Békés Megyei Hírlap, 1995. április (50. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-18 / 90. szám

iRÉKÉS megyei hírlap­CSABAI NAPLÓ 1995. április 18., kedd Aggódás a bölcsődék sorsáért Pétiké békésen alszik, miközben a szülők és gondozónők aggódnak: hogyan is lesz tovább? Segíts magadon, Isten is megsegít Lassan egy hónapja, hogy a közgyűlés elfogadta ez évi költségvetését. Tudjuk, mindenkinek rosszabb lesz. Mindenkinek kevesebb jut, bár még nem is igazán fogjuk fel, mit jelentenek a számok, mit fogunk észrevenni ebből majd a hétköznapokon. Persze lehet majd panaszkodni. Gyak­ran kapunk a szerkesztó'ségünkben tele­fonokat, leveleket: a „város" nem takarít a házunk előtt, nem vágja le a füvet, tele vannak az utcák félbemaradt építkezé­sekkel, szeméttel, az óvodába nekünk kell megvenni a színes ceruzát, a tollat, a lépcsőházban senki sem cseréli ki az égőt" és még sorolhatnám, milyen gondokkal fordulnak hozzánk az emberek. Gyakran persze igazuk van: mindennek van felelő­se, akinek az a dolga, hogy segítsen. De az is lehet, hogy kicsavarhatnánk az égőt, hogy. elmehetnénk fát ültetni az óvodába, hogy a házunk környékén magunk vágnánk le a füvet. Nem a mi dolgunk—mégis lehet, hogy többre jutnánk együtt. Lehet, most nem egymásra kellene mutogatnunk, hanem mindannyiunknak megtalálni azt, amit tehetnénk egymásért -—és végsősoron önmagunkért. Mi lesz veled, vadkender? Békéscsaba város címere Hírek Találd ki és rajzold le! A Magyar Vöröskereszt Békés Megyei Ifjúsági Tanácsa a „Madarak és fák napja” alkal­mából játszani hívja a megye általános iskolásait. A rajzpályázatra jelentke­zőknek más dolguk sincs, mint megfejteni melyik madárra il­lenek rá az alábbi jellemzők: „Eredeti hazája Közép- és Kelet-Ázsia, később Európába és Észak-Amerikába is betele­pítették. A kakas hossza 80 cm, a tyúké 60 cm. Kedvenc élőhelye a síkság és a dombvi­dék. Lombbal és fűvel bélelt fészekmélyedésbe 8—15 to­jást rak. A tyúk egyedül kotlik 23—27 napig. Egy kakasnak több tyúkja van. Növényi haj­tásokkal, néha kisebb állatok­kal táplálkozik.” Ha a jellemzők alapján felis­merted az élőlényt, tetszőleges technikával rajzold le, majd a rajzot a madár magyar és latin nevével, illetve életkoroddal és lakcímeddel együtt április 28-ig küldd el a Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége címére: 5600 Békéscsaba, Andrássy út 10. A legjobb pályamunkák beküldői meghívást kapnak a nyári szeghalmi indiántáborba. Az oldalt írta és szerkesztette: Antal Gyöngyi. A fotókat Kovács Érzsébet és Such Tamás készítette A napokban volt itt az ideje a bölcsődékben a havi térítési díj fizetésének. Jó alkalom kínál­kozott így egy kis beszélgetésre a szülőkkel: milyen gondolatok foglalkoztatják őket, mit tud­nak, mi vár gyermekükre? A békéscsabai belvárosi böl­csődében — és bárhol máshol a városban—a legnagyobb meg­lepetést az okozta, hogy dacára az áremelésekről szóló hírek­nek, ebben a hónapban keve­sebbet kellett fizetniük, mint eddig. Oka, hogy az eddigi gon­dozási díjként szedett napi öt­ven forintot az önkormányzat egy rendelete megszüntette, csak az étkezési díj maradt. A szülők örültek, ám a hát­térben veszélyeket rejthet ez a döntés: — Bonyolult jogi értelmezés vezetett ehhez a helyzethez, így történhetett, hogy míg minden­hol az országban egyre több ter­het adnak át a szülőknek, Bé­késcsabán működnek a „legol­csóbb” bölcsődék. Azt azonban még senki sem tudja, hogy a kiesett több mint négymillió fo­rintot ki vagy mi fogja pótolni? Hisz a bölcsődék költségvetését — mint minden intézményét— eleve alaposan lefaragták. Eh­hez még ez a veszteség is hozzá­jön, amelyhez a város költség- vetésében nincs fedezet. A másik gondolatkör a „ti­tokzatos” vállalkozásba adás. A meghirdetés nyilvános volt, ám a szülők — és a dolgozók -— azóta sem tudnak róla so­kat. Szóbeszédből tudják: van pályázó mindhárom meghir­detett bölcsődére. Talán a ki­írás előírásainak is megfelel­nek, de egy kivételével egyik sem kereste meg leendő mun­katársait, kis gondozottjait, nem keresi azok támogatását, nem kéri véleményüket. A szülők aggódnak: évek óta mindenki megelégedésére működik a bölcsőde, a gyere­kek szeretik, szívesen járnak ide. Aki hagyott már ott síró, kétségbeesett kisgyermeket bölcsődében, tudja mit jelent az, ha ez valahol másként van. Ha gyermeke még a hétvégén is az „Icát” keresi, és nem érti, ma miért nem mehet bölcsibe. Félnek, egy új vezető új szelle­miséget hozhat. Talán nem ilyen modernet, talán sokkal „vaskalaposabbat”. És persze tnin lehet spórolni: fűteni, vi­lágítani kell. A gyerekek ételt várnak, a dolgozók viszont le­hetnek kevesebben, kereshet­nek kevesebbet. Legfeljebb majd nem ismerik úgy minden kis csemete lelkét, mint most. Legfeljebb nem jut annyi idő mindenkire mint most. A dol­gozók sem lesznek már közal­kalmazottak. Jog szerint ki kell nekik fizetni a végkielégí­tést — ez az önkormányzatra hárul. Aztán jön a vállalkozó, ha minden jól megy, a dolog még sikeres is lehet. Persze az önkormányzatnak nem marad több pénze, hisz a támogatást a vállalkozónak is ki kell fizetni. No de mi van -— mint annyi más esetben —, a vállalkozó belebukik a dologba. Ki gon­doskodik tovább a gyerekek­ről? Ebben az írásban csak a szülők között megfogalmazó­dott gondolatokat, kérdéseket jegyeztük le. Jó lenne, ha a kö­vetkező hónapban tartandó köz­gyűlés, vagyis még a döntés előtt, mind többen választ kap­hatnának ezekre a kérdésekre. A Békéscsabai Városgazdálko­dási Vállalat tavalyi 120 millió­ja helyett az ez évi költségvetés 93 millió forintot hagyott jóvá. Ez — nem számolva az energiaárak emelkedését, az inflációt—25-30 százalékos csökkenést jelent. De mit jelent ez valójában? Mit érez majd ebből a lakosság, hétköznapjainkat hogyan befo­lyásolhatják ezek a számok? Erről beszélgettünk Kurecskó Józseffel, a vállalat vezetőjével: — Talán ami a legfeltűnőbb lesz már a közeljövőben, hogy a zöldfelületek karbantartására, gondozására lényegesen keve­sebb pénz jut majd. Az úgyne­vezett B kategóriás területeken — ez leginkább a lakótelepek környékét jelenti — az eddigi tevékenységünknek a 60 száza­lékára futja, az eddig évente há­romszor kaszált és takarított területek (például az Orosházi út, Szarvasi út) 30 százaléka lesz gondozott. Rossz hír a különböző allergiás betegek­nek, hogy a vadkender és egyéb, allergiát okozó növények irtá­sára idén egyetlen fillér sem jut. — Tavaly sok munkát elvé­geztek a közhasznú munkások. Rájuk mennyiben számíthatunk ebben az évben? — Miután a munkaügyi köz­pontok ezentúl az eddigi 70 szá­zalék helyett csak 30 százalékát fizetik a bérüknek, az ő létszá­mukat is drasztikusan csökken- tenünk kell. Az eddigi száz fő helyett egy tizenötfős brigád marad — ők a „tűzoltó-munká­kat” tudják csupán ellátni. Mindemellett közel ötven főt kellett elbocsátanunk. Igaz ez is többmilliós költséget okoz, ez a pénz mégis csak fele lesz annak, mintha megtartanánk őket. Per­sze ezek is csak számok, ám ennek az emberi oldala sem egy­szerű: nem kerültek könnyű hely­zetbe az elbocsátottak. Minden­esetre arra törekedtünk, hogy a megmaradt dolgozóink sokol­dalúan foglttlkoztathatóak le­gyenek, így könnyen előfordul­hat, hogy a gépkocsivezetőink­nek is meg kell fognia a lapátot. —Ma sokan emlegetik, hogy a költségvetési támogatásból élő vállalatok is vállalkozzanak. Erre nem lenne mód? — Nem erre rendezkedtünk be, nem tudunk kivitelezési mun­kákat vállalni, alapvető, felada­tunk a fenntartás, kivitelezés, erre pedig szinte kizárólagos meg­rendelőnk az önkormányzat. Nekik pedig ennyire futja... Tovább épül a tornaterein A költségvetés szorult helyze­tének egy másik következmé­nyeképpen néhány folyamat­ban lévő beruházás leállításá­ról döntött a közgyűlés. Többek között ilyen volt a céltámogatással megkezdett és meghirdetett Szlovák Álta­lános Iskola tornatermének ügye. A közgyűlés márciusi határozata szerint értesítették a kivitelezéssel megbízott Ká­rolyi és Társa Építési Vállal­kozó Kft.-t, hogy a munkála­tokkal álljanak le. A vállalko­zó persze nem hagyta ennyi­ben, hisz őt jelentős károk érik emiatt. Ügyvédjük kártérítési igényt jelentett be, melyből ki­derült: a szerződés felbontása kapcsán felmerülő költségek és egyéb kiadások összességé­ben meghaladják a tízmillió forintot. A beruházás 22 millió forintba kerülne. A pénzügyi és költségvetési bizottság ezért azt javasolta, hogy mégiscsak folytatni kel­lene az építkezést. Forrásként pedig a következőket jelölte meg: az Előre pálya lelátójá­nak beruházásából fennma­radt tízmillió forint, a megyei önkormányzatnak visszafizet­ni tervezett tízmillió forintos tartozás és az általános tarta­lékból elvett több mint 2 millió forint. Anyakönyvi hírek — Békéscsaba Házasságkötés: Breznyik Beáta (Csorvás) és Závogyán György (Kondoros). Születések: Gyulavári János Zsolt és Czégény Éva leánya Anna, Gábriel János és Kolárovszki Magdolna Krisztina fia László Gábor, Lipták János és Pittner Mária fia Máté, Felföldi Károly és Korcsok Éva fia Miklós, Csépai László és Tóth Márta fia László, Móka János és Ancsin Tünde Csilla fy Dávid Richárd, Szák András és Szlancsik Andrea leánya Zsanett, Guti Zoltán és Vigh Emma leánya Nikolett, Furár György és Szabó Lung Julianna leánya Kitti (Vésztő), Lukoczki István és Bökfi Zsuzsanna fia Kornél (Csárdaszállás), Egeresi Gábor és Zsiga Anna leánya Ivett (Békés), Aleksza Mihály és Püski Erika fia Mihály (Murony), Bottó Imre és Laczó Mária Klára leánya Nikolett (Végegyháza). Halálesetek: Majemyik Andrásné Milecz Erzsébet (1946), Balda Pétemé Karpiák Piroska (1909), Megyeri József (1921), Csüllög Sándor (1922, Vésztő), Püski Lajos (1928, Vésztő), Kúmár Károly (1924, Mezőberény), Nagy Mihály (1941, Mezőberény), Sztrovecz András (1919, Csorvás), Zahorán János (1950, Újkígyós). Mennyit jelent az összefogás? Az intézmények egyaránt ne­héz helyzetbe kerültek, és per­sze mindenki próbálkozik, mindenki kitalál magának va­lamit saját maga fenntartására, megsegítésére. A Szigligeti utcai óvoda 663 ezer forinttal kapott keveseb­bet, mint az elmúlt évben — és ez beleszámítva az energia­árak emelkedését, bizony ép­pen csak a túlélésre elég. — Az óvodánk már rég nem csak a költségvetésből él, rendkívül sokat segítenek a szülők. Az ő kétkezi munká­juk, anyagi, erkölcsi támoga­tásuk létfontosságúvá vált számunkra — kezdi Balázs Imréné, az óvoda vezetője az elmúlt héten Békéscsabán, az ifiházban az óvodáért szer­vezett jótékonysági délutá­non. — Lassan hagyománnyá válik nálunk, hogy a szülők szervezésében ünnepelünk. Közel négyszázan mulatunk együtt, gyerekek, szülők, nagyszülők de még közeli és távoli ismerősök is. A bevé­telünk a belépőkből, a tombo­lából, a szendvicsekből és üdí­tőkből származik. Mindent a szülők és egyéb támogatóink, vállalkozók hoztak, készítet­tek. „Hangya Imi és Tücsök Peti” már másodszor lép fel nálunk — értünk. — Mire lesz elég ez a bevé­tel? — Már egy hónapja dolgo­zunk az udvaron: egy kertész­mérnök vezetésével cserjéket, fákat, hamarosan virágokat ül­tetünk, ebből a pénzből pedig égyensúlyérzéket fejlesztő ud­vari játékokat, csúszdát épí­tünk. Ezekre a dolgokra a költ­ségvetésből sohasem futotta volna. Egyáltalán: igazán szép példa az itt szorgoskodó szülő­ké, mennyit jelenthet az össze­fogás ilyen szorult helyzet­ben. Tücsök Peti és Hangya Imi a város több óvodáját is segítette már fellépésével. Most éppen — immár másodszor — a Szigligeti utcai óvodáért szól a dal

Next

/
Oldalképek
Tartalom