Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-03 / 29. szám
«iSlTOS MEGYEI HlRÜP Az oldalt szerkesztette Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet Hírek Köszönet. A közelmúltban Tótkomlóson a szülői munka- közösség szervezésében nagyszabású jótékonysági bálon vett részt a város adakozó közönsége. A sikeres bál 173 ezer forint bevétellel zárult. Az összeget a szülői munkaközösség a Jankó János Általános Iskola és Gimnázium céljaira ajánlotta fel. Az iskola igazgatójának tervei szerint a pénz a nyelvtanítást szolgálja majd. Testületi ülés. Elmaradt a január 30-ára meghirdetett testületi ülés Tótkomlóson. Mint megtudtuk, a költségvetés koncepciójának tökéletes kidolgozásához még időre volt szükség, a bizottságok ezen a héten ültek össze megtárgyalni a részleteket. A városatyák és a városanyák egyébként február 6-án találkoznak a városháza nagytermében, ahol először a lejárt határidejű határozatok kerülnek napirendre, majd az 1995. évi költségvetés első fordulója következik. Az ülés a polgármester — a két ülés között tett intézkedéseiről, tárgyalásairól szóló — tájékoztatójával, bejelentésekkel, javaslatokkal ér véget. Az aljegyző. Békéssámson képviselő-testülete aljegyzőt választott legutóbbi ülésén. Eddig ugyanis a jegyző helyettesítésére a polgármester volt jogosult kinevezni alkalmas embert. Most a jegyző javaslatára a testület nevezte ki Barna János- nét aljegyzőnek. Szlovákok bálja. ATót- komlósi Néptáncegyüttes nyitótáncával veszi kezdetét a mulatság február 11-én a szlovákok bálján, amit minden esztendőben megrendeznek Komlóson a 2. számú kultúr- otthonban. A Hírmondóból A Kumlósi Hírmondó legfrissebb száma ezekben a napokban került a nyomdába. Mint azt a főszerkesztőtől, Szincsok Györgytől megtudtuk, februárban a számtalan sok érdekes írás mellett beszámolnak az új posta átadásáról. Munkatársuk, Gál János a vegyesipari szövetkezetnél járt, hogy a cég helyzetéről adjon képet. Jövőre 250 éves Tótkomlós. Ebből az alkalomból ünnepségsorozatot állítanak össze, ennek a koncepcióját ismerteti a komlósiak havilapja. A baráti kör budapesti tagozata ülést tartott a fővárosban, ahol a komlósiak is megjelentek — erről olvashatnak tudósítást a lapban. A Hírmondó bemutatja Lopusni Mátyást. A rendőrségi hírek mellett szlovák oldal és sportösszefoglaló is várja az olvasókat. TÓTKOMLÓS ÉS KÖRNYÉKE 1995. február 3., péntek A szlovák kormányfő vendégei voltunk Hóm Gyula meghívására az elmúlt héten hazánkba látogatott Vladimír Meciar, a szlovák kormány első embere. Kíváncsisággal vegyes aggódással, de mindenképpen optimizmussal vártuk a találkozó híreit, hiszen számunkra — akik magyarok és szlovákok vagyunk egy személyben — nem mindegy, hogyan rendeződik a két szomszédos állam kapcsolata. Örültünk a telefonhívásnak, amikor a nagykövet asszony, dr. Éva Mitro- vá személyesen hívott meg bennünket (a hazai szlovák kisebbség harminc képviselőjét az ország különböző településeiről, munkahelyeiről) a gyönyörűen felújított szlovák nagykövetségre, ahol Meciar úr vendégei lehettünk. A televízióból megismert kissé mogorva, szúrós tekintetű ember helyett szimpatikus, mosolygós politikussal találkoztunk. Mindenkit személyesen köszöntött, nekünk azt mondta, hogy „a Slovensky Komlós a térképen ugye Tótkomlós?”. Miután bemutatta kormánya tagjait, pohárköszöntőt mondott, amelyben Szlovákia jövőjéről szólt. Elmondta azt is, hogy neki nem mindegy, hogyan él a kisebbség a két országban, majd elismeréssel szólt a Hóm Gyulával folytatott tárgyalásairól. Alkalmuk volt vele és kormánya tagjaival is beszélgetni. Kérdéseinkre válaszolva elmondták, hogy bármikor számíthatunk a segítségükre, hiszen kötelességük ránk, magyarországi szlovákokra is figyelniük. A találkozónak hamar vége lett, Vladimír Meciart még fontos találkozó várta. Útban hazafelé az volt a véleményünk, hogy megérte a hosszú útért, és nem sajnáltuk az utazással eltöltött órákat sem. Ilyen különleges alkalom ritkán adódik, és mi — dr. Antal Mihály képviselő, a tót- komlósi kisebbségi önkormányzat vezetője, dr. Mirosz- lav Brna szlovákiai vendégtanár és Lehoczki Istvánná, a szlovák iskola igazgatója — még bizakodóak is vagyunk. A magyar és a szlovák kormány végre rendezi „közös dolgainkat”, s nem rajtunk, a kisembereken csapódik le a politika. Lehoczki Istvánné Víz, víz, tiszta víz? A riporternek arra a kérdésére, hogy tiszta vizet iszunk-e, az illetékes azt válaszolta, reméli, hogy igen. (Én meg abban reménykedem, hogy egyszer hozzá is eljutnak azok az észrevételek, amiket olvasóink jeleznek félénké téma kapcsán.) A beszélgetéstfigyelve megtudhattam, hogy egészséges az az ivóvíz, amiben a meghatározott komponensek szabvány által előírt értékei megfelelőek. Állítólag a magyar lakosság 98 százaléka ilyen remek nedűhöz jut. Kis hazánkban már csak 7 olyan település van, ahol — a közműves vízellátás hiánya miatt — a csecsemőknek a tasakos vizet ajánlják. Hallgatom a beszélgetőket és nagyot nyelek a szomjúságtól. Eszembe jut az a néhány nappal ezelőtti élményem, amikor egy egészen más étkezési (ivászati) kultúrával rendelkező országban a vacsoraasztalra helyezett kanosából jégkockás, citromkarikás, kristálytiszta vizet öntöttem poharamba. Bevallom őszintén, igazi szomjoltó volt. Ahogy a riport utolsó mondata pedig kijózanító: nálunk a pohárban tiszta a víz, csak nem minden komponense felel meg a szabványnak. Világos, nem? Mármint a magyarázat. A vizünk pedig továbbra is oly zavaros. (főit A diákotthonban pusztaföldvári, kaszaperi, pusztaszőlősi, nagybánhegyesi fiatalokkal találkoztunk. akik éppen beszélgetéssel múlatták az időt. A gimnazisták körében egyébként nőuralom van, ennek ellenére nagyon jól érzi magát az otthonban az egyetlen fiú, Bocsán Róbert is / Elet a tótkomlósi diákotthonban A tótkomlósi diákotthon 3 csoportnak biztosít tanulási lehetőséget. Ezek közül kiválik a bentlakók kis közössége. A kollégisták vasárnap este foglalhatják el szállásukat és péntek délutánig tartózkodnak itt. A kollégisták napi ötszöri étkezése biztosított, a tisztálkodás lehetőségei viszont némi kívánnivalót hagynak maguk után. A gimnazistáknak napi 1 óra kimenőjük van, hiszen a sok tanulnivaló mellett kevés idő jut a szórakozásra. Az itt élő diákoknak van egy szerény könyvtáruk, ahol a kötelező és az ajánlott irodalom is megtalálható. A gimnazistáknak ez a kínálat már nem elegendő, így ők a városi könyvtárba járnak. Hamarosan arra is lehetőség nyílik, hogy a különböző korosztályok nyugodt körülmények között tudjanak társalogni, látogatókat fogadni. Az itt dolgozó nevelők egyébként igyekeznek családias légkört teremteni a gyerekeknek. Gondjaikkal a diákok bármelyik pedagógushoz fordulhatnak. (A szilencium idején Csiszár tanárnő és Bohács tanárnő ügyel felváltva. Vas tanárnő segít a kicsiknek, a betűkkel és a számokkal most ismerkedő kisdiákoknak. Jutka néni.is sokat jelent a tanulók életében, hiszen ő az, aki a diákok számára példás rendet teremt a szobákban.) A gimnazistáknak tévéjük is van, amit este 10 óráig nézhetnek. Ica néni pontosan 10 órakor „seregszemlét tart”, és azt, aki nem tudja, hol a szobája, a helyes irányba tereli. Vámos Mónika és Oravecz Nóra gimnazisták Drámafesztivál diákoknak Az Angol Nyelvű Drámafesztivál a magyar diákok széles táborának szeretne fórumot nyújtani. Ennek keretében fontos angol nyelvi készségeket gyakorolhatnak, illetve azokat fejleszthetik a fiatalok. A tavalyi fesztiválra 100 jelentkezés érkezett be (36 általános iskolás, 64 középiskolás, 10 felsőfokú oktatási intézményekben tanuló csoport részéről). Az idei rendezvényt szeretnék kibővíteni, így a tavalyi 4 helyett 6 helyen szerveznek elődöntőket. A területi elődöntők március 10-e és 12-e között kerülnek megrendezésre Miskolcon, Lajosmizsén, Kiskunhalason, Pécsen, Solymáron és Keszthelyen. A döntő március végén lesz Szegeden. Aki szeretne az 1995-ös drámafesztiválon indulni, az lépjen kapcsolatba a következő helyi vezetővel: Lőrincz Tamás, Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, telefon: (62)314-020. Komlósi motívum. Megyénk díszítőművészei előszeretettel használják fel a békési motívumokat kézimunkáikon. Képünkön az orosházi Andrékó Károlyné tótkomlósi mintával díszíti a most készülő párnahuzatot Nézelődés. Tótkomlóson az időskorúak napközi otthonának ablakában mindig akad nézelődő és van látnivaló is A nyugdíjasok szívesen találkoznak A napokban meglátogattuk a Tótkomlósi Nyugdíjas Klub tagjait. A vezetők — Krska Pálné, Maliga Andrásné, Tejsi Mihály — válaszoltak kérdé-- seinkre. — Ki kezdeményezte és mikor a klub létrehozását? — Az 1992-es kirándulásunkon, amikor Szlovákiában jártunk, az autóbuszban kezdtünk beszélgetni erről. A hír gyorsan terjedt az idősek körében, így 1993 márciusa óta működik a klub. — Hány látogatója van az összejöveteleknek ? — 110 tagnál is többen vagyunk. — Milyen gyakran találkoznak? — Minden hónap harmadik csütörtökén öss2*jövünk. —Mivel telikel egy estéjük? — Az éves programjainkat tervezgetjük. Mindenkinek sok jó ötlete van (színházlátogatás, kirándulás), amit meg is valósítunk. Most egyébként a farsangra készülünk, amit a 2. számú kultúrotthonban tartunk meg a csanádpalotai nyugdíjasokkal közösen. — Kapnak-e valamilyen támogatást? — Az önkormányzat tavaly 10 ezer forintot adott. — Tervezik-e új kapcsolat kiépítését más nyugdíjasklubokkal? —. Még gondolkodunk ezen. De a nyáron a Békés megyei nyugdíjas napon találkozunk majd itt, városunkban a többi klubbal is. — Melyik élményük a legmaradandóbb, a legemlékezetesebb? — Minden közös programunkra szívesen emlékezünk. Nyáron például szalonnát sütöttünk, slambucot főztünk, közben pedig jókedvűen énekeltünk. Voltunk az Országházban is. Ezen a kiránduláson olyan élményben volt részünk, amit szeretnénk megismételni. A klubról mindenkinek jó véleménye van. Itt szeretik egymást az emberek, soha nincs harag. Ide mindenki szívesen eljár, hiszen az idősebb korosztálynak hiányzik a munkában megszokott közösség. A megértő, segítőkész társaság ezt is pótolja. Tóth Szilvia, Vámos Mónika gimnazisták
