Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-24 / 95. szám

1995. április 24., hétfő MEGYEIKÖRKÉP-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Szép város! „Mezőhegyes a lónak köszönheti létét, hiszen 210 évvel ezelőtt II. József e területet jelölte ki arra, hogy a hadsereg lovainak utánpótlását biztosítsa” — olvasható az Új Mezőhegyes című városi havi­lap legutóbbi számában. A „Szép város... Mezőhegyes” cí­mű írás (ebből való a fenti idé­zet) a helyi városvédők terveit ismerteti. Az újjászerveződött közösség támogatná egy lószo­bor felállítását, valamint egy, a városról szóló videofilm elké­szítését. A honfoglalás 1100. évfordulójának méltó megün­neplésére is gondoltak a lelkes lokálpatrióták: ebből az alka­lomból tervezik a Mezőhegyesi kalendáriumnak, valamint egy fotóalbumnak az összeállítását, illetőleg kiadását. Kevermesi táj. A közel­múltban jelent meg a nagyköz­ségi önkormányzat III. évfolya­mának 1. száma. A kiadvány több értékes információt tartal­maz Kevermes múltjáról, jelen­legi helyzetéről. A „Növekvő gondok” című írásból megtud­ható, hogy napról napra nő a településen a jövedelempótló vagy egyéb szociális támoga­tásban részesülők száma, ugyanakkor az önkormányzat súlyos forráshiánnyal küszkö­dik, az alapellátást nyújtó intéz­mények fenntartására sincs kel­lő pénzügyi fedezete. A gondok mérséklésére a képviselő- testület szigorú (létszám)taka- rékosságot kezdeményezett. Jövedelempótlásra. A dombegyházi önkormányzat az idén 10 millió 620 ezer forintot tervezett szociálpolitikai jutta­tásokra. A tervezett összeg je­lentős részét (több mint 7,4 mil­lió forintot!) a jövedelempótló támogatások kifizetésére for­dítják. Továbbtanulóknak. A sarkadi Bartók Béla Művelődé­si Központ azzal szeretné segí­teni az általános iskolák tovább­tanulni szándékozó diákjait, hogy számukra a közeljövőben egynapos számítástechnikai előadást rendez. Amennyiben a gyerekeket mélyebben is érdek­li a téma, úgy a művelődési központ kész egy komolyabb számítástechnikai tanfolyam megszervezésére is. Szünetel a bölcsödé. Csorváson április 1 -jétől szüne­tel a bölcsődei ellátás. Az általá­nos művelődési központ azon­ban óvodai keretek között bizto­sítja a három év alatti gyerekek gondozását. Folytatódik Gyulán a „parképítészet”? Testre szabott telek A gyulai képviselő-testület telket adott el a Gótika Kft.- nek a város szívében, a bűzös buszpályaudvar mögötti területen. A környéket lakóte- lepszerűen beépítették, a so­kemeletesek földszintjén, s külön épületekben boltok, vendéglátóhelyek tömege lé­tesült, ellátásuk egy nevenincs kis zsákutca kialakításával va­lósult meg. A lakók is itt tudják járműveiket — erősen korlá­tozott számban — elhelyezni. A tervek éleinte azzal számol­tak, hogy az utcácska rossz állapotú házait lebontják, s park „nő” a helyükön. A girbe-gurba zsákutcában tolatgató, árufeltöltő, pótko­csis teherautók hol a védőkor­látok, hol a parkoló kocsik érintésével kígyózzák át a mindennapokat. Előre nem mehetnek, mert zsákutcáról van szó. A képviselők kikötötték: eladják ugyan — annyiért, amennyiért — a telket a Góti­ka Kft.-nek, de a tervek enge­délyezése előtt lakossági fóru­mot kell tartani. A fórumon bemutatott rajzokon elmu­lasztották az új épület és a régiek közötti távolságot feltüntetni, illetve a Szuper­market és a szalagház közötti, újságospavilonos zöldbe ter­vezett parkoló—enyhén szól­va —nem a valóságos mérete­ket tükrözte. Parkot Gyulán amúgy sem bűn elvenni építési területnek. A Gótikának el­adott telek is „meglopja” a meglévő parkot. (Nem érv, hogy valaha a park helyén is házak álltak, vagy ha igen, rö­högnünk kell a magyaráza­ton...) Ám eredetileg nem a Gótika kedvéért nyirbálták meg a zöldet. — Pontosan nem ismerem a három évvel ezelőtti vásárló­kat, Nemes Roland, valamint a Herjeczki és Köstner ügyvédi iroda járt el az ügyben — tud­tuk meg Béres Istvántól, a pol­gármesteri hivatal műszaki osztályvezetőjétől. — Az első pályázat során, melyet ők nyertek meg, telekalakítást kértek. Egy hosszú telekről van szó, mely ugyan szabályos alakú volt, s szabálytalanná alakítottuk azzal, hogy az alsó részét közterületté nyilvání­tottuk, cserébe a parkból ad­tunk egy területet az utca vo­nalában. Csak a rend kedvéért: a köz­területté nyilvánított részre a tűztávolaságtartási kötelezett­ség miatt épület nem kerülhe­tett. Szóval, színhús, a csontos hús árán. Az átrajzolt telket „örökölte” a Gótika. — A most folyó eljárás jó alkalom arra, hogy sok min­dent újra gondoljunk, így ezt a telekalakítást is — mondta a fórumot követő napok egyi­kén Béres István. A lakossági fórumon arra nem derült fény, hogy mek­kora távolságot kell tartani a régi és az új épület között. — A tervezett és az utca másik oldalán álló épület egyik lépcsőháza között tíz, a másikhoz mérve tizenegy méter a terv szerinti távol­ság. Ez lehet, hogy keve­sebb, mint az Országos Épí­tésügyi Szabályzatban elő­írt, de ha bármelyik rendezé­si tervünkben kevesebb sze­repel, az a mérvadó — állí­totta Béres István. — De nem tartom elképzelhetet­lennek, hogy itt egy hátrébb lévő építési vonal jöjjön lét­re, mivel az ottani körülmé­nyek ezt indokolttá teszik. Nehéz lenne egy új létesítés esetében megvédenünk a tervben feltüntetett homlok­zati síkot. A szomszédok ér­dekeit is figyelembe kell venni. Talán mondanunk se kell, hogy az OÉSZ szerint a két épület között a tervezettnél nagyobb távolságot kell tar­tani. — A nagy forgalom ép­pen az utca szűkössége mi­att záródik majd ki — mondta Czank Géza, a szek­szárdi társberuházó. — In­kább gyalogosforgalommal kell számolni, mely legfel­jebb élénkebbé teszi a teret. Az egy év átfutással számo­ló építkezés valóban terhes lesz a környéknek, daruk, nagy téglaszállító járművek jelennek majd meg. Ezt kell kiböjtölniük. — Ez a létesítés remé­nyeink szerint kedvező vál­tozásokat hoz a környéken lakók életébe —jelentette ki a fórumon Béres István. — Tagadhatatlanul nő majd a forgalom, üzletek, lakások épülnek, de ezt ellensúlyoz­za a környezetrendezés. Igyekszünk a KRESZ-en belül megnyugtató megol­dást találni, súlykorlátozás­sal, a teherforgalom kizárásá­val. Szerintem a környék va­lamennyi üzlete meg tudja ol­dani a másfajta áruszállítást. Rá kell vennünk őket, hogy a szállítás jobb szervezésével, egy ponttól kézikocsikkal vi­gyék az árut a boltig. Valószí­nűleg előbb-utóbb leszoknak a szállítók arról, hogy az üzlet előtt álljanak meg, s máris kevésbé lesz szűk az utca. Napokkal később, a város­házi beszélgetésen hangsú­lyozta: — Békés megoldást szeret­nénk, az önkormányzat ön­magában nem tudja felvállal­ni a területrendezést. Ám el­lentétek húzódnak a lakosság, az önkormányzat és az építte­tő érdekei között. Ami az ut­cából az átmenő forgalom ki­zárását, az utca buszpályaud­varba csatlakoztatását illeti, újabb tárgyalásokra van szük­ség a Körös Volánnal. A többszintes régire a ter­vezett épület vélhetően meg nem engedett mértékű árnyé­kot vethet. Hogy a meglévő, ócska épülethez hasonló len­ne az új magassága? A jogsza­bályok új létesítésnél az addi­gi szabálytalanságok kikü­szöbölését írják elő. A fórumról a polgárok sommás véleményt alkottak: a demokrácia megcsúfolása volt. Összehívói ott, helyben elismerték, hogy már minden eldőlt. (Béres István utólagos, a fórumon elhangzottól eltérő nyilatkozata ennek ellent­mondani látszik.) Kétségte­len, hogy a tanácsi időkben is vígan fütyültek az új létesíté­sekkor előírt parkolóhely­mennyiség létrehozására. Ezt a bajt tetézné a mostani, át­gondolatlannak tűnő megol­dás. Építeni, fejleszteni per­sze kell, de egy önkormányzat értékeit senki sem herdálhat­ná el. Ha már nem is egyfor­mán esik latba polgár és pol­gár érdeke... Kiss A. János Védőtávolság!, beárnyékolási, közlekedési kéte­lyek — avagy van-e jobb megoldás a városfejlesztésre? Fotó: Kovács Erzsébet Elment egy gyógyszerész Szomorú a hír: ismét egy közéleti személyiséget vesztett Mező- kovácsháza. A sors kifürkészhetetlen akaratából egy véletlen autóbalesetben meghalt Kenéz Sándor, a sokak által ismert vállalkozó, a körzet első magángyógyszerésze. Családjával 20 éve költözött Mezőkovácsházára, s mint a központi gyógyszertár vezetője csendes, szerény munkájával elismert emberré vált. A rendszerváltás után az elsők között fogott vállalkozásba az egészségügy4eriiletén, amikor társtulajdonosként megnyitotta magánpatikáját Tília néven. Életének mindennapi munkájával a betegek gyógyulásáért küzdött. Mint maga mondta: a családi hagyományokat követve a szakmája a hobbija és elhivatottsága is volt. Tevékenységét a városban, a körzetben és a szakmán belül is sokan ismerték, elismerték. A véletlen halál 44 éves korában szólította őt el. Családja, felesége köszönetét mond mindazoknak, akik segítettek, temetésén megjelenték és mély fájdalmukat enyhíteni igyekeztek. Ismét napirendre került Oros­háza főutcájának kérdése a legutóbbi testületi ülésen az interpellációk sorában. Ficsor László képviselőt keresték meg az érintettek, hogy jelez­zék: szeretnék, ha a főutcát a Rákóczi utca felől (azon a kis szakaszon) megnyitnák, mert az ott lévő üzletekbe könnyebb lenne az áruszállí­tás, részben megoldódna a bel­város parkolási gondja is. (El­hangzott, a műszaki osztály munkatársai bejárással felmé­rik a lehetőségeket.) Dr. Lapatinszki Máriát a Posta utca lakói kérték meg, szóljon érdekükben: az Illés Bt. körül ellehetetlenült a köz­lekedés, változtatni szeretné­nek. (Tábla tiltja a megállást a Veress József utca egyik olda­lán.) A Könd utcán piac idején miért engedélyezik a kerékpá­rosok jelenlétét? — hangzott a felvetés. Mint kiderült, tilos kerékpárral a piacra bemenni, a jövőben kérik a rendőrök odafigyelését. . (Csete) Olvasóink írják -­------ 1 1 " = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Miért vagyok én kisebbségi (II. o. állampolgár!)? Békéscsabán születtem, itt születtek szüleim, nagyszüleim. Ma sem tagadom, hogy anyanyelvem szlovák (tót). Minden hivatalos és nem hivatalos iratra ezt írom, nem szégyellem. Apai nagyapám tudott már magyarul is, nagyanyám csak szlovákul. Anyai nagyapám és nagyanyám csak szlovákul beszélt. Apám és anyám szlovákul írt és beszélt, de már beszélte a magyart is. Mi öten gyerekek a családban, rokonságban szlovákul beszéltünk, de az iskolában, utcán magya­rul. Szlovák iskolába jártunk, de a negyedik osztálytól már magyar­ba, mert így volt biztosítva a továbbtanulásunk. Én és feleségem tudtuk és beszéltük a csabai tót nyelvet, félig- meddig írtuk, olvastuk. A családban, rokonságban magyarul be­széltünk, leveleztünk. Az én két gyermekemet kicsi korukban két nyelven tanítottuk beszélni. A családon belül később csak magyarul beszéltek. Ma már nem beszélik, nem értik a szlovák nyelvet. Mindenhová azt írják, hogy anyanyelvűk magyar, tehát nem kisebb­ségi egyik sem? De hát akkor én mi vagyok? Én kisebbségi vagyok, a gyerekeim meg nem. Én sem ismerem az irodalmi szlovák írást, nyelvet. Az úgynevezett csabai tót nyelvet beszélem. Ahogy a legtöbb csabai. Nem jó ez, hogy most ezzel is megosztják az embereket. Te román, te német, te tót, te cigány vagy stb. Tehát: KISEBBSÉGI. Tettem annyit ezért a hazáért, mintáz átlag magyar. Tehát én tót anyanyel­vű, tótul ts beszélő magyar állampolgárnak vallom magam. A világ legtermészetesebb sorja, hogy az anyaország nemzetiségei asszimi­lálódnak. Adja meg az állam mindazt, amit az anyaországi nyelvű- eknek. Tehát ezekért kérdem, hogy én miért vagyok kisebbségi, azaz II. o. állampolgár? Bagyinka György nyugdíjas, Békéscsaba A várfürdő — kinn a vízből, benn a...? ,,A várfürdő—kinn a vízből” címmel olvashattuk dr. Bagosi Attila igazgató nyilatkozatát mácius 25—26-ai számukban. A beszélgetés szinte idilli állapotokat fest a várfürdőről. Az igazgató úr mazsoláz- gat a témakörökben, miközben a tényleges problémákat megkerüli. Az olvasó és a közvélemény valós tájékozatása érdekében ezért kötelességük a helyzetet ismerőknek megszólalni. Csupán kérdezni szeretnék: Köztudott, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1995. január 20-ával megszüntette a gyulái vízművektől 1992-ben különvált Vát fürdő Kft.-t. — Hogyan lehetséges az, hogy a jónevű gyulai ügyvédi iroda segítsége és három év sem volt elég a cégbírósági bejegyzéshez?-—Ki viselte ennek költségeit, a gyulai adófizetők vagy a várfürdő? — A nem létező , fantom” Váifürdő Kft. produkált 1994-ben nyereséget? —Milyen alapon állítja az igzgató úr azt, hogy tíz évre visszate­kintve, az 1994-es esztendő volt az első, amikor a várfürdő megter­melte üzemelési költségét? —Miből adódik a nagyszerű nyereség? Talán az önkormányzatnak a lovarda felújítására szánt 23 milliójából, ami a végén 35 millió forint lett? Az új feltételekkel megkötött vendéglátósok és a „zsibárusok” bérleti díjából? —Érdemes-e a várfürdő nullszaldóssá tétele érdekében évente több százezer vendéget elriasztani? —Nem okoz-e nagyobb kárt az, hogy a korábban a gyulaiaknak munkalehetőséget és megélhetést biztosító vendégek elmaradtak, sem a lakosoknak-vállalkozóknak, sem az önkormányzat adószám­lájára nem hoznak pénzt? —Szabad-e az ország egyik legszebb gyógyfürdőjéből és környé­kén „balkáni” zsibvásárt fenntartani? Ézt látta az igazgató Báden- Bádenben? —Gyógyfürdő-e az olyan, ahol a pihenőben zaj, tömény ételszag, játékgépek és pénznyerő automaták „biztosítják” a gyógyvendég pihenését? —Érv-e az a néhány elismerőlevél a 600—700 ezer távolmaradó vendég ellenében? — Helyes-e azzal dicsekedni, hogy a fürdő állományi létszáma hétszázezres vendégforgalomnál 110 fő, amikor 1990-ben 1 millió 330 ezres vendégforgalomnál is ennyi volt? —Szabad-e a 70 évenfelüliek hétfői, csütörtöki ingyenes fürdőlá­togatásával dicsekedni annak, aki a hét többi napján, a korábbi jogosultság megnyirbálásával eltiltotta őket, s a két naphoz is csak a közvélemény nyomására járult hozzá? (A cikk szerint koránálfogva ez minden 70 éven felüli fürdőlátogatóra vonatkozik/) —Milyen szakképzettség kell egy—valaha — 1 millió 330 ezer vendéget fogadó gyógyfürdő vezetéséhez, hogy ilyen tudatosan és módszeresen csökkentse a gyulai gyógy- és strandfürdőforgalmát? — S még egy kérdés: ha a várfürdő valóban kinn van a vízből, akkor mi az, amiben mégis fuldoklik? , Simon János, Gyula >4/ n)/ 'A/ /(ST ZfÁ ZjS A levelet megküldtük az érintetteknek, válaszukat közöljük. A részünkre megküldött olvasói levél mind a várfürdő, mind annak vezetősége jó hírnevét sérti. Adalékként a cikk írójáról annyit, hogy 1991 -ben helyettesvezetője volt a fürdőnek, amikor az 6,3 millió forint veszteséggel zárt. Későbbiekben éppen az őfeladatát képezte a vendégforgalom fellendítése, és munkájának eredménytelensége volt egyik oka munkaviszonya felmondásának, amely miatt jelenleg perben áll a kft.-vei. Megítélésünk szerint nem az ilyen „valós tájékozta­tás”, hanem a gazdálkodás minősít hitelesen, amelynek nyeresé­ges volta önmagáért beszél. Dr. Bagosi Áttila ügyvezető igazgató Interpelláltak Orosházán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom