Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-22 / 45. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1995. február 22., szerda Földink volt. Kohón György festő, Kossuth-díjas 1910-ben ezen a napon szüle­tett Gyulaváriban, és 1966. de­cember 16-án halt meg Gyu­lán. A Képzőművészeti Főisko­lán Glatz Oszkár növendéke. 1931-ben Párizsban, 1935-ben Olaszországban járt tanul­mányúton. Kiállítása volt 1930-ban, majd1939-ben a Ta­más Galériában, 1943-ban a Műbarátnál, 1946-ban Hód­mezővásárhelyen, 1959-ben a Műcsarnokban. 1965-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek nagy gyűjteményes kiállítást műveiből. A VT. Vá­sárhelyi Őszi Tárlaton Tor- nyai-plakettet kapott. Az alföl­di festészet egyéni hangú to­vábbfejlesztője. Drámai erejű művészetében a népművészet hatása és a szimbolikus látás­mód egyesül. Stílusának mo­numentalitása Aba Novákkal és a mexikói festészettel rokon. Fékút. A Battonyai Román Általános Iskola tanulói is részt vettek a Fékút Alapít­vány, illetve a rendőrség által szervezett rajzpályázaton. A tanulók munkáiból kiállítás nyílt az iskolaépület előteré­ben. A tanárokból álló zsűri Dávid Albert, Palkó Rita és Fajta Krisztina munkáit ítélte a legjobbnak; ezeket az alkotá­sokat az iskola eljuttatta a me­zőkovácsházi balesetmegelő­zési tanácshoz. Filmkölcsönző. Videoté­ka nyílt nemrégiben Mezőhe­gyesen a Zrínyi u. 11. szám alatt. A máris népszerű köl­csönzőben megtalálhatók a legújabb videofilmek; kéthe­tente 30-40 új kazettával egészül ki a kínálat. Az üzlet­ben jelentős kedvezmények­kel várják a videózókat. Horgászoknak. A kever- mesi művelődési ház és az ál­talános iskola egyhetes ifjúsá­gi horgásztábort szervez au­gusztus első felére. A vidéki­eknek a diákotthonban biztosí­tanak szállást. A jelentkezés feltételeiről az érintett te­lepülések ifjú horgászait az is­kolákon, illetve a horgász­egyesületeken keresztül érte­sítik a szervezők. / „Álmodom, tehát vagyok.” Sorstragédia Strindberg-módra Csak a dada tudja szeretetével lefegyverezni a dühöngő Adolf urat (Dénes Piroska és Gáspár Tibor) Fotó: Kovács Erzsébet August Strindberg Az apa cí­mű drámájának helyszíne Ka­pitányék nappali szobája; kör­be ajtók nyílnak, bőrfotel, he­verő és szekreter jelzi a beren­dezést. A Jókai Színház előa­dásában a múlt század végi svéd polgári szalon magas alu­mínium váz és üveghatású műanyagfalak között jelenik meg. Székely László furcsa színpadképe (világító fém- szerkezet és áttetsző táblák) inkább emlékeztet kórházi műtőre vagy elmegyógyinté­zetre, mint családi otthonra. A hidegség, a fagyos légkör per­sze megfelel a házban uralko­dó hangulatnak, hiszen férj és feleség már nem szereti, gyű­löli egymást. Csak néhány vil­lanásnyi emlékezés utal az egykori szép, boldog évekre. Adolf és Laura ellenségek, a hatalomért kegyetlen harcot vívnak, amelyből az erősebb akaratú kerül majd ki győzte­sen, és a gyengébbnek pusz­tulni kell. A tét a jövő, a közös gyermek nevelésére való jog. De miért váltotta fel a szerel­met a gyűlölet, a bizalmat a gyanakvás? „Az ördögi viking”, „a há­lószoba pszichopata Don Qui- jotéja” — kortársai illették ilyen elnevezésekkel a világ­hírű svéd drámaírót—minden művében saját gyötrelmeit, gyermekkorában gyökerező szorongásait, üldözési mániá­ját, kényszerképzeteit, a szeb­bik nem ellen haláláig folyta­tott ádáz harcát öltöztette mű­vészi köntösbe. A világiroda­lomban páratlan jelenség, hogy egész életműve átfogó önéletírás is egyben. Örök té­mája a nő-férfi kibékíthetetlen ellentéte, „az alacsonyabb rendű faj” („félmajmok”!) el­leni harc, de beleszőtte drámá­iba, regényeibe, a levelekbe, a naplókba filozófiai tanulmá­nyaiból és tudományos kuta­tásaiból adódó kételyeit is. így ötvöződik költészet és való­ság, fantázia és tapasztalat. A beteg lélek kíméletlen, ön­marcangoló vizsgálódásának vagyunk tanúi Az apa előadá­sában is. Konter László igazgató-fő­rendező megint remekül vá­lasztott, amikor műsorra tűzte a Strindberg-bemutatót. Mó­dosítás, aktualizálás nélkül vitte színre ezt a modernkori görög sorstragédiát. A pszi­chózisban fogant figurák, za­varos, rettegő lelkek életrekel- tése igencsak bonyolult fel­adat a színészek számára. A premieren úgy tűnt, a Jókai Színházban túl bonyolult. Az apa szerepében Gáspár Tibor tiszteletre méltó erőfe­szítések árán igyekezett meg­győző alakítást nyújtani. Na­gyon összetett figurát kellett játszania: a született nőgyű­lölőt, a nietzsche-i Uber- menschet, ateistát, lázadót, katonát, a világ rejtélye után kutatót, a rend után vágyako- zót, igazi polihisztort olyan korban, amikor a hagyomá­nyos értékrend felbomlott, a férfi addig vezető szerepe megingott, a nő-férfi kapcso­latok átértékelődtek. Kezdet­ben alig érzékeljük a Kapitá­nyon az elmebaj tüneteit. La­ura, a feleség az, aki viselke­désével, cselszövéseivel és mesterkedéseivel a szikrát lángra lobbantja, férjében a betegségtudatot táplálja, az apaság tényével kapcsolatos gyanakvást gerjeszti, végül az őrületbe, a halálba kergeti. Az emancipált nő, a hatalom­ra törő ellenfél, aki szavakkal képes ölni — Laura megtes­tesíti a lelki gyilkost. Ezt a rendkívül bonyolult női sze­repet, a tulajdonképpeni strindbergi ellenségképet el­játszani óriási kihívás, ko­moly erőpróba, nem is igazán birkózott meg vele Fekete Gizi. Nőnek nem volt elég ravasz és csábító, anyának kevéssé jóságos és önzetlen. Bartus Gyula Östermark dok­tora is haloványra, erőtlenre sikeredett, pedig a háziorvos­sal újabb emberi vonások, fi­lozofikus gondolatok jöhettek volna be a képbe. S nem utol­sósorban egy másik férfi. A szép színházi jelenetek, a nézőt legjobban megérintő percek azok voltak, amelye­ket a dada, Margret jelenléte és játéka fémjelzett. Dénes Piroskának sikerült őszinte, emberi érzéseket vinni az elő-adásba és elhitetni velünk: ebben a körben min­denki esendő, szeretetre hiá­ba vágyó és bűnhődő gyer­mek, mindenki áldozat. Nem véletlen, hogy Gáspár Tibor játékára is Dénes Piroska ha­tott előnyösen, húzóerőként. (A dada karjaiban Adolf úr ismét gyermeknek, jónak érezhette magát.) Nem kia­dós, de fontos szerep a lelké­szé, mert a nő jobb megisme­réséhez (leleplezéséhez), a konfliktus pontosabb megér­téséhez járul hozzá. Vajda Károlytól kicsit távoli figura, de becsülettel hozta. Berthát, a kislányt a főiskolás Vékony Anna játszotta ügyesen. Strindberg nem ígér könnyed szórakoztatást, de méltó a figyelmünkre. A nagy színpadi újító naturalis­ta, lélekboncoló, abszurd és mellbevágó drámájával (amit élt és amit írt) kijózaní­tóan hat ránk és elgondolko­dásra késztet. Kimagasló ala­kításokkal még emlékezete­sebb lehetett volna találkozá­sunk Az apával. Niedzielsky Katalin Jubileumi evangeiizáció A Hit Gyülekezete Jézus Krisztus egyetemes egyházá­nak a része. A teljes Szentírást hívő, felekezetközi karizmati­kus irányzatnak Magyarorszá­gon mintegy 15 ezer tagja van. Hazánkban 1979-től szerve­ződtek helyi gyülekezetek, el­sősorban a városokban. A battonyai gyülekezet éle­te 5 fővel indult 1990-ben. A közösség heti rendszeresség­gel különböző helyszíneken tartotta istentiszteleteit. 1993 júniusától a MOM battonyai gyáregysége ad otthont az im­már 30 tagot számláló, ötéves múltra visszatekintő gyüleke­zetnek. Az évforduló alkalmá­ból jubileumi evangelizációs istentiszteletre kerül sor febru­ár 25-én 17 órai kezdettel Bat- tonyán a Petőfi tér 1. szám alatt (a Petőfi Mezőgazdasági Szö­vetkezet , tanácskozótermé­ben). Farsang az eleki otthonban A telet búcsúztatták a minap az eleki szociális otthonban. Jó néhány beteg vállalta, hogy szívesen, a tanulás bosszúsá­gai ellenére is részt vesz az egyórás programban. Először a Flinstone család eleki válto­zata állt színpadra. Ezután orosz, német, román, magyar és csecsen táncot mutattak be. Végül a My Fair Lady című musicalből adtak elő össztán­cot. Az egyes műsorszámok köeött gitárzene szórakoztatta az érdeklődőket, akik több­ször is tapssal biztatták a fellé­pőket. A közönség soraiban nemcsak a többi gondozott ült ott, hanem többek között Völ- gyesi István, a szociális otthon igazgatója, a helyi önkor­mányzat, művelődési ház képviselői és hozzátartozók is. Dr. Gál Erzsébet pszichiá­terrel — farsangi fánk mellett — beszélgettünk az előadás­ról. Elmondta, hogy rendsze­res pszichiátriai ellenőrzést végez a megye hét szociális otthonában, így az elekiben is. Fontosnak nevezte a gondo­zottak foglalkoztatását, hiszen ez elősegítheti gyógyulásukat. Igyekeznek megteremteni a lehetőséget: a gyógyszer, a gondozás mellett a munka örö­me és a zene is segítse a bete­geket, hogy egyszer ismét önállóan élhessenek. „Iszo­nyú embertelennek tartom, hogy a családok nagy része egyáltalán nem foglalkozik velük” — fogalmazott a pszi­chiáter. Ennek pótlásában tud segíteni a mostani környezet, az ápolók, valamint a muzsika, a tánc és a szereplés felelőssé­ge­Dr. Gál Erzsébet kiemelte, a gondozók ezért semmilyen anyagi juttatást nem kapnak, megtehetnék, hogy csak etetik és ápolják a betegeket. Mégis, több éve már beépítik a keze­lésnek ezt az emberségesebb formáját a napi munkába. SzaT SZIGETELÓLEMEZ-IPARI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG termékmenedzsert keres. Feladatkör; az Akvaline Rt. által gyártott bitumenes vízszigete­lő lemezek menedzselése Kelet-Magyarország területén. Jelentkezési feltételek: ■ felsőfokú építőipari végzettség ■ jó tárgyalókészség ■ „B” kategóriájú gépkocsivezetői jogosítvány ■ 18—40 év közötti életkor. Jelentkezés: Bangó Gábor vezérigazgatónál vagy Szabó And­rás marketing osztályvezetőnél 1995. március 1-jéig. Cím: Akvaline Rt., Újkígyós, Kossuth u. 110. Telefon: (66) 356-169 vagy (66) 356-540. Nekem most mérgelődnöm illene. Szépen gyűlt a pénzem, hízott hétről hétre, gondoltam jó helyen van, csak gyarapodjék. Már százhatvanmillió­nál tartott a képzeletbeli vagyonkám, amikor ismét elorozták előlem. Kezdhetem újra építgetni a légvárai­mat. Igen, a lottónyereményről van szó, amely most sem az én markom ütötte. Pedig immár 35 éve játszom nagy konokul ugyanazokat a számo­kat, álmomból felébresztve is felso­rolhatom valamennyit. Abbahagyni se lehet ezt az őrületet, és komoly nyeremény még soha, sehol. Ko­molytalan is csak ritkán. Könnyen úgy járok, mint atyai barátom, aki a legelső lottósorsolás előtt vett száz szelvényt, mondván, százszoros az esély. S a száz közül nem jött be egy sem. Második héten már futott a pén­ze után, és ez így ment vagy évtizeden át, egészen a haláláig. Orvos volt a kisöreg, és csak azért nem ment nyug­díjba, mert akkor nem engedhetett volna meg magának efféle passziót. Gyógyított tovább, dolgozott szinte az utolsó pillanatig, a falu lakóinak örömére. Bizonyságul, hogy minden rossznak van valami jó oldala. Nos, az én bohém barátom sokat mesélt ifjú éveiről, például Eötvös Lorándról, aki fizikát oktatott az or­vostanhallgatóknak. Nem csak az előadások, de a vizsgák is élmény­számba mentek a profnál. Egyik alka­lommal azt kérdezte a diáktól, mi történik, ha megy az utcán, és látja, hogy az emeleti ablak párkányán egy ifiasszony áll, pucolja az üveget, s a szél meglibbenti a szoknyáját. Mit lát, mije van a menyecskének? Hüm- mög az ifjú, mit válaszoljon? Biztatja az öreg, mondja már! Mit lát? Segít is egy kicsit: p-vel kezdődik és a-val végződik. Nem merem kimondani, professzor úr—szabódik a fiú. Miért nem meri, hát potenciális energiája, az van neki... Máskor meg az volt a furfangos kérdés, hogy megszületik egy csecsemő, mi az első dolga ezen a világon? Lélegzetet vesz, felsír, meg ilyenek — válaszolt a vizsgázó. Nem kérem, az újszölött első dolga, hogy elkezd öregedni. Lehet, hogy nálam is régóta tart az a folyamat, ami születésem pillanatá­ban indult, de néha azt érzem, való­ban kezdhetem az öregedést. És nem csak azért, mert a meglibbenő szók­Rózsika nyákról már csak a potenciális ener­giákra gondolok. Igaz, ha szép lányt láttam, régen is elképzeltem, milyen öregasszony lesz belőle. Mostanában pedig az idősebb hölgyek láttán pró­bálom felfedezni a hajdani vonáso­kat. Ha szemük csillog, akkor biztos szépek voltak. Rózsika néni, akitől a tojást vásároltam, bizonyára harma­tos virágszál volt egykoron. Most csak jókat beszélgetünk, a tojás szinte csak ürügy, pedig dicséri ám, hogy ez „nem tápos”. Hát a nem tápos csirkéről mindig a drága jó Kereki Julika jut eszembe, akivel gyerekkoromban hasonló sor­sot éltünk. Jaj, de megöregedett sze­gény, már majdnem vak, olyan vastag szemüveglencsén át néz, mint a szó­dásüveg. Sok évvel ezelőtt láttam utoljára, akkor bizony rákapott a szeszre. Meghívtam egy-egy kupica pálinkára, köszönte szépen. S olyan­kor felidézte azokat az időket, amikor együtt szedtük a legelőn a tehénga- nét^jól lehetett tüzelni vele. Emlék­szel? — kérdezte ellágyulva. Emlék­szem bizony, szép idők voltak. És Julika ilyenkor meg akarta hálálni a kedvességem, mondván, hoz nekem egy pár csirkét, nem táposat! Rózsika néni pedig akkor lopta be magát a szívembe, amikor a szobája falán megláttam azokat a tájképeket, amelyeket diákkoromban én árusítot­tam vásárokon, piacokon. Egy őzikés és egy szökőkutas műalkotás díszíti otthonát. Neki örömöt szerez, én meg annak idején ebből éltem. Ma is büsz­ke vagyok rá, hogy ilyen „foglalko­zásom” is volt. Amikor fellángolt a giccs elleni küzdelem, akkor virág­zott igazán az üzlet, ám én éppen befejeztem a tanulmányaimat, vége lett az aranyéletnek. De amikor még a pult túlsó oldalán álltam, történt egy­szer, hogy egy búcsújáró helyen árul­tam a portékát, szentképeket is. Jött a miséről egy asszony, gyönyörködött egy Mária-képben. Simogatta, csó­kolta, becézgette: Szűz Mária, Jézus anya. Még egy cuppantás, és kérdi: mennyiért adom? Húsz forint. Ezt a kis vackot? — mondta, és megvetően visszalökte a portékát. Hja kérem, nagy pénz volt akkoriban egy húszas. Manapság viszont jutányos ár a nyolc forint egy falusi tojásért. Külö­nösen, ha mellé még jó szóval is marasztalják az embert. Beszél­getünk mindenféle fontos dolgokról, megvitatjuk, hogy ha idén a jégtörő Mátyás nem talál, akkor csinál-e je­get. Meg hogy milyen sokba kerül a villany és a gáz. Igaz, régen a csutka­szárral se volt könnyű a fűtés, a petró­leumlámpa meg kiment a divatból, büdös is volt. Ilyen az élet, nekünk ez jutott. De az őzikés tájkép ma is tetszik Rózsika néninek. Teljék benne örö­me. Andódy Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom