Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-20-21 / 117. szám

Az utókor hálája Ezen a hétvégén Békés megyeiek látogattak el az ausztriai Linz közelében fekvő Schenkenfelden városába, hogy a kései utódok tiszteletét fejezzék ki Harruckern János György szülőházánál. (6. oldal) Miért függnek a nők a férfiaktól? Ennek igazán sok oka lehet, de többnyire a nők is hibásak. Hiszen akadnak olyanok, akik örömet találnak abban, ha kiszolgálhatják a férfit. Ám tegyék! (8. oldal) Szeretik a krimit? Mi több, a krimisorozatokat? Ha csupán olvasmányként botlunk beléjük: bizonyá­ra. De ha a bőrünkbe mar­nak... A sorozat-bűncse­lekmények elkövetésére új, ifjú nemzedék látszik „felnőni”. Gyulát néhány éve egy baráti kör (is) dézsmálja. Közülük néhá- nyan az ország más része­in is el-elkövetnek „zsi­nórbulikat”. Bár a bűnüldözés — a dolog természe­ténél fogva — általában csak követni képes a bűnözést, azért a rendőrség sem tétlen. Gyulán a város nyomozóinak szorgalma erdedményeként az ügyész­ség márciusban vádat emelt egy kis társaság ellen. (A bírák elfogultságot jelentettek be, így Szegeden tárgyalják majd az ügyet.) Amit most erről olvas­hatnak, döntően betöréses lopások el­követésének alapos gyanújáról szól. Tanulhatunk az esetekből: a betörők módszerei az ellenük való védekezés gyenge pontjaira is rátapintanak. Reménytelen vállalkozás lenne az 1991 nyarától 1993 végéig tartó soro­zat száznál több esetéről tételesen be­számolni. Az üggyel kapcsolatban Dé­vényi Tamást, Köstner Marcellt és Né- tfieth Árpádot előzetes letartóztatásba helyezték, az első rendű vádlott, Ko­vács Roland, továbbá Szelezsán Zsolt, Stir Zsolt, Varga Norbert, a fiatalkorú Sz. N„ szabadlábon védekezhet. A fel­soroltak legidősebbje 30, legfiatalabb- ja 16 éves, jellemzően 22-25 esztendő­sek. Cselekményeiket általában né­hány fős csoportokban követték el. Amiről most számot kell adniuk, a gyulai Angebot Kft-hez, 1991. július 15-én történt betöréssel kezdődött. Nem találtak semmit, de a betörés többnyire rongálási kárral is jár. Ha „moziba mentek”, 72 ezer forinttal lettek gazdagabbak. (Az iroda kulcsa a takarítószeres helyiségben, a pénztáré az irodában, a lemezszekrényé az egyik pénztári plakát mögött volt.) Amikor az Ofotértból videokamerát emeltek el, a kísérő papírokról sem feledkeztek el. Egy éjjelen a „tüdőkór­házba” törtek be. A dolgozók egyike éppen akkor fordult be az udvarra, kocsiját rendőrségi Nivának nézték. Árkon-bokron át futottak, egyikük a lábát törte — a kórházban... A sarkadi Ady gimnáziumból — az egyik tanuló információi alapján — először 150 ezer, néhány hónappal később 200 ezer forintot hoztak el. Ez utóbbi a gyerekek étkezési térítési díja volt. Amikor 1992 júliusában a Gyulai Várszínház irodá­jában volt éjszakai „fellépésük”, né­hány órával elkéstek: az előző napon fizettek ki a János vitéz után 800 ezer forintot. Egy gyulai órásműhelyből 120 ezer forintnyi német márkát és arany ékszereket loptak. Kétszer is beültek az Asia étterembe vacsorázni, sajnos záróra után. Azért melegítettek maguknak valamit. Máskora Marschal Sorházban étkeztek hasonló feltételek­kel. Sőt, ellopták a tulajdonos útlevelét is. Igaz, elmosogattak maguk után — az alkalmazottak nyitáskor észre sem vették a betörést. Az útlevéllel később egyikük bebocsátatott egy budapesti -kaszinóba, ahonnan korábban már ki­tiltották őt. Másikuk egy még másabb alkalommal testvére elemeit útlevelé­vel kaszinózott Debrecenben. Ha nem találtak pénzt, olykor megdühödtek: egy borraktárban 40 liter kékfrankost engedtek a lefolyóba. A Lidóban sem szórakozni akartak, bár a vigalomra okot adhatott volna, hogy a harapófo­góval kifeszített lemezszekrényből fo­rintban, lírában, schillingben — a sér­tett elmondása szerint — 240 ezret leltek. Amit „kifőztek”, kutyavadító, szétszórt borssal és paprikával fűsze­rezték. Százezer forint értékű cigaretta tűnt el az egyik gyulai kereskedésből. A sértett megtudta, ki árul hirtelenjében nagy tömegű cigarettát, ám az egyik kft. számlája igazolta: a gyanúsított tőlük vette áruját. A házkutatást köve­tően a számlára vásárolt cigaretta visszakerült a kft-hez... A társaság egy része továbbképezte magát, kitanulták a hengerzártörés mesterségét. így a lakótelepi lakások szinte védtelenné váltak velük szemben. Például az az orvos is, aki másnapi autóvásárlásához készített elő nagyobb összeget. Külön­féle pénznemekben 670 ezer forinttal rövidítették meg. Ez a pénz a követke­ző napokban állítólag a budapesti valu­tás Gresham Casinóban úszott el rulet­ten, ezer márkás tételekben. Némi csa­lás is becsúszott: egyikük a „nem nyert” zsetonok közül lehúzott magá­nak kétezer márkányit. De nem észre­vétlenül. Egyikük albérletben lakó barátnője révén bukkantak rá egy idős asszony lakásában az 1840 előtt készült, egy­milliót érő kupára. Úgy hírlik, mélyen áron alul dobták piacra. A Thermal Campingben néhány külföldit is meg­loptak: kit néhány szem narancsától, kit fürdőnadrágjától szabadítottak meg, döntően a sátraik kivágása árán. A szállodák, a magánlakások sem nyújtottak védelmet ellenük a külföldi­eknek. A gyulai szociális foglalkozta­tóból 260 ezer forint értékű vásárlási utalványt loptak. Nem tudtak mit kez­deni vele: behajították az Élővíz-csa­tornába. Egy gyulai lakásba a hazaér­kező tulajdonos nyomába szegődve léptek be. Amíg az idős ember az egyik helyiségben tévézett, ketten a másik szobában keresgéltek. Az úr hazatérő fia zavarta meg őket. A Komló Szállo­dába 1993. október 30-ára virradóan törtek be. A szobaajtókból kiszereltek 15 hengerzárat kulcsostól, később eze­ken gyakorolták be a kifinomultabb szakmai fogásokat. Egyikük Stuttgart­ban nullkulcs-készletet is beszerzett. Az elzárás eszközei... Fotómontázs: Lehoczky Péter Törtek, zúztak a Komló helyiségeiben, beindították a porraloltókat, megnyi­tották a vízcsapot: 180 ezer forint kárt vandálkodtak össze. Egy novemberi éjszakán valamely Pálffy utcai építke­zésre másztak be ketten. Szükségét lát­ták az egyik munkás sapkája nem ren­deltetésszerű használatának, majd az egészet felkenték a falra. A talált ha­barcsot szétfröcskölték, egy pufajkát és egy tűzoltókészüléket az udvari il­lemhelybe süllyesztettek. A családi házak alig védett garázsaj­tajául könnyedén beljebb kerülve, a garázs és a lakás közötti nyitott ajtón besétálva jutottak a bármily rafináltan védett utcai bejárati ajtó mögé. De ha úgy jött ki, egyszerűen letépték a szú­nyoghálót, kifeszítették az ablakot. Egy ilyen alkalommal 300 ezer forint­nyi ékszer került a kezük ügyébe. Nem felejtették ott... Néhány gyulai és békéscsabai lakást úgy választottak ki, hogy előtte napjá­ban többször is keresték az ottlakókat telefonon. Volt, amikor előbb—éjsza­ka —a lakásba behatolva, lemásolták a bejárati ajtó kulcsát, hogy aztán nap­pal, az üres házban nyugodtan tevé­kenykedhessenek. Előfordult, hogy egy éjszaka háromszor ugrottak haza, Gyulára még egy kicsit reszelni a kul­cson... Előfordult, hogy egy gyulai munkahely ablakán át meglátták: vala­ki 170 ezer forintot számol bele a diplo­matatáskájába. Az úr beugrott a szülei­hez, táskáját a kocsiban hagyta. Mire kijött, volt pénz, nincs pénz!. A bűncselekménysorozat eredmé­nyeként több mint 5 millió forintot vettek ki mások zsebéből, ehhez hoz­zászámíthatjuk a csaknem 400 ezer forintos rongálási kárt is. A bosszúság­ról, a félelemről és más „nyavalygása- inkról” már ne is beszéljünk! Tanulságok? A nyilvánvalóakon kívül is akadnak. Az elkövetéssel gya­núsítottak sokszor családi, baráti, mun­katársi beszélgetések során szerezték be információikat. Nem árt figyelni arra, kinek mit kötünk az orrára. Lát­tuk, akár a gyönyör, a betörő is többnyi­re éjszaka indul útjára. Kikeresik gyen­ge pontjainkat—a semmit érő zárakat, a védetlen garázskapukat, nyitva felej­tett lépcsőházakat, a szemlátomást ma­gára hagyott lakásainkat —, felderítik a terepet, aztán vakmerőén lecsapnak. Ezért érdemes azonnal jelenteni, ha bárhol, bármikor gyanús dolgokra buk­kanunk környezetünkben: holnap sor­ra kerülhetünk mi is. Kiss A. János Nem az éhség hajtja őket

Next

/
Oldalképek
Tartalom