Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-16 / 40. szám
TARKA OLDAL 1995. február 16., csütörtök © Giugario csemete az új Ducato is Az elmúlt hetekben a hazai utakon is megjelent a Fiat család újabb büszkesége, az autó- konszernek egy teljesen új haszongépjármű modellje, az új Ducato, mely egy szerteágazó gépjárműcsalád legfiatalabb csemetéje. A „kicsi” hosszú vajúdás után, közös fejlesztések eredményeként született meg, s egy évvel ezelőtt a bemutatkozást követően a Giugario és a Fiat Formatervező Központ által tervezett autó — ő álmodta meg az Év személyautója címet nyert Pun- to-t is — ’94-ben elnyerte az Év kishaszon-gépjárműve megtisztelő címet. S az Új Ducato — három különböző tengelytávolsággal és teherbírással, hat különböző méretben, tizenegy alaptípus alakítható ki, s mintegy ötszáz(!) változat épülhet belőle hatféle dízel és egy típusú benzinmotorral — elindult nálunk is hódító útjára. Hogy milyen is ez az új jármű? Modem, funkcionális, miközben egyedi megjelenésű. A vezetőfülkéje — derékmagasságban 20 centiméterrel szélesebb elődjénél, most 1880 milliméter — kényelmes, kiváló hangszigetelésű, kitűnően felszerelt A mostani kocsi a régebbi Ducato modelleknél szélesebb körben használható. A konstruktőrök három váAz új Ducato hosszú vajúdás után született meg, s 1994-ben elnyerte az Év kishaszon- gépjárműve címet Fotó: Lehoczky Péter sárlói csoportot céloztak meg. Az elsőbe tartozik a „flottatulajdonosok” csoportja, a második csoportot alkotják a szabadidő-autók (lakóautók, kempingkocsik), a különleges célú személykocsik (minibuszok, iskolabuszok, mentőautók, rokkantszállító kocsik) és az ámszállítók (hűtőautók, értékszállító páncélautók, mozgó elárusítóhelyek) kialakításával foglakoznak. A harmadik csoport magába 'foglalja az összes többi vásárlót, a magánkereskedőket, az építőipart, a karbantartó és szolgáltatóipart, a mezőgazdaságot. Ezek a kishaszon- gépjárművek Olaszországban, csakúgy mint más európai piacon praktikus rakterűk, tökéletes mechanikai kivitelezésük, megbízhatóságuk, kényelmük, s nem utolsósorban ámk miatt igen népszerűek. S ami a vezetést — vetekszik a személykocsikéval — illeti: a műszerfal jól áttekinthető, azon csak a legszükségesebb műszerek vannak, állítható ülése a gépkocsi vezető kényelmét, s jó kilátását szolgálja, a szervokormánynál minden kézre esik. —sz — Pegazus—posta A „szexis cucc” meg a líra „Egy kiscicának a Jókaira” Valentin-nap alkalmából sok szeretettel köszönt és nagyon szeret a Te Valentinod ¥¥¥ Csak neked II. 11.—14. —Kapitány— „A Te szavad hallom a dongó' viharban, A napsugár a Te szemed fénye. Te beszélsz hozzám a kismadárdalban, Te hintesz mézet a virágok kelyhébe. Nem kereslek én a távol messzeségben, Bárhova nézek, mindenütt ott látlak: Virágkinyílásban, sárga falevélben, minden atomjában e roppant világnak” Sellő a távolból ¥¥¥ Keresem azt a szarvasi srácot, aki február 11-én Dévaványán volt diszkóban. Rólad csak annyit tudok, hogy szarvasi vagy, és egy másik sráccal a vadászházban voltatok! Sajnos nekem elég rossz kedvem volt, így alig tudtam meg rólad valamit! Ha lehetséges, szeretnék veled újra találkozni! Ha tudsz, kérlek, gyere szombaton megint diszkóba Ványára! Szeretném megnézni a vadászházat! — Egy szomorú lány — ¥ ¥ ¥ A „Tánc” jeligére jelentkezett fiatalembert („36 éves, nőtlen békéscsabai legény, de nem agg”) hétfőn, 20-án 16 órakor várom Békéscsabán, a Márvány cukrászda előtt, és 21 -én, kedden 18 órakor a Balassi Művelődési Központban. ¥¥¥ 1992. július4.—1994. június 27. Elmennék valahová, hol senki se lát, El oda, ahol Te megtalálsz! Felhők közé, Zöldbe, kékbe, bárhová. Csak jönnél, jönnél el hozzám! Ha becsukom szemeim, hófehér felhőkön átszökő napsugár fénye árasztja el a létet, S szívemben boldogságot érzek! Mint felhők közül a nap lépsz ki elém, Kezed nyújtod felém, S csak azt mondod: Gyere, légy enyém! ¥¥¥ Akinek mindent köszönök Eljöttél és éreztem, hogy valami történt énvelem. Eljöttél, és éreztem, hogy Veled a rég várt szerelem Újra rám talált. Eljöttél és éreztem, hogy megváltozott az életem, Eljöttél és éreztem, csak Te kellesz énnekem. Elmentél és éreztem, megváltozott az életem, Elmentél, de itt voltál, a szerelemről daloltál. Holnap minden véget ér, s a szerelemről már más mesél. Egy a sok közül ¥ ¥ ¥ „Mozi” Szeretnék azzal a fiúval találkozni, aki a szombat esti mozi előtt és után követett a barátjával. Rajtad fekete farmerdzseki és fekete farmer- nadrág volt. Ha magadra ismersz, találkozzunk február 18-án, szombaton 3 órakor a szökőkút előtt. U.i: egyedül gyere! ¥ ¥ ¥ T. Sz. Nem tudom, hogy az üzenet, ami jan. 3-án megjelent „Nagy csodálod” címmel, hogy az nekem szól-e? Ha az vagy, akire gondolok, soraiddal megnyugtattad fájó szívemet. Tudom; hogy te mindent megtettél, amit tudtál, de ezt én már nem mondhatom el, hisz’ ezért vagyok ennyire bizonytalan. Én is nagyon remélem, hogy még minden rendbe jön. Azt te soha ne hidd, hogy én a szerelmed eldobtam. Várok, amíg kell. Szeretném, ha tudnád, hogy én még mindig nagyon szeretlek, puszta látásod is boldoggá tesz, mert a szívemben csak neked van hely egyedül. Valaki ¥ ¥ ¥ DKVOH Ne legyél annyira önfejű, jobb lenne, ha elgondolkoznál, hogyan viselkedsz azokkal, akik segítettek rajtad. Neked nem áll jól a szélhámoskodás. „Okosabban kéne élni!” „Becsaptál” Egy órányi Black Out az ifiházban Egy órányi műsoridőt kapott az előzenakarként fellépő Black Out a napokban az ifjúsági házban, hiszen ők melegítették be a termet a Southern Special előtt. Vokális, ritmikus, ahogy ők nevezik, szilánkos hard rockot játszottak. Eddig három kazettájuk jelent meg, mindhárom szerzői kiadásban (Black Out, Fekete és kék, Koncert). 1993. augusztus 29-én a Tabánban mutatkoztak be először a jelenlegi felállásban, melyből ketten, a Csányi testvérek békéscsabaiak: Kovalszky ének, Andics László basszusgitár, Csányi Zoltán dob, Csányi Szabolcs szólógitár. A Southemnel jelenleg klub- turnét bonyolítanak. A húsz állomásból a csabai volt a hatodik. Ezt az évet még előzeneFelvételünkön Csányi Szabolcs szólógitáros Fotó: Such Tamás karként folytatják, jövőre szeretnének saját turnét bonyolítani, kiadót és szponzort találni. Címük: Pécs 4„ pf.: 6. Pánics Ferenc Rovatunkba elsősorban fiatal, kezdő toliforgatók irodalmi próbálkozásait várjuk. A legjobb alkotásokból — lehetőségeinkhez mérten — közlünk. ,,Kerülget ám a szerencse/ Áldás Fortunára/ Minden nap egy főnyeremény! Kis postaládámba.! Egyszer-kétszer be- paliztak! No, de fene bánja.! Ennyit még elbír egy szegény nővér üres pénztárcája./ Rendeljek szexis cuccot,! Olyat mint egy álom.! így hódítom megférjem,! Húsz év után — ó már alig várom” — írja egyik próbálkozásában az orosházi H. /., aki hét „verset” postázott szerkesztőségünkbe. Az idézett sorokból is kitűnik: H. I. verselése nem éppen mai keletű. Egy költemény sohasem a divatos szóhasználatoktól (esetünkben: „bepaliz- tak”, „szexis cuccot”) válik időszerűvé. Toliforgatónk egy nagyon régen elavult versvilágot próbál rekonstruálni. Az ilyen kezdeményezés sohasem vezet eredményességhez. Ha H. I. csupán önmaga szórakoztatására ragad tollat, akkor tegye, de tudnia kell: ettől még nem válik költővé. Hisz ma már egy-egy szöveget nem a benne felbukkanó rímek avatnak verssé! A költőknek sajátos nyelvhasználatuk, egyéniségük és főleg stílusuk van. Vers, mese gyerekeknek Utassy József: Lackó lova Homloka csillag, patája tapló, négy kese lábán holdbéli patkó: meg, ami fogná", nincs az a lasszó! Kengyele rézből, nyerge aranyló, zúg a sörénye, szárnya havat szór. Hogyan, hogyan nem: betöri Lackó! Rövid Sörény a puszták fia volt. Nótás, csapongó kedve még az égen cirkáló fellegnyájat is széjjeloszlatta, s a legöregebb csikós arcára is derűt varázsolt. Övé volt a karám legtüzesebb paripája, a Vihar. A végtelen rónán úgy vágtattakvégig, hogy még a gyors szél is csak koldusként kullogott utánuk. Egy idő óta azonban valami kedvét szegte. Esténként hallgatagon gubbasztott a csárda egyik sarkában. A társai faggatták egy ideig, de mert nem mentek vele semmire, elhúzódtak tőle. Ó meg a pislákoló lámpa fényében a délibábok leányát látta a csapiáros egyetlen lányában, akinek hosszú, szőke haja úgy omlott a vállára, mintha napsugarak szőtték volna. Beleszeretett a lányba, s azóta nem volt nyugta. A titkát nem árulhatta el senkinek. Hogyan is álmodhatott volna egy rongyos kis bojtár a csapiáros egyetlen gazdag és szépséges leányáról?! Legfeljebb szép subáról álmodott, hófehér ingről, amire a szerelem tűzvirágát piros pamuttal hímezték. Egy este még a szokottnál is jobban kesergett. Másnap a leány ünnepnapja volt, s ő szerette volna felköszöntem. Egyetlenegy szál virágot akart. De a jéggel borított pusztaságon nem nyílott virág. Már későre járt az idő, amikor a tekintete az ablak üvegére esett. Meghökkenve nézte az egymásba fonódó jégkaktuszokat. Tövises karjaik között egy virágot fedezett fel. Nagy szirmai szerte bomlottak, s esdeklőn fordultak feléje. Mintha csak azt mondták volna: — Ne hagyj itt. Szakíts le, különben halálra sebeznek a jégkaktitszok tövisei. A pislákoló gyertyafénye felkúszott a virágra, és vérpirosra festette. — Csodavirág vagy — mondotta Rövid Sörény. — Még anyám kertjében sem láttam hozzád hasonlót, pedig ő a legnagyobb örömét a virágokban leli. S ha tudnád, ma egész nap egy szál virágra gondoltam, de ilyenről, amilyen te vagy, álmodni sem mertem. Köszönöm, hogy rám bízod a sorsod. Azzal az ablakhoz lépett, gyöngéden végigsimította a jégvirág szárát, és leszakította. Aztán a magasba emelte. A virág szirmainak fölsziporkázó fénye bevilágította a csárda valamennyi zugát, s minden szem Rövid Sörényt nézte, ahogy a csapiáros leánya felé tartott. Megállt a leány előtt, s elszoruló szívvel rebegte el jókívánságait. A leány meg csak nézte Rövid Sörényt, mintha sohasem látta volna. — Olyan a szemed, mint a tiszta víz tükre — mondta a leány a fiúnak. — Ha akarod, a feleséged leszek. — Hogy akarom-e? Semmit nem akarokjobban kerek e világon — felelte Rövid Sörény. —De az apád bizonyára gazdag vőlegényt szánt neked. ■—Annyi baj legyen—szólalt meg a jégvirág, s egészen közéjük hajolt, s a szavát suttogóra fogta. —Nyergeid meg a paripádat, Rövid Sörény, s az éjszaka leple alatt vidd el a mátkádat olyan földre, ahol a szeretet éltet, nem a pénz hideg csillogása, lámpás helyett bevilágítom az utat, hogy el ne tévedjetek. — Úgy legyen—válaszolta a leány, s éppen meg akarta csókolni a legényt, amikor valaki alaposan megrázta Rövid Sörény vállát. —Ébredjfiú, későre jár. Rövid Sörény fölnyitotta a szemét, s az öreg csikóst látta maga előtt. — Szívtelen vagy, miért ébresztettél föl?!—dünnyögte álmosan a fiú, mert rájött, hogy elbóbiskolt, s csak álmodta az egészet. Lassan cihelődött föl, kopott kucsmáját a fejébe nyomta, s csalódottan indult az ajófelé. A csárda gyertyái csonkig égtek. Ellobbanó fényük még mindig vörösre festette a nagy szirmú jégvirágot. Rövid Sörény egy utolsó pillantást vetett az ablakra. —Aztán ne feledd álmodat, a tanácsom szerint cselekedj —- hallotta elmenőben Rövid Sörény a vörös jégvirág hangját. — Ha kitartasz álmaid mellett, meglásd, hófehér ingedre a csapiáros leánya van ja majdpiros pamuttal a szerelem tűzvirágát. Rövid Sörény szíve nagyot dobbant, s örömében fütyörész- ni kezdett. Az öreg csikósnak látva maradt a szája a csodálkozástól: nem tudta mire vélni Rövid Sörény jókedvét. Moyzes Ilona A piros jégvirág
