Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-28 / 73. szám

© Az új szakközépiskola Szeghalmon Kis hírek Lezárt kutak. — Takaré­kossági okokból nemrég Bu- csán a 38 közkifolyóból 17-et lezártak. Ez a lakosok ellátását nem veszélyezteti, hiszen eze­ket a kutakat nem, vagy csak alig használták már a környék­beliek. Pénzszűke. — Mindössze három és fél millió forintot ter­vezett a kertészszigeti önkor­mányzat erre az évre segélye­zésre, beleértve a jövedelem- pótló támogatásra jogosultak segítését is. Elképzelhető, hogy ez nem lesz elegendő, hiszen a faluban 26 százalékos a munka­nélküliség, s jelenleg 35 fő kap jövedelempótló támogatást. Nem kell a telek. — Nehéz helyzetben van a körös- újfalui önkormányzat, hiszen a nemrég megszavazott új kom­munális adóból legfeljebb 150 ezer forint bevételt várhat. A faluban mintegy 50-60 építési telket kínálnak eladásra, ám ta­valy mindössze egyet tudtak ér­tékesíteni. SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Úgy éreztem, visszavár a falu Szeghalom térségének új polgármestereit bemutató soroza­tunkban Biharugra tavaly megválasztott első embere, Kiss Zoltán következik, aki tulajdonképp csak biharugrai polgár- mesternek új, hiszen előtte négy évig Zsadányban töltötte be ugyanezt a posztot. — Polgármester úr, először kérünk egy rövid bemutatko­zást! — Ötvenhat éves vagyok, Biharugrán születtem, itt is él­tem eddig. Harminc éve dol­gozom a közigazgatásban, melyből huszonkettőt Bihar­ugrán töltöttem el. — Önnel az a furcsa dolog fordult elő tavaly az önkor­mányzati választásikon, hogy két helyen, Biharugrán és Zsa­dányban is szívesen látták vol­na polgármesterként. Mi dön­tött Biharugra mellett? — Leginkább az, hogy úgy éreztem, visszavár a falum. Zsadányban nyolc évig dol­goztam, de mindvégig ugrai- nak vallottam magamat, fi­gyelemmel kísértem a faluban történteket, osztoztam örömük­ben, gondjaikban. Amikor a helybeliek felkértek, induljak itt polgármesterjelöltként, úgy döntöttem, hazajövök. 22 évet a falu közigazga­tásában töltöttem el —Milyen célokkal látott ne­ki az ugrat polgármesterke­déshez? — Még a választási gyűlé­seken kiderült, a falu főfoglal­kozású polgármestert akar. Választási szórólapomon úgy fogalmaztam, hogy a „faluban eltöltött 22 év alatt szinte min­den család ügyes-bajos dolgá­val foglalkoztam és igyekez­tem törvényesen és embersé­gesen az emberek ügyeit a „bölcsőtől a koporsóig, az épí­tési ügyektől a nyugdíjügye­kig elintézni és segíteni.” Az ebben megfogalmazottakat azóta is kötelezőnek érzem magamra nézve. — Melyek a legnagyobb gondjai ma az ugrai polgár- mesternek? — Napjaink legégetőbb problémája az önkormányzat 3 milliós forráshiánya, amely miatt az idén gyakorlatilag csak a talponmaradás lehet a cél. Szerencsére a képviselők érzik a felelősségüket, a falu érdekében jól együtt tudunk működni. Ugrai „specialitás” a földtulajdon kérdése. Itt azt szeretném elérni, hogy az év végéig minden „talpalatnyi föld” tulajdonjoga a jogos tu­lajdonosok javára bejegyez­tessék. Zömmel e földműve­lésből élő település vezetője­ként arra törekszem, hogy a mezőgazdasági kistermelők a mai pénzügyi és jogi szabályo­zások szerint tisztességesen gazdálkodhassanak és boldo­guljanak. Szeghalmi stúdiósok. Márciusban kezdődött a kihe­lyezett újságíró-iskola Szeghal­mon, a városi művelődési Köz­pontban. Képünkön stúdiósaink — leendő kollégák?! —- látható­ak. Álló sor: Czirok Mihály, Vésztő, Gáli Mónika, Füzes­gyarmat, az oldalszerkesztő Gi- • la Károly, Kiss Béla, Okány, Kiss Károly, Körösladány, Szívós László, Okány. Ülnek: Czeglédi Gyuláné, Szeghalom, Budainé Nagy Ida, Vésztő, Kovácsné Szőke Zita, Dévaványa, Berta­lan Erika, Biharugra és az elő­adó, dr. László Erzsébet Nyolcmilliós hiány Zsadányban Álláskeresők klubja. — Az okányi művelődési ház március közepétől beindította az álláskeresők ki ubját, amelyet ezentúl minden szerdán fél négytől tartanak. Az érdeklő­dők a munkaügyi központok ál­tal felkínált álláslehetőségekről kapnak itt tájékoztatást. Az oldalt szerkesztette: Gila Károly A nemrég megtartott képvise­lő-testületi ülésen jóváhagyta az idei költségvetését Zsadány önkormányzata. A teljes összeg 66 308 000 forint, amely azonban mintegy 7,9 millió forint forráshiánnyal számol. Az önkormányzat — csakúgy, mint a régió legtöbb apró falva — állami támogatá­sért pályázik, mint önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került település. Ennek megfe-. lelően ez évben nincs semmi­lyen fejlesztés, felújítás sem Zsadányban. Döntöttek a kép­viselők két új adónem bevezeté­séről is, ezentúl fizetnek a ma­gánszemélyek kommunális adót, míg a vállalkozók az átla­gállományi létszám után fog­nak adót fizetni. Jóváhagyták a képviselők tiszteletdíjának mértékét is, amely 2400-tól öt­ezer forintig terjedhet havonta. A bejelentések között szó esett az öt környékbeli település által üzemeltetett mikrobusz költsé­geiből a falura eső rész mértéké­ről, annak vállalásáról is. A mezőgazdaságba bele kell születni Napjainkban a mezőgazdaságból élok nincsenek könnyű helyzetben és meglehetősen kevesen igye­keznek terheiken könnyíteni. Csenkei Sándor füzesgyarmati mezőgazdasági vállalkozóval be­szélgettünk az újrakezdésről, gondjairól. — Hogyan lett már nem fiata­lon mezőgazdasági vállalko­zó? — 1992 decemberében, 58 éves fejjel előnyugdíjba men­tem. A szüleimtől elvett föl­dek után kárpótlási jegyet kap­tam, s mivel azt is vállaltam, hogy mezőgazdasági vállalko­zó leszek, még adtak hozzá plusz földutalványt is, így „összejött” 55 hektár föld. 1993 tavaszán vettem hozzá földet Kertészszigeten is. Persze mivel vállalkozó let­tem, az előnyugdíjamat 60 éves koromig szüneteltették. Hamar rájöttem, semmi nélkül nagyon nehéz belefogni egy ilyen vállalkozásba, de úgy éreztem, meg tudom csinálni, s ha jól végzem a munkát, ak­kor jövedelmezőnek kell len­nie. Sajnos, az előző két év nem kedvezett a mezőgazda­sági termelésnek, ezt az idő­szakot épp csak túléltem. 1993-ban cukorrépát vetet­tem, elvitte az aszály. Tavaly búzát, napraforgót és kukori­cát termeltem, a keletkezett minimális nyereséget eszköz- vásárlásra fordítottam. Vet­tem traktort, vetőgépet, ekét. A jelenlegi bankrendszer véle­ményem szerint nem kedvez a mezőgazdasági termelőknek, a 35 százalékos kamatot nem­hogy mezőgazdasági, de más tevékenységgel sem lehet ki­gazdálkodni. — Honnan van a szakértel­me, van-e akivel a napi terme­lési, értékesítési gondjait meg­beszélje? — A mezőgazdasági terme­lés olyan munka, amelybe bele kell születni, benne kell élni. Apám is jó agrárszakember volt, nagyon sok mindent tőle tanultam meg. A termelés elő­segítése érdekében ismerős szakemberektől sokszor kérek tanácsot, útmutatásukat szíve­sen elfogadom. A falugazdász is sokat segít a községben élő kistermelőknek, főleg az ügyintézésekben és a vetési tá­mogatások lebonyolításában. Nagyon komoly gondot okoz viszont, hogy a jelenlegi adó­rendszer— főleg annak mező- gazdasági része, amelyet saját bőrömön tapasztalok — nem megfelelő. Túlságosan bonyo­lult és sok időt igénylő az ad­minisztráció. Mint mezőgaz­dasági vállalkozó, jövedelem­adó-bevallást kell tennem, rá­adásul nemrég kaptam egy nyomtatványt a helyi polgár- mesteri hivataltól, hogy ipar­űzési adót is le kell rónom. Én úgy gondolom, hogy sokkal egyszerűbb lenne a mezőgaz­daságban az adózás, ha az aranykorona után kellene egy­séges adót fizetni, amit a helyi önkormányzatok kezelnének, ők bírálnák el, milyen adóen­gedményeket lehetne tenni aszály vagy egyéb indokolt esetben. Gáli Móni Nőnapi véradás. Márci­us nyolcadikán, a nőnapon a Vöröskereszt körösladányi szervezete véradást szerve­zett a helyi Asztalos Miklós Művelődési Központban. A megjelent 51 fő közül ezúttal 47-en tudtak vért adni, mint­egy 19 liter mennyiségben. Az önkéntes véradók tíz­órait és ebédet is kaptak, ám mint a szervezők elmondták, ezzel együtt — hasonlóan az országos tendenciához — egy­re csökkenő számban jelent­keznek Körösladányban is. Közelebb az Olvasókhoz! Szeretnénk elérni, hogy minél közelebb kerülhessünk olv­asóinkhoz, ezért Szeghalmon, az áfész-udvarban és Dévavá- nyán, a Mini-galériában lead­hatják lapunkba szánt hirde­tésüket, előfizethetnek a Bé­kés Megyei Hírlapra. Ezen szolgáltatásunkat más közsé­gekre is hamarosan kiter­jesztjük. Csak érdeklődök. — A körösnagyharsányi önkor­mányzat által meghirdetett or­vosi állás iránt nincs nagy ér­deklődés, eddig mindössze ketten kértek bővebb felvilá­gosítást a pályázatról. 1995. március 28., kedd Menő fejek Már hírt adtunk róla, hogy újfajta kiad­vány készül Szeghalmon, egy régi ötlet felelevenítésével. Még 1934-ben tör­tént, hogy vállalkozó kedvű elődeink megrajzolták és kis humoros ismerteté­sekkel megörökítették koruk sárréti alakjait. Arról nincs információnk, hogy akkor az érintet­tek hogyan fogadták a „Sárréti koponyák avagy a bájnak tikere" című kis füzetet, de feltehetően volt humorérzékük, hiszen néhány példány megmaradt az utókornak. Ebben bízik a mostani szerkesztőgárda, és hogy csak kétféle sértődés lesz a reakció: azok fognak megharagudni, akik nem kerültek be, noha szerintük helyük lenne, és azok, akik bekerülnek, de ezt kikérik maguknak. A Sárrét Tv által kezdeményezett akció még a kezdeteknél tart, a kiválasztandó személyeket sem döntöttük még el. Csak annyi bizonyos, hogy a „rendszerváltó koponyák" köréből, azaz az 1990—95 közötti időben gyakran szereplők közül kerül ki az a hatvan-hetven szeghalmi, akik megjelennek az album lapjain. Helyük lesz az első (és második) szabadon választott képviselő-testület tagjainak éppúgy, mint a város néhány markáns egyéniségének, jellegzetes figurájának. Mint az egyik szerkesztő, magam is kíváncsian várom, milyen lesz a kezdeményezés fogadtatása. Van-e elég humorérzéke napjaink szeghalmi „menőfejeinek" (a me­nőfej alatt itt nem a távozás értendő, habár...?!, de most nem politizálunk!) ahhoz, hogy nagyobb botrány nélkül ki lehessen adni egy, elsősorban a jövő nemzedéknek szánt kis emlékeztetőt arról, kik is voltak a század utolsó évtize- dénekfontos személyiségei a Sárrét fővárosában. Nagyon megérett az épület a felújításra Adakozás a ványai plébániáért Lapunkban már korábban hírt adtunk róla, hogy a dévaványai katolikus templom felújítása során milyen gondok merültek fel. Arról is írtunk, hogy a helyi egyházközség Szent Annáról, a templom védőszentjéről elne­vezett alapítványt hozott létre az anyagiak előteremtésére. Szujó Antal plébános úr most ismét segítségünket kérte, ezút­tal az 1811-ben épült plébánia épületének felújításához. El­mondta, az egyébként jó álla­potban lévő téglaépület, amely Dévaványának is egyik dísze lehet, mindenképpen megérett a latarozásra. A 11 helyiségből álló, már két éve lakatlan plébá­nia teljes felújításához mintegy 3 millió forint kellene, amely első ütemben magában foglalná a külső vakolást, később esetleg a földgázos központi fűtés ki­alakítását is. Szujó Antal plébános most segítségért fordul olvasóink­hoz, elsősorban Gyomaendrőd, Ecsegfalva, Dévaványa, Körös­ladány, Szeghalom, Füzesgyar­mat, Kertészsziget és Bucsa la­kóihoz, a lapunkban megtalál­ható csekkek felhasználásával járuljanak hozzá, hogy a plébá­niaépület felújítása megkez­dődhessen. Az akcióról később is hírt adunk, reméljük sikeres lesz a kezdeményezés! Sportudvar-avatás Bucsán. Nemzeti ünnepünk alkalmá­ból felavatták Bucsán az általános iskola udvarán, a falu lakóinak összefogásával épült sportpályát, amelyet a megnyitó műsdr után a „legilletékesebbeK, a kisiskolások (na és persze a felnőttek is!) sok- sokTocimeccsel vettek birtokukba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom