Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-13-14 / 111. szám
Hobbija: az élet és a fényképezés „Ahogy egyszerre sír-nevet, az Cilinek abszolút különlegessége, amit nem tud senki. Szóval rettenetesen nagy színész” — mondja Szurdi Miklós rendező Esztergályos Cecíliáról az „Eddig vagyok!” című, rövid időn belül már második kiadást megért könyvben, amely a művésznőről szól. (7. oldal) Amit a férfiak nem hajlandók beismerni A férfi ugyebár, a teremtés koronája, és nincs olyan dolog, amivel nem képes megbirkózni. Vagy talán mégis akad valami? 12 érzékeny pont, amelyek mégiscsak megsebzik a férfiak lelkét (8. oldal) „Talán soha nem heverem ki ezeket a rémtörténeteket. Elet, család... hol van már?" Az információ, miszerint magyar zsoldosok is harcolnak a szerb frontokon, fél évvel ezelőtt érkezett. Számomra teljesen hihetetlen volt, mert a magyar ember nem arról ismeretes, hogy ilyen esztelen öldöklésben részt vesz. Most már tudom, vannak kivételek. * Négyezer márkás havi fix * Déli pusztítás magyar zsoldosokkal * Három hónap a halál árnyékában A szükség nagy úr—tartja a közmondás—, és ennek a történetnek a főszereplőjét csakugyan a szükség hajtotta a huszadik század egyik legvéresebb küzdőterére... A harmincéves, bajai illetőségű fiatalember első szerelme a felesége volt, a második a kártya. Az előbbit ő hagyta el, az utóbbival kénytelen volt végleg szakítani. — A szerencse forgandó — mondta rezignáltan —, azt hittem, ha egyszer elhagyott, előbb-utóbb majd visszatér hozzám. De nem így lett. Milliós nagyságrendű adósságba keveredtem. Kaptam egy féléves „laufet” a visszafizetésre. Egyenesbe akart jönni — Mert ha nem fizetett, vagy nem fizet?... — Könnyen a föld alatt találom magam, valamelyik erdőben. Munka után néztem. Tisztában voltam azzal, hogy becsületes úton nem egyenlíthetem ki a számlámat. Ezért aztán az ördöggel is képes lettem volna alkura. —Majdhogynem ez is lett a vége... — Igen. Ahogy vesszük. Kiderült, hogy közvetítők útján zsoldosokat keresnek a szerbekhez. Havi négyezer márka fixet ígértek, meg teljes ellátást. Nos, gondoltam, egy fél év alatt egyenesbe jövök. — Hogy történik a szervezés? Leszólítják az utcán az illetőt, hogy volna-e kedve egy kis háborúzáshoz? — Nem. Kapcsolatok révén, „fű alatt” megy a hirdetés. Ha nem láttam volna, nem hiszem el, de tényleg sok a magyar. Csavargók, körözött bűnözők, életművészek... Kibírta a poklot —Kaptak valamiféle kiképzést? — Hogyne. Három hét maga a meg! pokol. Egy tábor a hegyek között. Kibírtam. Volt, aki nem. —Meséljen az első bevetésről. — Egy kis falu volt a világ végén. Valahol Boszniában. Délután megkaptuk a tájékoztatást, majd egy iskola tantermében kellemes vendéglátásban volt részünk. A hosszú, terített asztalon rogyásig kaja meg ital, az utóbbiból a márkások közül, és hát drog, drog, minden mennyiségben. — Azt mondja, hogy jó előre mindenki „belőtte” magát? — Aki akarta. Nekem már akkor se tetszett az egész. —Mert mit hitt? — ...hogy lövöldözünk majd a hegyekből egymásra és én biztosan nem találok el senkit. —Ezzel szemben mi történt? — Az éjszakai bevetésen mindenkire lőni kellett. Többnyire civilekre, akiknél volt rendesen fegyver. Próbáltam elsumákolni a dolgokat, és egy másik magyar is ugyanezt tette. Az visszamaradt, és amikor a parancsnok ráüvöltött, hogy rohanjon előre, akkor ezt megtagadta. Ott a helyszínen lelőtték. Attól kezdve rohantam előre és tüzeltem... —Hány bevetésen volt? — Egypáron. De állandó szökéskészültségben voltam. Amikor egy hónap elteltével a pénzemet kértem, közölték, hogy fizetés félévente van, egy összegben. Arról is hallottam, hogy az elszámolás előtt „baleset” érte a zsoldost... Nem tudom, hány embert öltem meg. De él egy arany- szabály: ölj, vagy téged ölnek meg! Ahol minden megtörténhet — Gyakran találkozott magyarokkal? — Igen. Én három hónap után megszöktem, de többen maradtak. Nemigen volt téma, ki honnan jött. Ezért aztán nem tudni, hogy a magyar a felső vagy az alsó Bácskából származott. — Igazak a világsajtó által tálalt rémségek? — Minden megtörténhet. Ártatlan lányokat-asszonyokat erőszakolnak meg. Mindezt videóra veszik, és értékesítik az amerikai piacon. A katonák kámzsát húznak a fejükre... minden élesben megy. — Ezek a dolgok talán megrendelésre történnek? — így van. Az egyik tökrészeg „operatőr” elmesélte, hogy alig tudják kielégíteni a megrendeléseket. Egy kazetta ára az akció minőségétől függően ezer és ötezer dollár között mozog. Az aktus után — ugyancsak élesben — az áldozatokat megölik vagy megcsonkítják. Őrült dolog... — Harmincéves és teljesen ősz. Emiatt? — Igen. Mióta visszajöttem, csak ülök otthon és bámulom a falakat. Talán soha nem heverem ki ezeket a rémtörténeteket. Egy dolog fontos maradt. A cigaretta. Abból semmi nem elég. A többi már nem érdekes. Élet, család... hol van már? Posztobányi László vagy téged ölnek meg!
