Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-31 / 126. szám
a 1995. május 31., szerda MEGYEIKÖRKÉP c-----------------------------—------------------------------------------------------------------------------------A „csapodár” pipacs Felújítás. Ezekben a napokban nagy a felfordulás a bélmegyeri művelődési házban: az önkormányzat a szűkös anyagi lehetőségek ellenére rendbe teteti az intézményt. A festés és mázolás mellett az önkormányzat karbantartó brigádja felújítja a színpadot is, s a munkálatokkal augusztus elejére végeznek, így a Bélmegyer Napra a meg- szépüllt művelődési ház várja majd a vendégeket. Kirándulás. Június 2-án két autóbusszal nyolcvan bélmegyeri óvodás egynapos kirándulásra utazik Budapestre. A gyermekek megtekintik a Parlamentet, az állatkertet és a Ferihegyi repülőteret. Céltámogatás. Kunágo- tán az önkormányzat céltámogatás címén orvosi gépműszer vásárlásra nyújtott be pályázatot. A sikeres pályázat eredményeként a két háziorvosi körzet külön-külön kapott Mobi- calt típusú sürgősségi EKG- készüléket, valamint egy-egy AB-PM 02 ambuláns hordozható vérnyomásmérő készüléket. Továbbá a fogorvosi körzet egy lézervizsgálóval ellátott inplantációs készülékkel gyarapodott. A gépek összértéke 1,1 millió forint, amelyből 690 ezer forintot az önkormányzat saját erőként vállalt. Telekeladás. Tarhosonaz utóbbi időben megnőtt az építési kedv. A közelmúltban az önkormányzat tíz-egynéhány telket értékesített, s még 19, egyenként — 65 ezer forintért —- 1300 négyzetméteres, közművesített telket kínálnak eladásra. A napokban felhívta szerkesztőségünket Blahó János, az orosházi Táncsics gimnázium pedagógusa e szavak kíséretében: — Szabó Józsefné tanárnő érdekes ajándékkal lepett meg. Egy „csapodár” pipacsot nyújtott át. Meghökkentő és egy kicsit gyanús volt az egész, de a tény az tény: ez a pipacs kalásszal rendelkezik, holott közismerten ez lehetetlen. Akkor miről is lehet szó? Arról, hogy a természet a legnagyobb varázsló egy olyan szituációban, ahol a pipacs és a pázsitfű szoros egymásmellet- tiségben élt, majd valami oknál fogva a pipacs szára megsérülhetett, így a pázsitfű kalásza a sérült szárhoz simult. Ilyenkor a növények igyekeznek a sérülést „kijavítani”. Új növényi részek épülnek fel, pótlódnak, aminek következtében a kalász a pipacs csapdájába került, valósággal beleragadt. Ez lenne a „csapodár” pipacs esete, ami végül is tisztességes és így bekerülhetett a Táncsics gimnázium herbáriumába. Cs. I. A pipacs, amikor kalászba szökken Csónakon — az Élővíz-csatornáért. A White-klub tagjai a közelmúltban vízre szálltak, ezzel is hirdetve az Élővíz-csatorna partián lakók között: ezt a vizet érdemes lenne megmenteni. Akciójukhoz ezen a héten is csatlakozhatnak híveik / Víziparadicsom az Elóvíz-csatornán Nemrégiben alakult meg a Közép-békési Vízvédelmi Társulás három város, Békés, Békéscsaba és Gyula szakembereinek és önkormányzatának összefogásával. A szervezet célja az Élővíz-csatorna rehabilitációja, ezen belül elsősorban a csatornával kapcsolatos teendők összehangolása, rendszerbe foglalása. Ritka példa ez a három város összefogására, legnagyobb haszna, hogy mint regionális szervezet, olyan alapítványi pénzekhez juthat hozzá, ami külön- külön elérhetetlen lenne. Talán a legörvendetesebb hír, hogy a csatorna kotrása még az idén megkezdődik. Első lépésben Békéscsabán, a felső zsiliptől a Bajza utcai hídig jutnak el, a kikerülő iszapot a régi szeméttelep borítására használják fel. A megszépült csatornán szeretnék, ha csónakázási lehetőséget alakítana ki valaki — esetleg vállalkozásban. Szintén hasonló céllal alakult a White-klub, tagjai inkább a folyót magukénak valló lakók bevonását szeretnék elérni. Kedvcsinálásként máris lehetőséget adnak a csónakázás kedvelőinek: szombatonként Békéscsabán, az ifiház előtti téren lehet a klub ^hajójába — és munkájába — beszállni. Antal Gyöngyi í 0 5 5 S 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 í í 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 Meghívó A gerendást Munkácsy Mg.-i Szövetkezet igazgatósága 1995. június 14-én, szerdán 10 órára közgyűlést hív össze. A közgyűlésre meghívja a szövetkezet tagjait, alkalmazottait és kívülálló üzletrész-tulajdonosait. A közgyűlés helye: szárítótelep. Napirendi pontok: 1. Az igazgatóság beszámolója a szövetkezet vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és az igazgatóság 1994. évi tevékenységéről. Előadó: Szász János elnök. 2. A felügyelő bizottság beszámolója az 1994. évben végzett tevékenységről és véleménye az 1. napirendi pontról. Előadó: Vörös András fb-elnök. 3. Egyebek. Határozatképtelenség esetére az igazgatóság azonos napirendi pontokkal újabb közgyűlést hív össze ugyanerre a napra és helyre, melynek kezdési időpontja 10.30 óra. Ezen közgyűlés az eredeti napirendi pontok tekintetében a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes. Az igazgatóság megbízásából: Szász János elnök Mindenki fogott... A buszsofőr és a pap a mennyország kapuján kopogtat. Kinéz Szent Péter és így szól:—Atyám, Ön mehet ahova akar, mert nem jól végezte a dolgát a Földön, ugyanis a hívei mindig aludtak a prédikációi alatt. Te fiam — fordult a buszsofőrhöz — bejöhetsz, a legjobb lakosztályt kapod, a legszebb angyalokkal, mert az általad vezetett buszban az utasok folyton imádkoztak... így, ezzel a „történettel” indították azt a buszt egy szép májusi napon Körösnagyhar- sányba, amely a békéscsabai nyugdíjasegyesület és a Béköt horgászegyesület tagjait vitte egy horgászkirándulásra. Az út cseppet sem volt unalmas, mert Gyula, Sarkad, Zsa- dány és Biharugrán áthaladva; Rusznák Erzsébet „útimarsall” alapos hely- és táj ismerettel, s településenként egy-egy humoros történettel remekül elszórakoztatta a társaságot. így azután, mire Harsányba értek, egyikük, akiben hagyhatott némi nyomot az induláskor elhangzott tráfa, így fordult Hegedűs László buszsofőrhöz: — Na, maga sem kerül a mennyországba, mert az úton nem imádkoztunk... — Egyelőre nem is akarok —jött a válasz kapásból... A "400 lakosú kis település képviselői igazi vendégszeretettel fogadták a látogatókat. Bemutatták a templomot, a kultúrházat és a vendéglőt. Több nevezetesség nem lévén; irány a duzzasztó és a halban rendkívül gazdag holtág. Itt aztán hamar kiderült, hogy ki a legény a gáton. Nem egészen két óra alatt mindenki megfogta a maga halát — a legkisebb is l,80kg-os volt. Sőt, történt egy majdnem baleset is. Varga Miso bácsi a parton állva egyszer csak hirtelen két-három gyors tántorgó lépést tett a víz felé... majd keményen megvetve a lábát lecövekelt: — Azannyát... majdnem belerántott... Húzta, fárasztotta, húzta... egyszer csak, puff — úgy a fenekére esett, hogy csak úgy nyekkent. A kapitális ponty meg elment. — Lehetett vagy öt-hat kilós — vélekedtek a „szakértők”. (Persze mire Csabára értek, lett az tíz is). A délután a vendéglőben fejeződött be, egy kis bókával, pogácsával, nótával, tánccal és cigánymuzsikával. Egy kellemes és szerencsés nap után, jó hangulatban indultak hazafelé a csabai nyugdíjasok. Olvasóink írják :c.üLiir:i _____= A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. „Én csak kívülről vagyok mozgássérült” Nevem Dancsó István, 1970. szeptember 13-án születtem. Az általános iskola harmadik osztályáig olyan volt az életem mint bárkié. Am akkor kiderült, hogy izomsorvadás kezdődött a lábaimban. Elkezdtük járni az orvosokat, de sehol sem tudtak segíteni, az állapotom pedig egyre rosszabb lett. Lassacskán már a tornaórákra se kellett járnom, mert hamar elfáradtam, és képtelen voltam megcsinálni a gyakorlatokat. Bizonytalanná vált a járásom, majd ötször eltörött a kezem. Amikor 1982-ben a lábam is eltörött, már tudtam, hogy vége a lábon járó életemnek. Rettenetes kínokat álltam ki lelkileg is, testileg is. 1983-ban aztán újra lábtörést szenvedtem, a szárkapocscsontom sérült, s ez azt jelentette, hogy járóképtelenné váltam. Attól kezdve tolókocsiban telnek napjaim. Borzasztó így élni, szinte mindenből kimaradok, ami egy korombeli fiatalnak természetes. Nem tudok eljárni szórakozni, mert a mi falunkban a kocsmákon kívül csak egy diszkó van, azon túl pedig mintha elvágták volna. Kirándulni sem mehetek, mert nincs autónk. Ha hiszik, ha nem, már lassan egy éve lesz, hogy ki sem mozdultam a faluból. Barátnőm sincs, s talán ez az, ami a legjobban hiányzik. Akármibe fogok, semmi sem akar sikerülni. Szerettem volna rendezni itt a faluban egy jótékonysági előadást a helyi mozgás- sérültek klubjának a részére, de ez is kudarcba fulladt, szinte az utolsó pillanatban. 25 éves koromra rettenetesen elkeseredett emberré váltam. Érzem és tudom, ha lenne egy barátnőm, akkor az életem megváltozna. Kérem, ezt ne úgy értsék, hogy én mindenáron nősülni akarok, mert szerintem az országban nem létezik olyan egészséges, elvált nő, aki egy tolókocsiban élő fiú életét és gondját a vállára venné. Nekem olyan egycsaládos elvált nő kellene, aki elfogadna engem barátjának, így, ahogy vagyok. Akinek elege van a házaséletből és csak egy megértő barátra lenne szüksége. Am úgy látszik, hogy ilyen sincs, hiszen nagyon sok hirdetést adtam már fel hiába. Temérdek levélre reagáltam, de válasz nem nagyon érkezett. Ha volt is olyan, aki válaszolt, az nagyon messze lakik, szinte az ország másik végén, ami lehetetlenné teszi a gyakori találkozást. Az állapotom ellenére elég sok mindent szoktam csinálni. Szeretek barkácsolni, faházakat szoktam készíteni, és szeretetni, sőt a konyhai munkában is tudok segíteni. Itt a faluban vannak barátaim, ők mind egészségesek, ezért is adtam az írásomnak azt a címet, hogy ,,Én csak kívülről vagyok mozgás- sérült” , mert engem az itteni emberek ugyanúgy kezelnek, mint egy lábon járó embert, szin te fel sem veszik, hogy én a kocsimmal közieke de k közöttük. Mondhatnám úgy is, hogy az idő elteltével ez természetessé vált bennük és ez nekem így sokkal jobb, minthogy sajnálkoznának rajtam, mert attól nekem semmi sem lesz könnyebb. Most itt a levelem végén arra szeretném kérni a 25—30 év közötti elvált nőket, hogy aki úgy érzi, hogy szívesen levelezne vagy barátkozna velem, az nyugodtan írjon, én ígérem, hogy fogok válaszolni! Azért írom meg nyíltan a nevem és címem, mert engem úgyis ismer mindenki itt a faluban, és a jeligés levél alatt is rájönnének, hogy én vagyok a levél írója. Nagy szeretettel várom az olvasók levelét a következő címre : ifj. Dancsó István, 5932 Gádoros, Kossuth u.3. Holtomiglan-holtodiglan. Jantyik Mária és Csele Pál hatvan esztendővel ezelőtt esküdött egymásnak örök hűséget. A fiatalon tett esküt, miszerint jóban-rosszban, örömben-bajban egymást el nem hagyják, híven megtartották, sőt, most, hat évtized múltán Békéscsabán, az erzsébethelyi katolikus templomban a minap — népes rokonság kíséretében — megerősítették a fogadalmukat, és Bielek Gábor apátplébános megáldotta házasságukat Fotó: Such Tamás Sárközi Gyula
