáromban, a gim­názium 5. osztálya után szedőtanuló lett, és 1943-ban tett szakvizsgát. 1947-ben a drámai szlovák—magyar lakosságcse­re-egyezménnyel került Békéscsabára, itt alapított családot, kisebb nyomdákban kezdett dolgozni, majd 1949-ben lépett az akkor már államosított Tevan Nyom­dába, és azóta megszakítás nélkül ott dolgozott nyugdíjas koráig — csak a nyomdanév változott. Kéziszedőként kezdte, műszaki posztokat töltött be, 1963-ban lett a gyomai nyomdavezetője, 1980-ban a nyomdák egyesítése után ter­melési főosztályvezető, majd művészeti vezető. Tevan és Kner öröksége Mintaképe az autodidakta karakternek. A személyiség adta tehetségre az alapok után az önképzés rakta fel a széles körű tudásanyagot. Az alapok: a nyomdaipari technikum, a tevani és kneri szellemi örökség: erre építette fel hihetetlen szor­galommal, önuralommal, sok-sok mun­kával az igényes nyomdatermék tipográ­fiai ismerethalmazát. Elsősorban tipo­gráfusnak vallotta magát — ezzel érde­melte ki elismeréseit, kitüntetéseit, min­denekelőtt megemlítve a Tótfalusi Kis Miklós-díjat. Hetvenedik születésnapja alkalmával Kántor Zsolt költő, szerkesz­tő interjút készített vele. így vallott ak­kor: „Mérték, ízlés, szakértelem, tájéko­zottság, logika és esztétika az én káno­nom...” Szigorú és nagy igényű ars poeti­ca! Akik ismerték, tudták róla, hogy veze­tői, műszaki munkakörében sajátosan keményvágású, precíz, következetes embertípus. Vezetői módszere nem volt problémamentes, bár tagadhatatlanul eredményes. Vitázó típus, érvek garma­dával. Rendkívül ellentmondásos alkat­nak lehetett tartani, sokakat ingerelt sajá­tos nézeteivel, született „ellenzék” volt. A legkeményebb időkben is bátran és becsületesen vallásos ember maradt. Hi­te tapintatos, nem tolakodó. Nemcsak vallotta, de áldozatos egyházi munkával szolgálta is katolikus tanait — így emlé­kezett meg róla Bielek Gábor jaminai apátplébános temetési beszédében. Sokfelé osztódott testben és lélekben. A bázis a család volt: felesége, négy gyermeke és tizenegy unokája! A szak­ma és a föld mindig párhuzamos volt életében. Családi házuknál feleségével elég nagy kertet műveltek. És alkotott nyugdíjba vonulása után is. Pedig már egészségét, testét meggyötörte egy ko­rábbi balesete és a félelmetes infarktus. Az örök nyughatatlanság Villantsuk most fel alkotó tevékenységé­nek főbb fázisait! Szerkesztői, tipográfu- si tudása közismert és irigylésre méltó volt. írói, szerzői munkássága széles skálát mutatott: cikkeket, tanulmányo­kat, könyveket olvashattunk tollából. Gyomai vezetői időszakában bekapcso­lódott a budapesti kiadók könyveinek tervezésébe és a helytörténeti könyvki­adás láncolatába. Tizenhét esztendőn át volt műszaki szerkesztője, tervezője a békéscsabai kiadású Új Aurora irodalmi és művészeti folyóiratnak. A gyomai Előadását tartja az 1989-es Tevan-ünnepségen nyomda alapításának századik évfordu­lójára megjelent az Egy évszázad mezs­gyéjén című nyomdatörténeti kötet, me­lyet két szerzőtársával (dr. Szabó Ferenc és Malatyinszki József) alkotott, majd a Kner Nyomdaipari Múzeum újjáépítése kapcsán ugyanekkor el indított nyomdai­pari füzetek szerkesztőjeként egy nagy­szerű sorozat gazdája, írója lett, több kötetével hagyományőrzője, ápolója volt a régió nyomdászattörténetének. Büszkén vallhatta magáénak azt a gyö­nyörű termést, amelyet a ma már rene­szánszát múlta minikönyvek szerkesz­tésében, kiadásában elért. Publikáló hajlama az örök nyughatat­lanság szellemében fogant, olyan széles skálán, amelybe belefértek: az egykori Békési Élet, a mai Bárka folyóirat művészeti munkássága, a Magyar Grafi­ka elmélyült szakcikkei, a valamikori üzemi lap, a Kner Tükör számtalan írása, a Békés Megyei Hírlap olvasói levelei és publicisztikái. És az utóbbi évek újabb nagy kihívása: a művészeti, szerkesztői munka a Tevan Kiadónál: gyönyörű szellemi hagyaték. Előadói tevékenysé­ge ugyanolyan igényes volt, mint amilyet írásaiban megismertünk, soha nem csa­latkoztunk felkészültségében. Szóban és írásban jellegzetes irónia hatotta át mon­dandóját, riposztjai találóan ültek és vág­tak. Kollégák visszaemlékezései A megemlékezések sorában szóljanak először az egykori munkatársak! Galambos Gyuláné (kereskedelmi­gyek. vezető): Petőcz Karcsiról múlt idő­ben írni szinte lehetetlen. Róla, az örökké nyüzsgő, mindig tettrekész emberről ne­héz elhinni, hogy nincs többé. Örülünk, hogy mi, gyomaiak egy kicsit magunké­nak is vallhatjuk. Precíz, rendszerető és rendszerező embernek ismertük. Mi, akik a pályánk kezdete óta vele dolgoz­tunk, sokat köszönhetünk neki. A mun­kában nem ismert megalkuvást, környe­zetére is igényes volt. Nemcsak a vezetőt tiszteltük benne, kollégánk is volt a szó igazi és nemes értelmében. Márton János (termelésirányító): El­ső találkozásom Petőcz kollégával 1964- ben, Békéscsabán volt. O is tagja volt annak a lelkes generációnak, amely vál­lalta az első nyomdaipari szakközépis­kolások szellemi és gyakorlati oktatását. A gyomai vezetői évei alatt vállalkozó szellemű kollégáinak lehetőséget adott kiadványok tervezésére, műszaki szer­kesztésre. A fiatalokat — köztük engem is — pártfogolta, segítette, az előmene­telt biztosította. 1977-ben, amikor terme­lésirányítói munkakörrel bízott meg, bá­torításként annyit mondott: „Drága kol­légám, aki a kolompot nyakába vette, ráznia kell!” Dr. Füzesné Hudák Julianna (múze­umvezető): 1981 őszén ismertem meg Petőcz Károlyt, aki az átszervezések után a Kner Nyomda művészeti vezetője lett a központban. Beszélgetéseink során kiderült, hogy ez a változás őt akkor nagyon megviselte, de szerencsére fel tudta magában oldani a konfliktust, a szerzett sebek idővel begyógyultak. Művészeti vezetőként a múzeum révén rendszeres munkakapcsolat alakult ki .közöttünk. Fiatal kezdőként igen jóle­sett, hogy a hiányzó nyomdai ismerete­ket nem kioktatás, hanem őszinte segít­ség formájában kaptam meg tőle. Be­szélgetéseink a hivatalos ügyeken túlter­jedtek, kirajzolódott belőlük Karcsi bá­csi tájékozott, művelt, sokoldalú, belső tartással rendelkező egyénisége. A mú­zeumi füzeteink további szerkesztésé­ben több terve is volt, ezeket azonban megtörte a halál... Balog Miklós, a Kner Nyomda vezér- igazgatója elmondta, hogy külföldi tar­Az újjáalakított Kner Nyomdaipari Múzeum hiszen Petőcz Károly élete utolsó hat évét ebben az alkotói műhelyben töltötte, életmű-kiállítása 70. születésnapja alkal­mából is e kiadó kezdeményezésére jött létre. Kántor Zsolt főszerkesztő elmond­ja, hogy közel nyolcvan könyv tervezé­se, tipográfiája fűződik Petőcz Károly nevéhez. Dr. Cs. Tóth János igazgató visszaemlékszik a kiadó születésének körülményeire. 1988-ban, a megbízás után kutatott jó műszaki szerkesztő után. Háromszéki Pál, a Kner Nyomda azóta elhunyt vezérigazgatója ajánlotta Petőcz Károlyt, akinek a neve és híre az őt kinevező államtitkár számára is plusz biztosíték volt. Sokszínű egyéniség, an­nak ellenére, hogy a hagyományos isko­lához tartozott. Konzervatívnak tűnt, de veretes volt. Nagy gond lesz pótolni őt a kiadói munkában... Malatyinszki József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom