Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-11 / 109. szám

CSABAI NAPLÓ 1995. május 11., csütörtök Fiatalok farmerban, avagy drága a márka Súg, búg a nagymama. ,,Ne­kem nem ismerik megmonda­ni, mibe kerül egy-egy darab a 16 éves unokámnak. Úgy tett a múltkor is a fiam, mint a cirkuszban szokás dobpergés és halálugrás előtt, hogy a gyönge idegzetűek ne nézze­nek oda. Vagyis minek izgat­nám magam.” Van benne va­lami, mert ha valaki utána­jár, többe kerül a kis és nagy kamasz vagy ifjú kiöltözteté­se, mint egy felnőtté. Leg­alábbis ezt mondják. Miért? Mert a márkás holmi közel sem olcsó mulatság. Aki nem hiszi járjon utána. Elég bejárni a Munkácsy és a Kinizsi utca közötti két oldalát az Andrássy útnak. Az első óh, óh, az üveg alatt, a fali vitrinben cipők és mi­egymások között bújik meg. Ez a 690 forintos zokni. A márkája nem látható jól, az Adidasé annál inkább, noha az „csak” 300-ba kerül. Csu­pa olcsóság... Az elegáns Mr. Diamand férfizokni pedig 190-ért, szinte ingyen van. És ez nem vicc. Pár lépessel arrébb, az épp kiárusítást rendező bolt elé kitett ujjatlan, rövid far­mermellény sem tűnik elér­hetetlennek a 3000 körüli árral. A változatosság kedvéért át a páratlan oldalra, a Lee, Mustang, Lewis-hez. Sok szép holmi. De mi kerül azokon a farmernadrágo­kon 6-7-8 ezer forintba? Hát a minőség és a márka! Vagyis a kiváló anyag és a védjegy. S ez az összes töb­bi holmira is vonatkozik, és hogy nemcsak az eladók vé­leménye, az a két ifjún is látszik. Nézegetnek, majd az egyik megy is a próbafül­kébe. A habkönnyű nyáriruhák 3500 forintnál kezdődnek, s egy új divatú picike pillepe- lerin is 2890-be kerül. A bőrmellény kis híján 10 ezerbe. Ezekhez képest nem is drágán lóg a magasban két sima vonalú, gyönyörű da­rab: a krémszín hoszú ujjú ing és rajta a középzöld, nyújtott, ujjatlan mellény. A kettő közel 6000. Vissza a másik oldalra a Fontana házbeli szintén ele­gáns farmerüzletbe. Itt a könnyű ingek vonzanak azonnal magukhoz. Különö­sen egy... A krémszín alapú, kockás szövésű, csíkos min­tájú... Borsos ár, közel 5 da­rab ezres, de a többi is e körül mozog. A 3500 forintos, uj­jatlan ingek se kutyák... A különleges pólók újfent és így tovább, és így tovább. Nem csodálkozom, in­kább húszévesnek képzelem magam. Annak a fiatalnak, aki éppen, mert fiatal, a leg­divatosabbat, a legmenőbbet kívánja hordani. És meg is veszi. Vagy mert a család könnyen megengedheti ma­gának, vagy mert megkeresi rá a pénzt. Vagy..., de hagy­juk a variációkat, hisz akad egypár. A farmerviselet igen praktikus, de a márka árát alaposan megkérik Műszaki középiskolások Leonbergben «Bhékís MEGYEI HÍRLAP Békéscsaba város címere Az oldalt írta és szerkesz­tette: Bede Zsóka. Munka­társak voltak: Antal Gyön­gyi, Dóczi Magdolna, Pál Ildikó, Vass Márta. Vár­juk olvasóink leveleit, vé­leményét: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Mun­kácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. A megye többi települé­sén ma ezen az oldalon Sarkadról és környékéről olvashatnak. A megye- székhelyen békéscsabai olvasóinknak szerkesz­tettünk különoldalt. Hírek Ballagások. A város szak­munkásképző és középiskolá­iban a legtöbb diák pénteken és szombaton ballag. Például a Széchenyi István Közgazda- sági Szakközépiskolában szombaton reggel 9 órakor, a 635. számú Ipari Szakmunkás- képző iskola végzősei pedig 10 órakor vesznek búcsút isko­lájuktól. Soros Alapítvány. Ta­valy szeptember óta eredmé­nyesen működik Békéscsa­bán, a Kőműves Kelemen sori óvodában két csoport, mely­nek oktató-nevelő munkáját a Soros Alapítvány támogatja. A közelmúltban az óvoda vezetői kérték, hogy további négy csoport is csatlakozhas­son a programhoz. Ezt a ké­relmüket Washingtonban jó­váhagyták, az óvoda nevelő­testülete, valamint a szülők is egyetértenek a kéréssel. A Soros Alapítvány ez idáig összesen 3,6 millió forint érté­kű támogatást nyújtott szá­mukra. A szerződés lejárta után az óvoda a fenntartó ön- kormányzattól sem személyi, sem dologi kiadásokhoz nem kér plusz pénzt — ezért ezt a kérelmet a közgyűlés legutób­bi tanácskozásán jóváhagy­ták. Pályázat. A Belügyminisz­térium egy nemrégiben kiírt pályázatának célja, hogy az önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladataiknak, az érin­tett korosztályok bevonásával, a helyi szervezetekkel együtt tegyenek eleget. Énnek a célnak az elősegíté­sére a kormány 75 millió forin­tot különített el, melyhez pá­lyázatok benyújtásával lehet hozzájutni. Békéscsaba közgyűlésének is szándékában áll „a gyermek és ifjúsági korosztályok érdek­érvényesítési mechanizmusá­nak kialakítása” témakörben pályázatot benyújtani. Ennek megírására a közgyűlés Pap János polgármestert bízta meg, ám munkájában segítsé­gére lesznek gyermek és ifjú­sági közösségek életében jár­tas, azt segítő tanárok, közmű­velődési munkatársak, diákok és önkormányzati dolgozók is. A Gépészeti és Számítástech­nikai Szakközépiskola tizen­két tanulója nemrégiben a né­metországi Leonbergben járt tanulmányúton. Gyulafalvi Ernőt, az iskola igazgatóját kérdeztük arról, hogyan vált lehetővé a tanulók részvétele. — Korábban is törekedtünk külföldi kapcsolatok kialakí­tására. A leonbergi iskolacent­rum — mely Stuttgardtól 20 km-re található — ipari kör­nyezetben van, tartományi be­ruházással épült. 3000 diák ta­nul ott, 160 tanárt foglalkoz­tatnak. Nyolc-tíz szakmát ok­tatnak több képzési típusban. Műszaki iskola a mienk, fontos­nak tartjuk a fejlett technika megismertetését tanulóinkkal és a német nyelv gyakorlását. Jártak nálunk leonbergi peda­gógusok, diákok, akiknek elhe­lyezéséről tanáraink, tanulóink családjai gondoskodtak. Bemu­tattuk nekik iskolánkat, me­gyénk nevezetességeit, termé­szeti szépségeit és Budapestet. Német kollégáink több gyakor­lati programot és dokumentáci­ót adtak, amit az oktatásban hasznosítani tudunk. Terveink között szerepel angol és német nyelvtanáraink németországi továbbképzése is, amit az ősz folyamán német kollégáink tar­tanának. Wolfné Német Julian­na tanárnő volt kísérőtanár a leonbergi tanulmányúton. —Miért tartja nagy jelentő­ségűnek ezt a lehetőséget? — Hasznos tapasztalatok­kal érkeztek vissza a tanulók. Nyelvtudásuk észrevehetően javult az egy hét alatt. A gya­korlatot gyárban végezték, hi­szen ott nem tanműhelyekben folyik az oktatás. Az iskolai hangulat más, közvetlenebb mint nálunk. A tanulókat kér­deztük élményeikről, benyo­másaikról. Czegle Tibor: — A leonber­gi iskola nagyobb, mint a mi iskolánk. A gyakorlaton há­rom napig önállóan kellett dol­gozni. A német gyárakban a munkatempó komoly, a mun­kások keresete is jó. Az árak kétszeresek, a fizetés viszont a magyar átlag tizenkétszerese. Szerintem technikailag húsz évvel vagyunk lemaradva. A gyakorlati óraszám magasabb. Ósszebarátkoztunk a fogadó családokkal. A német ember életmódja egészségesebb, mint a mienk, sportolnak, ét­rendjük változatos, sok salátát esznek. Fejes Elemér: — A gyakor­laton egy német diákkal dol­goztam. Jellemző volt rá a fe­gyelmezettség, nyugodtság. Nagy élmény volt, hogy a nyelvet gyakorolhattam. Komjáthy Péter: — A né­met iskola korszerűen felsze­relt, az elméletet rögtön kipró­bálják a gyakorlatban. A gyár­ban korszerű gépek vannak, mindent számítógéppel vezé­relnek. A német emberek sze­retettel fogadtak, kedvesek voltak hozzánk. Horváth Endre: — Egy kis­vállalatnál voltam gyakorla­ton. Nyolc-tíz ember dolgo­zott ott. Bérmunkákat végez­tek építkezésen. Technikailag jól felszerelt, hatalmas raktár- készlettel rendelkeztek. Ami­kor alkatrész hiányzott, terv­szerűen, egyszerre vásárolták meg. Such Róbert: — A fogadó család nagyon kedves volt hozzám. A családfő egy fize­tésből tartja el a feleségét és négy gyermekét. Negatív él­ményen csupán az volt, ami­kor német barátomat a metrón megütötte egy skinhaed. Boér Gábor: — Ahol elhe­lyeztek, a családban két gyer­mek élt. Sokat rosszalkodtak, de a szülők mindig türelmesek voltak velük. Nekem úgy tűnt, hogy az iskolában nem olyan szigorúak a szabályok, mint nálunk. Sztankó János: — El tud­nám képzelni, hogy Németor­szágban éljek és dolgozzak. Nálunk nagy a munkanélküli­ség, az egyetlen esély a to­vábbtanulás lenne, de a tandíj bevezetésével ez is nehezebbé válik. A napokban újra megszaporo­dott azoknak a telefonoknak a száma, akik az Euro-Direct Ser­vice-tői nyertek „álomutazást” és kisebb-nagyobb nyomozást folytatnak az ügyben. Mindenekelőtt egy kis ta­nács: a megkapott borítékot széttépve, annak belsejében — fehér betűkkel — megtalálható­ak az utazás részletes feltételei. Egyébként a „játék” lényege, hogy ahhoz, hogy valaki részt vegyen egy ilyen utazáson, ah­hoz még tekintélyes mennyisé­gű pénzt kellene befizetnie. Ezért ez idáig alig volt, aki való­ban elutazott volna. Egyik olva­Békéscsaba közgyűlése ez évi költségvetésében több mint 11 millió forintot hagyott jóvá kulturális célok támogatására. Ebből 4 millió kétszázötven­ezer forintot közművelődési és művészeti pályázatokra szán­nak, a további pénzek felhasz­nálására csak később tesznek javaslatot. A beérkező kérel­mekből ugyanis kiderült, hogy ez az összeg rendkívül kevés és sónk azonban kitalált egy olyan játékot, amivel talán nagyobb eséllyel juthat el valaki álmai helyszínére: fogjanak össze a győztesek, és egymás között sorsolják ki azt a néhány em­bert, aki — a többiek nyeremé­nyét is felhasználva — valóban ingyen és teljes ellátással utaz­hat. Ennek, úgy tűnik, az utazási iroda felől nincs akadálya, így a játék megkezdődhet. Több név is összegyűlt már szerkesztő­ségünkben, azok gyűjtését vál­laljuk, de a sorsolást és minden egyebet már a résztvevőkre bíz­nánk. Antal Gyöngyi az eddigi legjelentősebb kultu­rális értékek megőrzését is erő­sen veszélyezteti. Ezért a közgyű­lés határozata szerint további for­rásokat keresnek, és egyúttal át­utalnak a városi fiókkönyvtárak működési költségeinek terhére 2,1 millió forintot, a Diáktanya támogatására 950 ezer forintot és a Békéscsaba monográfia III. kötetének nyomdai előkészíté­sére 300 ezer forintot. Olvasói kérdések fákról, műemlékekről A Kossuth téren (Békéscsabán) a Kisiparosok háza 1927.felira­tú épület udvarának mezsgyéjén egy— véleményem szerint 100 évet meghaladó korú — nyárfát 1995. március 23-án kivágták. Ez a fa már korábban ott volt, mint ahogy a szóban forgó és a mellette lévő ház felépült. Nagy árnyékot adott. Megszoktuk, s hozzátartozott a városképhez. Igaz, virágzáskor kellemetlen volt egy kicsit. De nem őtolakodott oda, hanem a házak épültek köré. A többi fatestvérei a téren ma is vígan virítanak. A kivágást végző, mintegy 5-6 ember maga is sajnálta kivágni, de nekik ez volt a feladatuk. A kivágáshoz volt engedély. Igaz, hogy a fa a betont kissé felemelte, de nem ő tolakodott oda, hanem a beton. A nyárfáknak is van meghatározott életkora. Kérdésem az lenne, hogy az engedélyt kiadó milyen indokkal ad ki engedélyt és előírja-e, hogy a kivágott fa helyett az azt felhasználó jelenlegi tulajdonos milyen nagyságú, illetve mennyiségű fát ültessen el helyette a helyszínen, vagy egy erdősítésre kijelölt helyen. A kivágott fa értéke ugyanis nem csekély összegű. Ezek előrebocsátása után szomorúan tapasztaltam, hogy az egykori általános iskolának helyet adó gerlai kastély ugyancsak az elhagyatottság látszatát tükrözi. Új iskolát építettek, mert bizonyára olcsóbbnak bizonyult, mint a régi kastélyt rendbehoz­ni, s azóta sorsára hagyták. Valóban súlyos a gazdasági hely­zetünk. Ennek ellenére az évekkel ezelőtt végzett gazdaságossá­gi számításokba nem kalkulálták be az értékeink megőrzését célzó erkölcsi normákat, a múltunk egy darabjának megőrzésé­nek pénzben ki nem fejezhető értékét. Kérdésem az, hogy most mi a célja az önkormányzatnak ezzel az épülettel? Esetleg szét kellene osztani építőanyagként a fiatal lakásépítőknek, mivel megőrzésére nincsen fedezet . A régi nagybirtokok lehetővé tették, hogy a földesúri kasté­lyokat is karbantartsák. Az elmúlt időszakban a sokkal fejlettebb és nagyobb termést, hasznot adó ugyanazon földterület már nem tette lehetővé a hozzátartozó kastély—netalántán tsz. épületnek használt régi épület—állagának megóvását? Név, cím a szerkesztőségben Szűkös a keret a kultúra támogatására a városban / Alomutazás kételyekkel Városi gyerek mesemondók „Vegyetek kezetek ügyébe a szívetek szerint valót” — fo­gadja Schéner Mihály a Mese­házba érkezőket. Ezzel az idé­zettel nyitották meg a minap a városi gyermek mesemondó­versenyt Békéscsabán a Mese­házban. A békéscsabai Polgár- mesteri Hivatal Közművelődé­si Csoportja és a Meseház há­rom kategóriában hirdette meg *a versenyt, az elsősöknek, a má­sodik-harmadik, és a negyedik­ötödik osztályosoknak. A gyerekek nagy izgalom­mal hallgatták végig társaikat, s készültek saját maguk kivá­lasztott meséjük előadására. A bírálatra könyvtárosokat, nép­művelőket, és egy színészt kértek fel. A zsűrit nehéz fel­adat elé állította a több, mint negyven kisiskolás. Az ered­mény — mégha nehezen is — ,megszületett. Az elsősök ka­tegóriájában Búzási János, a Gerlai Általános Iskola tanu­lója bizonyult a legjobbnak. A második-harmadik osztályo­soknál holtverseny született, Deák Beáta, a 2. számú Általá­nos Iskola és Hegedűs Kitti a 9. számú Általános Iskola tanu­lói adták elő leglátványosab­ban a kiválasztott mesét. A legnagyobbaknál, a negyedik­ötödik osztályosoknál Szaba­dos Zsófi a Szent László utcai Általános Iskola nebulója ér­demelte ki az első helyezést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom