Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-06 / 31. szám
CSABAI NAPLÓ 1995. február 6., hétfő A telekgerendási templom Hírek Diáknapok. Mától február tizedikéig diáknapokat rendez a Kossuth Zsuzsa Lánykollégium Diákönkormányzata. A programsorozat ma délután négy órakor ünnepélyes megnyitóval kezdődik. Erre a kollégiumi csoportok rövid műsorral készültek. Este a drog hasznos és káros hatásairól hallgathatnak előadást az érdeklődők. Kedden délután vetélkedőn vesznek részt a középiskolások. Szerdán négy órától szépség- versenyen mutatják meg bájaikat a szebbnél szebb lányok. A szünetek izgalmas perceiben Nyíri Mária vezette békéscsabai társastáncosok kedveskednek a vendégeknek. Az est hátralévő részében discóban vehetnek részt a meghívottak. Csütörtökön A férfi, aki tetszik nekünk címmel, a „tökéletes férfit” választja ki a lányokból álló zsűri. Könyvtári Jegyzések. A napokban megjelent a Békés Megyei Könyvtár periodikájának, a Könyvtári Jegyzéseknek legújabb száma. A kiadvány teljes egészében a Könyvtárak a jövő szolgálatában címmel tavaly nyáron Békéscsabán tartott egyhetes nemzetközi könyvtáros tanácskozással (melyet 1994- ben immár második alkalommal rendeztek meg) kapcsolatban kínál olvasnivalót. A fotókkal illusztrált füzet felelős szerkesztője Csobai László, felelős kiadója pedig dr. Ambrus Zoltán. Az oldal anyagait Csath Róza, Laluska Éva, Magyari Barna és Pál Ildikó írta. A fotók: Lehoczky Péter, Kovács Erzsébet és Such Tamás munkái. Oldalszerkesztő: Magyari Barna Jutalomból Erdélyben jártak Virők Anett és Kálié Szilvia: „Most láttuk igazán, milyen sokat jelent az ott élőknek az a segítség, amit adhatunk..." A békéscsabai Hugonnai Vilma Egészségügyi Szakközépiskola tanulói már régóta segítik a Magyarok Világszövetsége Karitatív Bizottsága Békés Megyei Szervezetének munkáját. Köszönetképpen legutóbbi erdélyi útjukra magukkal vitték az iskola két végzős diákját Virók Anettet és Kálló Szilviát. Hazatértük után kis „élmény- beszámolót” kértünk a fiataloktól. —Január 24-én kora hajnalban indultunk útnak — kezdi Anett. — A határon való hatórás várakozást is beleértve, kerek egy nap után értük el Csíkszeredán át Csíksomlyót, ahol házigazdánk, Gergely István plébános várt minket. A plébános nevéhez fűződik a csaknem száz árva gyermeket felkaroló „csibészmozgalom” megszervezése. Megtudtuk, a jövőben egy szegényeket ellátó ingyenkórház létrehozását is tervezi. Kora este a plébános úr kíséretében látogattunk el a Csíkszeredái árvaházba, ahová a velünk együtt érkező kamion az adományokat vitte. A rácsos oldalú vaságyakkal zsúfolt hálóban éppen lefekvéshez készültek a gyerekek. Amint beléptünk negyven lurkó szaladt hozzánk: mindegyik simogatásra, egy kis melegségre vágyott. A legidősebb talán hatéves lehetett. Csokival, cukorral, kedveskedtünk nekik. Bár két nevelőjük igen nagy emberséggel bánik velük, mégis szívszorító látni milyen nehéz körülmények közt élnek. —Az árvaházból a középiskolai, onnan pedig az általános iskolai kollégiumba vezetett az utunk — veszi át a szót Szilvia. — Itt Kovács József, gyulai plébános hittanórát tartott. A közös éneket és imát követően pedig a gyerekek elénekelték a csángó himnuszt. Másnap délelőtt tíz óra tájban vettünk búcsút házigazdánktól. Csodálatos utunk volt hazafelé. A Hargitán átkelve a hófödte hegycsúcsokat, Székelyudvarhelyen pedig a gyönyörű székelykapukat csodáltuk meg. Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. Ezután már csak Kolozsváron tartottunk pihenőt, hogy megnézzük Mátyás király szobrát. Sok mindenről meséltek még a diákok: a túrós puliszkáról, az erdélyiek kedvességéről és határtalan vendégszeretetéről, a frissen szövődött barátságokról. Csak nemrég jöttek haza és máris visszavágy- nak. — Most láttuk igazán, milyen sokat jelent az ott élőknek az a segítség, amit adhatunk. Köszönjük ezt az utat Szabó Károlyné Margit néninek és osztályfőnökünknek, Halász Ilonának — mondják. A diákok azt tervezik, hogy az útjuk során szerzett tapasztalatokat lejegyzik és elküldik Csoóri Sándornak, a Magyarok Világszövetsége elnökének. Nyugdíjasok egymás között. A csabai szlovák nyugdíjasok találkoztak egymással február elsején délután. A szlovák kultúra házában Somogyi Józsefné, nemzetiségi referens köszöntötte a megjelenteket, majd kötetlen beszélgetés után a társaság átmentő közeli Kossuth Étterembe, ahol zenés szórakozással és vacsorával folytatódott a rendezvény Halreklám a négyzeten Mosolyt fakasztó érdekességekkel a legváratlanabb szituációkban is találkozhatunk. Bizonyára sokan észrevették, hogy az utóbbi időben az au tóbuszok ablakain különböző h irdetési szövegek bukkantak fel. Nem tudom, fizetett hirdetésekről vagy ,,megtűrt” akcióról van szó, de ez számomra nem is fontos. Am egy biztos: a szövegelhelyezők nem éppen a témaazonosság szerinti szerkesztésre törekedtek. Többen mondják: gyors egymásutáni olvasatban gyakran mulatságos helyzetekkel találkozik az ember. A napokban az egyik járat ablakán én is ilyen érdekességet tapasztaltam: az egészséges táplálkozásra csábító halreklám mellett egy temetkezési szolgáltatás kínálta munkáját. Olvasás közben kitört belőlem a mosoly és a groteszk kérdés:,Mondd, te mit választanál?” Ugye nem nehéz dönteni?! így válik igazán hatásossá az előbbi szövege. Úgy is mondhatnám: halreklám a négyzecfLoucyyxta. Gimnazista, költői tehetséggel .Ahogy lassan emlék lesz a hó / mert sötétedik / kedvesem / ahogy a neonfényben bennünk / folytatódik a / havazás! csillogunk egymásnak szép / szemekkel mert l még igen / ahogy lassan megszül minket / az Isten megszüljük! mi is őt” — írja egyik versében a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanulója, Török Béla. — Mi indította a költészet felé, s mióta versel? — A művészetek mindig érdekeltek, — kezdte a válaszadást Török Béla — végül ösztönösen ragadtam tollat. Verseket két éve írok, előtte rövid prózákkal próbálkoztam. —Kik a kedvenc költői? — Én sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy több költőtől kedvenc alkotásaim vannak. De ha mégis ki kell emelnem valakit, akkor az Pilinszky János és Szilágyi Domokos. —A környezetében élő emberek, hogy viszonyulnak az ön költői tevékenységéhez? — Csak családomnak és legbizalmasabb barátaimnak szoktam alkotásaimról beszélni. Török Béla: a versírás előtt rövid prózákkal próbálkoztam Mások akkor értesülnek róluk, ha egy-két versem megjelent, vagy esetleg valahol írtak rólam. — Hogyan képzeli el saját jövőjét? —Tudom, hogy csak az írásból nem lehet megélni, ezért hivatásul a református lelkészi pályát szeretném választani. Aztán majd jöhet a versírás, az alkotás. Anyakönyvi hírek — Békéscsaba Házasságkötések: Dombi Edina Ilona (Mezőberény) és Maléth György (Mezőberény), Kovács Erika (Kétsoprony) és Priskin György (Kétsoprony). Születések: Blahut Róbert és Kovács Edit leányai Zita és Edit (Csabaszabadi), Vozár Pál és Janstó Mária fia Róbert Attila, Teremi Sándor és Cserei Krisztina fia Zsolt, Minya Gábor és Gyebnár Gabriella fia Gábor (Békés), Ondos János és Csu- varszki Ildikó fia Ákos (Telekgerendás), Petrovszki György és Vozár Ildikó fia Dániel (Kétsoprony), Szurcsik József és Komócsin Ágnes fia Attila (Köröstarcsa). Halálesetek: Faragó Jánosné Gyebrovszki Ilona (1922), Vágási János Pál (1945), Ro- szik János (1923, Kétsoprony), Balogh Imre (1903, Újkígyós), Val- kovszky Ilona (1908, Mezőberény), Pérchi Antalné Csemus Erzsébet (1908, Újkígyós), Gyurcsán János (1912, Kondoros), Pribránszki György (1918, Gerendás). Fő célunk a versenyképesség megőrzése A téli szünet elteltével ismét benépesült a telekgerendási általános iskola, hogy a diákok egy újabb hajrával megérdemelt munkájuk ereményeként kezükbe vehessék félévi bizonyítványukat. A 140 fős iskola és nevelőtestülete igyekszik mindenben felvenni a versenyt más, elsősorban a békéscsabai általános iskolákkal. Milyen feladatokat kell ellátnia, esetleg többletként vállalnia ennek érdekében az iskolának? — kérdeztük az iskola igazgatóját, Kropokné Kiss Erzsébetet. — Elsődleges és legfontosabb feladatunk a megfelelő színvonalú oktatás, az előírt tantervi követelmények maximális teljesítése. Ezen túlmenően — mivel községi iskoláról van szó — helyzetünkből adódóan fel kell vállalnunk olyan feladatokat is, amelyek biztosítják diákjainknak az esélyegyenlőséget, illetve amelyek tanórán kívüli elfoglaltság keretében sportolási, kulturált és hasznos szabadidő-eltöltési lehetőségeket teremtenek. — Mondana néhányat ezek közül? — Oktatási területről példaként említhetem, hogy igény szerint már első-második osztályosok részére félórás időtartamban lehetőség nyílik az angol nyelvvel való ismerkedésre. Harmadik osztálytól pedig diákjaink angol nyelvet tanulnak. Képzőművészeti szakkör keretében a népművészeti hagyományok feldolgozása folyik. Minden kismesterség alapjait kipróbálják, hogy aztán a számukra legjobban tetszőt kiválasztva azzal foglalkozhassanak alaposabban. Ugyancsak említésre méltó, hogy harmadik osztálytól szakkör szinten megoldott a számítástechnika oktatása is. Ez a következő tanévtől átkerül a technika tantárgy keretébe, így mindenki tanulni fogja. — Rendelkeznek-e ehhez elegendő számítógéppel? — A szakkör keretében való oktatásnak ez is az egyik oka, hiszen egyelőre 6 számítógépünk van. Szeretnénk azonban ezt a gépparkot fejleszteni, amit — anyagi lehetőségek híján — különböző pályázatok útján próbálunk megoldani. — Kulturális és sporttéren milyen lehetőségek nyílnak a diákok számára ? — A téli szünetben sítábort szerveztünk a Csorba-tóhoz, ahol egy kollégánk segítségével síoktatásra is lehetőség nyűt. Legutóbb az állatkertben voltak a gyerekeink, ugyanis a Zöld Kereszt Alapítványtól ingyenes belépőket kaptunk, így csak az útiköltséget kellett fedezni. Kulturális téren említésre méltó az iskolai énekkar, mely nem csak a gyerekek számára jelent hasznos és tartalmas elfoglaltságot, hanem a község érdekeit is szolgálja. A különféle rendezvényeken, ünnepségeken mindig nagy sikerrel szerepelnek diákjaink. Sportsikerek közül a röplabdások teljesítményét emelném ki, hiszen most nyerték meg a megyei bajnokság első fordulóját. Laluska Éva A telekgerendási első osztályos diákok tanító nénijük utasításait követik
