Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-01 / 51. szám
kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP CSABAI NAPLÓ 1995. március 1., szerda Békéscsaba város címere Az oldalt írta és szerkesztette: Bede Zsóka. Munkatársak voltak: Antal Gyöngyi, Csath Róza, Mitykó Mónika, Takács Marianna. Fotó: Lehoczky Péter és Such Tamás. Olvasóink leveleit, véleményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. A megye többi településén ma ezen az oldalon Mezőhegyesről és környékéről olvashatnak. A megye- székhelyen békéscsabai olvasóinknak szerkesztettünk különoldalt. Hírek a megyei könyvtárból Sokszínű hagyományainkról tartanak előadást március 7-én 10 órától a Madách utcai általános iskolásoknak Kola- rovszki Mária népviseletkészítő és Mlinár Pál koreográfus. Radnóti Miklós életéről. Március 14-én 10 órától Sólyom Tamás és Silling Tibor műsorát láthatják a nyolcadik osztályosok. Március 8-án délelőtt lehet jelentkezni a 454- 354-es telefonszámon a 101- es melléken. Kulka János előadóestjét láthatjuk március 20-án 19 órától Ez nem lehetsz te...címmel. Közreműködik Mikes Lilla. Könyvtárhasználati vetélkedő. A városi vetélkedő résztvevőinek összeállítását 23-án 15 órától láthatjuk a sze- retetről és a szerelemről. Irodalmi pályázat. Akik pályázni szeremének, azok még március 10-ig küldhetik be irodalmi pályázatukat a megyei könyvtárba, a rajzpályázat határideje március 31. 1100 éves évforduló Nemzetünk történelmének egyik legkiemelkedőbb eseménye kárpát-medencei megtelepedésünk. Ennek 1996- ban lesz az 1100 éves évfordulója. A békéscsabai önkormányzat az eseményre felkészülve, már ebben az évben felméri a várható kulturális eseményeket, felveszi a kapcsolatot az intézményekkel, civil szervezetekkel, tájékozódik szándékaikról, begyűjti, rendszerezi javaslataikat. A közgyűlés ezzel a feladattal a közművelődési és sportbizottságot bízta meg, ám feladataik közé tartozik egy szakemberekből álló városi szervezőbizottság létrehozása is. A bélyeggyűjtők háza táján Mindennapi ivóvizünk Gazdag a gyermekek fantáziája, ez tükröződik a rajzokon Száz színes gyermekrajz fogadja hétfő óta a Békés Megyei Könyvtárba betérő látogatókat. A kiállítás előzménye: a Békés Megyei Vízművek Rt. januárban a megye 6- 12. éves diákjainak meghirdetett rajzpályázata, mely a „Mindennapi ivóvizünk” címet viselte. A téma: az egészséges ivóvíz fontossága, a természetes vizeink és környezetünk védelme. Úgy tűnik, sok gyermeket ez arra késztetett, hogy ceruzát, ecsetet ragadjon, agyag után nyúljon. A diákok lelkesedésének, szorgalmának és nem különben a felkészítő tanárok figyelmének köszönhető, hogy kerek egy hónap alatt a megye majd minden részéből összesen közel nyolcszáz pályamunka — köztük rajz, festmény, kisplasztika — érkezett be. A zsűri a békéscsabai Ifjúsági Ház Százszorszép Szakkörének, a Szabó Pál téri Általános Iskola kerámia szakkörének, továbbá a szarvasi Vajda Péter Gimnázium hatodikosainak, illetve a békéscsabai 3.sz. Általános Iskola diákjainak a teljesítményét értékelte legmagasabbra. A sokszáz pályamunka közül választottak ki egy csokorra valót a könyvtárbei i kiállításra. A tervek szerint néhány sikeres alkotás a víz világnapja alkalmából rendezendő budapesti kiállításon is szerepelhet. (F)osztogató Mikulás Pénzzavarban vagyok. Sajnos ez önmagában nem rendkívüli, sokan vagyunk néha, gyakran vagy állandóan ilyen helyzetben. Én ráadásul építkezek, ami ma több, mint felelőtlenség. Természetes tehát, hogy amikor olvastam a hirdetést „Mi olcsón segítünk...” félretettem az évek során kialakult gyanakvásomat, elmentem a megadott címre. — Foglaljon helyet, miben segíthetek? Ahogy a nagykönyvben megírva, fiatal üzletember fogad, öltöny, szépen berendezett iroda, számítógép az asztalon, mindehhez az udvarias, de távolságtartó modor. — Körülbelül 500 ezer forintra lenne szükségem lakás- felújításhoz, tudnának-e adni és milyen feltételekkel?—kérdem az urat. — 10 ezer forintért kötjük a szerződést, 4 százalékos kamatot számítunk fel, 60 hónapra a törlesztőrészlet havi 10-11 ezer forint közötti. —Hiszen ez csodálatos! Ön csakis egy üzletembernek álcázott Mikulás lehet! Épp most jövök egy pénzintézettől, ahol nem tudom hány kezes és egyéb feltétel mellett évi 31 százalékra vehetnék fel hitelt. Akaratlanul feltört belőlem a kíváncsi kérdés: — Mondja meg már, Önöknek mi ebben az üzlet? —Ez maradjon a mi titkunk. Hát nem maradt, egyből észhez tértem, amikor az üzletember kijelentette: — Szó sem lehet arról, hogy egy-két hónapon belül fölvegye ezt az összeget. Csak akkor, ha meglesz az 50 százalék, akkor valamikor a futamidő közepe táján. — Mi az, hogy a futamidő közepén?! Hát a futamidőt nem a kölcsönfelvételétől számítják? — Hát mi nem. Kötök 10 ezer forintért egy szerződést, kemény 10 ezret fizetek havonta, aztán majd, ha... Tudják mi ez? Ez a piaci alkalmazkodás mintapéldája. A létminimum szélén tántorgó néhány milliótól, akiknek megélhetésre éppen jut, van még munkahelyük, viszont nincs megtakarított pénzük, de el lehet kémi tőlük a pénzt részletekben. Kérem, akinek van esélye arra, hogy havi 10 ezer forintot megtakarítson, üljön le és számolja ki, hogy a mai kamatok mellett 3-3 és fél év alatt összegyűjtheti betétként azt az 500 ezer forintot. Ráadásul bármikor fel is veheti a saját pénzét. Legyünk óvatosak tehát, az üzletembernek álcázott Mikulásokkal, mert a hír lehet ugyan igaz, csak egy kis élté-. réssel: a Mikulás nem osztogat, hanem fosztogat. Visszagondolva a gyermekkorra sokaknak eszébe juthat, hajdan mennyi mindenféle dolgot gyűjtöttek. Képeslap, szalvéta és még ki tudja milyen gyűjteményüket szívesen mutatták meg ismerőseiknek. Aztán később egyre kevesebb érdeklődés mutatkozott a „kincsek” iránt, esetleg meg is szűnt ez a szenvedély. Akad azonban olyan ember —jelen esetben egy bélyeggyűjtő —. akit felnőttként ragad magával a bélyeggyűjtés szépsége. A Békéscsabai Városi Bélyeggyűjtő Kör tagjainak lelkesedése ezt bizonyítja. A bélyeggyűjtő Kör elnökét, dr. Szalay Tibort kértük meg, idézze fel kissé a múltat. — A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége 1952-ben alakult meg, a helyi szervezet szintén ebben az évben jött létre. Bélyeggyűjtéssel már évtizedek óta foglalkoznak Magyarországon is. Kiemelkedő alapító vezetőként megemlíteném Frankó Lászlót, aki huszonöt évig volt nálunk köri titkár. A város fila- téliai életében nagyon sokat munkálkodott, sajnos már meghalt. jft Bébí&cóaba VáiioA újh/iteJ ? pulii ének ^ 175. évioKdiUó/ŐAa | 17/1 - /993 ) “ # Sikéiciaba, 1993.0!. 31 .-09.OS. =fc A város újratelepítésének évfordulójára, 1993-ban rendezett kiállítás bélyege. A helyszín ismét a Munkácsy Mihály Múzeum volt — Kik és miért gyűjtenek bélyeget? — Szórakozásból, időtöltésből. Inkább középkorúak és idősebbek a klubtagok. A városi szervezeten kívül üzemi és ifjúsági körök is működnek Békéscsabán. A bélyeggyűjtés akkor élte reneszánszát, amikor 1965. és 1970. között az első bélyegsort kiadták. Abban az időben közel ötszáz tagunk volt, most százan vagyunk. A VÁROS BÉLYEGGYŰJTŐ KÖREINEK KIÁLLÍTÁSA BÉKFSCSABA 1975 XI 25 30 Az 1975 -ŐS kiállítás bélyege — Milyen a kapcsolatuk más szervezetekkel? — Országos klubokkal nem tartunk kapcsolatot, inkább a helyi ifjúsági és üzemi körökkel tartjuk az összeköttetést. —Hogyan zajlik a klub élete? — Minden vasárnap délelőtt tartjuk az összejövetelünket a Békési Úti Közösségi Házban. Ekkor tagjaink — díj ellenében — megkaphatják az új bélyegeket, és beszélgetnek a tapasztalataikról. — Részt vesznek kiállításokon is? — Régebben nemzetközi és országos kiállításokon is szerepeltünk. (Nemzetközi kiállításon csak olyan ^ gyűjteménnyel lehet részt venni, amelyik az országos kiállításon már díjat nyert.) Két emlékezetes eseményt tekinthetünk sajátunknak. Békéscsaba város újratelepítésének 250. és 275. (1968-ban, valamint 1993-ban) évfordulóján szervezetünk rendezésében bélyegkiállítást láthattak az érdeklődők a Munkácsy Mihály Múzeumban. Minden kiállításra emléklapok, emlékbélyegzők, levelezőlapok készülnek. Ezeknek a tervezésében az elmúlt húsz évben kiváló grafikai munkát végzett Ádám Mihály vezetőségi tag. — Tervek a közeljövőben ? — Működésünk alapját elsősorban a tagdíj képezi, ezért fő célunk a tagok megtartása, a lemorzsolódás megakadályozása. A napokban tartották éves közgyűlésüket. Itt Zsilinszki Ádám, aki részt vett az országos szövetség ülésén, beszámolt a hallottakról. A központi vezetőség törekvése is, hogy a tapasztaltabbak mellett fiatalítsák a bélyeggyűjtő kör tagságát. Bérbe adott irodák . Március elsejétől új bérlője lesz a Kolozsvári utcai rendelőintézet üresen maradt raktárának, irodahelyiségeinek. Az új bérlő, a GYSGY-REHAB Gyógyászati Segédeszközöket és Rehabilitációs Termékeket Gyártó Részvénytársaság Rövid prédikáció Nehéz mindenkinek a kedvére tenni. Mert ami az egy iknek jó, a másiknak pont az nem tetszik. Ilyen különböző az egyháztagok gusztusa a prédikációk tekintetében is. A század elején Knyihár Károly volt a csabai evangélikus egyház tanyai lelkésze, ő járt ki az egyház lovaskocsiján a külterületi egyházi iskolákba istentiszteleteket tartani. Egyszer is Kismegyerre, a úgynevezett Milyó-féle tornyos iskolába jött szilveszter délutánján szolgálat végzésére. A ritka ünnepi alkalommal az igére szomjas hívek zsúfolásig megtöltötték a hatalmas iskolatermet, a prédikáció azonban valahogy olyan rövidre sikerült, hogy a hallgatók alig kezdtek oda figyelni, máris vége volt. A messzi távolságokból egybegyült hívek között zúgolódás támadt: ezért kár volt eljönni! Mit spórol úgy a szavakkal? stb. Az egyik férfi, Medovarszky Palyo odafordul társához, Milya Andráshoz és azt súgja neki: — Vies, Ondris, ak by sme tu tak boli ako na svadbe, ta by son bov zavolav Pána Velebnymu: Hogy vót! aby aspon este ráz povedali tu istú kázen. (Tudod, Andris, ha most itt úgy volnánk, mint a lakodalomban odakiáltanák a tisztelendő úrnak: hogy vót, hogy legalább mondaná el mégegyszer ugyanazt a beszédet.) Egy másik papjukkal is a rövid prédikációk miatt elégedetlenkedtek a csabaiak. Amikor ő volt a soros igehirdető a nagytemplomban, az öregek zsörtölődve mondogatták egymásnak: — Pozri! Este len ide hor na kancel a uz mu na gambách trci Amen. (...) (Nézz oda! Még csak most kapaszkodik a szószékre fel, de már az ajkán csüng az Ámen.) Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, NÉPRAJZÁBÓL
