Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-27 / 148. szám

ÍBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP

MEGYEIKÖRKÉP

1995. június 27., kedd

Földinh volt. Ma 166 éve

Geszten született Tisza László politikus. Tisza Kálmán és gróf Tisza Lajos fivére. 1848 elején királyi táblai felesküdt jegyzó'. Március 15-e után beállt a Nádor-huszárokhoz, majd a Mik- lós-huszárezredbe lépett át. 1848 végén Mórnál 17 sebbel maradt a csatatéren. A szabadságharc után Berlinben és Párizsban egyetemi tanulámyt folytatott, 1852-ben visszatért Erdélybe és gazdálkodott. 1860-ban bekapcsolódott a politikai életbe. 1866-tól szabadelvű párti országgyűlési képviselő'. Eveken át a véderőbizott- ság és a honvédegylet központi választmányának elnöke. 1902-ben hunytéi.

Telefonszámla.. Több olvasónk kereste meg már lapunkat, hogy adott hónapokban szokatlanul magas telefonszámlát kaptak. Eddig még nincs megoldás; nem tudják, ki(k) telefonálnak mások kontójára tízezer forintokat emelt díjas, és az előfizető számára ismeretlen vonalak hívásával. Várják olyan olvasóink jelentkezését, akik a Matáv Rt.-től részletes telefon- számlát kértek, és panaszt is tettek. Az eset leírását névvel, címmel és telefonszámmal kizárólag levélben kérik a következő címre: 5601 Békéscsaba Pf.

111. A borítékra kérjük írják rá: „Telefonszámla-panasz”.

Úszni tanulnak. Immáron több, mint tíz éve, hogy a szeghalmi gyerekeket nyaranta úszni tanítja dr. Csuta Lajosné helyi testnevelő tanár. Az idén a füzesgyarmati strand feszített víztükrű tanmedencéjében három turnusban közel száz kisiskolás ismerkedik meg az úszás alapvető fortélyaival. A mostani tanfolyam költségének jelentős részét, 95 ezer forintot, a Nemzeti Ifjúsági- és Szabadidősport az Egészséges Életmódért Alapítványtól pályázaton nyerték meg.

„Soha nem ismertem lehetetlent”

Úgy éreztem, haza kell jönnöm

Hoffmann Sándor 1944. szeptember 23-án szüleivel és testvéreivel hagyta el az országot, szőkébb hazáját, Mezőberényt. Most, több mint 50 év elteltével látogathatott haza először. Hoffmann Sándor nem elkeseredett ember, derűs, kiegyensúlyozott, ha nem is Magyarországon, de pár ezer kilométerrel távolabb, Kanadában megtalálta élete célját, boldogságát. Keményen küzdött érte.

— Két kocsival, négy lóval indultunk az útnak annak idején szüleimmel és húgommal. Ausztriába hét hét alatt értünk, a hegyeken keresztül nem is volt olyan egyszerű — kezdte visszaemlékezését Hoffmann Sándor. 1946 februárjában Németországba mentünk, onnan Franciaországba. Három évig ott éltem, egy cukorgyárban dolgoztam. 1951 novemberében kirándultam Amerikában, Torontóba. Egy évig Észak-Kanadában favágóként dolgoztam. Később a munkát irányítottam, szerveztem. Levelezőn kezdtem tanulni, könyvelő lettem. A nyelvet elég hamar megtanultam, nem ismertem

Korabeli képen Hoffmann Sándor és húga

semmiben lehetetlent. Bármit kérdeztek tudom-e, megtudom-e csinálni, mindenre igent mondtam. Addig próbálkoztam valamivel, amíg nem sikerült, vagy meg nem tanultam. 1969-ig könyvelőként dolgoztam egy kanadai nagy papírgyárban, azóta nyugdíjas vagyok.

— Meddig tartózkodik Magyarországon ?

— Három hétig, aztán megyek vissza a feleségemmel. Úgy éreztem, haza kell jönnöm, még egyszer meg kell néznem a hazámat.

—A jelenlegi Mezőberény és az emlékeiben élő ötven évvel ezelőtti Mezőberény hogyan hatott Önre?

— Nagy hatással volt rám, természetesen sokat változott, fejlődött. A Zrínyi úton, a régi házunk helyett új ház áll, de több épületet felismertem, a régi emlékek felidéződtek.

— Rokonai élnek Mezőberény ben?

— Igen, az unokatestvérem. Mikor elmentem, 16 éves voltam, ő meg 14, azóta nem láttuk egymást. Mindketten az akkori gyermekkorra emlékeztünk, az a kép maradt meg bennünk, mikor még gyerekként együtt játszottunk. Nagy öröm volt számunkra a találkozás és feledhetetlen.

Harmati Erzsébet

Tarhos: vonóstábor huszadszor

Pillanatkép a tavalyi vonószenekari tábor hangulatából

Lestyán Tímea, a vonószenekari Jeunesses-tábor idei szólistája tudná elmondani, miért is vágyódik vissza kezdő hegedűs kora óta minden júniusban Tarhos- ra. Talán a tanév utáni feloldódás lehetősége, a közös muzsikálás, a tábor munkájában részt vevő művészek közelsége, szakmai tudása a vonzerő. A Békési Zeneiskola szervezte, huszad- szorra nyíló táborba mindenesetre többszörös volt idén is a túljelentkezés. Budapest, Gyöngyös, Miskolc, Vác, Debrecen, Kecskemét, Szeged zeneiskoláiból és zeneművészeti szakközépiskoláiból érkeztek a fiatalok, közülük többen régi táborlakók; de itt vannak a gyomaendrődi, szarvasi, orosházi, békéscsabai és a házigazda zeneiskola vonós növendékei is. 36 hegedűs és csellista diák tanulja a tegnapi tábomyitás után Vivaldi, Boccherini, Bartók és Mendelssohn

vonószenekari műveit, miközben Szecsődi Ferenc és S. Dobos Márta hegedűművészek irányításával a kurzusaikon is részt vehetnek. Ez különórákat, egyéni foglalkozásokat jelent a legjobbak számára. Ok házihangversenyen mutatkoznak be a többiek előtt.

A két külföldi vendégtanámő:

Bernadett Előd (Svájc) és Ursula Voigt (Ausztria) mellett négy megyei zenetanár és egy főiskolai hallgató segíti a táborvezető, Fejes Antal munkáját. Békés megye önkormányzatának támogatása mellé a Pro Helvétia Alapítvány jelentős anyagi segítséget adott a zavartalan lebonyolításhoz. A záróhangversenyre július 2-án 19 órakor a tarhosi zenepavilonban kerül sor, ahol Takács Katalin műsorvezetésével az első részben a művésztanárok lépnek fel Nátor Éva zongorakíséretével. A második félidőben a tábor vonószenekara mutatkozik be Kapos Gergely, az Operaház fiatal karmestere vezényletével. A Vivaldi-versenymű szólistája: S. Dobos Márta és egykori tanítványa, a ma már másodéves ze- neakadémista, orosházi Lestyán Tímea is.

F.P.Zs.

Ötven nap — ötven lap

Lapunk fél évszázados fennállása alkalmából Ötven nap — ötven lap címmel, a történelmi visszatekintés jegyében sorozatot indítottunk. Összeállításunkban szerepel tallózás egykori újságokból és megszólalnak jeles személyiségek, régi olvasóink, kollégáink, akik hozzájárultak a lap arculatának kialakításához.

Hozzákezdtek Békéscsabán az ifjúsági lakóházak építéséhez

A megyei KISZ-bizottság kezdeményezésére a múlt évben akció indult az ifjú házasok lakásproblémáinak segítésére. A megyei szervek támogatásával az erre vonatkozó terv létrejött, majd ezt követően a tanács a Lencsési úton parcellákat jelölt ki az új lakóházak építésére, a jelentkező ifjak pedig megígérték, hogy társadalmi munkával is részt vesznek a lakások felépítésében.

A társadalmi összefogás eredményeképpen a tavaly még csak áhított terv realizálását megkezdte a Békéscsabai Építő és Épületkarbantartó Ktsz. Dolgozói ezen a héten „elfoglalták” a kijelölt telephelyet és hozzáláttak a felvonulási épületek elkészítéséhez, a meszesgödrök ásásához, az anyagszállításhoz. A jövő héten három brigád kezdi meg az idén átadásra kerülő hat egyszintes lakótömb alapjainak ásását. Ezekben december 31-ig mintegy 24 kétszobás összkomfortos lakás kerül majd átadásra — az első három tömb néhány hónappal hamarább készül el. Az alapok ásásában és a további munkákban is részt vesznek a leendő lakástulajdonosok.

A következő években az akció keretében öszesen 52 épületet hoz tető alá a ktsz, vagyis 208 ifjú házas jut majd kétszobás összkomfortos lakáshoz.

(Békés Megyei Népújság, 1963. június 27.)

így lettem újságíró

Mindig is kacérkodtam a gondolattal, hogy az újságíró szakmát válasszam, ezért szegedi tanárképzős éveim alatt sokat külsőztem a helyi lapnak, egyik legjobb barátom, Riskó Géza felkérésére. Zömében a sporttal foglalkoztam, hiszen ez hatotta át életemet, 16 évig sportoltam, válogatott úszó voltam, vízilabdáztam, majd edzősködésre adtam fejem.

így kerültem Csabára a Ferencvárosból, ahol néhány évig az úszószakosztály vezető edzője voltam. Nagy kedvvel végeztem munkámat, mígnem egy napon egyik csapásról a másikra megváltozott minden a szakosztály körül. A téliesített kis uszodát egy éjszakai kiadós hóesés szétlapította, s a vízművállalat akkori igazgatója pedig mereven elzárkózott attól, hogy megoldást találjanak egy új létesítésére.

Már azon voltam — s történt ez 1977 telén —, hogy hazaköltözöm a Franzstadtba. Nem sokkal előtte, amikor még minden a rendes kerékvágásban haladt, írt a szakosztályról és rólam egy cikket Varga János, a Népújság akkori zsurnalisztája. Most újabbat akart írni keserűvé vált életünkről. A beszélgetés közben kiderült, a lap keres ifjú gyakornokokat, s mivel hallott arról, hogy korábban „míveltem” a szakmát, „beajánlott” az akkori főszerkesztőnek, Enyedi G. Sándornak. Egy hónapos gondolkodásra volt lehetőségem, majd jött a próbaidő, végül 1978. január 1-től a laphoz kerültem. így nem költöztem a fővárosba.

De nem bántam meg.

(Folytatjuk)

Jávor Péter

Megkérdeztük olvasóinkat

Hány évesen érdemes gyereket vállalni?

Benedek Katalin, 17 éves, békéscsabai tanuló:

Szerintem túl korán semmiképpen sem szabad gyereket vállalni. Meg kell várni azt az időt, amikor az ember már minden szempontból meg tud felelni a szülői kihívásoknak. Úgy gondolom, a nőknél a 23-24 éves kor az ideális arra, hogy első gyermeküket megszüljék, a fiúk pedig 30 évesen váljanak apává. Am sajnos ma mind gyakrabban — az anyagiak miatt — egy gyereknél meg is áll a szülői ambíció.

Kocsis Jánosné, 40 éves, szen- tetomyai munkanélküli:

Megítélésem szerint ezt nem lehet meghatározni. Teljesen mindegy, a fontos csupán-az, hogy a világra jövő gyermek egészséges legyen. Én 27 évesen szültem először, s lehet, jobb lett volna hamarabb, de akkor így láttam jónak. Nekem két gyermekem van, ám manapság mind többen csak egyet vállalnak. Pedig ez nem jó, hisz ha ez az állapot tartós lesz, vészesen csökkeni fog a lakosság száma.

Nagy Sándorné, 55 éves, oká- nyi nyugdíjas:

A gyermekvállaláshoz feltételek kellenek, tartalmas tér, ahová öröm beleszületni. Ez az élet legfontosabb dolga, ezért nem szabad elsietni. Az emberi kapcsolatnak el kell mélyülnie, s az anyagi körülményeket is meg kell teremteni. Ez utóbbiakra a mai Magyarországon egy átlagpolgárnak harmincéves kor alatt aligha van lehetősége. Én is 31 évesen szültem, s egyáltalán nem bántam meg.

Idős Ramasz Imre, 73 éves, kardoskúti nyugdíjas:

Ha ma lennék fiatal, a gyermekvállalást alaposan átgondolnám, hisz a mostani feltételek sokkal rosszabak még a 15- 20 évvel ezelőttieknél is. A ruhaneműk, az élelem egyre drágább, most pedig újabb teherként jön a tandíj. Ilyen körülmények között nagyon nehéz gyereket vállalni. Ezért a fiataloknak azt tanácsolom, ne hamar- kodják el a dolgot, várják meg huszonötödik életévüket.

(Magyari)

Sátoros ünnep ’95

Rohanó világban élünk. Egyre kevesebb idő jut az egymással és önmagunkkal való foglalkozásra. A tennivalók sokasága, az állandó hajsza szinte teljesen megbénítja magánéletünket. Állj meg! Ez áll abban a meghívóban, melyet az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, mint történelmi kisegyház „Sátoros ünnep” Programsorozat címmel indított az elmúlt évben, s invitál idei

rendezvényeire. A programsorozat mától egy héten át Mezőbe- rényben zajlik. A Tessedik téren lévő sátornál a program ma este hét órakor filmvetítéssel kezdődik, majd az elkövetkező napokban számtalan ifjúsági program mellett lesznek istentiszteletek kicsiknek és felnőtteknek, koncertek, kispályás focimérkőzések, kerékpárverseny és filmvetítés. — sz —

Jön a Fahrenheit

A tavaly szeptemberben alakult Fahrenheit együttes országos turnéja egyik állomásaként a békéscsabai ifjúsági házban ad koncertet június 28-án, szerdán 19 órakor. A zenekar tagjai: Maróthy Zoltán (gitár, ének), Vörös Gábor (basszusgitár) és Tobola Csaba (dob). A zenészeknek nem kellett a nulláról kezdeniük, hiszen korábban éveken át ők alkották az Ossian hangszeres részét. Csakhogy a magyar heavy metal egyik meghatározó bandája nyolc nagylemez elkészítése és közel negyedmillió hanghordozó eladása után 1994-ben feloszlott.

A Fahrenheit január közepétől egy hónapig a Tom-Tom stúdióban dolgozott, és húsz új dalból végül tíz szöveges és egy instrumentális szám került a Sony Music kiadásában megjelent, debütáló albumra.

Mivel a Fahrenheit tagjai hosszú ideig zenéltek az Ossian- ban, nyilvánvaló, hogy teljesen nem szakadtak el korábbi stílusuktól. Ám az énekes eltérő egyénisége és hangadottságai miatt természetes a változás. „Nem tagadjuk meg az Ossiant, a múltunkat — vallják —, de nem is akarunk ugyanazon az úton járni. Valami újjal, friss zenével szeretnénk előállni, éppen úgy, ahogyan azt az Ossian tette közel tíz évvel ezelőtt.” j