Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-12 / 135. szám

© 1995. június 12., hétfő j^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Budapestre érkezett Samaranch Nyolcvannégy év után ismét Budapest látja vendégül a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülését. A fontos tanácskozás ugyan csak szer­dán kezdődik, de a különböző bizottságok már vasárnap megkezdték munkájukat. A hét utolsó napján Budapestre érkezett Juan Antonio Samaranch, a NOB 75 éves elnöke, aki 1980-tól tölti be ezt a posztot. A spanyol sportdiplomata különgéppel érkezett a Ferihegyi repülőtérre, ahol Schmitt Pál, a házigazda Magyar Olimpiai Bizottság elnö­ke, Gallov Rezső államtitkár, az OTSH elnö­ke, Aján Tamás, a MOB főtitkára, a 104. NOB-ülés szervezőbizottságának vezetője, Francoise Zweifel, a NOB főtitkára és Pablo Benavides, a Spanyol Királyság magyaror­szági rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete fogadta. A kormányváróban Schmitt Pál üdvözölte Juan Antonio Samaranchot, aki első magyar- országi látogatása, 1982 óta sokadszor ven­dégeskedik Budapesten. A NOB elnöke rövi­den szólt arról, hogy Magyarország nagyon fontos szerepet tölt be a nemzetközi sport­életben, kiváló sportolókkal büszkélkedhet, s emellett számos rangos verseny rendezésével hívta fel magára a figyelmet. Juan Antonio Samaranch megjegyezte, hogy világszerte óriási érdeklődés kíséri a budapesti tanácsko­zást, hiszen itt döntenek a 2002-es téli ötkari­kás játékok helyszínéről. Az újságíróknak lehetőségük nyílt arra, hogy kérdéseket tegyenek fel a NOB elnöké­nek. Az MTI munkatársának érdeklődésére — vajon 1997 után is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első embere kíván-e maradni — nagyon röviden csak ennyit mondott: — El­méletileg nem! Ám a jelenlévő hazai sportvezetők szerint ez nem más, mint egy igen diplomatikus kitérő válasz, hiszen éppen a budapesti tanácskozás témája lesz, hogy a kiválasztottak 75 éves koruk után is a NOB tagjai maradhatnak-e. Egy másik kérdésre válaszolva Juan Anto­nio Samaranch úgy nyilatkozott, hogy Ma­gyarországon is választanak új NOB-tagokat, várhatóan mintegy tíz főt, de a javasolt neve­ket nem hozta nyilvánosságra. Gyermek labdarúgók a Coca-Cola Kupáért Pescarába utaznak a csabaiak Debrecenben, a DATE sporttelepen rendeztek meg a Grund Focialapítvány és a Coca-Cola cég támogatá­sával a debreceni Olasz Focisuli szervezte Kelet- Magyarország négy megyéjét átfogó gyermeklabda­rúgótorna döntőjét. A rangos rendezvényen két korcsoport­ban Békés, Hajdú Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyék két-két csapata küzdött a helyezése­kért. A békési együttesek jól szerepeltek, hiszen Békéscsaba válogatottja megnyerte az 5. osztályosok kategóriájában a viadalt, s így Pescarába utazhatnak a nyáron a gyerekek. Mint Tóth Pál, a megyei együt­tesek kísérője elmondta: nagy közönségsikert arattak a békési fiatalok a Coca-Cola Kupán. A 3—4. osztályosok mezőnyében a csoportmérkőzések során Bé­késcsaba körzeti A válogatott­ja, a második helyen végzett, így bejutott az elődöntőbe. Itt a másik csoport győztesét, Szol­nok csapatát 1—0-ra legyőzték a csabaiak. A döntőben a Debre­ceni Angyalföld együttesével találkoztak, s 1—0-ra kikaptak úgy, hogy a győztes gól 3 perc­cel a lefújás előtt született, így a második helyen végeztek a bé­késcsabaiak. Az együttes tagjai: Máté Gábor, Ondrejcsik Attila, Jancsó János, Sztvorecz László, Benczúr Norbert, KasikPál, Si­mon György, Susánszki György, Tóth András, Csernus Zoltán, Bereczki Gábor, Szép Gábor, edző: Pljesovszki Mihály kondorosi testnevelő. Az 5. osztályosok mezőnyé­ben Békéscsaba válogatottja Bozsár két góljával 2— 1 -re ver­te a Nyíregyházi Focisulit, majd Juhász találatával 1—0-ra a Ti­szafüred együttesét. A házigaz­da Olasz Focisuli ellen 0—0-ás döntetlenre végeztek a csabai­ak, így a csoportban a másodi­kok lettek. Az elődöntőben a másik csoport győztesével, a jó teljesítményt nyújtó Szarvassal mérkőztek. A megyei rangadót 1—0-ra Juhász góljával a csaba­iak nyerték, így a fináléba kerül­tek. Itt ismét az Olasz Focisuli­val találkoztak. A jelenlévő 250—300 szurkoló végig biz­tatta a hazaiakat, ám a rendes játékidőben 0—0-ra végződött a mérkőzés. A büntetőrúgások­ban az első hármat mindkét csa­pat értékesítette, majd Bíró Gé­za kivédte a hazaiak lövését, a másik oldalon viszont a békés­csabaiak értékesítették a bünte­tőt, így 4—3-ra nyerték adöntőt. Szokolay Sándor, a csapat edző­je halkan csak ennyit mondott: — De jó volt, hogy a megyei labdarúgónapon Medgyesegy- házán gyakorolhattuk a bünte­tőrúgásokat... Az aranyérmes csapat tagjai: Bíró Géza, Okos István, Gulácsi Zsolt, Bozsár Gábor, Krizsán Tamás juhász Patrick, Wagner József, Somlyai Imre, Jakab Jó­zsef, Mellár Balázs, Laurinyecz Pál, Sztraka Ferenc, Báder Jó­zsef. A szarvasiak a negyedik helyet szerezték meg. Ä békéscsabaiak sikerükkel egyhetes olaszországi utat nyer­tek. Július 1-jén utaznak Pesca­rába, ahol egy nemzetközi gyer­mek labdarúgótornán vesznek részt. Napközben szabad prog­ramjuk lesz, este pedig nagypá­lyás mérkőzéseket játszanak a gyerekek. A viadal főszervezőjfe, a deb­receni Olasz Focisuli alapítója, Hegedűs Gábor így értékelt: — Nagyszerű mérkőzéseket vív­tak a gyerekek. A Békés megye­iek igazolták, hogy már évek óta magas színvonalú utánpótlás­nevelés folyik a Viharsarokban. Most elért sikerük—egy arany- és egy ezüstérem — további lendületet adhat e munkának. A két győztes, a békéscsabaiak és az Olasz Focisuli csapata, bizo­nyára méltóképpen képviseli majd hazánkat a rangos pesca- rai tornán és nagyszerű élmé­nyekkel térhetnek haza a gyere­kek. (verasztó) III. Madách Kupa kézilabdatorna A békéscsabai Ma­dách Utcai Általános Iskola elsősorban a labdarúgó-utánpótlás neveléséről nevezetes. Az utób­bi időkben egyre többet hallat­nak magukról az Árendás Ist­vánná testnevelő tanárnő által vezetett leány kézilabdázók is. Idén harmadik alkalommal ren­dezték meg a Madách Kupa le­ány kézilabdatomát, két kor­osztályban nyolc csapat részvé­telével. A végeredmény. 5—6. osz­tályosok: 1. Evangélikus Gim­názium, 2. Madách Utcai Ált. Isk., 3. Békéscsabai 2-es sz. isk., 4. Köröstarcsa. Különdíjasok. Legjobb kapus: Kiss Gabriella (Köröstarcsa). Gólkirály: Né­meth Ágnes (Evangélikus gimn.). Legtechnikásabb játé­kos: Nagy Ilona (Madách). Legjobb hazai játékos: Kóródi Éva.' 7—8. osztályosok: 1. Békés­csabai Madách isk., 2. Kétsop- rony, 3. Kondoros, 4. Köröstar­csa. Különdíjasok. Legjobb kapus: Varga Beáta (Madách). Gólkirály: Laurinyecz Henri­etta (Kétsoprony). Legtechni­kásabb játékos: Karlovszki Andrea (Madách). Legjobb ha­zai játékos: Takács Katalin. Különdíjat vehetett át: Puskej Ágnes (Madách). A torna támogatói: Békéscsabai városi sportiroda, Madách Utcai Általános Iskola diákönkormány­zata és a testnevelői munkaközös­ség, a hazai csapat szülői munkakö­zössége, Fekete Gabriella és Ma­rosvölgyi Károly pedagógusok. A Totó 23. heti eredményei 1. Werder Bremen—Karlsruhe ......................2—1 1 2 . Duisburg—Dortmund..................................2—3 2 3. Freiburg—Uerdingen................................... 1—0 1 4. Hamburg—Frankfurt.......................3—1 1 5.1860 München—Kaiserslautern................. 1—3 2 6 . Düsseldorf—Fortuna Köln..........................3—1 1 7 . Mannheim—Wattenscheid......................... 1—1 x 8 . Zwickau—Mainz...........................................2—1 I 9. Acireale—Cosenza............................2—1 1 10. Atalanta—Salernitana........................2—1 1 11. Como—Chievo....................................0—0 x 12. Lucchese—Piacenza...........................1—0 1 13. Vicenza—Cesena.................................6—3 1 +1. mérkó'zés: 14. Verona—Ascoli...................................5—0 1 Tíz esztendeje az ország legjobb nyolc klubja között „Gödörben” a békéscsabai vívók A békéscsabai vívók otthona évtizedek óta a Kórház utca 4. szám alatti épület pincéje, amelyet csak Gödörnek ne­veznek. Az évek hosszú során számos kiváló vívót neveltek ebben a kis teremben. A csa­bai vívók egy évtizede az or­szágos egyesületi rangsor­ban minden évben a legjobb nyolc között végeztek. Ä vi­dékiek közül csak a Tapolca előzi meg őket. A klub kivá­lósága, a párbajtőröző Tóth Hajnalka tavaly megnyerte a junior világkupát és tagja volt a junior világbajnoksá­gon aranyérmet nyert ma­gyar válogatottnak, felnőtt I. osztályú sportoló, miként a junior válogatott tőröző, Fe­kete Gábor. Evek óta nehéz anyagi körülmények között dolgoznak, ám az idén végve­szélybe került a Békéscsabai Előre Vívó Egyesület. A je­lenleg kialakult helyzetről, a kiútkeresésről beszélget­tünk Fekete László elnökkel, Hajtman János vezető edző­vel és Galli Zsolt edzővel. — Tavaly mennyi pénzzel gaz­dálkodtak a csabai vívók? Mi­lyenek az idei kilátások? Nehéz apránként összeszedni — Az elmúlt évben mintegy 3,5 millió forintból gazdál­kodtunk — kezdi a választ Hajtman János, aki tizennégy éve dolgozik edzőként Csa­bán, majd így folytatja: — Eb­ből az össszegből a város ön- kormányzata 1 millió 19 ezret biztosított. Az eredményessé­gi támogatás összege, amelyet az OTSH-tól kaptunk mintegy 800 ezer volt. A fennmaradó mintegy másfél milliót egyéb támogatásokból, szponzorok­tól szedtük össze kemény munkával. Ebben az évben a város 562 ezer forintot ad, míg rendezvényekre további nyolcvanezret. Az 1994-es működéshez hasonló feltéte­lek biztosítása érdekében fi­gyelembe véve az inflációt mi­nimálisan négymillióra lenne szükségünk. Ezzel szemben várhatóan 2,5 milliót tudunk összeszedni, s ebben már csak egy edző bére lesz benne. Saj­nos az önkormányzati támoga­tás mellett semmi más biztos pénz nem áll a rendelke­zésünkre, nem tudjuk idén mennyi központi támogatást kapunk. Mivel Békéscsabán nagyon sok jó sportoló és egyesület van, a tőkeerős szponzorok száma pedig ke­vés, így nehéz a cégektől, vál­lalkozóktól apránként össze­szedni a szponzori támogatást. Bennünket a több kisebb szponzor mellett a budapesti Arany bróker Rt., az Agroker Rt. és a Tex-Mé Kft. támogat. A tagsági díjat sem emelhetjük nagyon, nálunk jelenleg havi háromszáz forintot fizetnek a fiatalok, míg a tanfolyami díj ötszáz forint. Pesten egyéb­ként hat-hétszáz forint a havi tagdíj. — Úgy hallottam, hogy már csak két edző dolgozik az egyesületben. — Valóban így van, karcsú­sítanunk kellett. A technikai vezető, Csetneki István főállá­sú munkaköre — amiért egyébként minimálbért kapott — megszűnt. Most Pista társa­Hajtman János, a békéscsa­bai vívók vezető edzője már ti­zennégy éve neveli a fiatalokat a Gödörben dalmi munkában végzi ezt a munkát. A múlt év szeptembe­rében Medgyesi István szak­edző állása is megszűnt. Jelen­leg csak Galli Zsolt és jóma­gam dolgozunk edzőként. Az edzésekre járók száma hatvan fő, rendszeresen harmincán— negyvenen járnak versenyek­re. Egyébként aki egy kicsit is ismeri a vívást, az tudja, itt naponta iskolázni kell a ki­csikkel, s bizony két edzővel ez a munka ilyen létszám mel­lett nem nagyon mehet kellő hatékonysággal. Az edzők a tréning után rohangálnak — Katasztrofális a helyzet — veszi át a szót Fekete László elnök. — Sajnos az edzők nem abból élnek amihez értenek. Nekik más csatornákon kell a megélhetéshez szükséges pénzt előteremteniük, illetve az egyesület működéséhez szükséges pénzeket hajtják. A mi egyesületünk a társadalom- biztosításnál fennálló tartozá­sát is rendezte egy megállapo­dás keretében, így ma már a takarékosságnak köszönhető­en alig százezer a tartozásunk. A mai rendszerben mi többet fizetünk be különböző jogcí­men az államnak, mint amennyi támogatást onnan ka­punk. Ma már nem marad pénz a diáksportra, az utánpótlás­nevelésre. Ha ez a folyamat így folytatódik, meggyőződé­sem néhány év múlva nem lesz magyar élsport, nem lesznek olimpiai bajnokaink. Az erős nemzetközi mezőnyben a mi sportágunkban csak azok ma­radhatnak talpon, akik indul­nak a különböző vk-versenye- ken, rutint szereznek. Ám arra, hogy elutazzanak egy-egy nagy versenyre nincs elég pénz. A vívósportban egyéb­ként egyre inkább a tengeren­túlra kerül a hangsúly Európá­val szemben, ám ezekre a tá­voli viadalokra még úgy sem tudnak elutazni a magyarok, mint az „öreg kontinensen” zajlókra. —Mi lehet ebből a válságos helyzetből a kivezető út? —- Bár évek óta az ország legjobbjai között vagyunk, sőt Tóth Hajnalka révén nemzet­közileg jegyzett versenyzőnk van, de mellette mindig adunk két-három vívót a nagy világ- versenyekre utazó junior és Tóth Hajnalka, a békéscsa­bai vívósport legnagyobb tehet­sége, aki tavaly junior világku­pát nyert Fotó: Kovács Erzsébet kadett válogatottakba, a me­gyétől semmi támogatást nem kapunk. A város amit ígért azt betartja, biztosítja a létesít­mény fenntartását is. Vélemé­nyem szerint az államnak különböző kedvezményeket kell adni a sportnak, hogy ezt a nehéz időszakot valahogy át­vészelje. Meggyőződésem, a fenti problémák nem csabai eredetűek, ezekre országosan kell keresni a megoldást. Sar­kosan fogalmazok: el kell dön­teni, ennek az országnak szük­sége van-e az élsportra? — mondja az elnök. — Hogyan látja a helyzetet Galli Zsolt, akinek legismer­tebb tanítványa Tóth Hajnal­ka, a honi utánpótlás legtehet­ségesebb tagja? — Kilenc éve vagyok edző, de sajnos az egyesületben ka­pott pénzből nem tudom eltar­tani a családomat. Ezért sze­retnék egy biztos megélhetési forrást találni, s ősztől csak másodállásban edzősködni. Egyébként akit egyszer meg­csapott a vívóterem szele, az nem tudja otthagyni, Nos, így vagyok ezzel én is. Külföldi kapcsolat: szüneteltetve — Na, látja ez az — kapcsoló­dik a beszélgetésbe ismét az elnök. — A megszállott edzők nélkül már régen nem lenne vívás Csabán. Az anyagiak hi­ánya miatt szüneteltetjük kül­földi kapcsolatainkat. Pedig milyen jó volt, amikor nálunk közösen edzőtáboroztak a francia, román, osztrák és uk­rán vívók. Az egyesületben egyébként ma is vannak tehet­ségek a kicsik között, de kitar­tó munkára van szükség annak kibontakoztatásához. Például Tóth Hajni is az első három év szakszerű edzései után került a legjobbak közé — fejezi bé Fekete László. Az évek óta kiváló műhely­munkát végző békéscsabai ví­vók jelenleg végveszélybe kerültek. Ha nem nyújtanak számukra segítséget, könnyen lehet, hogy eltűnik az ország vívótérképéről a megyeszék­hely. Reméljük, eddigi ered­ményeik, a város hírnevének öregbítése itthon és külföldön megér annyit, hogy valaki(k) segítőkezet nyújt(anak) a szá­mukra. Verasztó Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom