Békés Megyei Hírlap, 1995. június (50. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-10-11 / 134. szám
Jézusba kapaszkodva Tükrök és citerák A „Jézus Krisztus szupersztár" címszereplője, Sasvári Sándor vallja: azóta, hogy őt játszottam, fordult az életem. (7. oldal) A nagyszénási, 81 éves Csányi Józsi bácsit és élete párját, Julianna nénit tényleg egymásnak szánta a teremtő. Egymásnak, a családnak és nem mindennapi kedvtelésüknek élnek. (8. oldal) Harapósnak mondhatnánk — legenyhébb megfogalmazásban — azt a témát, melynek főszereplői az egyes küzdő ebek. (Hogy egy tavaly februári kormányrendelet ügyhöz méltatlan szeméremmel kiötlött szóhasználatával éljünk.) Néhány véres ügytől már vörösöllhetne is a papír, ám csak halvány pírral találkozhatunk mindenütt: mintha egy tisztázatlan értelmű fittyfirittyet ejtenénk ki valamely nászéjszakán inneni leányzó előtt. Még egy sort sem írtunk az ügyről — igaz, sokan tudhatják, hogy érdeklődtünk a téma iránt —, ám a lebeszélő, eltanácsoló, tiltó és fenyegető telefonok sokasága mutatja: valaminek az elevenjébe haraptunk. Gyilkos kutyák? Azok... Akárcsak azok a beazonosíthatatlan fajtájú eleki kutyák, melyek más derék ebeket, legutóbb pedig egy embert is megtámadtak. Gazdájuknak nyilván megvan az ügyben a maga felelőssége, de történetünk nem erről szól. Tény viszont, hogy tavaly ősszel két házat is meglátogatott egy harcias kutya. Először az egyik szomszéd német juhászát támadta meg. Lábát törte, nyaki izmát tépte a juhásznak, villával kellett visszakergetni a támadót. Vagy ez vagy egy másik kutya a következő szomszédhoz is átkeveredett: erről egy állatorvosi jegyzőkönyv is tanúskodik. Két kutyahullát látott az orvos: a lágyéki részükön talált hasüregbe behatoló marási nyomokat, az egyikből 30 centiméteres bélszakasz is kilógott. Allkapcsi és nyaki sérülések szintén akadtak rajtuk. Ugyanitt idén április 7-én megismétlődött a baj. Az eredmény: az újabb kutyán marási nyomok, nyílt seb, jobb hátsó lábán, a csípőízület tájékán csontja tört. Az idős gazda -— saját portáján — védeni próbálta vergődő kutyáját, kétségtelen, nem kímélte az idegen ebet. A harmadik szomszéd egy áprilisi napon ugyancsak kutyája védelmére kelt, ám már kevesebb szerencsével. N. Gy. kutyája a viaskodás során megtámadta őt is. Jobb kezén zúzott, harapott seb keletkezett, bal kezének mutatóujja végén szakított seb alakult ki. Az ellátó orvosok birtokába nem jutott érvényes oltási igazolvány, így a megtámadott által nagy nehezen agyonvert kutyát Békéscsabára, az állategészségügyi állomásra szállították, ahol két nap után kiderült: ha eszeveszetten is támadott, nem volt veszett a kutya. A sebkezelés, sebtoalett, antibiotikum-adagolás mellett egy kellemes kis tetanuszoltást is felvett az úr, ám megmenekült a veszettség elleni kezelés fájdalmas tortúrájától. Ezekhez az ügyekhez senki nem adja a nevét, mielőtt szóba áll velünk, lopva körültekint, homlokára gyöngyök ülnek, a környezetére látszólag minden indok nélkül ráreccsen. Egyszóval: fél. A kutya tulajdonosa először válaszol kérdéseinkre, aztán visszavonja az elmondottakat. O tudja, miért. A jogszabály szerint ilyen ügyekben a rendőrség dolga lenne az eljárás. Ismerjük be férfiasán: eme ügyek hullámverése nagyobb annál, mintsem a községben dolgozó rendőrökön kérhetnénk számon az eredményeket vagy az eredménytelenséget. A község jegyzője elismeri: be- bejelentgették az eseteket, a hivatalbeliek pedig elintézettnek vélték az ügyeket azzal, hogy maguk is szóltak a rendőröknek: a rendőrség illetékes az eljárásra, nem veszik birtokháborításnak a dolgot. Visszajelzés nem jött — hallottuk a jegyzőtől. Az is ténynek látszik, hogy a rendőrségen az érintettek sem tettek feljelentést. Csak a költő érez rá a messze múltból: itt fortélyos félelem igazgat... Innen kezdve vonatkoztassunk el az eleki esetektől. Általánosságban még riasztóbb a helyzet. Apró trükkök, annál nagyobb hivatali mulasztások szegélyezik kutyafuttában tett utunkat. Az említett kormányrendelet az állatviadalok és egyes küzdő ebek behozatali, tenyésztési tilalmáról szól. Nyilvánvaló: ebben a hazában kialakult a (tiltott) ebek és kutyaviadalok tartásának szokása. A küzdők gladiátorebek: ha összeeresztik őket, egyiküknek holtan kell maradnia a küzdőtéren. Ha csak az állatvédők ráncolnák most a homlokukat, nagy baj lenne: az embervédőknek még több oka lenne rá (ha volnának ilyenek). Ugyanis e kutyák nem csak ilyen-olyan okból történő eseti támadásuk okán, társadalmilag sem veszélytelenek. Sokak állítása szerint a kiképzett harci kutya ára 200 ezer forint, kölyökként 80 ezret kémek érte, pénz jön a pároztatásból is. S elképzelhető a kutyaviadalok beugrójának, fogadási összegének nagysága is. Meg a mindebből származó jövedelemé. Persze a bulihoz érdeklődő és pénzes közönség is kell, egyébként dugába dőlne az egész. Az is biztos, hogy eme viadalokon az egyik félnek hullává illik válnia. S arra sincs garancia, hogy a másik szétmarcangolt valaha is ringbe szállhat. Az állam erejéből egy nevetséges rendeletre futotta. Azt írják, hogy tilos a bandog és a pit bullterrier országba való behozatala és tenyésztése. Az érintettek másodperceken Fotózni senki nem engedte, s leginkább még Seymour Chwast rajza adja vissza a tiltott kutyák alakját. Kár, hogy éppen a sajtóra utal vele... belül rátaláltak a kiskapura: tartani viszont nem tilos, s az elkobzott ebet csak ivartalanítják. Elgondolkodtató, hogy illetékest még nem láttunk, aki rámondta volna ilyen ebre: bandog, illetve pit bullterrier. Van, aki azzal védi magát: nem fajtiszta a kutyája, így hivatalosan nem is kell törzskönyveztetni, elég két (ál?)szülő törzskönyvét felmutatni. Hogy a védőoltások, kezelések során kiderülhetne a svindli? Ki. Egyébiránt az említett előírások semmibevétele: mindössze szabálysértés, a szóban forgó összegek mellett bagónak tűnő büntetési tételekkel. Ugyanez áll az állatviadalokra, azok részeseire: legfeljebb ötvenezer forintos büntetést kockáztatnak. A kutyaviadalosdi, s véle a tiltott kutyák tenyésztése behálózza az országot. Aki akarja, hallhat is róluk. Lebukásokról már szinte semmit. Az a hatósági megközelítés, hogy az említett kutyák véletlen szaporulatának megelőzésére a saját elhatározásból történő ivartalanítást ajánlják, megerősíti: tartani azért szabad ilyeneket. Kutyálkodni persze nem csupán a kifogásolt fajtájú ebekkel lehet. Kutyaviadalra másféle kutyák is kite- nyészthetők. Ilyen például a tisztességes neveléssel jóindulatú ebként tartható, ám öldöklésre tanítva gladiátorrá torzított Staffordshire bullterrier, az amerikai Staffordshire terrier, az argentin dog, a filal brasileiro, a bullterrier, a bordeaux-i és az argentin dog, a bullmasztiff és a tosa-inu. A két félelmetes, melyek — hírek szerint — az ország más részein már halálos baleseteket is okoztak, kiemelkedik a sorból. A bandog a legjobb koktélokat is megszégyenítő keverék, azaz csinálmány. Ennek megfelelően külseje — például alakja, színe — sem írható le pontosan. Félő, ha más jegyekből felismerjük, már késő... Fékezhetetlen, ijesztően agresszív. A pit bullterrier hasonszőrű. Mi bajunk még? Ha már nem lehet maradéktalanul érvényt szerezni a jogszabálynak, legalább azt érjék el az illetékesek, hogy — történetesen Békés megyében — ne lakott területeken tartsák ezeket az ebeket. Félelemre, szorongásra nélkülük is ezer okunk van. S még valami: olvastak-e a Bokros-csomagban a bandogot vagy pit bullterriert tartók hirtelen megadóztatásáról? Kiss A. János
