Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-07 / 82. szám

1995. április 7., péntek HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Járműpark-fejlesztés. Beváltak a hazai vasúti kocsik felújításával készült intercity vagonok, melyekből a MÁV hetvenötöt rendelt, és már öt­vennégy közlekedik a hazai me­gyeszékhelyek s a főváros kö­zött — állapították meg a szak­mai konferencián, amelyen a hazai vontatott vasúti járművek fejlesztésének kérdéseit vitat­ják meg Pécsett. A régi sze­mélykocsikból épített IC-vago- nok korszerűbbek a MÁV ko­rábban vásárolt új vagonjainál, még száznyolcvan kilométeres óránkénti sebesség mellett is biztonságosak, és a rájuk-fordí­tott kiadások vonatonként napi két fordulót és hetvenszázalé­kos kihasználtságot számítva hat év alatt megtérülnek. A Ganz-Hunslet tizenkilenc új vo­natot már átadott, ám a munka pénzszűke miatt elakadt, s a kormány döntésétől függ, foly- tatódik-e tovább. Húsvéti játszóház. A szeghalmi városi művelődési központban április 7-én dél­után kettőkor játszóházi fog­lalkozásokat tartanak. Sok­színű rendezvény keretében lesz szó a húsvéti hagyomá­nyokról, készíthetők ajándék- tárgyak, tojásfestés és külön díjat kap a legjobb locsolóvers elmondója is. MUSKÁTLIVÁSÁR! Ha április 10. és 16-a között elhozza kertészetünkbe a balkbnládáit, akkor 10% kedvezményt kap az Ön által kiválasztott MUSKÁTLIK, PETÚNIÁK és EGYNYÁRI VIRÁGOK árából. Az év szenzációja a FUTÓPETÚNIA. A ládák beültetése és házhoz szállítása (Békéscsaba területén) díjtalan. „KISS" VIRÁGKERTÉSZET, Békéscsaba, Szarvasi üt végén a tv-toronnyal szemben! Nyitva: hétfőtől szombatig 8—16 óráig. Telefon: (66) 449464. Mitől ideges a Nap főszerkesztője? Mert hogy ideges, az nem vi­tás. Különben nem válaszolt volna keddi, A Népszabad­ság eladta lapjait című írá­sunkra vagdalkozva. De meg kell értenünk a főszerkesztő urat, nagyon idegesítheti, ha valaki mást olvas ki egy tőke­emelésből, mint ő, az érintett. O azt, hogy a Békés Megyei Nap kiadójánál végrehajtott törzstőkeemelés egymillió­ról százmillióra — amiből három Népszabadságos lapra vetítve az ittenire jó ha 30 millió esik — mekkora biz­tonságot jelent, mi pedig azt, hogy a Népszabadság eladta a lapjait. Mert tényleg eladta, hiába látja ezt másként a fő- szerkesztő úr. Ha valami öt­venegy százalékban nem az enyém, az bizony már másé. Ezt magyarázzam Kőváry E. Péternek, aki a Békés Megyei Hírlap — ahogy ő írta: lány­korában a Békés Megyei Né­pújság — egykori gazdaság- politikai rovatvezetője volt? Aztán fejtsem ki neki azt is, hogy egymilliós törzstőkével is lehet éppúgy nyeresége­sen, vagy veszteségesen mű­ködtetni egy lapot, mint száz­millióval? Felesleges, aki nem akar megérteni valamit, az úgysem fogja megérteni. Legfeljebb tőle szokatlan módon jelszavakat sorol: „A Postabank az Postabank”, „A Postabank neve hovatovább a siker szinonimája”. Melles­leg, a Postabank tényleg a siker szinonimája: ki ne em­lékezne az Antall-kormány dicstelen sajtópolitikájában való sikeres közreműkö­désükre, akkori kormánypár­ti lapok finanszírozására. Ér­dekes módon, most megint egy kormánypárti, vagy kor­mányhoz közeli lap tájékán tűntek fel. Ami persze nem lenne baj, ha magánvagyono- kat vinnének a sajtópiacra, dehát ez a pénz nem a Soros úré, vagy a Sarlós úré, hanem a miénk, mert bizony a Posta­bank állami képződmény. S miközben Bokros pénzügy- miniszter a zsebünkben koto­rász, meg húzogatja a nad­rágszíjunkat, egyik bankja veszteséges lapokat vásá­rol. Tudom, felesleges ezen fennakadni, megszokhattuk volna, hogy egyes állami cégek, amikor a Népsza­badság megyei lapjainak kell segíteni, hamar megta­lálják. a közös „üzleti érde­ket”. Mint a szintén állami posta, amely miközben fo­lyamatosan emeli a külde­mények, levelek és egyéb szolgáltatások árát, jutal­mat tűz ki a Békés Megyei Nap előfizetésgyűjtésére, sőt a legeredményesebb szervezőket maga az állam­titkár jutalmazza meg, fé­nyes külsőségek között, ter­mészetesen az adófizetők pénzéből. Fura dolgok ezek, különösen szegény ország­iban. Ezek után több, mint el­képesztő azzal büszkélked­nie a főszerkesztő úrnak, hogy a lapok — a Népsza­badság megyei lapjai — most magyar kézen vannak. De mi már ezen sem rökö- nyödünk meg, mert ha Kő­váry E. Péter — még ha slusszpoénként is — le meri írni, hogy lapunk eladását sokan átjátszásnak nevez­ték és a Springertől befolyt pénzről még ma sincs híre, akkor bizony már semmin sem kell megrökö­nyödnünk. Mert akkor a fő- szerkesztő úr vagy teljes emlékezetkiesésben szen­ved, vagy egyszerűen rossz­indulatú. Tudnia kell, hogy lapunkat a tulajdonos MSZP a parlamenti pártok ellenőrzése mellett adta el, nem a Springernek, ahogy a kedves kolléga gondolja, hanem a bécsi Der Stan­dardnak. Másfelől, ha már a múltat fontosnak tartotta felhozni a főszerkesztő úr — nyilván minden hátsó szándék nélkül —, mint a Népszabadság volt megyei tudósítójának helyén való lett volna a történetet azzal kezdenie, miként adták el annak idején és mennyiért az MSZMP kábé lapját? Amelynek jogutódjához, a mai Népszabadsághoz a fő- szerkesztő úr állítása szerint a Békés megyei előfizetők féláron jutnak hozzá. (Ez már majdnem olyan szép, mint a három hatvanas ke­nyér.) Kedves kollégám ugyanis — cáfolandó híradá­sunk azon állítását, hogy „Magyarország legkedvel­tebb napilapjának” olvasói ingyen kapják a Békés Me­gyei Napot — a következő­ket írja: tízezren a Népsza­badsággal együtt fizetnek elő lapjukra, kétszer annyiért, mint a Napra önmagában, te­hát nem ingyen kapják. Hát kérem, erre mondja a pesti: na, ne! Mert ha igen, azonnal megrendeljük a Népszabad­ságot Nap nélkül — Kőváry E. Péter sajátos matematikai számítása szerint —, féláron. Végezetül, ami a példány­számokat illeti: adataink nem titkosak, a főszerkesztő úr bármikor betekinthet a számokba. Azokból megtud­hatja, lapunk példányszáma 1994 januárja óta folyamato­san nőtt, csak a mostani ár­emelés hatására torpant meg, s csökkent mindössze 350- nel. Sajnos, ennyire pontos adataink nem voltak a Nap­ról. Ha lettek volna, nem ír­juk azt, hogy a lapot — a Népszabadság-előfizetők mellett, akik ingyen kapják a Napot — mintegy ötezren vásárolják. Kőváry E. Péter szerint csak az előfizetők száma ötezer, e mellett lapját kétezren még naponta meg­veszik. Pontosítanunk kell: kinyomtatják, mert ezek egy része — mintegy kétharma­da — a pavilonokban marad remittendaként. De ennyit tévedhet egy főszerkesztő. Mi is tévedtünk, ezért hát pontosítunk: nem ötezren vá­sárolják, fizetik elő a Napot, hanem 5 ezer hatszázan. A hibáért elnézést kérünk. Árpási Zoltán Ma egészségügyi világnap Gyermekbénulás nélküli világ 2000-re Az orvostörténeti kutatások szerint a gyermekbénulás év­századok óta ismert betegség, járványszerű elterjedése azon­ban csak a XX. században kö- vetkezett*be. Hazánkban 1911- ben és 1926-ban zajlott le két je­lentősebb járvány, a becsült adatok alapján az akkori meg­betegedések száma 300 és 1000 között ingadozott. A megbetegedés kórokozója egy szájon át a szervezetbe kerülő vírus, mely a garatban és vékonybélben megtelepedve, ezek nyirokszövetében szapo­rodni kezd, betör a vérpályába, majd a központi idegrendszerbe bejutva, a vírus a gerincvelő mozgató idegsejtjeit támadja meg. A fertőzés 0,01—2 száza­lékában kialakul a paralízis, vagyis súlyos formában változó kiterjedésű izombénulások kö­vetkeznek be. A betegek a tüne­tek megjelenése előtt néhány nappal már fertőzők, kezdetben a garatjukból, később a szék­letükből ürítik a vírust. A tömeges védőoltásokat 1953-ban Salk elölt vírust tartal­mazó vakcinája, majd 1959- ben Sabin legyengített vírust tartalmazó vakcinája tette lehe­tővé, melyet szájon át juttatnak be a szervezetbe. Az életkorhoz kötött, kötele­zően 1959 óta bevezetett védő­oltások hatására hazánkban sem fordult elő járványos gyermek- bénulás. 1988-ban az Egészségügyi Világszervezet közgyűlése megcélozta a gyermekbénulás globális védőoltással történő megelőzését, és így felszámolá­sát 2000-re, a jelen század egészségügyi dolgozóinak mél­tó ajándékaként a következő év­század gyennekei számára. Dr. Kiss Viktória TISZTIFŐORVOS Fizetésképtelen a Mezőkoop Érdekegyeztető tanácskozást tartott csütörtökön délelőtt a mezőkovácsházi Mezőkoop Áfész a művelődési házban. Mint arról hírt adtunk, a szövet­kezet gazdaságilag olyan nehéz helyzetbe került, hogy nem tud­ják kifizetni a lakosság által be­adott célrészjegyeket, illetve a libatermelőknek járó pénzt. Mi­vel a gazdasági vezetés táppén­zes állományban van, ezért a felügyelő bizottság vette kézbe az ügyek intézését. A felügyelő bizottság — a tagságból választott jelölő bi­zottsággal együtt — végső esélyként megpróbálja a még meglevő értékesítési csatorná­kon visszaszerezni a kintlévő­ségeket, illetve keresik a megol­dást a közel 50 milliós érték megmentésére. A fórumon is­mertették három olyan nagy liba­tartó szerződéskötését, amelyből egyértelműen kitűnt, hogy az egyéni termelőknek — sajátsá­gos haszonra törekedve — több millió forintos tartozásuk van. Az egyre inkább bebizonyoso­dó rossz gazdálkodás eredmé­nyeként felvetődött a felelősség kérdése, ezért a bizottság a gaz­dasági vezetés ellen feljelentést tett a rendőrségen és kérte a könyvelés felülvizsgálatát. A tanácskozáson, mintegy utolsó lehetőségként megbízták Boné Sándort, a battonyai Pető­fi Mgsz főkönyvelőjét közel 14 millió forint körüli kintlévőség behajtására, valamint hasonló célzattal folynak tárgyalások egy békéscsabai céggel. A he­ves érzelemnyilvánításoktól sem mentes egyeztetőn Németh Gyula, a felügyelő bizottság el­nöke a hiteles tájékoztatás érde­kében elmondta, hogy sajnos a betétesek egy része a jövőben sem számíthat a pénzére. Nem hazudhatunk, mondta, ezért fel kell készülni, hogy lesznek itt síró emberek is! Az áfésznek saját vagyona nincs, a követelés pedig meghaladja a befolyó forintokat. Egyetlen remény len­ne, ha a termelők átvállalnának a törzsállományból, illetve, ha egy szakember felvállalná a gazdálko­dást Erre viszont apiaci kondíciók miatt alig van esély. így a tagság ismét kétségek között maradt. Legközelebb az április 20-án tartandó közgyűlésen találkoz­nak újra. H. M. Apor püspök oltalmában 5. Részlet a Vihar Erdély felett című visszaemlékezésből Püspökhalál Úgy éreztem, nemes lelkű ma­gatartása után, amelyet abban az elvetemült náci-nyilas vi­lágban irántunk tanúsított, sú­lyos kockázatot és gyakori megaláztatást vállalva értünk, kötelességem, hogy elsőként, önként jelentkezzem. Utánam gróf Kálnoky ajánlkozott, aki 1940-ig Csehszlovákiában (...) élt, s igen szép, szolid, bécsi születésű neje volt. Sen­ki több. Néhány perc kínos várakozással telt el, s azalatt a jelenlevők felmérhették volna magukban Apor püspök őket oltalmazó, áldozatos tettének nagyságát. A súlyos sebesült testvérhúga, Apor Gizella, lát­va, hogy önként senki sem je­lentkezik többé, a személyzet közül hat embert jelölt ki arra, hogy velünk együtt kórházba szállítsák a püspököt. Rop­pant nehéz volt a hordágy a sebesülttel együtt, ezért sűrűn váltogattuk egymást az ágy négy sarkán. Sötét éjszaká­ban, égő és romos házak közt haladt tova kis csapatunk. (...) Valahányszor egy-égy harci­as járőrrel találkoztunk, hitelt érdemlő módon igazolhattuk magunkat azzal, hogy kórház­ba visszük a súlyosan sérült „pátriárkát”. Ha pedig egy- egy gépfegyversorozat söpört végig az utcán, letettük az ágyat, és lekuporodva vára­koztunk, míg fejünk felett elsüvítettek a lövedékek. Végre mégiscsak megér­keztünk. Néhány bátor orvost találtunk a kórházban, amely ugyancsak megsínylette a frontharcokat. (...) Villanyvi­lágítás híján petróleum- és zseblámpák világánál (...) vette kezdetét a műtét. A szep- szis elkerülésére az lehetett az egyetlen esély, hogy a püspök — nagypéntek lévén — egész nap böjtölt, belei tehát üresek. Vissza kellett térnünk a vár­ba. Akkor azonban már aligha tudtuk volna megindokolni, hogy nyolc polgári személy (...) miért bolyong a lövöldö­zéstől hangos városban. Bár bizonyos voltam afelől, hogy arról a sétáról nem térek élve vissza, mégis tudtam, meg kell tennem azt az utat. (...) Épületek közt lopakodtunk, hol falak mögött, hol nyitott kapualjakban keresve ma­gunknak fedezéket, szinte tíz méterenként meg-meglapul- tunk: végre-valahára az égő házak tűzfényétől vöröslő ég alatt megpillantottuk a Püs­pökvár méltóságteljes körvo­nalait. Még vagy 300 métert kellett megtennünk célunkig. Csak most ne nagyjon el a szerencse! S nem hagyott el! Az udvarra érve, erőnk végső megfeszítésével rohantunk a hosszan elnyúló udvar végé­ben levő pince előteréig. (...) Fájdalom, húsvét katolikus vasárnapján (húsvét hétfőjén — a szerk.) Apor Vilmos püs­pök kilehelte nemes-vakmerő lelkét, s az egyik templom sír­boltjában helyezték végső nyugalomra. Fordította: Oltean Tódor (Vége) Garantált árakat A közzétett garantált árak felül­vizsgálatát, illetve a hiányzó ga­rantált árak meghirdetését kez­deményezte a kormánynál a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövet­sége (MOSZ). Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára úgy véli: a ga­rantált árak meghirdetésekor legfeljebb 10 százalék körüli át­lagos ipari termelői áremelke­déssel számoltak, de ez maga­sabb lesz az idén. A forint árfo­lyam-korrekciója nem segíti a mezőgazdasági termelőket, a vámpótlék viszont az import- termékek emelkedő árával szin­tén növeli a mezőgazdasági ter­melés költségeit. A jelenlegi garantált árak — az étkezési búzára 8800 forint tonnánként, a vágósertésre 90- 110 forint kilónként és a vágó­marhára 100-120 forint kilón­ként — a tavalyi árszintet csu­pán 7,11, illetve 14 százalékkal haladják meg. így semmilyen biztonságot nem adnak a terme­lőknek. A kukoricára és a tehén­tejre a törvényi előírás ellenére sincs garantált ár. Pedig ezeket január 15-én, illetve a múlt év szeptemberének végén meg kellett volna hirdetni. A kukori­ca tervezett garantált ára az el­képzelések szerint 8-13 száza­lékkal haladná meg a tavalyit, a MOSZ pedig legalább 17-18 százalékos árnövekedést tarta­na indokoltnak. A Blöffölő előző heti játékának nyertesei: Televízió: Oláh Zoltán, Békéscsaba, Wlassich sétány 25. Részvételi díja: 111 111 Ft. Videolejátszó: dr. Szabó Éva, Békéscsaba, Árpád sor 78. Részvéte­li díja: 35 000 Ft. Mikrohullámú sütő: dr. Szabó Éva, Békéscsaba, Árpád sor 78. Részvételi díja: 15 000 Ft. Rádiós magnó: Végvári Andrásné, Békéscsaba, Viola u. 4. Részvételi díja: 3333 Ft. Olajsütő: Helm László, Gyula, Semmelweis u. 16. Részvételi díja: 3001 Ft. Walkman: Oláhné Tóth Judit, Békéscsaba, Wlassich sétány 25. Részvételi díja: 10 001 Ft. Vasaló: Oláhné Tóth Judit, Békéscsaba, Wlassich sétány 25. Részvételi díja: 10 001 Ft. Kézimixer: Végvári Andrásné, Békéscsaba, Viola u. 4. Részvételi díja: 1111 Ft. Gratulálunk nyerteseinknek! TAKAREKSZELVENY A betét bármikor felvehető. A Takarékszelvényt azoknak ajánljuk, akiknek fontos, hogy lekötött megtaka­rításukhoz a lehető legkedvezőbb fel­tételekkel, bármikor hozzájuthassanak. Éves kamatok: — az első hónapra 17% — a második hónapra 26% — a harmadik hónapra 34% GYULAVÁRI TAKARÉKSZÖVETKEZET, 5700 Gyula, Október 6. tér 14. Telefon: 362-470. 5711 Gyula, Széchenyi u. 53. Telefon: 361-159.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom