Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-16 / 113. szám
Női Hűség! Április 7. volt, amikor észrevettük egymást. Egyébként én akkor is szeretlek, ha soha nem leszel az enyém. Mezőkovácsháza ¥ Sárga rózsa 172 cm magas, barna hajú, kék szemű srác hosszú távú rózsagondozást vállal. Jelige: MÉZESBÖDÖN * Nemcsak a húszéveseké a világ Ötvenes, életvidám értelmiségi nő barátságot kötne negyvenes-ötvenes úrral. Aki jól ápolt, tisztán érzelmi alapon találkozna velem heti egy alkalommal. Nem unatkozok, nem vagyok pánikban, csak egy kicsit szűk a világ. Leóna * Jani! Megint május és megint én? Mint két éve? Ha mondanivalód van, tudod, hol találsz. Azt hiszem, nevetségesen viselkedünk mindketten. Beszéljük meg?! Aki szeret: M. * Te kedves kis zöld... Hosszú idő után írok neked. Én nem tudhattam, hogy neked van egy ilyen komoly kapcsolatod. Azon a márciusi estén minden igazolódott. Én írtam a. fájdalmas karácsonyt, ’94-es most már tudod. Tanto felice! Egy kevésbé kedves... * Karcsinak! Nehéz les: minden nap Mégis soha fel ne add. Azért sem, és csak azért is Ónmagad vállalnod kell... Sikeres érettségi vizsgát! A BOLDOGSÁG HITELKÁRTYA TULAJDONOSA * Helló fiúk! 21 éves és 22 éves lányok várják vidám, szórakozni vágyó fiúk jelentkezését. Komoly kapcsolat is lehetséges. Jelige: Vidámság * Rómeó Én 17 éves, hosszú, barna hajú, zöld szemű lány vagyok. Ha 17—20 év között vagy és egy helyes barátnőre vágysz, írj nekem! Címem a szerkesztőségben. Ui.: Fényképes levelek előnyben! * Data parancsnoknak a U. S. S. Enterprise NCC—1701-D fedélzetén! Sok szerencsét az érettségihez, imzadi! Ha sikerül, valódi szauri konyakkal koccintunk a 3-as holo-decken rigeli pálmafák árnyékában! Szép szolgálat volt együtt a Csillagflottánál! Deanna Troi tanácsadó * A jó fiúk hogyan maradnak” Egy 21 éves sportos fiúnak! Keresek egy olyan fiút, aki 21 éves, szereti a természetet, a kerékpározást, több mint 170 cm magas, akinek eddig nem sikerült semmi a lányokkal, de még nem adta fel a reményt, hogy egyszer neki is lesz egy igazi barátnője. Sok közös vonásunk van, csak az a baj, hogy 19 éves vagyok, de ha ez neked nem akadály, kérlek, írj! Szeretnék egy igazi barátot! Nem adom fel * Fehér autó Találkozhatunk bármelyik nap 14 és 18 óra között Orosházán. írj pontos helyet, időpontot és ismertetőjelet! Kölcsönös megbecsülés * Fejes Fecónak Fél óra volt, semmi más, Furcsa volt a búcsúzás. A szerda este elrepült messze, Isten veled kedvesem, örökre! Fél óra volt, semmi más, Furcsa volt a búcsúzás. Egy szalvéta maradt, semmi más, Lazák vagyuk, ennyi az egész?! Zombie ¥ Kék szemű asszonynak Ha én vagyok, a megadott telefonszámon bármikor megtalálsz. Én is vártam rád. Fehér köpeny * Te Fiatal és idős, gyönyörű és Te, aki előrelátó. Te elvakult és mindenem volt, és szenkim sem maradt. Te, akinek én legolcsóbb lényed voltam, és én mégis téged nagyon. Mond nekem, miért? Nagyon TÁRKA OLDAL 1995. május 16., kedd Kislányként otthon énekelgetett, most diplomakoncertjére készül Hozni a legjobb formát! Barbarával ritkán találkoznak orosházi ismerősei, hiszen Szeged, Békéscsaba és szülővárosa között ingázik hétről hétre. A huszonévesek kifogyhatatlan lelkesedésével tanul, tanít és készül az oly’ bizonytalan jövőre. Egyelőre a pénteki diplomakoncertjére koncentrál. A tét nem kicsi: hozni a legjobb formáját, és bebizonyítani, ott a helye az akadémisták között. A drukkos időszak kellős közepén — lazításként — Hajdú Barbarával megálltunk néhány órára, hogy közösen elevenítsük fel az elmúlt néhány évet. — Orosházán a III. Számú Általános Iskolába jártam, ahol a kedvenc tárgyam az ének volt. 12 évesen kinyomoztam, hogy kik azok, akik a szomszéd épületben skáláznak. Akkor én még csak otthon énekelgettem. Amikor édesanyámmal átmentünk a zeneiskolába, már tudtam, az ének határozza meg élétem hátralévő részét. A pályaválasztás előtt Szegeden meghallgatott Berdál Valéria, a konzervatórium énektanára. Biztatott, jelentkezzek magán énekszakra. A sikertelen felvételi nagyon lehangolt, de ekkor jött Dinnyés István, akinek a mai napig nagyon hálás vagyok. O volt az, aki egyenesen a művelődési minisztériumba címezte azt a kérvényt, amiben egy széphangú, tehetséges lányt ajánlott az illetékesek figyelmébe. Életem legszebb pillanata volt. amikor megtudtam, mehetek a szegedi konzervatóriHajdú Barbarát Tskodi Ilona avatta be a színpad világába, s Gregor József partnereként is közönség elé lépett umba. Innen már egyenesebb út vezetett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Karára. Koncertek, tévés szereplések, külföldi megmérettetések színesítették az életemet. To- kodi Ilona volt az, aki beavatott a színpad világába, nagy hatással volt rám a művésznő személye. Emberileg és szakmailag sokat köszönhetek neki. Gregor József partnereként is közönség elé léphettem, ami szintén fantasztikus élményem — eleveníti fel a sokak szerint drámai, Barbara szerint inkább líraibb szoprán hangfajú énekes a szegedi éveket. Most viszont komoly megmérettetés előtt áll a fiatal lány: pénteken a főiskola nagytermében ad diplomakoncertet három társával együtt. Állítása szerint a repertoár az ő ízlését tükrözi, s hogy kinek nyeri el a tetszését, az majd a produkció után kiderül. Barbara életében újabb jelentős állomás érkezett el: a zeneakadémiára jelentkezik. Azt mondják, jó esélyei varinak. O viszont óvatosabban fogalmaz: — Ismerem az értékeimet, bármi történjék, nem adom fel! Csete I. Illemszabályok Megszólítás tánciskolában: Ügyelj a hangerőre! Nézz partnered szemébe! Állj előtte egyenesen! Figyelj a távolságra! Szólítsd őt a keresztnevén! Köszönés: Találkozáskor, érkezéskor, távozáskor (napszaknak megfelelően) a felnőttnek mindig előre kell köszönni. Gyerekeknél a fiúk előre köszönnek a kor és a nem nem számít. Fontos tudnivaló: A köszönés hangos, érthető legyen! Nézz arra, akinek köszönsz! Színház: Az előadás ünnepélyes alkalom, ezt az öltözködésnek is tükröznie kell. A ruhákat, kabátokat, ernyőket a ruhatárban kell elhelyezni Pontosan illik érkezni, és idejében kell elfoglalni a helyet. Ha valami miatt később érkezik valaki, akkor várja meg a felvonás végét, azután illik elfoglalni az ülőhelyet. Az ülőktől illik elnézést kérni. Ügyelni kell arra, hogy az arccal felállók felé fordulva menjen a sorok között a gyermek és a felnőtt is. A későn érkezőkre senki ne tegyen megjegyzést! Előadás közben nem illik fészkelődni, és cukorkát szopogatni. Ismerősöknek nem illik odakiabálni, integetni. Ajándékozás: Ha virágot ajándékozol, vedd le róla a nem átlátszó csomagolópapírt. Az ajándékozott ne a papírruhában, hanem a virágban gyönyörködhessen. Valamikor az sem volt mindegy, milyen virágból állt az ajándékcsokor. Minden virágnak jelentése volt (a piros rózsa a szerelmet, a nefelejcs a hűséget, a liliom az ártatlanságot, az őszirózsa a gyászt jelentette). Az ajándékot mindig meg kell köszönni. Hanem személyesen adták át, levélben illik köszönetét mondani. Csillagszentelő. Csillagot kapott a hollywoodi Sztárok utcájában Sarah Fawcett, aki a Charlie angyalaival vált világszerte ismert szexszimbólummá. A csillagszentelőre a művésznőt elkísérte férje, Ryan O'Neil és kisfia, Redmond Reuters Mese,Játék gyerekeknek Zokniparádé A különféle mintájú zoknik többsége párosán szerepel a rajzon. Háromnak azonban nincsen párja. Melyek ezek? Találkozott egyszer a róka meg a jávorszarvas. Beszédbe elegyedtek. — Hogy vagy, szarvas komám ?—kérdezte a róka. —Nem valami jól—felelte a szarvas.—Tegnap kis híján vége lett az életemnek. Üldözőbe vett a vadász, és beleakadt az agancsom a fák ágaiba. Alig tudtam elmenekülni... Az a baj, hogy hosszúak a lábaim, s így magasan van a fejem... Hát te, róka koma, hogy élsz? — Nekem sem megy valami jól a sorsom. Én sem nyug ha tóm a vadászoktól. De rájöttem, hogy az én bajom meg az, hogy rövidek a lábaim! Nem tudok elég gyorsan szaladni velük! Panaszkodtak a sorsukra, az életre, mely oly’ rosszul van berendezve: akinek hosszú lábak kellenének, azéi rövidek, akinek meg rövidre lenne szüksége, annak hosszúak. Egyszer csak a csavaros eszű róka így kiáltott fel: —Szarvas komám, én megtaláltam a megoldást! Tudod mit, cseréljünk lábakat! —Cseréljünk—egyezett bele a szan'as. A szót tett követte, lábat cseréltek. A rókának most már hosszú lábai voltak. Körülnézett, s egy fia embert nem látott a környéken. Szaladt be a faluba, hogy tyúkot szerezzen. Az ólban szép sorjában üldögéltek a tyúkok, s megpróbált bemászni, de bizony hosszú lábaitól nem tudott. Ekkor benyúlt a résen, hogy így kapjon el egyet, ám a szarvaspatákkal sehogy sem bírta megragadni a zsákmányt. Nagyot sóhajtott a róka, s már sajnálta régi lábait: milyen jó éles körmök voltak azokon! Milyen remekül meg lehetett kaparintani velük egy tyúkot!... Ekkor kijött a házból a gazda, A róka megijedt és futásnak eredt. Hatalmas lábai szélsebesen vitték. Az irháját megmentette, de éhes maradt. A jávorszarvas, amikor megkapta a róka lábát, jóval kisebb lett. A fűből is alig látszott ki, s ennek nagyon megörült. — Most már jó lesz nekem! Távolról senki sem láthat meg! Elindult bolyongani a rókalábakon. De nemsokára elfáradt. Elfáradt és megéhezett. Ekkor szokásához híven felemelte a fejét, hogy zsenge hajtásokkal és friss levelekkel csillapítsa az éhét. Nyújtogatta, nyújtogatta a nyakát, de bizony az ágakat nem érte el: ahhoz rövidek voltak a lábai: —Ej, de balga vagyok, hogy lábat cseréltem! — sopánkodott. — Milyen jó hosszú és erős lábaim voltak nekem! Mit kezdjek ezekkel a mancsokkal? A végén még elpusztulok az éhségtől. Úgy nekikeseredett, hogy sírni kezdett. Egyszer csak azt hallja, valaki jön a tajgán, s egyenesen felé közelít. Zörgött a száraz fű, ropogtak a lehullott gallyak. A szarvas megijedt és futásnak eredt. De milyen haladatlan volt a futás az apró rókalábakkal. Megbotlott egy fűcsomóban és elesett. Behunyta a szemét és azt gondolta magában: „Végem van, rögtön puskavégre kap a vadász!” De nem vadász volt az, hanem a róka. — Hé, szarvas komám, hol vagy?—szólongatta. — Itt vagyok, róka koma — mondta a jávorszan’as. — Te jöttél ekkora nagy zajjal? — Én — felelte a róka. — Nem jók nekem a te lábaid! Nem tudok csendben osonni, mert a paták alatt ropognak a gallyak. Nem sokra tudom használni őket! — Én sem a te lábaidat — mondta a jávorszarvas. — Kicsik és gyengék... Cseréljük őket vissza, róka koma! Visszacserélték. A szarvas dobbantott egyet- kettőt a földön, s elégedetten így szólt: ■—Ez az, ez az! Bizony jól van az elrendezve, hogy a szaiyas hosszú lábakon jár! A lábai erősek, a patái kemények! Szaladt a róka is saját lábain. Futása könnyed volt, szinte nesztelen. Éles körmei megmegvillantak* Igazad van — mondta a jávorszarvasnak. — így van ez jól, hogy a rókának apró lábai és éles körmei vannak. Elbúcsúztak egymástól, s ment ki-ki a maga útján. Azóta az állatok nem cserélnek lábat. (Amur vidéki mese) Hogyan cseréltek lábat az állatok?
