Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-07 / 32. szám

dStfÉKÉS MEGYEI HÍKLAP­A templom Almáskamará­son Hírek Sportból. Mezőkovácshá- za sportolóit, sportbarátait és minden érdeklődőt bálázni hívnak február 25-én 19 órára az Aranykacsa étterembe. Az immár hagyománnyá váló sportbálon sok érdekes megle­petés várja a résztvevőket. Nyugdíjasoknak. Ma­gyarbánhegyesen a közel­múltban vacsorával egybekö­tött nyugdíjas-találkozót ren­deztek. Az Alabárdos étterem­ben öt környező település nyugdíjasai találkozhattak a helyiekkel. Volt ének, tánc és tombolahúzás, ahol közel 260 résztvevő élvezhette a hajna­lig tartó mulatságot. Társastánc. A mezőko­vácsházi Holiday társastánc­klub 15 éves évfordulójára március 11-én jubileumi tánc­versenyt rendez. A lelkesen készülő versenyzők produkci­ójára szeretettel várják a helyi és környező települések ér­deklődő lakosságát. Adósság. Egy korábbi ol­dalunkon mutattuk be azt a kunágotai fiatal párt, aki la­punkat kézbesíti. A riport után megkerestek, hogy a félreérté­sek elkerülésére még egyszer írjuk le, hogy a ház, amelyben laknak nem az övék. Ennek teljesítésére most adódott al­kalom és így talán a megszüle­tett babához is gratulálha­tunk. Pótszilveszter. A med- gyesegyházi nyugdíjasklub ja­nuár végén a mezőgazdasági szövetkezet éttermében pót­szilveszteri rendezvényt tar­tott. A kellemes hangulatú es­ten a klubtagok adtak műsort. Az oldalt írta és szerkesztette: Halasi Mária. Telefon: (68)381-555. Fax: (68) 381-851. A fotókat készítette: Lehoczky Péter, Such Tamás A kihívás napja Ez évben először Kunágota is benevezett a kihívás napjára. Az eseményeket, a tervek sze­rint, az ifjúsági és sportbizott­ság koordinálja. A rendezők remélik, hogy az elképzelések találkoznak majd a lakosság igényeivel is. Az előzetes ötle­tekből néhány: körbe kerékpá­rozzák a települést, akadály- versenyt szerveznek, kis- és nagypályás labdarúgásra kerül sor, valamint lakossági futás a települést átszelő kerékpárút mentén. Ezúttal nem is annyi­ra pénzre lesz szükség — mondták a szervezők —, mint inkább az emberek lelkesedé­sére és aktív részvételére. Vár­nak további ötleteket. MEZŐKOVÁCSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE „A lépéshátrányt nehéz lesz leküzdeni” Pusztaottlaka polgármestere, Szabó Miklós immár másod­szor nyerte el a település bizal­mát. A korábbi évekről, vala­mint a most rá váró, nem könnyű feladatról beszél­gettünk az irodájában. — Az egész úgy kezdődött, hogy a lakosság egy része megkeresett, hogy induljak a polgármesteri választáson. Szinte az utolsó nap írtam alá a jelölőívet. Nagy dilemmában voltam, hisz előtte semmilyen gyakorlatom nem volt. Ki gon­dolta volna négy évvel ezelőtt, hogy még az ismétlésre is fut­ja! — mondta. Legelőször 1990. október 15-én léptem a hivatalba és akkor még a vb- titkárral dolgoztunk együtt. A következő év elején — kikér­ve a jegyzői pályázatot — há­rom személy közül dr. Szlávik György lett a falu jegyzője. Vele valóban egy nagy tudású és élettapasztalatokkal rendel­kező szakembert nyertünk. Ez nekem is nagy segítség volt. —így utólag milyennek lát­ja a négyéves munkát? — Van pozitív és negatív véleményem is. A jók között szerepel, hogy sikerült megva­lósítani a 80 adagos főzőkony­hát, a művelődési, az egész­ségház, a polgármesteri hiva­tal és az orvosi rendelő teljes felújítását. Új járda épült 300 folyóméteren, valamint a régi járda felújítása és szélesítése 1400 folyóméteren. Bőví­tettük, javítottuk a villanyhá­lózatot, a bekötőutat 6 méte­resre szélesítettük. Két ravata­lozó épült, a szolgálati lakáso­kat teljesen felújítottuk, a teme­tőket mi tartjuk rendben és nem utolsósorban vásároltunk egy Dacia tehergépkocsit. A romá­niai Siria (Világos) településsel testvérkapcsolatot alakítottunk ki, amelyet a mai napig is köl­csönös látogatásokkal tartunk élőben. Mivel Pusztaottlaka Díjkedvezmény Medgyesegyházán a szociális étkeztetés térítési díjai közül a gyermekek napközi otthonos ellátásának korábbi díjkedvez­ményét a tanév végéig meg­hosszabbította a testület. Ez a kedvezmény 25—50 és 75 szá­zalék térítésidíj-támogatást je­lent. Százszázalékos díjkedvez­mény egyrészt azért nincs beve­zetve — hallottuk az indoklás­ban —, mert sokan nem éltek visszajelzéssel egy-egy beteg­ség vagy a gyermek más okból történő szünetelése esetén, ami veszteséget jelent. Másrészt ez a mérték olyan széles kört érin­tene, amelyre nincs elegendő pénzügyi kondíció. Nem adjuk fel! „A nehéz­ségek ellenére mindent meg­teszünk azért, hogy a település élni tudjon" —állítja Szabó Mik­lós pusztaottlaka! polgármester nemzetiségi falu, mindezekkel az anyanyelvi kultúránkat is ápolni tudjuk. A kárpótlást és a földtulajdonok visszaadását ér­zésem szerint sikerült helyreál­lítani. A mindennapi munkához segítséget kaptunk és kapunk a megyei önkormányzattól, a képviselőktől. 1992-ben meg­alakítottuk a Békés Megyei Ki?1 települések Érdekszövetségét, melynek elnöke lettem. Ennek megszűnésével a Kistelepülé­sek Polgármestereinek Békés Megyei Egyesülete elnökévé választottak. —Ennyi megvalósult elkép­zelés után mi lehet a rossz? — Az egyik, hogy évek óta forráshiánnyal küszködünk a költségvetésben. Tulajdon­képpen az segített, hogy az ön­hibáján kívüli, hátrányos te­lepülési körbe tartozunk és így több pályázatra volt lehető­ségünk. Ézáltal biztosíthattuk a működési kiadásainkat, de komoly fejlesztés, beruházás két éve szóba sem jöhetett. Hi­tel nélkül gazdálkodtunk, ami azonban sok-sok lemondással járt. Erezzük, hogy ilyen körülmények között a lépés- hátrányt nem tudjuk behozni a Kilenc meg három Almáskamaráson is zsúfolt programja volt a legutóbbi testületi ülésnek, ugyanis a 9 napirend után, zárt ülésen, még 3 témát tárgyaltak a képviselők. Elsőként a polgármester szá­molt be a lejárt határidejű hatá­rozatokról, majd az 1. félévi munkaprogramot vitatták meg. Ezt követte a tisztségviselők, a bizottsági tagok költségtéríté­séről és tiszteletdíjáról szóló rendeletmódosítás, majd a szo­ciális ellátásról esett szó. Vitára került a szennyvíz tisztításának térségi beruházása, amelyről pénz hiányában lemondott a testület. A zárt ülés témája sze­mélyi és szociális ügyek voltak. többi településsel szemben. Nem azért mert nincs igény, de úgy hiszem a jelenlegi költ­ségvetési koncepció alapján az idén sem lesz több pénz. Mindenesetre, ha valami kicsi esélyt látunk, arra biztos pá­lyázni fogunk. Elképzeléseink közül eddig a szilárd útburko­latot nem sikerült megvalósí­tani, mert a lakosság egy része az önerőtől elzárkózott. Az is­kolánál még nem megoldott a vizesblokk, de nem mondha­tunk le róla. A lakosság jó ré­sze aktív, de sajnos vannak, akik most is a központi megol­dásokat várják. — Milyen munkalehetősé­gek vannak a településen? — Szinte semmi. Nagy a munkanélküliség és sok az idős ember. Az áfész működik, de minden egysége bérleti szerződésben és magánkézben van. A téesz is vegetál, rossz körülmények között, öreg gé­pekkel dolgoznak. Magasak a beszerzési árak, a mezőgazda- sági termékeket pedig ala­csony áron veszik meg. Az alapellátáson is lenne mit javí­tani. Szerencsére megoldódni látszik a közbiztonság kérdé­se, újra van körzeti megbízot­tunk és a polgárőrség kimagas­ló munkát végez. A decemberi választáskor a testületben hár­man maradtak a régiek közül és megalakult a román kisebb­ségi önkormányzat, amelynek elnöke Simonka Lajos lett. Tudjuk: nehéz évek előtt ál­lunk, de ígéretemhez híven megtesszük, amit lehet. A test­vértelepüléssel továbbra is tartjuk a kapcsolatot és igyekszünk összefogni a nem­zetiségeket, a lakosságot. Ameddig lehetséges mente­sítjük az embereket az adó alól, valamint jómagam min­den erővel az alapellátás és az intézmények működésének fenntartásán munkálkodom. Gázellátás Kunágotán a kistérségi gáz­program indulásakor a lakosság örömmel vette a lehetőséget és 531 igénylő jelentkezett, hogy szeretné beköttetni a gázt. A földmunkákat és a szakipari szerelést év végére fejezték be. Jelenleg 330 lakásban készült el a gáz. A kivitelezők — a rossz idő miatt — megígérték, hogy tavasszal visszajönnek és a helyreállítási munkákat, a te­reprendezést elvégzik az utcák­ban. Elkészült a nagy közép- nyomású és a település közti gázátadó is, amelyek funkció­ja szerint a települések egymás­tól független üzemmódban „dolgozhatnak”. 1995. február 7., kedd Polgárőrségek Nincs olyan nap, hogy ne olvashatnánk vagy hallhatnánk valamilyen bűncselek­mény elkövetéséről. A hírekben legtöbb­ször azokról számolnak be, amelyek hatása, az elkövetés módja különösen felháborító vagy éppen valakinek az élete ellen irányul. A ,,nagy események’’ mögött azonban rengeteg kisebb tett is meghúzódik. Vidéki viszonylatban-^ mint azt az utóbbi években tapasztalhat­tuk—jelentősen megszaporodtak a besurranásos tolvaj lá­sok, illetve a betörések. Ezek jó része intézmények ellen irányul, de sajnos már az egyént, a családot sem kímélik. Elsődlegesen a hivatásos bűnüldöző szervek feladata a tettesek felderítése és lefülelése. Mindez azonban önma­gában kevés. Több településen felismerték ezt és önszerve­ződés alapján, civil szervezetek formájában sorra alakul­nak a polgárőrségek. „Szükség van az összefogásra!” — mondják. A falopásokat, a disznóvágások utáni kolbászlo­pásokat, vagy a tyúktolvajokat ugyanis kis szerencsével az éjszakai vagy hajnali őrjárattal könnyebb felderíteni. A polgárőrségekre tehát egyre nagyobb szükség van és lesz. A kényszerű szerveződés mellett azonban külön öröm, hogy a tagok nem csak a bűnmegelőzéssel foglalkoznak, hanem sok esetben az emberi összetartozást is erősítik. Mert az a falu, ahol hajlandók önmagukért tenni az emberek, ott az egymásért való munkálkodás a betörők üldözése közben új lehetőségeket, egyéb kapcsolatot is hozhat. fii/)' Nagykamaráson a művelődési ház vezetőjének kezdeménye­zésére alakult az a gyermeke­kért, ifjúságért kulturális ala­pítvány, amelyet legutóbb a testület is támogatásáról bizto­sított. A gyakorlati kivitelezés az iskola gondja, így az elkép­zelésekről ott érdeklődtünk. Mivel a gyermekek és az ifjú­ság ilyen kistelepülésen nem juthat hozzá a színház, a képtár vagy egy hangverseny öröme­ihez, így ezekre szeretnék el­vinni őket. A tervek között szerepel egy falunap is, ahol a fiatalok mutatkozhatnának be, vagy maguk szerveznék a programot. Elsősorban az ala­pítványhoz befolyó törzstőke kamatát hasznosítanák, főként olyan célokra, amelyek a te­lepülésen belül nem megvaló­síthatók. Hogy miből és hon­nan? Keresik a kapcsolatot az önkormányzattal, a vállalko­zókkal, az itteni állampolgá­rokkal, valamint az elszárma­zott volt lakosokkal, akiktől anyagi támogatást is remél­nek. A szándék nemes, acél jó, de a tartalma még kialakuló­ban van, ezért várják a hasznos ötleteket. lapították, hogy az intézmé­nyek működése nincs ve­szélyben, a közalkalmazottak és a köztisztviselők bérét biz­tosítani tudják. Ezenkívül se­gítik a cserkészcsapatot, a diákönkormányzatot és az is­kola működését. Az energia­áremelés és az infláció fede­zetére, valamint a község fej­lesztésére azonban egyelőre nincs keret. A bevételt csak helyi adó kivetésével lehetne növelni, de a lakossági terhek miatt erre nem kerül sor. Oláh Gyöngyi Erzsiké, a Irafikos. A medgyesegyházi főtéri trafik közked­velt „találkahely" azoknak, akik friss információkra vágynak az ország, a megye, a község, vagy éppen a magánemberek gondjairól Lehetetlen nem észrevenni! Med- gyesegyháza központjában, a vas­úti csomóponthoz közel, az út mellett áll ugyanis az a régi-régi trafik, amelyben Erzsiké, a trafí- kos megnyerő közvetlenségével fogadja a vendégeket. A vállalko­zás Kunstár János, a férj nevén szerepel, de Erzsiké az, aki min­dennap újsággal, pipadohánnyal, édességgel és egyéb apróságokkal szolgál az ide betérőnek. — Sok évvel ezelőtt a hadirok­kantaknak volt a trafikjuk — me­sélte —, s mivel itt szemben lak­tunk, majd lehetőség adódott, úgy két éve megvettük a kis üzletet. Ez nagyon jó munka, ehelyett nem is tudnék mást kitalálni. Hogy mi­ért? Három gyermekünk van. Előtte Gyulán dolgoztam, ahová nehéz volt a kicsik mellett időre bejárni. Ez a munka nem hoz ugyan túl sok hasznot, de nagyon érdekes és a rezsire éppen elég. Aztán meg, ki tudja mit hoz a jövő? Lehet, hogy később a gyere­keknek is munkahelyet ad. Emel­lett természetesen mással is foglal­kozunk. Itt vidéken mi lehetne más, mint a mezőgazdaság. Közel 13 évig csirkéztünk, de nem könnyű a mai gazdasági viszo­nyok mellett. Szeretek itt lenni, szeretem az embereket—mondta. Sokan járnak hozzám, így szinte mindenről tudok: mikor adják az iskolai könyvet, kinek született bébije. Száz emberből legalább 90-nek fejből tudom, hogy melyik újságot szereti olvasni. Mostaná­ban szerencsére vasárnap is kapok friss lapokat a postától. Sokan ke­resik a Békés Megyei Hírlapot, ami már korán reggel megérke­zik. Van ugyan egy másik trafik is a faluban, de nincs mit félteni egymástól. Amit csak lehet meg­rendelek és itt leülhet, sőt olvas­hat is a kedves vevő. Talán éppen ez az a kötetlenség, ami miatt szeretnek idejárni az emberek. Remélem még sokáig! Hol van már...? — kérdezi né­hány ember, amikor a közutak téli sózása felmerül. Orszá­gunk szeszélyes éghajlati adottságai miatt októbertől márciusig bármikor eshet szi­lárd halmazállapotú csapadék. Ugyancsak gyakori a téli pára­lecsapódásból eredő síkosság, a zúzmaraképződés és az ónos eső. Ilyenkor kézenfekvő, hogy a forgalom biztonsága érdekében lesózzák az utakat. Az általánossá vált sózásnak számos előnye van: a hóelta­karításnál gyorsabb és hatéko­nyabb. „Fekete útfelületek” keletkeznek és más szóró­anyagok (salak, homok) által okozott „szemetelést” sem kell eltávolítani a tavasz folya­mán. További előnye, hogy az ilyen úton gyorsabb a közleke­dés, kevesebb az üzemanyag­felhasználás. Az előnyök mellett azonban sok kárt is okoz. Az oldott só a talajba szivárogva szennyezi azt és a talajvizeket. Az út­menti növényeket teljesen ki­pusztítja, sőt még az erősebb fákat is megsemmisíti. A hóra vagy a jégre szórt só a jelentős hőelvonással az útfelületeket „lehűti”, az útszerkezetek ezáltal megfagynak. A gépjár­művek korrózióját is felgyor­sítja. A sózás által okozott ká­rok szipte felmérhetetlenek. Azokat a károkat pedig, ame­lyeket a házak portáin belül okoz még becsülni sem tudjuk. A ház falazatát, a betonjárdát, a gépkocsit, a növényzetet a tömény, hideg, sós oldat ugyanúgy rongálja, mint a kö­zutakat. Ezért jobb, ha a gon­dos ember — legalább a saját portáján — a seprűt, a lapátot részesíti előnyben a sóval szemben, amellyel a környe­zet és mindannyiunk javát is szolgálja. Bálint Ferenc Továbbra sem lesz helyi adó Magyarbánhegyesen a képvi­selő-testület legutóbbi ülésén két fordulóban tárgyalták a község költségvetését. A költ­ségvetést közel 70 millió fo­rinttal hagyták jóvá és az előre nem látható feladatokra egy­millió forintot tartalékoltak. A rangsorolás alapján előtér­be kerültek a legégetőbb szo­ciális problémák. A lakosság rossz anyagi helyzete miatt az önkormányzat teljes egészé­ben átvállalta a gyermekélel­mezés költségeit és jelentős összeget fordít a felnőttek szociális ellátására is. Megái­Hol van már a tavalyi hó? medgyesegyhmJEBi 20 Alapítvány a gyermekekért

Next

/
Oldalképek
Tartalom