Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-28 / 73. szám

-I 1995. március 28., kedd o» IHLET c» BÓBITA ■ BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Tandori Dezső: Medve, skót dudával Kaptatok már játékmedvét valaha is Skóciából? Mert én kaptam: nem is oly rég érkezett a Messzi Tájról. Ott maradt a Messzi Tája, de eljött a skót dudája. Weöres Sándor: Kalapszalag Volt az öregúrnak kalapja, volt a kalapon egy szalagja, volt a szalagért nagy haragja, { amikor a macska bekapta. Skóciai medve-félék öltözéké főleg kockás. Ők csak tudják, hogy miért épp kockásban fürgébb a mozgás. Kiss Ottó: Mese és Gond ,,Semmit sem kockáztatunk: kockás a ruházatunk!” Amikor sok csillag van az égen, én kiosonok az udvarra, hintára ülök, s elképzelem, amint suhanok a fekete űrben. Ha a szkafanderen keresztül is hallanád, amit ilyenkor mondok, biztosan velem tartanál. Apa, a távolság is lehet szkafanderből? Nyáron a Nap nagyon önzetlen, úgy osztogatja a barnaságot, mint én az óvodában a vajas kiflit. De az uzsonna sohasem fogy el, mert anya másnap ismét beletesz valamit a táskámba. Kiss Anna Kő Tígrisszemkő ujjam hegyén, emlékeztet magamra: szél lombja közt az óvatos veszélyes sárga vadra. Ám félek, hogy a Nap egyszer egészen kifehéredik. Van egy kidöntött fa az ablakom előtt. Tavasszal, amikor minden rügyezik meg virágzik, zöld ágak nőnek rajta,. Olyankor arra a lányra gondolok, akinek nagy a hasa és mindig szomorúan járkál a lépcsőházban. Dagály A víznek diilledt vásznai vonulnak át a téren, boltok fatáblás ablakát kísértik holdfehéren. Rossz Tetők fölött a szélkakas sötét álomba forgott : Amikor több fa lesz. mint ember, a szomszédok néznek majd egymsára, akár a tanypn a tehenek, és nem fogják tudni, hogy most mi van. Apa, én tudok repülni! Jól van, azt én is tudom, hogy minden gyerekkel előfordul álmában, én viszont igazán tudok repülni. De csak akkor, ha anya nincs itt, és te sem vagy itt, sőt senki, még a Márió sincs velem. Tudod ez azóta van így, mióta a nagypapa meghalt és azt mondta, csak mi kelten tudunk repülni, a nagypapa meg én, és azt is mondta, hogy ő most nagyon messzire fog repülni, talán vissza sem jön ide a kissámlira. Am a nagypapa nem mondott igazat, mert amikor ti nem vagytok itthon, és a Márió sincs velem, akkor behunyom a szemem és csapkodni kezdek a szárnyaimmal, és a nagypapa ott ül a kissámlin, és mosolyog, mosolyog, és csak őhiszi el, hogy tudok repülni. Anya sem, Márió sem, és te sem, apa. Te rossz vagy apa, meg anya is, mert sohasem vagytok itthon, amikor este hazajöttök, fáradtak vagytok, elkiildtök aludni, sohasem játszotok velem, pénzt adtok, hogy vegyek magamnak játékot, de minden gyereknek ugyanolyan játéka van, és nekem nem kell ugyanolyan játék. De a nagypapa jó mert ő mindig itthon van, játszik velem, sohasem mondja, hogy fáradt, nyáron a Máriával elvisz a tanyára, kukoricaszárból csinál nekünk varázskardot megfosztásból varázsbabát, hogy ripsz- ropsz, az égből szere tetet varázsoljunk a földre. Amikor nagy leszek, veszek egy tájat. Fenyvesekkel és patakkal. A szélén szélmalom lesz, a^özepén rét. Nagy, kerek és piros. sötét a I vad tvérsz ín űré váltottak át a dolgok. »BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­IHLET cs» LÍRA 1995. március 28.. kedd r ; Magyari Barna: Monszun helyett opusz délután hatkor zárnak a bokrok ám a Shakespeare kötet nonstop nyitva van szememben most is bomlik a múlt s emléked spulnijára gombolyodik a vers mióta elmentél kilépett medréből a csend a metaforák kötésén átüt mosolyod pupillámon háromszor kopogtat a tested de nem jön be csak az emlékezet % ma is távol vagy hiányodról pattogzik a zománc ám a könyvespolcon van még juliászgyula-festék benne 1:3 arányban oldom a magányt V ______________________________________________________________J O rbán Ottó: Federico Fellinihez Ricsajos olasz, széles ecsettel festő, roppant mozikat betöltő, női idomok ihletett költője, te! Vadászhat a finggal töltött léggömbre, a halhatatlanságra e korszak sok köszörült elméjű lándzsahegy-zsenije; telibe találják céljukat, és csak még büdösebb lesz, pedig már jó büdös volt a világ nyomorúsága eddig is. Látszólag nem törődsz a sürgető ügyekkel, a társadalommal, a gazdasággal, a politikával; ott repülsz a spagetti agyvelők spagetti westernje fölött, villás farkú, fekete kabátban, mint egy vidéki plébános vagy egy lassú, álmatag madár; tudsz valamit az emberről, amit Leonardo és Csehov tudott - hogy a mindent betöltő mosoly és a kétségbeejtő szörnyűség valahol a hátad és a szempillák árnyalta kamera mögött összeér. Bölcs vagy és alapjában véve reménytelen, de profizmusod tökéletes sötétjében (— Világosítók! Ne aludjatok!) mindig fölcsillan a halvány reménysugár, hogy talán mégis Isten fesztiváldíjas filmje ez; ki tudja, miről szól, és mit tudni, kinek, de pörög, és villogtatja föl-letűnő, színes cirkuszi csillagait. Hanzó Ildikó: Sztojcsev Szvetoszláv: Mint hullásra érett hó Az ősember tragédiája FÉNYNYALÁBOT KÜLDÖTT A NAP ébredsz szemed könnyel öblíted! az előtted lévő nap a mögötted állók valóságértéke elolvasatlan lap önmagában megmerítkező vízcsepp félsz hogy rosszul másoltad életedet tavasz voltál mint hegymászó a csúcsról úgy nézel le estéd ,,magasából” (vagy az est lenn van s fenn a reggel?) értékeled a megtett utat mit s kit győztél le (és egyáltalán győztél-e?) ha este lehullasz mint hullásra érett hó takard be társaidat dunnaként Gubis Mihály: Káosz II. Malangabanga törzsfőnök egy hatalmas jégdarab kellős közepén vészelte át megfagyva az évez­redek múlását. Az értékes ős­kori leletet egy hatalmas múze­um raktárában őrizték, és időről időre a közönségnek is bemu­tatták. Eseménytelenül telt el pár év, aztán megtörtént a baj: vala­mi megmagyarázhatatlan ma­lőr folytán elromlott a múzeum elektromos berendezése és a jég percek alatt tejesen elol­vadt. Láss csodát, az ősember élt... Az első döbbenet után a tu­dósok nekiláttak a munkának. Malangabangából igaz mai embert faragtak: a bőrdarabok helyett elegáns öltönyt kapott, a kőbalta helyett tollat adtak a kezébe, megtanították írni-ol- vasni, pénzkereső szakmát is elsajátított a valamikori törzs­főnök... Malangabanga még ma is éli a hétköznapi ember életét, és úgy-ahogy boldogul. Néha nyugtalan álmok gyötrik, mai ellenségeivel álmodik, és ál­mában a kőbalta után matat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom