Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-27 / 49. szám
iRÉKÉS megyei hírlap GAZDASÁG 1995. február 27., hétfő Megéri-e libát tömni? Barátságos fogadtatásban volt részem Csipke Gábor kamuti lakos otthonában. Felesége, Erzsiké néni hellyel kínál, míg férje a soron lévő etetéssel foglalatoskodik. Beszélgetésünk kezdete előtt tiszta ruhát váltott, mert a libatöméssel járó munka bizony nem kíméli a ruhaneműt. — Famunkás voltam hosszú éveken keresztül—kezdi. — A faluban kevés az a lakás, ahol nem az én kezem által sorolnak a háztetők. Nem volt könnyű munka, és a keresetemmel sem voltam elégedett. Akkor az egyik háznál, ahol dolgoztam, a tulajdonos libatöméssel foglalkozott* Mutatta is, hogy a leadott libákért magas összeget kapott. Bíztam önmagámban, hogy én is megtanulom és liba- tömésssel foglalkozom. 1984- ben komoly elhatározással a mezőberényi áfész-nál jelentkeztem és meg is kaptam az alapanyagot. Időközben a békéscsabai áfészhez kerültem, tíz éve, hogy ezt a fajta munkát végzem, de az eredményes és kifizetődő tenyésztés mellett kudarcok is értek. —Ez miben nyilvánult meg? — Több esetben előfordult, hogy beteg libákat adtak—terítettek —, ezek a szárnyasok nem bírják a terhelést, elhullanak, és a kár a libatömőt érinti. — Mennyi munkát igényel a libatömés? — Naponta öt alkalommal 160 libát tömőgéppel táplálok. Egy-egy libacsapatnál 20—22 napig úgynevezett masszázstömést alkalmazok. Főzöm a kását és belekeverem a kukoricát, valamint a koncentrátumokat, A libatömőnek szívósnak és kitartónak kell lenni Fotó: Lehoczky Péter majd fehérjedús vitaminokkal ízesítve adagolom. A libatömőnek szívósnak és kitartónak kell lenni, aki fáradtságot nem ismerve és egészségét sem kímélve áldozatot hoz a munka eredményességéért. A tollportól allergiát lehet kapni, az ammóniaszag köhögést vált ki. Ez az időszak fizikailag is megviselt, mert nincs sem éjjelem, sem nappalom, csak ezzel foglalkozom. —Hogyan tiéli meg a jelenlegi libatömők helyzetét? — Az 1995-ös év nem az elvárásoknak megfelelően kezdődött. Ugyanis a békéscsabai Barnevál az 1994-es évet deficittel zárta, ez számunkra nem kedvező. A jelenlegi átvételi súly és máj ára, továbbá a termeléshez való hozzájárulás kb. 30 százalékos árbevételt jelent a libatömőknél. További hátrány számunkra az energiaár-emelés, a villany, gáz, tápanyagok költségeinek növekedése. Ezzel párhuzamosan emelkedett az előállítás költsége is. E két tényező kedvezőtlen helyzetbe hozhatja a libatömőket. Optimistaként bizakodom, hogy a Bamevál is talpra áll, és biztosítja azokat a kedvezményeket, amiben eddig részesültünk. A szerződésben foglaltak alapján elvárjuk a tömőalapanyag minőségére vonatkozó megállapodás betartását. Bróda Ibolya (Csipke Gábor egyelőre felhagyott a libatöméssel, de az általa elmondottakat tanulságosnak és közlésre érdemesnek tartottuk.) / Uj privatizációs módszerek Biztonságossá kell tenni a termelést A mezőgazdaság tulajdoni átalakítása még zajlik. Gyorsítására két új privatizációs megoldáson dolgoznak az illetékes tárcánál. Az egyik a kárpótlási jegyek felhasználásához teremt kedvező feltételeket. A részletek még nem ismertek, de annyi már biztos, hogy a vagyonkezelő szervezetek élelmiszeripari vállalatokat kínálnak fel a jegyekért. A másik elképzelés szerint a tartósan állami tulajdonban maradó területek egy részén úgynevezett új típusú szövetkezeteket alakítanak ki. A kormány támogatja azt a törekvést, hogy az aktív szövetkezeti tagok kezébe kerüljenek a termelőeszközök, vagyis övék legyen a szövetkezetek vagyona. A termelők számára azonban jogi biztonságot kell teremteni ahhoz, hogy egyáltalán hajlandók legyenek gazdálkodni. Vagyis tisztázni kell egyrészt azt, hogy ki lehet Magyarországon földtulajdonos, másrészt, hogy milyen mértékű támogatásra számíthatnak a termelők. Pontosan meg kell határozni, hogy kik részesülhetnek az állami támogatásból és a nemzeti össztermék bizonyos százalékában kell kifejezni az évente erre a célra fordítható összeg nagyságát. Új törvényekre is szükség van. így például még 1995- ben meg kell alkotni az állategészségügyi, az élelmiszer-, a takarmány-, a közraktározási, illetve a kárpótlás lezárásáról rendelkező törvényeket Ezek minden bizonnyal hozzásegítik majd az országot ahhoz, hogy tiszta viszonyok alakuljanak ki a mezőgazdaságban, s biztonságos tennelési körülmények jöjjenek létre a gazdálkodók számára. Bánhegyi Zsuzsa A régi és az új villamosenergia-árak Havi fogyasztás Régi ár Új ár Az emelkedés Lakossági nappali (Ft/kW) Ft/kW) mértéke (%) 50 kW-ig 3,70 6,50 76 300 kW-ig 5,30 8,50 60 300 kW fölött 7,50 10,50 40 éjjeli 200 kW-ig 1,90 3,50 84 1000 kW-ig 2,70 4,00 48 1000 kW fölött 3,50 4,50 28 Gazdaságpolitikai útvesztés Interjú Kopátsy Sándor közgazdásszal Hírek Lakásépítések. Békés megyében tavaly 714 lakás épült, harminccal kevesebb, mint 1993-ban. Megszűnt 251 lakás (a tavalyelőttinél tizenhárommal kevesebb) és 51 üdülőegység (ez nyolccal csökkent) épült. Szuper kamera. Aja- pán Ricoh olyan digitális kamerát fejlesztett ki, amellyel álló és mozgó képet egyaránt lehet felvenni és lejátszani, sőt hangrögzítésre is alkalmas. Méretére jellemző, hogy ingzsebben is elfér. Gyógyszergyártás. Szlovákiában a hanyatlás és stagnálás után tavaly fordulat következett be a vegy- és gyógyszeriparban. Az iparág forgalma 1993-ban még 5 százalékkal csökkent, tavaly pedig 7,5 százalékkal nőtt. Autópályadíj? Lapértesülések szerint a Közlekedési Minisztérium vizsgálja annak lehetőségét, hogy egyes meglévő autópályákon díjfizetést vezessen be, megteremtve ezzel további autópálya-építések finanszírozását Budapest—Gyöngyös között például személygépkocsinként és kilométerenként 5 Ft díjat feltételezve, egy év alatt mintegy 1 milliárd forintnyi tiszta haszon származna. Elkelt. A Debreceni Bar- nevál kapacitásait 400 millió forintért megvásárolta a Hajdú-Bét Rt. Ezzel a tulajdonjog is átszállt az új tulajdonosra, amely birtokba vette az üzemet. „Hiába mondom ezt már hét éve az illetékeseknek. Elmondom hát mindenkinek. Ha a lakosság megért, a kormány is kénytelen lesz a tömeghangulat nyomásának engedve gazdaságpolitikáján változtatni. Amit a tömegek megértenek, azt a kormányoknak is tudomásul kell venniük. Ebben rejlik a demokrácia fölénye a pártállammal szemben.” E gondolatokkal zárul Kopátsy Sándor közgazdász dolgozata, amelynek a Gazdaságpolitikai útvesztés címet adta. A szociális érzékenységéről ismert tudós, mint egy modem Cassandra, csak mondja, mondja a magáét, s ha a mindenkori „illetékesek” megszívlelnék a gondolatait, talán nem is jutottunk volna a mostani mélységekbe. Mert azt senki sem vitatja, hogy bajban van az ország, de a válságba vezető útról már megoszlanak a vélemények. — Valójában ezer év óta próbálkozunk azzal, hogy európaiak legyünk, és eddig még sose sikerült — mondja Kopátsy Sándor. — Ami a közelmúlt és a jelen történetét illeti, elmondhatom, hogy mintegy 15 éve kezdődött el a szocialista gazdaság általános gazdasági válsága. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a tervgazdálkodás és szocialista tulajdonosi szerkezet nem versenyképes a nyugati demokráciák fogyasztói társadál- mainak gazdaságával. Erre a válság- helyzetre minden szocialista ország másként reagált. Mi magyarok- jártunk az élen azzal, hogy nálunk már jóval előbb elkezdődött a merev tervutasításos rendszer fellazítása azzal, hogy a mennyiségi tervelőírások helyett fokozatosan áttértünk a pénzügyeken keresztül történő irányításra. Ezzel nem csak a tervmódosítások váltak rugalmasabbá és a menedzserek önállóbbakká, hanem a makró- pénzügyekben jártas* káderek nemzedéke nőhetett fel. Ezek a szocialista viszonyoknak megfelelő monetariz- must képviselő közgazdászok vezető szerepet játszottak a reformmozgalomban. Ezt a megkülönböztetett szellemi vagyonukat jól lehetett hasznosítani a gazdaság átállása idején. Ugyanez vált negatív erővé a rendszerváltás során, amikor a hibás gazdaságpolitika nem a termelés érdekeit, hanem a pénzügyi egyensúlyt tekintette szinte egyetlen céljának. —Úgy látja, hogy ez az erő manapság is a gazdaságpolitika meghatározója? — Azt látom, hogy azok a nyugati pénzügyi körök, amelyekhez az ország kötődik, olyan gazdasági berendezést, módszereket akarnak ránk kényszeríteni, amelyeket mi nem tudunk sikerrel alkalmazni. Az a monetáris politika, amit a nyugati világ tőlünk megkövetel, számunkra nem jó. Érdekes módon ezt nálunk a nép ismerte fel legjobban, a választások is ezt mutatják. Nem restaurációról van szó, hanem arról, hogy sok ember azt mondja: volt munkám, volt biztonságom, ez számomra rendkívül fontos. Fölényesen győzött egy baloldali rendszer a középjobbal szemben, mert a lakosság azt mondta, neki ez megfelelőbb. Az már a sors fintora, hogy a nép választott egy baloldali struktúrát, és ez a baloldal szélsőjobb gazdaságpolitikát hirdet. Én még a lemondott pénzügyminisztert nem hallottam két szót szólni arról, hogy sajnálja azt, akinek két éve nincs munkája. Vagy Horn Gyula, aki született Szocialista — ismerem 30 éve, még a szándékát is tudom, hogy tisztességes —, egyszerűen azt mondja, sok nekünk a tisztviselőnk, ki kell rúgni belőlük. De hogy mi lesz velük, szólt egy szót róla? Azt kellene mondani, hogy olyan munkaköröket teremtünk, ahol ezt a sok „íróasztalembert” át tudjuk menteni. Nem lehet azt mondani, hogy nekem ez sok, mit csináljak velük, mi közöm hozzá. Ilyet egy nyugati politikus se mer mondani. — Valóban sok ember eszi az állam kenyerét? Mennyit segíthet a gazdaságon az államháztartás reformja? — Az államháztartás kiadásainak 80 százalékát az oktatásra, a kultúrára, az egészségügyre költik, valamint a nyugdíjasoknak szánt összegek teszik ki. Melyikből akarnak megtakarítani? Mert a fennmaradó 20 százalék, amelyben benne van a hadsereg meg a bürokrácia is, az már le van nyúzva, abból már nem lehet levenni. És ha elküldöm a katonatiszteket és a tisztviselőket munkanélkülinek, akkor valami jobb lesz? Állítom, hogy nekünk a munkanélküliség évi 4—5 milliárd dollárba kerül. — Szigorodó adórendszerrel mennyire lehet enyhíteni a gondokon? — Semennyire! Tönkretették azt a gazdaságot, amely adót tud fizetni, és most mindenhová kapkodnak, hogy honnan lehet még valamit beszedni. A magyar gazdaságnak az a része, amely adót tud fizetni, az elmúlt 6—7 év alatt jóformán a felére csökkent, most pedig egyre több adót akarnak beszedni egyre kevesebb alapból. Ha 1989-ben a mostani adókulcsok lettek volna, akkor óriási költségvetési fölöslegben dúskálhatott volna az ország. S a riasztó munkanélküliség nem csak a fogyasztók számát csökkenti, de az adóalanyok táborát is beszűkíti. Ezért mondom, hogy ha tojást festenek az emberek, az is jobb, mint a semmittevés. Akinek munkája van, az vásárlóként jelenik meg a piacon, és ezért újabb munkahelyeket teremt. Csak a gazdaság élénkítésével lehet kirántani magunkat a válságból. — Úgy tűnik, a nyugati pénzügyi szakemberek nem ezen a véleményen vannak. — Attól függ, kire hallgatunk, s főleg, hogy kinek az érdekeit nézzük. Nem állítom, hogy a Világbankkal és a Nemzetközi Valutaalappal össze kell veszni, de az biztos, hogy egész más tárgyalási pozíciót kell elérni. Ha előre kijelentem, hogy partnerem minden kívánságát teljesítem, ki az a bolond, aki nem a legkeményebb feltételeket diktálja? Szerintem úgy kellene kezdeni az alkut, hogy gazdasági bajaink miatt mar nagyon fontolgatjuk a kapcsolatok megszakítását. Teszünk még egy kísérletet: ilyen és ilyen könnyítések mellett ezt és ezt tudjuk teljesíteni. Egyszerű dolgok ezek, csoda, hogy a pénzügyi vezetők nem jönnek rá. — Talán nincsenek abban a helyzetben, hogy diktálják a feltételeket. — A feltételek magukért beszélnek. Ha nekem valaki tartozik egymillióval, én annak vigyázni fogok az életére. Mi adósok vagyunk, s a mostani hitelpolitika számunkra életveszélyes. Énnyire egyszerű a dolog! Egyébként pedig nem szabad elfelejteni, hogy a Világbank nem azonos a tőkét befektető üzletemberekkel. Nem tudok egyetlen.országról sem, amely világbanki közreműködéssel küzdötte volna le a válságot. Sőt! Állítom, hogy egy komoly tőkés ezt az intézményt sóhivatalnak tekinti. Például a Soros Györgyhöz hasonló, valamire való üzletember egyévi jövedelme alighanem több mint a Világbank valamennyi tisztviselőjének tízévnyi fizetése. Nem ők szabják meg a pénzvilág mozgásának-fő irányait. Á működő tőke oda megy, ahol mozgás, élet, fellendülési esély van, mert haszonra csak ott lát biztosítékot. Spórolással, az élet leállításával semmire se megyünk. Kormányunk gazdaságfilozófiája hasonló a középkor parasztjainak gondolkodásához. Manapság viszont ez a szemlélet rendkívül káros. Én még nem találkoztam olyan emberrel, aki csak azért lett gazdag, mert spórolós volt. Olyan családi házról se tudok, amelyet csak akkor kezdtek el építeni, amikor már együtt volt rá a szükséges pénz. Belefogtak, és menet közben szerezték meg, ami hiányzott. Az ország viszonyaira ez fokozottan érvényes. Csak a munka teremthet biztonságot, fellendülést, jólétet. — Hogyan lehetne elindulni a válságból kivezető úton? — Szándékosan nem mondok recepteket, hiszen az meghaladná egy újságcikk lehetőségeit. Szakemberek csoportjainak kell úgy meghatározni az irányt, hogy ha leverek egy cölöpöt, onnan eljussak a következőig, s a bonyolult összefüggések rendszerében ne legyenek kiáltó ellentmondások. Sajnos a szakemberek szemléletében látom a legfőbb bajt. A pénzügyi vezetésben olyan emberek vannak, akikből hiányzik a szociális érzékenység. Ha goromba volnék, azt mondanám, hogy csupa olyan kádert szedtek össze, akik 40 évig engem azért szidtak, mert szerintük revizionista elhajló vagyok. Azt reméltem, hogy ezektől a konzervatív tervbürokratáktól egyszer már sikerült megszabadulnunk. Ok azok, akiknek mit sem számít az emberek közérzete. Legkisebb érzékük sincs arra, hogy az ember teljesítménye attól is függ, milyen a kedve. Holott egy politikusnak az is a dolga, hogy felmérje: ha az embereknek jó kedvük van, akkor terveznek, dolgoznak, házat építenek, tanulnak. Tragédia, hogy győz egy szocialista párt, és azokat hozza vissza, akiket leginkább távol kellene tartani. Még sose volt példa a világ történetében arra, hogy a győztes baloldali erő jobboldalibb gazdaságpolitikát hirdet, mint megbuktatott elődje. — Ha már ilyen rekordot döntünk, vajon miféle jövő vár ránk? — Szerencsére az embereknek mindig élniük kell. Mostoha viszonyok közt sem áll meg az élet, csak rettenetes kárt tesz ez a politika. Én pedig nem tehetek mást, mint mondom a magamét. Hirdetem minden fórumon, hogy csak munkával, az élet, s a gazdaság élénkítésével juthatunk ki a válságból, teremthetünk emberibb világot. Andódy Tibor