Békés Megyei Hírlap, 1995. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-20 / 66. szám
CSABAI NAPLÓ 1995. március 20., hétfő' / Évfordulós előkészületek Telekgerendáson A pávakörösök Kovács Erzsébettel próbálnak, idősek, fiatalok mindig szívesen jönnek, ha a vezetőjük kéri őket Osonó humor Az élet gyakran tökéletesebb kabarét produkál mint a legjobb humorista. Sokszor a legkomolyabb témák tárgyalása közben tör fánk a rakoncátlan irónia. Ha mindenki kitartóan a maga igaza mellett agitál, a megannyi vélt, vagy valós igaz összeeresztése számtalanszor mosolyfakasztó helyzeteket szül. Többéves tapasztalatból mondhatom: ,,Mrs. Élethumorista" olykor a békéscsabai közgyűlés egyes napirendéinek tárgyalása közben sem hazudtolja meg önmagát. Nem kér szót. nem fordítja maga felé a mikrofont, csupán lábujjhegyen beoson a hallgatóság tudatába, s hol iróniává, hol tragikumikummá göngyölíti az éppen aktuális témát. Békéscsabán csütörtökön és pénteken is ülésezett a közgyűlés. Mindkét napon csaknem két-két órát töltöttem az ülésteremben. Amennyiben ,,Mrs. Élethumorista'' látószögéből tekintek vissza arra a szűk négy órára, még mindig van min mosolyognom. Diákirodalmárok köre Békéscsaba város címere Hírek Irodát kaptak. A Békéscsabán működő három kisebbségi önkormányzat (szlovák, román, cigány) a Szabadság tér 11-17. szám alatti épületben kapott irodát. A helyiségeket — rendbetételük után — a közeli napokban állíthatják szolgálatba a kisebbségi ön- kormányzatok. A három „hivatal” adminisztrátori teendő1 it Susánszky Imréné látja majd el. Templomszentelés. A Bartók Béla úti ortodox templomban 1953 óta szünetelnek az egyházi szertartások. Békéscsaba Megyei Jogú Város Román Kisebbségi Önkormányzata a hívek előtt még ebben az esztendőben ismét meg szeretné nyitni a templomot. Az épület felújítása megoldhatónak tűnik, ám a körbekerítéshez sajnos még nincs meg a szükséges anyagi fedezet. A templom felszentelését szeptemberre tervezik. Lipták-képek. A Magyarországi Szlovákok Szövetsége Békéscsabai Szervezetének rendezésében Lipták Pál festőművész kiállításának megnyitójára kerül sor holnap, március 21-én 11 órakor Békéscsabán, a szlovák kultúra házában. Megnyitóbeszédet Kántor Zsolt, a Tevan Kiadó főszerkesztője mond. Az oldal anyagait Laluska Éva, Kruzslitz Ilona és Magyari Barna írta. A fotók Such Tamás munkái. Oldalszerkesztő: Magyari Barna. Az idén nagyszabású ünnepségre készül a Telekgerendási Szlovák Klub és a Pávakor, hiszen fennállásuk 20 éves évfordulójához érkeztek. A klub 1975 novemberében Fabulya Lászlóné, a művelődési ház akkori igazgatója, Tejsi András szlovák szakos tanár és Kovács Erzsébet óvónő szervezésével alakult. Céljuk: a szlovák nyelv, a hagyományok ápolása, továbbvitele, kapcsolatteremtés a megyében lévő többi szlovák községgel, illetve a határon túli településekkel. Akkoriban 60 fő körüli volt a tagságuk, túlnyomórészt az 50 éves korosztályból. Közülük ma már sajnos sokan meghaltak, s akik élnek, azok is veszítettek munkabírásukból. Ennek ellenére emlékezetes évfordulós ünnepségre készülnek. Egykori és mai tevékenységükről, az évforduló megünneplésének terveiről beszélgettünk Kovács Erzsébettel, a klub és a pávakör vezetőjével. — Melyek azok az események, amelyek hagyomány őrző' tevékenységük révén ma is ismertek, ,,éló'k” ? — Mindenképpen ezek közé tartozik a tollfosztóka, a disznótor, a csigatészta-készí- tés, a szlovák lakodalom — hogy csak a legfontosabbakat említsem. — A mai, fó'leg a fiatalabb generáció számára ezek inkább csak fogalmilag ismertek. Elmondaná, miből állt például a tollfosztóka? — Ezt háznál csináltuk, úgy, hogy egy lakást teljesen kiürítettünk, még a bútorokat is kihordtuk. Hoztak egy zsák tollat, és a libatollról kellett a pihéket lefosztani. Ebből készült azután a menyasszonynak a párnája. Ott dolgoztunk 60-70-en. A munka végén érdekes mulatság volt, amikor a férfiak fogtak egy verebet és azt beengedték a tollal tele szobába. A veréb ijedt repkedése nyomán szállt mindenhova a tollpihe, az asszonyok félelmükben, a gyerekek örömükben sikoltoztak. Amikor készen lettünk a munkával, a háziasszony megvendégelt bennünket mákos főtt kukoricával és hájas tésztával. Utána pedig sokáig énekeltünk, táncoltunk még. — Hogyan alakult meg a pávakör? — A szlovák klub és a pávakor nehezen választható szét, hiszen a pávakör a klub működése közben alakult meg, és mindig klubszerűén is működött. —A fényképek, újságcikkek és más dokumentumok arról tanúskodnak, hogy nagyon sok helyen, köztük külföldön is szép sikereket értek el. — Legnagyobb fellépésünk 1986-ban Gyetván, a Nemzetközi Folklór Fesztiválon volt. Ezen a világ minden részéről (Amerika, Franciaország, Kanada), ahol szlovákok élnek, voltak résztvevők. Magyarországot Telekgerendás képviselte. — Hogyan készülnek az évforduló megünneplésére? — A szegedi televízió többször készített műsort a rendezvényeinkről, ezeket az archív felvételeket szeretnénk lekérni, és itt egy nagy vetítővásznon a vendégeknek levetíteni. A klub és a pávakör okleveleiből, a tagok által készített munkákból kiállítást szándékozunk rendezni. Készülünk jó néhány régi műsorunk felújítására, így például az aratás színpadra vitelére. Ezekre az előadásokra felkértük az akkori tagokat, akik ma már felnőtt emberek, családapák, családanyák, ők szívesen vállalkoztak a feladatra. Szeretnénk egy nagy, vidám estét rendezni, melyre azokból a községekből is hívunk vendégeket, ahol szomszédoltunk (vecsjerkáz- tunk). Minden második hétfőn tartalmas beszélgetést, és szakmai útmutatást biztosít a közép- iskolás irodalmárok számára a Diákírók és Diákköltők Köre. A kör legközelebbi összejövetelére március 27-én (hétfőn) Anyakönyvi hírek BÉKÉSCSABA Házasságkötések: Fachs Edit Mariann és Brusz- nyiczki György Attila, Popol Szilvia Mária (Gerendás) és Popol Csaba (Csorvás), Tóth Andrea (Köröstarcsa) és Győri Károly (Köröstarcsa). Születések: Horváth Attila és Szántai Ildikó fiai Gábor és Gergely. Vida Róbert János és Túrái Beatrix fia Bence Róbert, Fruzsa Mihály és Tóth Krisztina leánya Bettina Katalin, Kálnai Sándor és Lauri- nyecz Edit leánya Edit, Vereska András és Téglás Éva fia Dávid, Péter József és Szák Kocsis Anna fia József, Giczey István és Me- gyik Ildikó leánya Petra. Mitykó György és Séllei Emma leánya Bianka Szabina, Molnár Sándor és Megyeri Julianna fia Dávid, Hegyi István Pál és Mészáros Erika fia Norbert, Veres Gábor és Bállá Katalin leánya Kata, Jáger este hat órakor kerül sor Békéscsabán, az ifiházban. A szervezők új tagok jelentkezését is várják. Aki szeretne bekapcsolódni a kör munkálataiba, az mához egy hétre alkotásaiból vigyen magával néhányat. Mihály és Ancsin Ildikó fia Gábor Mihály, Szabó Imre és Bajkán Erika fiai Gábor és Gergő, Kocsor János és Kiss Katalin fia János (Békés), Susán István és Bus Zsuzsanna leánya Henrietta (Újkígyós), Bukva Miklós és Dávid Katalin fia Mátyás József (Déva- ványa), Balázs László és Erdélyi Ildikó Judit fia Norbert László (Békés), Lehoczki János és Adám Edit Éva leánya Gyöngyi (Med- gyesegyháza), Koléner Tamás és Molnár Judit leánya Viktória (Telekgerendás). Gulyás Elek és Madarász Éva leánya Réka (Csárda- szállás), Kovács Tibor és Belleli Anna leánya Boglárka (Békés), Bán János és Bacsa Veronika leánya Tünde Andrea (Újkígyós), Egeresi Ferenc és Zavada Zsuzsanna leánya Zsóka (Mezőbe- rény), Kukár Gábor és Pál Anna Ágnes fia Gábor (Békés). Halálesetek: Mike Elek (1925, Vésztő), Gál József Mihály (1953, Szabadkígyós), Varga Pál (1922, Kondoros), Turzó János (1914, Köröstarcsa), Szabó Istvánná Hagymá- si Róza (1920, Vésztő). A tánc szeretete hajt minket A Csaba Nemzetiségi Táncegyüttes a szlovák, a román, a macedón és a bunyevác táncokban is jártas A Békési úti közösségi házak égisze alatt működő Csaba Nemzetiségi Táncegyüttes próbáján vagyunk. Fiatalok ropják az eleki román táncot, elemi erővel, gyönyörűen járják, magnóról szól a román népzene. A tánccsoport vezetőjével, Pintér Tiborral a kezdetekről beszélgetünk. — A Csaba táncegyüttes 1986 őszén alakult, annak idején szlovák együttesként, az áfésa támogatásával. Azóta román műsorunk is van, valamint macedón és bunyevác táncokat is bemutatunk. Jómagam balassis voltam, húsz éve már, hogy ott táncoltam. Mesterem, Born Miklós volt. Huszonkét éve tanítok, kore- ografálok. Amatőrként működünk, harminc taggal, középiskolás korúak, dolgozó fiatalok egyaránt vannak köztünk. Kétévente részt veszünk a szövetkezeti fesztiválon, 1992-ben Arany III. minősítést kaptunk. — Merre táncoltatok már a nagyvilágban? — Többször jártunk Szlovákiában, Gyetván, a világ szlovákjainak fesztiválján. Két ízben szerepeltünk Franciaországban. Önálló műsorral léptünk fel 1992-ben Londonban és Bradfordban, tavaly pedig Görögországban jártunk. —Hogyan győzitek a költségeket, ki támogat benneteket? — Fő támogatónk az önkormányzat, ezen túl pályázatokat írunk, ahová csak lehet. A tagok is igyekeznek támogatni az együttest. Ruháik egy részét maguk varrják, padlásról, pincéből beszerzik a régi csizmákat, kalárist fűznek. Most készül a román ruha, 16 lánynak, 210 ezer forint lesz. A sárközi viselet hétszer ennyibe kerülne... Sajnos, nincs is olyan ruhánk, amely megközelíti az eredeti népviseletet, ez lerontja a produkció hatását. Annyiféle ruha kéne, ahány táncot adunk elő, de ez csak álom! Saját zenekarunk sincs, fellépéseinken többnyire a Békés banda kísér. — Kik készítik a koreográfiát? — Folyamatosan bővítjük műsorunkat, a koreográfiákat Gál László, Sára Ferenc, Mli- nár Pál, Born Gergely, Vlado Urban, Crisu Florea, Kurtucz Borbála és én készítettük. Asszisztensem, Gál László a zeneiskola néptánc tagozatán tanít, 1992-ben jött át hozzánk, azelőtt a gyomai Körösmenti együttes vezetője volt. Most egy bonchidai román koreográfián dolgozik. — Hogyan alakul az utánpótlásotok? — Nyitva áll az ajtónk mindenki előtt, de tanfolyamot is indítunk rendszeres őszi to- borzóink után. Kurtucz Borbála a csabai általános iskolákban 250 gyermeket oktat néptáncra, többek között soraikból kerülnek ki új tagjaink. Közvetlen utánpótlásunk még nincs. Táncosaink heti tizenkét órát próbálnak, gyakran hétvégeken is, nyári edzőtáborban is részt veszünk. Szívesen csinálják, de nagyon megdolgoznak a sikerért. Nemcsak a maguk örömére tesznek, mások kedvére is. Hiszen ahelyett, hogy pihennének vagy pénzt keresnének, kultúrát közvetítenek, sőt átmentenek. A próba szünetében beszéltem Kosa Edittel, aki mára a csoport egyetlen alapító tagja. A Telekgerendási Szlovák Hagyományőrző Együttesben táncolt középiskolásként. Ma óvónőként dolgozik, szakképzett néptáncoktató. „A mozgás, a tánc vonz, és nagyon szeretem a társaságot is” — mondja. Hankó Jani 1990 óta táncol itt, őt a nővére hozta el. Megfogta a tánc szeretete, a baráti légkör. Asztalosként dolgozik, a próbákra rendszeresen elengedik. „Nemcsak maga a tánc, az ezzel kapcsolatos kultúra is érdekel” — teszi hozzá, majd indulnak vissza a terembe próbálni. — Hogyan foglalná össze munkájának lényegét? — kérdezem búcsúzóul Pintér Tibortól. — Ma, amikor néptáncról beszélünk, többnyire arra gondolnak az emberek, hogy az eredeti néptáncot tegyék színpadra... A koreográfiának ezen túl is van mondanivalója, a néptánc ilyen esetben eszközként szerepel. Túl kell lépni azon, hogy csak a folklór adta kereteken belül dolgozzunk. Mi a gondolatainkat akarjuk megértetni, és másokba gondolatot ébreszteni. A tánc szeretete hajt minket.
