Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-12 / 135. szám
1995. június 12., hétfő IB kpÉKÉS MEGYEI HIRLApInnstadt Sörgyár Kupa nemzetközi női kézilabdatorna, Békés megye Veretlenül, javuló játékkal az élen végzett a magyar válogatott Szombaton egy mérkőzést Orosházán, kettőt Gyulán, vasárnap pedig az utolsó három találkozót a fürdővárosban rendezték meg az Innstadt Kupa nemzetközi női kézilabdatorna keretében. A magyarok az első napon a hollandokkal mérték össze tudásukat és iskolajátékkal nyertek. Vasárnap a régi nagy riválissal, a román együttessel játszottak, itt a vártnál nagyobb gólkülönbséget arattak. Magyarország—Hollandia 26—10 (10—6) Gyula, 300 néző. V.: Schal, Konoplastij (ukránok). Magyar- ország: MEKSZ — Kántor l,Deli 1, Siti I,Csernuss, Varga 2, Erdős 1. Cs.: FARKAS A. (kapus), Sávolt 3 (1), KOCSIS 4, Németh H. 3, Utasi 2, FARKAS Á. 8 (7), Kökény. Szövetségi kapitány: Laurencz László. Hollandia: Robben — Burgers, Mulder 2, Kossen, Tilburg, KNAAP 3, Veldmaan 2. Cs.: Seur (kapus), Rie, Vaassen 2, Kregmeier, Breugem 1, Hekman. Szövetségi kapitány: Bert Bouwer. Kiállítások: 4, ill. 20 perc. Hétméteresek: 10/8, ill. 1/8. Szóbeszéd volt Gyulán, hogy kirámolták szálláshelyén a magyar női kézilabdacsapatot. Nem eszik ilyen forrón a kását, amikor erre rákérdeztünk, rövid választ kaptunk: csak egy mezt, szám szerint a 15-ös, amely Kökény Beáé volt, vitt el ismeretlen tettes. Aföldszinten lakott és kiakasztotta száradni., de nem ezért hiányzott a következő napi mérkőzésen... Egyébként szombatra túltette magát a Laurencz-csapat a pénteki, szlovének elleni, gyengén sikerült első félidőn. — Nem tartottam edzést a szlovén meccs előtt, szabad- foglalkozás volt délelőtt, van aki strandolt, mások vásároltak, sétáltak — mondta a szövetségi kapitány. — Senki nem gondolt arra, hogy nehéz lehet az a mérkőzés. Ebből tanulva, most jobban koncentráltunk a hollandok elleni összecsapásra. Tanulság: nincsenek ma már gyenge, félvállról vehető csapatok. A Gordon hurrikán enyhe szellő ahhoz képest, ahogy a magyarok kezdtek, a viharos lendület eredménye: Varga Márta előbb a bal, majd a jobb felső sarkot pókhálózta le. De ahogy minden szélvész egyszer elül, úgy „gyengült le” a magyar válogatott is. Tíz percig egyszerűen nem találtak be az ellenfél kapujába. Ezt használták ki a hollandok és egyenlítettek. Ezután egy-egy büntető maradt ki mindkét oldalon, Deli mellédurrantott, a túloldalon Meksz remekül hárított. A folytatásban 6—5-ig fej-fej mellett lőtték a gólokat a csapatok. Aztán Farkas Ágnes nagyon stabilan meglőtt büntetőivel elhúzott a magyar együttes, s ezt az előnyt tartották. Közben a két szélső is bemutatott egy-egy villámelfutást, aminek jutalma egy- egy gól volt. Nem Laurencz mester lenne a szövetségi kapitány, ha a negyedik napon másként gondolkodott volna... Most is teljes csapatot cserélt a második játékrészre. A folytatásban egy sokkal dinamikusabb magyar csapat lépett pályára. A hollandoknak még csodálkozni sem volt idejük, a fradista színű mezben játszó magyarok hat perc alatt öt gólt lőttek (15—6). Rögtön kapust is cserélt a holland edző, ám a hosszúra nyúlt Seur sem úszta meg szárazon, néhány másodperc után Farkas Ágnes felavatta a vendégek új portását. A 43. percre aztán két számjegyű különbség alakult ki a két csapat között (18—8). Ezután viszont ismét megtorpant a magyar gárda, csak az emberelőnyt tudták érvényesíteni, míg a vendégek háromszor is akciógólt lőttek. Kocsis törte meg az átkot, remek gólja után még egy büntetőt is kiharcolt, amit Farkas Ágnes menetrendszerűen értékesített. A végére maradt egy kis malőr: az eredményjelző beadta az unalmast. Először az idő állt meg rajta, majd a hollandok dobott gólja mellett, a nézők derültségére, százas szám volt olvasható. Ez Sávoltot zavarta meg legjobban, mert egy büntetőt csúnyán mellévágott. Nem úgy Utasi, aki viszont lehetetlen helyzetben is betalált fél perc múlva. Az első játékrészben meglátszott az eredményen, hogy a mieinknél egymást kevéssé ismerő játékosok léptek pályára. Ha a büntetőből lőtt gólokat kivennénk a félidő eredményéből, akkor 6—6 lenne az állás. A fordulás után egy „színesebb” magyar csapat lépett pályára, gördülékenyek voltak támadásaik és könnyedén nyertek. Laurencz László: — Az első játékrészben döcögött a szekér. Aztán — Sávolt kivételével —■ az a gárda játszott, amely az utóbbi jelentős tornákon remekelt. Ettől kezdve a lányok remekül kézilabdáztak, s jól szórakoztatták a közönséget. Nem sok pihenője maradt a csapatoknak, hiszen szombaton este még a gólokat lődöz- ték, s vasárnap reggel már pályára kellett újra lépniük. A románok kispadjára új szakvezető ült az első székbe Costel Petrea személyében. No nem azért, mert időközben a szövetségi kapitányukat, Gheorghe Ionescut leváltották volna. A magyarázat egyszerűbb: a románok mesterét két nappal korábban a hollandok elleni mérkőzésen a magyar ikerpáros játékvezető, Kékes Csaba és Pál piros lappal jutalmazta, amikor egyéni „bemutatót” tartott. Márpedig a nemzetközi szabályok értelmében a helyi versenybíróság két mérkőzésre szóló eltiltást szabott ki rá, ami még a magyarok elleni mérkőzésen is érvényben volt. „A magyar szövetség nem fair play” — mondta tört magyarsággal a népszerű román edző, „Dzsidzsi”. A magyarok — érthetően — az első helyet eldöntő összecsapásra a legjobb csapatukkal álltak ki. De mielőtt a játékvezető páros sípjába fújt volna, dr. Kiss István, a kézilabda-szövetség alelnöke és Isaszegi Ferenc, a válogatott technikai vezetője virágcsokorral köszöntötte Szilágyi Katalint abból az alkalomból, hogy százötvenedszer válogatott. Németh Helga bombagólja volt a nyitány, amire a 6. percben jött a válasz. Ennek oka az volt, hogy mindkét oldalon fantasztikusan védtek a kapusok, a mezőnyjátékosok pedig a védekezésben agresszíven léptek ki a lövőkre. A magyarok a kezdetben rárohantak a falra, ez nem sok sikert hozott, ezért a 9. percig kellett várni a második találatra. Igaz ezután beindult a gólgyártás (11. perc: 4—1). A folytatásra az „ellopott” labdák voltak a jellemzőek, s a gyors megugrások többsége góllal végződött (16. perc: 8—2). Az ezt követő megingásokat jól használták ki a románok, minden magyar gólra kettővel válaszoltak (23. perc: 11—8). De nem sokáig örülhettek, mert néhány perc alatt újra hatgólos előnyre tettek szert a házigazdák (26. perc: 15—9). A szünet után két villámlefordulás, két gól — ez volt a magyarok mérlege. Miután nagy volt a gólkülönbség a két gárda között, a románok egyre kevesebb gondot fordítottak a védekezésre, minden áron gólt akartak dobni, aminek eredménye az lett, hogy a fellazult védelmük mellett a magyarok rendre betaláltak. Annál is inkább, mert a román cserekapusban még véletlenül sem akadt el a labda (48. perc: 21—12). Hamar vissza is tért a pályára a mások hálóőr, Petca. A vendégeknél csak Lázár jeleskedett, majd a magyaroknál az utolsó 20 percre két új szélső állt be. Közben kisebb figyelmetlenség, illetve fegyelmezetlenség: két büntetőt kihagytak a magyarok, s kettős emberhátrányba kerültek. Ez utóbbit viszont viszonylag jól átvészelték. Az 56. percben tízgólos lett a különbség a két csapat között, amire aligha gondolt volna bárki is. Alaposan felkészültek a magyar lányok az Innstadt Kupa fináléra. Kökény rendkívül szellemes játékával, Farkas és Németh óriási lövőkedvével hamar szétzilálták a román gárdát. Még ilyen arányban is megérdemelten nyertek a magyarok nagynevű ellenfelükkel szemben. Farkas Ágnes: — A megerőltető bajnoki sorozat után egy kissé levezető, de nagyrészt inkább a válogatottat összeszoktató játékra gyűltünk össze Gyulán. Nagyszerű élmény volt ez a torna, s ilyen társak mellett még nagyszerűbb játszani. Laurencz László: — A mai mérkőzés elé nagy várakozással tekintettem, hiszen az ötnapos torna során leginkább ez a mérkőzés volt a mérvadó. Érhető, hiszen a románok is a világ élvonalába tartoznak. Végül könnyen nyertünk, noha mindkét csapat tartalékos volt. Közönségszórakoztató, jó játékot nyújtottak ismét a lányok. Némi hibát csak a védekezésben fedezhettünk fel. További eredmények. Szombat. Litvánia— Szlovénia 25—14 (14—3). Gyula, 100 néző: V.: Mkhita- rian I., Mkhitarian II. (örmények). A mérkőzés inkább pankrációhoz hasonlított, semmint kézilabdára. Összesen harmincnyolc percig volt valamelyik gárda emberhátrányban. Ld.: Radzeviciute 13, ill. Oder 5. Románia—Ukrajna 25— 18 (12—10). Orosháza, 250 néző. V: Dostal, Pesta (csehek). A második játékrészben magukra találtak a románok, s ettől kezdve az történt a pályán, amit ők akartak. Ld.: Doiciu, Lazar, Gheorghiu 7— 7, ill. Leljük 4. Vasárnap. Szlovénia— Hollandia 20—18 (11—11). Gyula, 100 néző. V.: Kékes Cs., Kékes P. A két egyenrangú csapat főleg a védekezésre fordította a hangsúlyt, a támadásokba sok hiba csúszott, ám harcosságuk dicsérhető. A szerencsésebb csapat nyert. Ld.: Marton 8, Savicki, Hu- dej, Kapadzics 3—3, ill. Knaap 10, Veltmaat 5. Litvánia—Ukrajna 20— 18 (8—12). Gyula, 200 néző. V.: Churilov, Poladenko (oroszok). Két ellentétes félidőt hozott a két csapat játéka. Az 50. percig az ukránok vezettek, de a végére nagyon elfáradtak. Ld.: Radzeviciute 6, Jukneviciute, Seselskyte 4— 4, ill. Sztankevics 7, Leljük 5. A torna végeredménye: 1. Magyarország 10, 2. Litvánia 8, 3. Románia 6,4. Ukrajna 4, 5. Szlovénia 2, 6. Hollandia 0 ponttal. A torna gólkirálynőjé: Radzeviciute Ingrida (litván). A torna legjobb kapusa: Dri- lingaite Vaiva (litván). A legtechnikásabb játékos: Németh Helga (magyar). A leg- csinosabb játékos: Kökény Bea (magyar). Különdíj- ban részesítették Laurencz Lászlót, a magyar csapat szövetségi kapitányát. Ez alkalommal búcsúztatták az aktív játékvezetéstől a csaknem 250 NB-s mérkőzést dirigáló Békés megyei Val- kovszki András bírót. A NEMZETKÖZI TORNÁRÓL tudósított: Fábián István, Jávor Péter, Sin Géza Magyarország—Románia 29—20 (16—10) Gyula, 400 néző. V.: Krajc, Zivolic (horvátok). Magyarország: MEKSZ — Kántor 3, NÉMETH 7, KÖKÉNY 2, Kocsis, FARKAS Á. 9 (1), Erdős 2. Cs.: HOFFMANN (kapus), Mátyás, Pádár 3, Szántó, Hochrajter 1, Utasi, Nagy A. 2. Szövetségi kapitány: Laurencz László. Románia: Petca — Ivan, Apostol, LÁZÁR 11 (3), Jovanescu 1, GHEORGHIU 2, Doiciu 2. Cs.: Rosu (kapus), Lecusanu, Tutuianu, Bucevski 3, Carcadia, Gheorghe. Szövetségi kapitány: Gheorghe Iones- cu. Kiállítások: 18, ill. 4 perc. Hétméteresek: 3/1, ill. 5/3. Laurencz mester mérlege Az ötnapos Innstadt Kupa nemzetközi női kézilabdatorna végeztével Laurencz Lászlót arra kértük, vonjon mérleget a látottakról! — Mint korábban is kihangsúlyoztam, hármas céllal léptünk pályára a tornán. Az egyik a pszichológiai felmérés volt, mert végre van pszichológusa a csapatnak. A második: fél év után újra együtt játszhattak a lányok, akik különböző klubokat képviselnek, s eddig jószerivel inkább egymás ellen küzdöttek, hiszen a bajnokság is kiélezett harcot hozott. Most viszont újra megtanultak egymásért küzdeni a máskor ellenfélként szemben álló csapategységek. Fontossági sorrendben csak a harmadik volt a tomagyőzelem. — Milyen jelentősége van annak, hogy pszichológus is ténykedik a csapat mellett? — Az előző világversenyeken láttam, hogy az otthon pályára lépő csapatoknak milyen óriási teherrel kell megküzdeniük. Ezért kértem, hogy segítsen bennünket egy pszichológus. Azt hiszem nagyon jó segítséget kapót Vura Mártától, aki nem ismeretlen a sportolók körében, hiszen Egerszegi Krisztinát is segítette eredményeinek elérésében. Pszichológusunknak az első perctől kezdve nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépíteni játékosainkkal, s mint elmondta, örül, hogy együtt dolgozhat a kézilabdás lányokkal. Biztos vagyok benne, hogy a decemberi osztrák—magyar vb-n is nagy segítségünkre lesz. — Ezek szerint minden sínen van a fél év múlva kezdődő világbajnokság előtt... — Elé megyek a konrét válasznak: Aján Tamás, a MOB főtikára megkérdezte tőlem: mikor lesz kéthetes összetartás? Nos erre nehéz sort keríteni, mert nem minden klub támogatja a válogatottat. Egyszerűen nem adják oda a játékosokat. így toldozott-foldozott a felkészülésünk. A minap is az egyik vezető klubból rám kérdeztek: elengedem-e a lányokat, mert egy túrára utaznak. Szóval így kell dolgoznunk. — Milyen mérleget vonhat meg az ötnapos torna során? — Lesz egy minimális szelekció, de egyelőre még nem túlságosan nagy. Posztonként három emberrel és négy kapussal dolgozok, a 16-os vb-keret csak közvetlen a világesemény előtt alakul ki. Az alapcsapat megvan és sok támpontot kaptam ahhoz, hogy kik segíthetik ezt a gárdát. Különösebb gondjaim nincsenek szerencsére. —Mire lehet képes ez a gárda a vb-n? — Ezzel a csapattal be lehet jutni a négy közé... Németh Helga (7) hét góllal járult hozzá a magyar válogatott győzelméhez a románok ellen. A vendégek egyik védője, Jovanescu (balra) nem is akarja látni, hogyan veszi be Petca kapuját Németh. A háttérben a mások gólerős kézi labdázónő, Fa rkas Ág nes látható Fotó: Lehoczky Péter
