Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-31 / 126. szám
SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1995. május 31., szerda Sarkad, 1 -es iskola Az oldalt szerkesztette: Magyar Mária. ' Az információk összegyűjtésében a szerkesztő segítségére volt: Szász Andrásné geszti tudósító. Fotó: Such Tamás Hírek Értő olvasás. A közelmúltban megrendezett okányi tanulmányi versenyen hét geszti alsó tagozatos kisdiák vett részt. Közülük két harmadik osztályos tanuló kiemelkedő eredményt ért el. Rácz István első, Nagy Katinka pedig második helyezett lett értő olvasásból. Támogatós Szalontának. 1994 elején a nagyszalontai szállítási vállalat csődbe ment, így megszűnt a városban a személyszállítás — tájékoztatta levelében Tódor Albert, Sza- lonta polgármestere a sarkadi önkormányzatot, amelynek tagjaitól autóbusz-vásárláshoz kért segítséget. Nagyszalonta számára a Hajdúböszörményi Városgazdálkodási Kft. ajánlott fel egy 6 éves ROBUR autóbuszt. A kft. nagyon méltányos összeget kért volna az autóbuszért, ám Szalonta még ennyit sem tudott áldozni rá, így a három magyarországi testvérváros (Hajdúböszörmény, Túrkeve és Sarkad) válaszképpen Tódor Albert segélykérő levelére 50-50 ezer forintnyi támogatást ajánlott fel a romániai városnak, hogy hozzájussanak a böszörményiek által felajánlott autóbuszhoz. Véradás. Bogyó Miklósné, geszti orvosi asszisztens minden esztendőben szervez véradást a településen. Mint mondta, egy-egy ilyen alkalommal általában 30 falubeli is megjelenik a véradáson, ám az idén, feltehetően a kerti és mező- gazdasági munkák miatt, csak 18-an keresték fel a rendelőt. „Ne feledd, hogy példa vagy!” „A munkát — bármi nagy —, magadtól várd el elsősorban, s ne feledd el ,'hogy példa vagy! ” — Ez az intelem ugyan Radó Lilitől származik, ám akár a sarkadi Szabó Gyuláné is mondhatta volna, hiszen ebben a szellemben él és dolgozik immár 31 esztendeje. Tanító. Jelenleg másodikosokat oktat a sarkadi 1-es iskolában. A közelmúltban egy országos megmérettetésre vállalkozott, hogy önmagának is megmutassa: érdemes volt e pályára lépnie, érdemes tanítóként dolgoznia. A „Tanítók a gyermeke- kért”«Egyesület tavaly ősszel hirdette meg „Az év tanítója” pályázatot, amelyre Szabó Gyuláné, vagy ahogy a helybéliek szólítják, Lonci néni is benevezett. A pályázat első fordulójában ez év elején egy óratervet kellett leadniuk a versenyzőknek. Szabó Gyuláné egy második osztályos magyar nyelvi és irodalmi óratervvel pályázott. A 66 induló közül 15 pedagógusnak értékelték úgy a munkáját, hogy részt vehet az országos döntőt jelentő budapesti versenytanításon. A „szűrőn fennmaradt” tanítók a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola alsó tagozatos osztályaiban tarthatták meg óráikat. Hogy kinek mit és melyik osztályban kellett tanítania, arról sorshúzás döntött. Szabó Gyuláné egy második osztályos „tételt” húzott, a feladat egy mesefeldolgozás volt differenciált foglalkozás keretében. Az idegen környezetben megtartott, érzelemgazdag és tartalmas órájáért „Lonci néni”, a sarkadi 2. á-sok osztályfőnöke elismerő oklevelet vehetett át a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. Nem is akármilyet, hiszen „Az év tanítója” verseny második helyezettje rangot kapta. Szabó Gyulánét fel„Ha még egyszer újra kezdhetném, akkor is tanító lennék" vették a minisztérium szaknévsorába is, ami annyit jelent, hogy a közoktatási tárca számít szaktudására, tapasztalataira. Tüskeláz az 1-es iskolában A Kerékpáros Iskola Kupa országos döntőjére időzített kaktuszkiállítást az iskola biológia szakos pedagógusai, Torma Péter, Dénesné Kereső Irén és Kenéz Mónika szorgalmazták. A képen a nagy kaktuszgyűjtők egy csoportja látható A sarkadi 1-es iskolában kitört a „tüskeláz”. A diákok közül többen is kaktuszgyűjtésbe fogtak, melynek eredményként a közelmúltban kaktuszkiállítást nyitottak az iskola emeletén. A negyedik osztályos Szívós Sanyi egy egész rekesz kaktusszal állított be a kiállításra. S hogy „mit eszik” annyira a kaktuszokon, arra a következőket válaszolta: — Egyszer kaptam egy kaktuszt, és annyira megtetszett, hogy elhatároztam, gyűjteni fogom. Ráadásul az egyik szomszédunk is kaktuszgyűjtő, s rengetegjó tanácsot kapok tőle. Az ötödik osztályos Bálint Zoli a kaktuszok tüskéibe szerelmes. Mint mondta, hasonlóan a Sanyihoz, ő is csak néhány hónapja „űzi ezt az ipart”, és máris több mint húsz tüskés levelű boldog tulajdonosa. Igaz, a kiállításra csak egy „Medvetalpat” hozott, de későn értesült a kiállításról, és „csak ez akadt a kezébe”. Sanyi és Zoli is a zsebpénzéből gyarapítja az állományát, de mint mondták, csereberélni is szoktak. Sanyi álma az, hogy eljusson Mexikóba, a kaktuszok hazájába, a Zoli pedig az óriáskaktuszokra szeretne „specializálódni”. Hogy miért? Mert azoknak sokkal nagyobb a tüskéjük! — mondta. Logikus, nem!? Persze az iskola kaktuszgyűjtő „császára” mégiscsak a nyolcadikos Sárközi Károly, akinek 250 kaktuszával senki sem szállhat versenybe. Ráadásul a kaktuszok java részét egy Sarkadról elszármazott szakembertől, Sajti Sándortól szerzi be, aki szakszerű tanácsokkal is ellátja. Karcsi olyannyira a kaktuszok megszállottjává vált,-hogy egyik percről a másikra döntött az életéről. Dísznövénykertész lesz — gondolta —, s ezért a gyulai kertészeti középiskolába jelentkezett, ahová időközben felvételt nyert. Álma egy saját dísznövénybolt, sok-sok különleges kaktuszfajtával. Csak nem Sarkadra...??? Most már így öt év távlatából bevallhatom, többen is részvétüket fejezték ki, amikor először meghallották, hogy a lapunknál nekem kell majd tudósítanom a Sarkad térségi eseményekről. „Sötét egy hely..." —mondták, majd kézlegyintve hozzátették: „Nem történik ott semmi!” Kis jegyzetemmel nekik szeretném most üzenni, hogy az utóbbi időben meghalni sincs időm, mert Sarkadon folyton történik valami. Ha csak az utóbbi pár napot veszem, már akkor is igaz az állítás. Kezdődött a megyei boiversennyel, folytatódott a háromnapos Kerékpáros Iskola Kupa országos döntőjével, de itt rendezték meg az Első Pelikán Nemzetközi Rajzversenyt és (merő véletlenségből?) itt lépett fel először Magyarországon a világhírű Scooter együttes is. És a város vezetése máris azon töri a fejét, kiket, milyen jelentős eseményeket lehetne még Sarkadra hozni. Tény, hogy a sajtónak nehéz lakatot tenni a szájára, ám minthogy ezek még csak tervek, nem illik kiszivárogtatni őket. Egy biztos: az állam is leesett, amikor az egyik ilyen elképzelést meghallottam... Száz szónak is egy a vége, nem panaszkodhatok, hogy egy sótlan, elszürkült, események nélküli terület gazdája vagyok. Sőt, ha híre kél, hogy egy ilyen-olyan miniszter vagy híresség érkezik a megyénkbe, a kollégáim már reflexszerűen kérdezik: Csak nem Sarkadra...!??? L/U.ou^ijou~ Dobogjanak az emberszívek! Egy kerékpáros versenyre az ember általában kerékpározással és a KRESZ-könyvek áttanulmányozásával készül. A nemrégiben Sarkadon megtartott Kerékpáros Iskola Kupa országos döntőjén azonban két sarkadi fiatalember teljesen más „műfajjal” rukkolt elő. Az egyikük megrajzolta a verseny emblémáját, a Sarkad várost és a kerékpáros versenyt egyaránt jelképező biciklis pelikánt. Az ifjú rajz- művész neve: Vádi Károly. A másik fiatalember, Varga András verset írt a verseny tiszteletére. íme: Úton Futni látszik mellettünk a táj Mosolyt intenek a színek Az országút csábít, hívogat S fölötte dobognak emberszívek Mindennap újra meg újra Készülünk és útrakelünk Elkísér afény, a friss szél De a vég is ott utazik velünk. Óvatlanságunk várja egyre Merev dermedt vigyórával A Fekete Herceg mindenkit akar S eltakar vad éjszakával Hát készülnünk kell, és látnunk A Láthatatlant; nézni oly kevés Látó szemek öleljék a végtelent Mert egyre gyorsabban suhanunk, és Futni látszik mellettünk a táj... Mosolyt intenek a színek Éljen, lüktessen az élet tovább S dobogjanak az emberszívek Május 25. / / Azon az Édes Éjszakán... ^ Tóth Imre, a város polgármestere pezsgővel köszöntötte a Scooter tagjait, akik szerint a legjobb ötletek egy-egy pohár ital mellett születnek Egy nagyon különleges kiáltás a Békés Megyei Hírlap ^ valamennyi olvasójának — írták emlékkönyvünkbe a Scooter tagjai A sarkadi Sweet Night diszkóklub vezetőinek meghívására május 25-én Sarkadon koncertezett a hírneves német tecno-együttes, a Scooter. A koncertjük előtti sajtófogadáson a következőket tudtuk meg róluk: a csúcsra rövid idő alatt jutottak el, és ezt a „Hyper hyper” című számuknak köszönhetik. Sokáig azt beszélték róluk, hogy ennél többre nem is igen képesek, ám azóta már a harmadik számuk került fel a német slágerlisták élére, egy perc szabadidejük sincs, annyi meghívásuk van a világ különböző országaiba. H. P. ipari kereskedőnek tanult, később a hanglemeziparhoz került (a Scooter nagy szerencséjére), mert az ő segítsége nélkül sokkal nehezebb lett volna eladni a Hyper hypert. Ferris az iskola mellett zenét tanult, persze ebből nem lehetett megélni, úgyhogy pizzát árult. Rick (mindegyikük között a legbeszédesebb és a legmuzikálisabb családból való) korábbiakban hangtechnikusként dolgozott. H. P„ akiről a Bravo azt írta, nem mozdul a hipnotikus spirálja nélkül, Sarkadon cáfolta a hírt: „Ez egy ékszer, nem talizmán, és babonás sem vagyok.” Ha sokai kell írni, azt rendszerint Ferrisre testálják a többiek, ugyanis ő ír a legszebben közülük...
