Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-23 / 46. szám

OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1995. február 23., csütörtök Csak tettein a dolgomat Figyelünk, de nagyon! Kétségtelen, a menesztett stáb hibázott ak­kor, amikor nem készítette el (persze az egy másik dolog — ami megérne egy külön „misét" —, hogy miért nem tudta elkészíte­ni) az Orosházi Városi Televízió hétfői adását. A lényeg: erre várt a hatalom, erre a kis malőrre, ez pedig előbb vagy utóbb úgyis bekövetke­zett volna. Logikus, nem?! A messziről jött embernek—ha valakinek van szeme és használta is, az láthatta — ezt a státuszt rég odaígérték. Hogy kik? Akiknek a győzelmekor (decemberben) ez az illető örömujjongva felkiáltott: Győztünk! A logikázó ismerős azonban látni véli a jövőt is: — A tévé körül kialakult hercehurca, káosz nagyon jó alkalom arra, hogy olcsó pénzért át játsszák valakinek privatizáció címén. Ne legyen igazam, de figyeljetek majd oda! Jómagam szót fogadok és figyelek, illetve figyeltem már a döntést követő sajtótájékoztatón is, ahol rosszul) .ffelfo­gott lokálpatriotizmusommal magyarázta meg az alpol­gármester azt a kérdésemet, miért nem orosházi szakem­berben (jelenleg két exmunkatárs is jár Budapestre rende­ző-operatőri iskolába) gondolkodott a felelős szerkesztőt illetően. Arra a kérdésre pedig — ami magnó, kamera kikapcs, jegyzettömb becsuk után hangzott el —, hogy ha olyan nagy áldozatot jelent a városnak ez a tévé, miért nem szüntetik meg? Elhangzott egy kurta, de ezek után nem is olyan furcsa megjegyzés: ebben is gondolkodunk. Nincs más hátra, figyelünk. De nagyon! (Äc£t Kevesebb a szakmai könyv Orosháza város címere Hírek Gazdakör. Gerendáson a cégbíróság által bejegyzett Gazdakör kezdte meg tevé­kenységét Patai János elnök és Otlecz Sándor ügyvezető ve­zetésével. A tagság már az ala­kulás napján a Sarkadi Cukor­gyár képviselőjét hallgatta meg, aki az idei évre ajánlott együttműködést a gerendási gazdálkodóknak. A vasútállomásról. Orosházán a képviselő-testület legutóbbi ülésén felvetették a városatyák azt a kérésüket, hogy a polgármester személye­sen vegye fel a kapcsolatot a MÁV Szegedi Üzemigazgató­ságával, mert az orosházi vasút­állomáson tarthatatlan állapo­tok uralkodnak. Elhangzott az. is, hogy a város vezetője kérje az illetékeseket arra, minél előbb fejezzék be a beruházást, amit — a kezdetek kezdetén — 3 évre terveztek. A fészekrakókért. Egy település népességmegtartó erejét lehet fokozni azzal, ha az önkormányzat támogatja a pályakezdő fiatal házaspáro­kat. Tavaly még Csorváson is adtak vissza nem térítendő tá­mogatást ebből a célból. Az idén ez a támogatási forma megszűnik, de továbbra is igé­nyelhető kamatmentes hitel. „Kedves nővérke! Sok beteg­társam nevében mondok köszö­netét azért, hogy ezt a szép hiva­tást választotta” — ezekkel a sorokkal kezdte levelét egy orosházi olvasónk. A nővérke, akiről írt: Madarász Lajosné, bár Oroházán mindenki Ciliké­nek szólítja. Amikor nyugdíjba vonulása alkalmából felke­restük otthonában, a mosoly­gós, életvidám hölgy a levél lát­tán szabadkozni kezdett. — Ugyan már, csak a dolgo­mat tettem, semmi mást! Nincs ebben semmi rendkívüli. — Kérem, meséljen nekünk az eltelt évekről! — Ami igaz, az igaz. Nehéz pálya az egészségügyi, de szép. A gimnázium befejezése után Budapestre jelentkeztem ápo­lónőképző tanfolyamra. Nem volt a legkellemesebb elkerülni 18 évesen a szülői háztól a fővá­rosba. Az iskola kiváló pedagó­gusai viszont segítettek átvé­szelni a kezdeti nehézségeket. A szigorú oktatás mellett a 68 fős osztályból 28-an végeztünk. Itt tanultam meg, hogy azegész­Orosházán a Cigány Kisebbsé­gi Önkormányzat képviselői mutatkoznak be olvasóink­nak: Lakatos Tibor elnök, 1954- ben született Makón, egy 15 éves fiú édesapja. 7 éve dolgo­zik házigondozóként az Oros­házi Önkormányzat Egyesített Szociális Intézményénél. Ala­pító tagja a Békés Megyei Ci­gánylakosok Egyesületének és vezetője az orosházi szerve­zetnek. Lakatos Elza elnökhelyet­tes, 1967-ben született Oros­házán, 1986-ban fejezte be kö­zépiskolai tanulmányait. Ki­sebb megszakításokkal 5 éve munkanélküli. A hajadon hölgy büszke arra, hogy beszé­li az oláh cigány nyelvet. Az ő feladata lesz egyébként az ok­tatás és a kultúra területének felügyelete. ségügyben minden percben a maximumot kell produkálni, ez végig kísért muiflcám során. A mai nővérek nem kapnak molyán alapos képzést, bár nincs jogom megszólni őket. Akkor folyton bizonyítani kellett. Az a hűség, kitartás mintha valahol hiányozna a mostaniakból. Egyébként belgyógyászati osztályon dolgoztam, ami nagy odafigyelést igényelt. A férjem betegsége miatt hagytam ott és lettem körzeti asszisztens. Az emberélet másodperceken múl­hat. Mindig készen kell állnunk. Meg kell tudni közelíteni a bete­geket, hiszen sokszor a lélek is sérül ilyenkor. Elvem az, hogy olyan légkört kell teremteni, ami a gyógyulást segíti. 35 évig dolgoztam az egész­ségügyben, de soha nem bán­tam meg, hogy ezt a pályát vá­lasztottam. Most itthon vagyok, szeretnék többet foglalkozni a családommal, az unokáimmal. Egyébként még most sem ér­tem, kit érdekel, amit én most elmondtam?! T.A. Merzsán István 1961-ben született Orosházán. Elvált, egy 8 éves kislány apukája. Kereskedelmi szakközépisko­lában végzett, 1992 óta mun­kanélküli. A cigányok kiszol­gáltatottságának érzése kész­tette a képviselői munkára. Török Istvánná Szatmári Mária 1956-ban született Do­bozon. Elvált, 17 éves lánya gimnazista. A vendéglátóipar­ban üzletvezetőként dolgo­zott, 4 éve munkanélküli. A választás megerősítette abban, hogy mások sorsát magáénak érezze. Az oktatás területén vállal feladatokat. Vidő Attila 1957-ben szüle­tett, elvált, fiai 10 és 12 évesek. 1976 óta esztergályos szak­munkásként dolgozik az AKG-nál. A sport és a kultúra területe áll hozzá a legköze­lebb. Halló, Matáv Az utóbbi két évben a Matáv látványosan 3 nyilvános tele­font létesített Gerendás külön­böző pontján. Korábban csak a postahivatal előtt volt nyilvá­nos állomás, ami a csorvási központon keresztül műkö­dött. Ez most megszűnt, ami nem lenne baj, ha a többi készülék jól üzemelne. Ma ott tartunk, hogy szaladgálunk egyik fülkétől a másikig. Söté­tedés után vagy zseblámpával, vagy gyertyával kell világíta­ni, mert villany egyik fülkében sincs. Különösen kaotikus a helyzet a 458-413-as nyilvá­nos állomás esetében. Ez körülbelül 4 hónapig volt üzemképes. Azóta vagy mű­ködik, vagy rossz. Én is, de tudomásom szerint mások is kérték a hibabejelentő segítsé­gét, amit ígéretként meg is kaptunk. De nem történik sem­mi. Pedig a telefon — ha már van — a lakosság érdekét kell, hogy szolgálja. Szilágyi József (Gerendás, Ady u. 44.) A hónap A Tiszántúli független újság februári számában emlékezik meg Fülöp Béla Gyula bácsi­ról, Nagy Gyula múzeumigaz­gatóról; érettségizőknek, fel­vételizőknek ajánlják a szer­kesztők az évszámokkal tarkí­tott irodalomtörténeti összeál­lítást; A hónap galériájában bemutatkozik Vágréti János; Arbuzov Alekszej lírai játéká­ról a színházi rovatban olvas­tunk; a tótkomlósi gimnázi­umról és a szarvasi múzeumról szóló tudósítás mellett a világ­járókat is érdeklő írásra buk­kantunk a lap 21. oldalán. Az oldalt szerkesztette Csete Ilona. Fotó: Lehoczky Péter Csanádapácán az Általános Művelődési Központ közmeg­elégedésre szolgálja a lakossá­got. Itt beszélgettünk Bodro- zsán Lászlónéval, a könyvtár vezetőjével, aki kérdésünkre válaszolva az alábbiakat mondta el: — 16 éve dolgozom a könyvtár vezetőjeként. A 196 négyzetméteres épületrész a művelődési ház második eme­letén van, ami gondot okoz idősebb olvasóinknak. Az ál­lományról annyit: a drágaság miatt kevesebb a szakmai könyv. Viszont nagy az érdek­lődés a szépirodalom és a tör­ténelmi könyvek iránt. Ha va­lakinek segédanyagra van szüksége, azt a megyei könyvtárból kölcsönözzük ki. A könyvek mellett folyóirata­ink is vannak. Persze a zenera­jongókra is gondolunk. Könyvtárunkban működik egy rendhagyó irodalmi szak­kör, de emellett egyéb rendez­vényeknek is helyet biztosí­tunk. A könyvtár vezetője el­mondta azt is, hogy tavaly 650 beiratkozott olvasójuk volt. Az idei évre 100 ezer forintjuk van könyvbeszerzésre. T.B.L. Bemutatkoznak a képviselők Verselők figyelem! „A lakosság nélkül nem mentünk volna semmire!” Az MSZP Orosházi Városi Szervezete, a Demokrácia, Szo­lidaritás, Esélyegyenlőség Ala­pítvány, a Kulturális Kapcsola­tok Egyesülete, az Esélyegyen­lőség Tehetséges Fiatalokért Alapítvány és az Eurocontoure Alapítvány a hagyományokhoz híven 1995-ben is megrendezi a József Anila vers- és prózamon­dó versenyt, amelyre két kate­góriában lehet nevezni: 14 és 18 év közötti fiatalok, illetve a 19 és 25 év közöttiek. A nevezés során a verseny­zők tetszés szerint választhat­nak a XIX..és a XX. századi magyar és európai irodalom műveiből verset, vagy prózát. A verseny ideje: április 3-a, szombat 9 óra. Nevezni márci­us 15-éig lehet. Misámnak, Miska bátyámnak is szólítanak, kinek hogy tet­szik — mondta beszélge­tésünkkor Nagyszénás polgár- mestere, Kaczkó Mihály, aki egyáltalán nem veszi zokon a személyeskedő megszólításo­kat, úgy érzi, ez a bizalom egyfajta megnyilvánulása. S hogy miért ültünk le beszél­getni a falu vezetőjével? Ép­pen amiatt, hogy a polgármes­ter 1 962. február 24-e óta meg­szakítás nélkül első embere a falunak. 33 év telt el azóta, gondoltuk, közösen nosztalgi­ázunk, emlékezünk az eltelt évtizedekre. O viszont a lelkünkre kötötte: személye nem fontos, inkább arról fag­gassuk, ami a falut előbbre vit­te. Elöljáróban viszont le­tesszük a polgármester úr rö­vid „névjegyét”: Kaczkó Mi­hály 1954-ben végzett Oros­házán a mezőgazdasági tech­nikumban. A nagyszénási gép­állomáson 1962-ig üzemgaz­dászként dolgozott. Lestyán András tanácselnök távozását követően megválasztották a falu vezetőjének. — 26 évesen kerültem — kéthetes felkészítés után — az új munkaterületre. 13 fős ap­parátussal dolgoztam akkor. Voltak intézményeink (iskola, óvoda, könyvtár, orvosi rende­lők, épülő fürdő), de a környe­ző településekhez képest el­maradott volt Szénás a kiter­jedt tanyavilággal együtt. — Polgármester úr emlék­szik-e első intézkedésére? — Félbeszakíttattam a für­dő építését. Emiatt konfliktu­som is lett a megyei vezetés­sel, de nekem lett igazam. Az embereknek akkor nagyobb szükségük volt villamos ener­giára, mint arra a beruházásra. Lett áram a falu minden házá­ban, később pedig elkészült a fürdő is. A lakosság érdekei­nek közvetlen szolgálata itt került egyébként munkám elő­terébe. Az én felfogásom a ha­talom gyakorlásáról egészen Kaczkó Mihály 33 éve Nagyszénás vezetője más, mint általában: ezt a munkát szolgálatnak tekin­tem. Az évtizedek során nagy toleranciával kezeltem a más­ságot, a szociális gondokat. Régen is és most is kemény kiállást kellett (kell) tanúsítani a gazdasági fejlődés érdeké­ben. — Sokan fordulnak Önhöz bizalommal? Megállítják az utcán, megkeresik a hivatal­ban? — Egyéni sérelmekkel, de csoportos problémákkal is jönnek. Igyekszem mindig mindenkinek korrekt tájékoz­tatást adni. — A tavalyi választások előtt kik keresték meg, hogy induljon ismét a polgármesteri székért? — A szénásiak és egy párt. A választásokon független­ként indultam, megmondtam, egyetlen párt politikáját sem vállalom fel. Ámikor elkészí­tettem a programomat, megküldtem minden pártnak és civil szervezetnek, ha gon­dolják, hasznosítsák. Tudo­másom szerint vannak, akik azonosultak elképzeléseim­mel. — A nagyszénási önkor­mányzat—akkor, amikor min­denütt pénzügyi nehézségekre hivatkoznak, nem fejlesztenek — nincs eladósodva, terveket valósít meg. Hogy lehet ez? — A 90-es választások előtt sem voltunk felelőtlenek, a gazdálkodásban mindig a biz­tonságra törekedtünk. A lakos­sággal szót értve, az ő támoga­tásukkal építettük ki a villa­moshálózatunkat, az ivóvíz- hálózatunkat, a gázvezeték- rendszert, az utakat és a járdá­kat. A korábbi években a szé­násiak a beruházások 60 szá­zalékát átvállalták, a többit az önkormányzat egészítette ki. Nélkülük nem mentünk volna semmire! —Jelenleg milyen fejleszté­seken dolgoznak? — Egy kicsit szomorú va­gyok a telefonhelyzet miatt, de nem a mi hibánkból,alakultak a dolgok úgy, ahogy. A bel­területi utak burkolatának kié­pítése folyamatos, az öregek napközi otthonát jövőre ter­vezzük, számoltunk a közvilá­gítás korszerűsítésével a pá­lyázati lehetőségeket kihasz­nálva. Folytatjuk — utcatársu­lások szervezésével — a szennyvízhálózat kiépítését. Két játszótér is a terveink kö­zött szerepel, az építkezőknek pedig telekkialakításokat végzünk. Gondoskodnunk kell az alsós iskola tetőcseréjé­ről is, valamint az oktatási in­tézményeink felülvizsgálatá­ról. 2 év áll rendelkezésünkre egy új iskolai struktúra körvo­nalainak kidolgozásához. — Köszönöm a beszélge­tést! Egyesület és klub nyugdíjasoknak Alig fél éve, hogy megalakult Orosházán a Városi Nyugdíjas Klub, és ezzel elkezdődött a hétköznapi civil közösségi nyugdíjas élet. Az alapítók mindössze negyvenen voltak, de a sikeres rendezvények, fó­rumok, kedvezményes akciók egyre több idős embert von­zottak a közösséghez. Kisebb klubcsoportok is csatlakoztak, így közel kettőszázra emelke­dett a létszám, A tagság to­vábblépést sürget, a sok száz sorstárs nevében kémek egy otthont, egy Városi Nyugdíjas Házat. Ez helyet és lehetőséget ad­na a szerteágazó tevékenység­hez. A klub vezetése — bízva a korábbi ígéretekben — be­advánnyal is fordult az önkor­mányzat vezetéséhez. A feb­ruári programismertető tag­gyűlésen a fentiekről is szó esett. S hogy a szervezettség terén is előbbre jussanak, a tagok úgy határoztak, hogy a jövőben mint az Orosházi Nyugdíjasok Egyesülete és Városi Klubja önálló jogi sze­mélyként tevékenykednek. Az egyesület és a klub elnöké­vé dr. Násztor Sándort, he­lyettesévé Gyulai Józsefnét választották meg. A vezető­ség tagjai: Antali Károlyné, Hangyái Károlyné, Héjjas Já- nosné, Rácz Ételka, Jancsó Mihály, O. Kovács Károly, Tóth Sándor. A felügyelőbi­zottság elnöke Gombkötő La­jos, Albert János és Tóth Sán- dorné lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom