Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-11 / 109. szám
iRÉKÉS megyei hírlap SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1995. május 11., csütörtök Sarkad, Sweet Night Klub Hírek Megyei borverseny. A Békés Megyei Művelődési Központ és a sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ május 19-én Sarkadon rendezi meg a megyei borverseny idei fordulóját. A tavalyi megyei versenyt Szarvason tartották. A sarkadiak emlékezete szerint városukban utoljára nyolc esztendővel ezelőtt volt megyei borverseny. Hajszobrászat. A sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ által lányok, asszonyok számára szervezett hajszobrászati tanácsadás olyan nagy népszerűségnek örvendett — tudtuk meg az intézmény vezetőitől —, hogy az ingyenes tanácsadói tanfolyamot a közeljövőben megismétlik. Kosztin Vazulné gyulai mesterfodrász, a hétfő délutánonkénti foglalkozások vezetője a legközelebbi kurzusra olyan neves, több versenyt is nyert mesterfodrászt is meginvitált, mint a békéscsabai Szeverényi Mihály. Út az USÁ-ba. Nagy Anita, a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskola 3. C osztályos tanulója a jövő tanévre egy tíz hónapos tanulmányutat nyert az Egyesült Államokba az STS High School Foundation szervezésében. Kerékpáros kupa. Az ,osU,o idei Országos Ifjú- v °\ sÁb Kerékpáros “ ! Kupát Sarkadon *„ sarkad -0* rendezik meg má^0!>' jus !8—19—20án. A háromnapos verseny megszerzését a Sarkadi 1-es Számú Általános Iskola vállalta magára. A nagyszabású erőpróbára 19 megye és Budapest legjobb diákversenyzőit várják. Az előzetes felmérések szerint ez olyan 80—100 versenyző felsorakozását jelenti. Szerencsét hozott a gesztieknek a 13-as szám Az uniformis vonzásában Szerencsét hozott a gesztieknek a 13-as szám. A Zsadány- ban megtartott rendőrség napján tizenhárom geszti fiatal vett részt, s a különböző versenykategóriákban első, második és harmadik helyezéseket értek el. A legnagyobb élményt azonban mégiscsak a nyolcadikos Lakatos Edinának jelentette ez a nap. A miértről beszéljen ő maga! — Mivel felvettek a békési mezőgazdasági szakközépiskola közbiztonsági tagozatára, ezért külön is örültem, hogy Zsadányban betekinthettem a rendőrség munkájába. Tetszik az egyenruha, úgy érzem, magamat is el tudnám képzelni benne. Határozott, fegyelmezett egyéniségnek mondanak, talán nem lesz tévedés erre a pályára lépnem. Izgalmas volt a nyomkereső kutya ügyessége és a járőrrel való kapcsolata. Egyszóval szimpatikus ez a hivatás! Már nagyon várom, hogy megkezdjem a tanulást Békésen. A geszti iskola hírnevét persze a hatodikos Erdei Gábor és a harmadikos Seres Nikolett eredményei is öregbítették, így biztos, hogy jövőre is lesz utánpótlás az ügyességi versenyeken. Rend kell(ene) Amikor a szabadverseny világát végre megkóstoltuk, úgy gondoltuk: biztos a jobbak sikere. Valószínűleg addig behatárolt ismereteinknek köszönhetően vártuk, reméltük: most megmutathatja az ember, mit is ér. Aztán szembesültünk a valósággal. Rádöbbentünk, mégsem csak a tehetség, az ügyesség, az elhivatottság számít. Van még valami más is, amit nem éppen az erények között tartottunk eddig számon: a mindenáron való érvényesülés, a, ,csak én!” tudat. Motiválhatja ezt sok minden. A a család boldogulásának vágya, a gyerek jövőjének biztosítása vagy bármi... De az eszközöket nem lenne szabad válogatás nélkül alkalmazni. ,,A cél szentesíti az eszközt” hamis elméleten túl kellene már lennünk, ha valóban Európa felé akarunk haladni, nem pedig valahová, egészen más irányba. Mert nagy veszélye van annak, ha egy közösségnek, legyen az bármilyen kicsi vagy nagy, nincsenek minden tagja által elfogadott értékei. Ha azok az értékek csak egy szűk réteg, netán egy-két ember által elfogadottak, vagy diktáltak. Számomra érték az utcák rendben tartása, a kertek gyomtalanítása, a családról, a gyerekekről való gondoskodás, más véleményének vagy hitének a tiszteletben tartása. De legalább ilyen fontosnak tartom az enyém-tiéd fogalmának pontos ismeretét és tiszteletben tartását is. Volt idő, mikor a gondolatainkkal akartak rendelkezni mások... Most pedig olyan világot élünk, amikor szerény javainkra fáj mások foga ? ? ? A tapasztalatok azt mutatják, nem minden esetben azok veszik el a másét, akik valóban rá vannak szorulva. Gyakori, hogy valakinek nem elég a „vanja”, és a máséból, a másikéból szerez magának. Nem ritkán a szűkebb környezetéből, az ismerősétől, vagy a legjobb barátjától. Csak mivé lesz így a világ ? Mitérünk a gondolatszabadsággal, ha egyéb kincseink, mint a tisztesség, jóérzés, mások gondjának átérzése; esetleg segítése nincsenek biztonságban, elvesznek? És míg egyesek az egyre nagyobb szelet Pick szalámis kenyeret eszegetik, addig mások, bár ők is keményen dolgoznak, még a morzsából sem kaphatnak, mert azt a piciny részt is elveszik (ellopják!) tőlük, amit maguk kerestek meg. Rendnek kell(ene) pedig lenni mindenhol, mindenben, mert a rend a demokrácia egyik fokmérője... pi, c, Bármennyire hihetetlen, a három német technosztár Magyarországon legelőször Sarkadon áll (vagy robban?) közönség elé H. P.-t, Ferrist és Rick-et, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25- én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül is Sarkadra!? A dolog inkább csak első hallásra hihetetlen. Drimba Péteren és Rácz Istvánon, a sarkadi Sweet Night Klub vezetőin látszik, nem tréfálnak. Sőt! Nagyon is komoly munkájuk fekszik az őrült tempójú élő eksztázis idecsalogatásában. És bár lekopogják — hiszen az ilyen „nagy művészeknél” sose lehet tudni —, a német fiúkat már százszázalékosan lekötötték. És hogy miért épp őket? Mert— mint mondták—a magyar sztárok közül szinte már mindenki megfordult náluk, és hát nem árt néha egy kis európai széljárás is... Kovács Zsolt nem gondolta... Kovács Zsolt már pontot tett a boldog diákévekre, belépett a munkásemberek sorába. Jelenleg a békéscsabai 2-es postán dolgozik, ám mostanában pár pillanatra ismét visszazuhant a múltba. Újra diák lehetett egy kicsit, hiszen arany minősítést szerzett a gyulai Erkel Diákünnepeken. A hogyanra a következőket mondta: — Tavaly készítettem egy videofilmét, de az elmúlt évben nem rendezték meg az EDÜ-t, így nem volt lehetőségem indulni ezen a versenyen. A múlt nyáron végeztem a sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskolában, ezért még elfogadták az idei jelentkezésemet, amit egy volt tanárom szorgalmazott. A beadott film az életről szól, röviden így tudnám megfogalmazni, és az a címe, hogy „Lucemaföldek”. Bevallom, álmomban sem gondoltam, hogy sikerem lesz vele, azt meg pláne, hogy aranyat kapok érte. A diákévekkel együtt már egy kicsit elhalványodott beníSem a videózás is. Ez az eredmény azonban most felrázott, és újra teryezgetni kezdtem... Nagy Anita, az iskola harmadéves tanulója is szép eredménnyel tért haza a gyulai EDÜ-ről. Szintén videós kategóriában ezüst minősítést kapott a „Miért?” című filmjéért, ami a hiábavaló emberi küzdelmet mutatja be. „Mióta dolgozom, már nem foglalkozom videózással, de ez az arany most újra megmozgatta a fantáziámat..." Az oldalt szerkesztette: Magyar Mária. Az anyagok feldolgozásában a szerkesztő segítségére voltak: Szász Ándrásné geszti és Szendrei Eszter sarkadi tudósítók. Vendégjegyzet: Oláh Ferencné Gál Sára. Fotó: Kovács Erzsébet és Szendrei Eszter Ejféli koncert Sarkadon Albumok jóvoltából ismeri Rubens, Rembrandt, Raffaello, Leonardo munkáit Faluszéli színes álom Hadiárvák és -özvegyek kárpótlása Sarkad Szalontára vezető útjáról ha jobbra kanyarodunk, a sarkadiak által Párizsnak keresztelt negyedbe érkezünk. Egy kicsi, apró ablakú, toldott- foldott házban — amelynek az udvara a mezővel összeér — lakik negyedmagával egy gondosan fésült hajú, melegszemű asszony: Gyömrei Klára. A félig bedeszkázott, félig üveges veranda előszoba, de spájz- ként is szolgál. A hosszanti falat borító fa lombjai között két vidám kismajom játszik. Persze nem valóságosan, mert az idill csak festett. A szűk konyha falát beterítik a lepedővászonra, farostlemezre rajzolt képek. Derékig érő hajú, márványarcú kisasszonyok bíborszínű ruhában, hatalmas férfiak izmos lovakon; szépség, erő, pompa, harmónia. Csupa olyan dolog, ami nincs. Ha volt is valaha, bizonyára nem ilyen felhőtlenül. A szoba falára festett Krisztus-arcon sehol egy fájdalmas redő. Pedig Klára már negyvenhat éves. Pesten született a Mária Valéria telepen, és mint a környékbeli gyerekeknek, neki sem voltak játékai. Mégsem érezte a kézbe vehető játékok hiányát, mert édesapjával elképzelték, lerajzolták az elérhetetlen dolgokat. így ment ez hétéves koráig, az apja haláláig. Akkor áUami gondozásba került Kőszegre. Nem értette, mi történik vele: visszatért hát a képzelethez, de a középpontba — a babák és mesefigurák helyére — édesanyja került. Rajzolgatott, verselgetett, a gyerekpályázatokról sose tért vissza eredmény nélkül. Az intézeti évek után ismét Pesten élt. Segédmunkásként dolgozott, férjhez ment, gyerekei születtek, elvált. Tíz évvel ezelőtt költözött Sarkadra abban a reményben, hogy vidéken könnyebb lesz az élete. Most rokkantnyugdíjas. A könyvtárban hozzáférhető albumok jóvoltából ismeri Rubens, Rembrandt, Raffaello, Leonardo munkáit. Legszebbnek Munkácsy festményeit tartja; minden könyvet eíolvasott, ami a művész életéről szól. Klára tisztában van helyzeA gondosan fésült, melegszemű asszony vágya a színes tempera és a vászon... tével: nem szabadulhat a szegénységtől, de talán a faluvégi, bérelt házat olyanra cserélheti egyszer, ami az övé. Ha ez nem sikerül, vásznat és temperát szeretne venni, hogy lefesthesse, amire vágyik... A második világháború után sok asszony maradt özvegy és sok gyermek árva. A kárpótlás ugyan nem helyettesítheti a férjet, az édesapát, ám a nehéz napokban mégis segítséget jelenthet az így megcsonkult családoknak. Tárnok Ferenc geszti lakos, aki egyébként a sarkadi hadigondozási egyesület tagja is, önként vállalta, hogy községében felméri, kinek milyen problémája van, és ha kell, a sarkadi szervezettel a háta mögött a hadirokkantak, -özvegyek és -árvák segítségére siet. Hogy Geszten hányán éltek ezzel a lehetőséggel, arra a következőket mondta: — Eddig körülbelül nyolctíz ember fordult hozzám segítségért. A hadigondozási segély 11 949. január 1 -jétől megszüntették, így sokan nem tudták felmutatni az ebben az időben készült iratokat. Pedig a kárpótlásukhoz szükség lett volna rájuk. Böngésztem a Magyar Közlönyt, felkerestem a geszti jegyzőnőt, jártam Budapesten, mígnem aztán egy-két esetben hál’ istennek eredménye is lett a sok utánajárásnak. El kell mondjam, a Dunántúlon sokkal többen jutottak kárpótláshoz, mint a Tiszán innen, erre mifelénk... A sors iróniája, hogy a 67 százalékosan rokkant Tárnok Ferenc önmagának nem tudta kiharcolni a juttatást (neki sem sikerült ugyanis begyűjteni a megfelelő iratokat), pedig a világháborúnak köszönheti a gránátszilánkot, azt, hogy elveszítette az egyik szemét... A három technoisten mikfohusszaí érkezik.
