Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-06 / 31. szám
EXKLUZÍV 1995. február 6., hétfő „Úgy neveltek, hogy a férfit a bátorság, a hűség, a tisztesség és a becsület jellemzi” Túlélő Pumából fegyveres összeesküvő, villanyszerelőből ezredes A II. világháború egyetlen magyar vadászrepülű ezredének 120 pilótája közül 84 halt hősi halált egy esztendő alatt, 1944 tavaszától 1945 májusáig, a háború befejezéséig. Vezérünk a bátorság — kísérőnk a szerencse — e jelmondattól átitatva szálltak harcba az önkéntes „Pumák” a sokszor ötvenszeres túlerővel a levegőben. Nem latolgatták a háború értelmét, kimenetelét, harcuk jogosultságát. Védték a magyar légteret. Különleges tisztességnek számított közéjük kerülni, bajtársukká lenni, velük élni és velük halni. Alig pár hét alatt megismerte őket mind az ország népe, mind az ellenség. A bombázást nem tudták megakadályozni, de tették, ami tőlük tellett. Több száz bombázó terhe mégsem sűrűn lakott városnegyedekre, gyermekekre, öregekre hullott, az ellenség gépei pedig nem sétarepülésre jártak hazánk fölé. Az ezred háborút túlélő pilótái közül is csak néhá- nyan vannak már köztünk. Azon szerencsések közé tartozom, akiknek alkalmuk nyílt a minap beszélgetni egyikőjükkel, Tobak Tiborral. Tobak Tibor 72 bevetésen vett részt és 5 légi győzelmet aratott Fotó: Lehoczky Péter — Ön az utolsó napig végigharcolta a háborút. Meg sem fordult a fejében, hogy már semmi értelme, hiszen a győzelemnek szikrányi reménye sem maradt? — Nem voltunk buták, tudtuk, hogy elveszítjük a háborút, de férfiaknak és hivatásos tiszteknek tartottuk magunkat. Bennünket úgy neveltek, hogy a férfit a bátorság, a hűség, a tisztesség és a becsület jellemzi, a hivatásos tisztnek pedig tartania kell magát esküjéhez és a parancsokat végre kell hajtani. Emellett a hazaszeretetei is belénk oltották, illetve belénk ivódott. Én 1921-ben születtem, apám harcolt az I. világháborúban. A trianoni békében Magyarország kétharmadát elvették és apáinknak, anyáinknak a seb friss volt még, sírtak, zokogtak a szörnyű igazságtalanság miatt. Az iskolákban — és nem csak az egyháziakban — a tanítás kezdete előtt mindig elmondtuk az imát: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában. Amen.” — Tudatosan készült arra, hogy repülősként esetleg majd védelmezheti a hazát? — Kezdjük azzal, hogy ezt a szót, hogy repülős, ki nem álltuk. Aki repül, az repülő, vagy pilóta, vagy repülőgép-vezető. Visszatérve a kérdésre, nem harci pilótának készültem, a repülés ragadott magával. Fantasztikus teljesítménynek tartottam például gyerekként az óceánátrepülé- seket és elhatároztam, légi hivatást választok. Elvégeztem a repülőakadémiát és a honvédséghez kerültem. Az már a sors iróniája, hogy a repülés szépségeit, a természeti csodák világát a levegőben nem sokáig élvezhettem. — Huszonhárom évesen a háború kellős közepébe csöppent és önként vállalta a sok jóval nem kecsegtető légibevetéseket. Úgy tudom, Veszprémben állomásoztak. — Ez volt a Pumák bázisa. Az ezred pilótáit azért nevezték így, mert gépeinkre, a Mes- serschmitt 109-esekre a ravasz ragadozó vörös, üvöltő fejét festettük. Emlékünket ma a kecskeméti, MÍG—29-esek- kel repülő Puma-század őrzi. —A repülés szerelmeseként miképpen élte meg, hogy más életére kellett törnie, ami neki a véget, önnek a győzelmet jelentette? — Ez fordítva is igaz és a háború szörnyűsége beárnyékolta a repülés szépségét. Abban a helyzetben azonban kénytelenek voltunk így cselekedni. Hetvenkét bevetésen vettem részt, öt légi győzelmet arattam, vagyis ennyi szovjet gépet lőttem le, semmisítettem meg, ugyanakkor kétszer sebesültem. Mindkét esetben eltalálták a gépem, egyszer centimétereken múlt az életem, másodszor pedig ejtőernyővel ugrottam ki az égő repülőből.-— A félelem és az tudat, hogy társai sorban vesztik életüket, sohasem késztette meghátrálásra? — Kiképzett, gyakorlott pilóta a békebeli repülésnél nem fél. A hadirepülés más, itt állandóan cikáznak a gondolatok: el- találtak-e, kigyullad-e a gép.' Oly an ez, mint amikor nem gondolhat az ember a fehér elefántra, aztán mindig az van előtte. Ha nem is beszéltünk róla, tudtuk, nincs sok esély a túlélésre, a pakliban benne van a vég. Visszakozhattunk volna, hogy idegileg már nem bírjuk tovább, de ezt megalkuvásnak tartottuk. — Babonái voltak felszállás előtt? — Nem tűrtem el, hogy lefényképezzenek repülőgéppel, nem jó előjelnek tartottam, ha nem a saját gépemmel szálltam fel, illetve úgy döntöttem: nem jelentkezek a bevetésre, megvárom, amíg kijelölnek. — A háború után a honvédség kötelékében maradt? — Egy megvert hadsereg tisztje harmadosztályú állampolgárnak számított. Három évig fizikai munkásként dolgoztam, aztán 1949-ben visszahívtak repülőkiképzőnek. 1951-ben fegyveres összeesküvőnek, imperialista kémnek, hazaárulónak kiáltottak ki, tizenhármunkat titkos perbe fogtak, engem nyolcadrendű vádlottként tíz évre ítéltek. Azzal gyanúsítottak bennünket teljesen alaptalanul, hogy fegyveresen meg akarjuk dönteni a népi demokratikus államrendet. Fasiszta-bélyeget ragasztottak ránk, mivel az utolsó napig harcoltunk. Engem azért éreztek veszélyesnek, mert a légi lőki- képzés főelőadójaként ténykedtem. Hat évet húztam le börtönben, 1956-ban szabadultam. A forradalomban nem is tudtam részt venni, annyire legyöngültem fizikailag. Villanyszerelőnek tanultam ki, ’68-ban művezetőnek léptettek elő. Közben biztos, ami biztos alapon kétszer is letartóztattak, hogy a tudomásomra adják: nem vagyok elfelejtve. 1990-ben mentett fel a Legfelsőbb Katonai Törvényszék az 1951-es vádak alól és 1992-ben ezredesi rendfokozatot kaptam. —A repüléssel örökre szakított? —Az igazi repülőt egy életen át végigkíséri és sírig követi a Hősi halott társainak állított emléket első könyvével hívó szó. 1979-ig viszont repülőtér közelébe se mehettem, de aztán a mentős, mező- gazdasági és vízügyi repülőgépvezető barátaim többször átengedték a kormányt suba alatt. írtam három könyvet, az elsőnek Pumák földön-égen, a másodiknak Pumák és a többiek a címe, a harmadik, a Pumák és boszorkányok idén jelenik meg. — Hetvenhárom évesen miként értékeli életpályáját? Második könyve is háborús élményeket örökít meg — Kibírtam, amiken átmentem. Nem kellett soha a gerincemet megtörnöm, elveket feladnom, kitartottam a politikamentességem mellett. A kihagyott és elvesztett évek ellenére nem vagyok boldogtalan. Nyemcsok László A képen látható Messelschmitt 1 09-es típushoz hasonló vadászgéppel védték a Pumák a magyar légteret
