Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-08 / 106. szám

Békéscsabai látkép Az oldalanyagait Béla Vali, Csath Róza és Laluska Éva írta. Oldalszerkesztő: Csath Róza. A felvételeket Lehoczky Péter és Such Tamás készítette. Hírek Meséljünk! Május 10— 11-én újabb fordulójához ér­kezik a Békés Megyei Könyv­tár Gyermekkönyvtára általá­nos iskola alsó tagozatos diá­koknak szóló „Barátunk a könyv a könyvtár” elnevezé­sű, nagy sikerű játéksorozata. Mindkét napon a gyermek- könyvtár játszótermében 14.30 órától a dinoszauruszok világából vett mesék eleve­nednek meg a vetélkedő diá­kok előadásában. Nyelvművelő verseny. Általános iskolák 5-6. osztá­lyosai mérik össze tudásukat a Békés Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtárában május 16-án 9 órától a Verseghy Fe­renc Nyelvművelő Verseny megyei döntőjén. Ki lesz a legjobb? A Békés Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtára tavaly ősszel indította útjára azt a városi vetélkedőt, amelynek fordulóiban általános iskola felső tagozatos diákjai adtak számot könyvismeretből, il­letve könyvtárhasználatból. A vetélkedősorozat mindent el­döntő utolsó erőpróbája május 18-án 14.30 órakor lesz a Gyermekkönyvtárban. József Attila-est. Jor­dán Tamás és Sebő Ferenc előadói estjére várják József Attila költészetének szerel­meseit május 16-án 19.30 óra­kor a Békés Megyei Könyv­tárban. Színház az iskolában. A telekgerendási Általános Is­kola színjátszó csopdrtjai mu­tatkoztak be az elmúlt héten a helyi művelődési, házban. A diákok felkészítéséért Csóka Aranka tanárnőnek jár köszö­net, a díszletek pedig a diákok ötletességét, ügyességét di­csérik. A színjátszócsoportok megmérettetésén első lett a hetedik osztályosok „társula­ta” Ronald Elwy Mitchell: A rumra cserélt feleség című előadásával. Őket a két ötödik osztályos csoport követte egy Karinthy-darabbal, illetve a Robin Hood előadásával. A diákok jutalma kirándulás és közös fagylaltozás lett. A te­lekgerendási színjátszók szí­vesen fellépnének környékbe­li iskolákban és óvodákban is. CSABAI NAPLÓ 1995. május 8., hétfő Irén madám több ezer „gyermeke” Az emberek tisztelete, megbecsülése az igazi fizettség, és ebben sosem szenvedtem hiányt Ha anyák napjára mind­egyik gyermeke meglepi egy szál virággal, a békés­csabai Kazinczy lakótele­pi kis lakása néhány nap­ra bizonyosan tarka virá­goskertté változik. Mert édesgyermeke ugyan ket­tő, ám a huszonöt év so­rán több ezer csecsemőt segített világra. Kiss Gyu- láné, vagy ahogy legtöb­ben ismerik, Irén madám ugyanis okleves bába. — Ajaj, hosszú lenne azt mind elmondani! — nevet, amikor arra kérem, meséljen. Aztán nekikezd a történetnek. A sar- kadkeresztúri kislányról, aki­nek egyetlen vágya, hogy ápo­lónő lehessen. Ám a hat elemi után szó sem lehet továbbtanu­lásról. Négy testvérével együtt keményen dolgozik, az álmát azonban nem adja fel. 1942- ben huszonegy évesen lesz a nagyváradi Magyar Királyi Bábaképző kollégistája. Egy évre rá kitűnő bizonyítvánnyal a kezében Szilágynagyfalura kerül. Mint friss bába életében itt vezet le először önállóan szülést. — Szeptember negyedikét írtunk aznap, máig emlékszem a dátumra — idézi a régmúltat. — Annak a férfinak az első felesége gyermekágyi lázban halt meg, így az egész család retteget nehogy most is baj le­gyen. Én persze legalább annyira izgultam, mint ők, de nem mutathattam. — A falu szélén cigányok laktak — fog újabb történetbe. — Az apró ablakos kis föld­kunyhók szénával borított priccse bizony nem a legideá­lisabb hely a gyermekszülésre. Arról a vajda gondoskodott, hogy az egy szem teknő min­dig abba a putriba kerüljön, ahol éppen gyerek született. Mikor a férjemmel összeháza­sodtunk három cigánybanda muzsikált a házunk előtt. Sze­rettem itt élni és engem is elfo­gadtak a helybéliek. Párjával Erdélyből szülőfa­lujába tér vissza, ahol 1947-től községi bábaként dolgozik. — Bizony volt olyan éjsza­ka, hogy hárman is kopogtak a házunk ablakán, azt sem tud­tam, melyik helyre fussak elébb. A bábatáskával a ke­zemben jó időben biciklivel, amikor sár volt, gyalog men­tem ahová csak hívtak; hol a községbe, hol a környékbeli tanyákra. Soha senkitől nem tagadtam meg a segítséget. A gyermekágyas anyát szülés után sem hagytam magára. Nyolc napig még kijártam a házakhoz füröszteni. Ezen a pályán nem lehet meggazda­godni. Az emberek tisztelete, megbecsülése az igazi fizett­ség és ebben sosem szenved­tem hiányt. Akkoriban még di­vat volt a nagy cigányzenés keresztelő. Mindegyikre meg­hívtak és elmondhatatlan sze­retettel vettek körül. Rengeteg tudását, tapaszta­latát később a mezőtúri, majd a békéscsabai városi kórházban is elismerték. Pályája utolsó tizenhét évét—egészen 1977- es nyugdíjazásáig — ez utóbbi szülészetén töltötte. — Ezt a hivatást csak nagy- nagy szeretettel lehet művelni — psztja meg velünk a titkot. — És tudni kell bánni a beteg­gel: jó szóval bátorítani és amelyiket kell ráncba szedni. Hiszen itt minden érette törté­nik. A kórházban mellém be­osztott gyakorló diákokat is mindig erre tanítottam. Meséli mennyire áhítozott a nyugdíjasévekre, amikor meg rátört a szabadság, mozgé­kony, tevékeny természetének hiányzott a kórház szaga, az összeszokott kis csapat. — Nincs is annál nagyobb boldogság, mint világra segíte­ni egy gyermeket, azután együtt örülni a szülőkkel, hogy ép és egészséges. Nekem a munkám minden egyes pillanata sikerél­ményt adott. Talán ezért is volt olyan nehéz megválnom tőle. Már csak az emlékeim marad­tak és a tudat, hogy határon in­nen és túl sok-sok asszony és család jószívvel gondol rám. Anyakönyvi hírek — Békéscsaba Házasságkötések: Johanidesz Szilvia és Illyés István, Farkas Anikó Judit és Tuska Pál And­rás, Tóth Éva Judit és Kékegyi And­rás, Sisák Anikó és Kaposvári László Ervin, Papp Edit (Mezőberény) és Gazda Mihály (Mezőberény), Mol­nár Julianna (Köröstarcsa) és Machó Pál (Köröstarcsa), Mihálik Judit (Kondoros) és Krizsán György.(Két­soprony). Borsi Edit (Újkígyós) és Oláh Gábor (Újkígyós), Rafaj Eszter (Szabadkígyós) és László Antal (Sza­badkígyós). Születések: Molnár István és Kovács Erika Enikő fia Márton. Boldog Tibor és Karlik Erzsébet fia Ákos, Bak Lajos és Fara­gó Hajnalka fia Bence, Belicza János és Taud Katalin fia Bence Péter, Ju­hász Pál és Kiss Magdolna leánya Kinga, Fodor Gábor és Szűcs Eszter leánya Szilvia (Békés), Mecskó And­rás és Kovács Zsófia leánya Rita (Szabadkígyós), Bordás László és Kiss Ágnes Katalin leánya Renáta (Mezőberény). Halálesetek: Sztarenki Judit (1928, Kondoros), Molnár Sándor (1*908, Vésztő). Tenyérnyi védelem Napközben cekkeres háziassszonyok, hangos kamaszok, aktatáskás hivatalno­kok sietnek el mellette. Ismerős alakját akár üdvözölhetnék is, dehát a koldusokat nem szokás üdvözölni. Reggelente amint törzshelyéhez ér, vállán keresztbevetett táskájából előhúz, majd ráncos kezében pajzsként emel maga elé egy arcképes igazol­ványt. Tenyérnyi védelem. Mikor az igazolványról kérdezem, először meglepődik. A kezébe nyomott apró mellé szó sose jár. Azután már kérdés nélkül is beszél. Kórházról kórházra járt, de a látását nem tudták visszaadni. Összefolynak előtte az alakok, össze a napok. Amióta férje itthagyta őket kettecs- kén élnek a tanyán: anya és leánya. Nyugdíjuk kevés, kevesebb, mintami a megélhetéshez, a gyógyszerek árára kell. Mert a lánya nagybeteg, támogatásra, ápolásra szorul. — Öregségére az ember nyugalomra vágyik, nem meg­vetőpillantásokra. Hát nekem az utóbbi jutott. Feladtam a büszkeségem, fel kellett adnom. Ha nem magamért, hát a gyermekemért. Mi lesz, ha előbb halok meg, ki védelmezi akkor?—horgasztja le a fejét. Meddig szülő a szülő és meddig gyerek a gyerek? A gyámolító és gyámolított szerepe egy idő után megfordul. Ám az élet sokszor gonosz tréfát űz az emberekkel és súlyos a vám. r , ,-,1 / Diákok az Élővíz-csatornáért Tartalmas programmal, sok­sok érdekességgel várja a fia­talokat a Békéscsabai Város­védő és Városszépítő Egye­sület nyári diák kutatótábora. Kérik, olyan közép-, illetve főiskolások jelentkezzenek, akik szakköri munkájuk vagy tanulmányaik során már fog­lalkoztak természetvédelem­mel. hiszen a táborlakókra nem kisebb feladat vár, mint az Élővíz-csatorna jellegzetes növény- és állatvilágának fel- térképezése. Feltárják még a vízgazdálkodással és vízmi­nőséggel kapcsolatos főbb jel­lemzőket és az élővízcsatorna hasznosítási lehetőségeit. A résztvevők ku­tatási eredmé­nyeiket, illetve megoldási ja­vaslataikat ta­nulmányban* összegzik. A táborba meghí­vott szakembe­rek mesélnek majd az Élővíz- csatorna történetéről, növény- és állatvilágáról, vízgazdálko­dásáról, valamint a vízminőség­mérésekről. A résztvevők emel­lett megyénk természetvédelmi területeit is felfedezhetik. A július 10—22-ig tartó tá­borban való részvétel ingye­nes. A képviselő félti a falut... Dócs Zoltán, az újkígyósi kép­viselő-testület tagja tiltakozik az augusztus 10—20. között tervezett sport- és kulturális eseménnyel kapcsolatban megjelent cikkek ellen, ame­lyek arról szóltak, hogyan sze­retnének az újkígyósi Ifjúsági Szabadidős Érdek- és Környe­zetvédelmi Egyesület vezetői megrendezni egy program-so­rozatot. — Mi a problémája velük? — kérdezem Dócs Zoltánt, aki a szerkesztőségben keresett fel, hogy elmondja kételyeit a rendezvényt illetően. — Nem láttam a cikkekben azt a tendenciát, hogy a prog­ramot ellenzők véleménye is megfelelő súllyal jelenjen meg.-—Itt az alkalom, mondja el! — A program tíz napjából nyolccal egyetértek, kivéve azt a kétnapos rockkoncertet. Félek attól, hogy ezeknek a zenekaroknak keménymagjai szétverik a községet. — És ha mondjuk a szom­szédban rendezik meg, azt a települést nem félti? — Az legyen azoknak a gondja... —És ha mégis minden rend­ben zajlik le? — Akkor majd gratulálok nekik... A fiúkórus békés-tarhosi sikere Énekszótól hangos szerdán­ként a Békéscsabai Gépészeti és Számítástechnikai Szakkö­zépiskola aulája. Hogy a zene hosszú száműzetés után ott­honra talált a műszaki tudomá­nyok birodalmában, az első­sorban Surinásné Tóth Olgá­nak köszönhető. A fiatal törté­nelem—ének szakos tanárnő szeptember óta tanít az iskolá­ban, s szinte ezzel egy időben nekilátott a kórusszervezés­nek. Mára negyvenkét tanítvá­nya és néhány fiatal pedagó­gus kolléga alkotja az iskolai vegyes kart, amelyen belül egy fiúkórus is működik.-— Az igazán képzett kórus­tól még távol állunk, hiszen nem egy gyerek az általános iskola ötödik osztályában éne­kelt utoljára — magyarázza Surinásné tanárnő —. Ám amit már sikerült elérnünk az legalább ilyen nagy dolog. Ne­vezetesen azt, hogy a fiatalok szemében ne szégyen, hanem kihívás legyen az éneklés. A közös éneklés öröme, ami élte­ti ezt a kis csapatot. Népdalaikkal, spirituáléik­kal már számos iskolai és váro­si ünnepségen szerepeltek. Nemrégiben pedig Békés-Tar- hoson, az Éneklő Ifjúság Bé­kés megyei díszhangverse­nyén is bemutatkoztak, ahol a fiúkórus ezüst minősítést és különdíjat, a vegyeskar pedig bronz minősítést kapott. Suri­násné Tóth Olgától megtud­tuk, jövőre is megrendezik Magyarországon a fiúkórusok nemzetközi találkozóját, amelyre a tíz hazai fiúkórus egyikeként a „gépészetisek” is hivatalosak. A vegyes kari prábát Surinásné Tóth Olga vezényli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom