Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-16 / 40. szám

o SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1995. február 16., csütörtök Körösnagyharsányi utca­részlet Az oldalt szerkesztette: Gila Károly Telefon:(66) 371-355. Az oldal fotóit Balogh László készítette. Hírek Balos hétvégék. A kö­rösladányi Asztalos Miklós Mű­velődési Központban február 18- án a helyi általános iskola délelőtt az alsós, délután a felsős tanulói részére szervez farsangi bul iL Feb­ruár 25-én este hatkor tánciskolái vizsgabemutató lesz. Forráshiány. Szűkös esz­tendőnek néz elébe a körös­nagyharsányi önkormányzat, forráshiánnyal számolnak. A normatív állami támogatás nem elegendő az intézmények finan­szírozására, azt közel ugyan­annyival saját forrásból még ki kell egészíteniük. Királyi cirkusz. Az oká- nyi művelődési házban február 22-én délelőtt tízkor a Nyulam- Bulam együttes mutatja be „Nyulam-Bulam királyi cir­kusz” című műsorát, három nappal később, 25-én délután kettőtől az általános iskolások farsangi mulatságot rendeznek. Munkanélküli férfiak. Körösújfaluban nagy problé­mát okoz a munkanélküliség, jelenleg már 43-an csak jövede­lempótló támogatásra jogosul­tak. A helybeli férfiak szinte egyáltalán nem tudnak elhe­lyezkedni, míg a nők a két var­rodában esetleg kaphatnak munkát. Nem hiszik el a zsadányiak, hogy értékes emberek! Folytatjuk a régió új polgár- mestereinek bemutatását, ezúttal Zsadány december­ben hivatalba lépett új vezető­je, Dudás Árpád következik. — Polgármester úr, először kérünk egy rövid bemutatko­zást! — Harminchárom éves üzemmérnök vagyok, nem itt születtem, de 1983 óta Zsa- dányban lakom. Annak idején véletlenül kerültem ide a főis­kola elvégzése után, ám azóta nagyon megszerettem az Alföl­det és az itteni nyílt, barátságos embereket. Hosszú ideig dol­goztam a helyi tsz-ben, a mező- gazdaság azóta is változatlanul érdekel. Tavaly decemberben a zsadányiak bizalmából polgár- mester lettem. —Milyen elképzelésekkel lá­tott hozzá a munkához? — Tulajdonképp három fő kérdésre összpontosítottam. A legfontosabbnak a munka- nélküliség elleni harcot tekin­tem, hiszen minden harmadik zsadányi munkanélküli. Min­dent elkövetek, hogy munkale­hetőséget teremtsek, felvettem a kapcsolatot a környék üzeme­ivel (Eurotex, Salix, Halgazda­Immáron tíz esztendeje annak, hogy dr. Csuta Lajosné Ági rendszeresen megtomáztatja a Megszerettem az Alföldet, az ittenieket ság, stb.), arra biztattam őket, hogy zsadányiakat foglalkoz­tassanak. Húsz főnek az idén az önkormányzat közhasznú mun­kavégzést tud biztosítani. Azt is szeretném, hogy minél többen legyenek vállalkozók, ezeket a lehetőségeinkhez képest támo­gatjuk is. A falubeliek nem él­nek a termőföld adta lehetősé­gekkel, nem vágnak bele vállal­kozásokba. Ez adódik az önbi­zalomhiányból is, a zsadányiak nem hiszik el, hogy ők milyen értékes emberek! Végül nagyon fontos, hogy megőrizzük az in­tézményeink működőképessé­gét, ehhez azonban szerkezeti szeghalmi lányokat-asszo- nyokat. A testmozgás szüksé­gességéről szívesen beszél. és szervezeti változásokra is szükség lesz. — Az általánosságokban megfogalmazott elképzeléseken kívül vannak-e konkrét, rövi- debb távú tervei? — Természetesen igen, ezek elsősorban a munkanélküliség csökkentésére irányulnak. Arra törekszem, hogy kitörési lehe­tőségek adjak a helybeli fiata­loknak és férfiaknak, akiknek szinte semmi lehetőségük nincs itthon dolgozni. Még a télen több olyan fórumot szervezünk, ahol a mezőgazdasági terméke­ket felvásárlók képviselői ad­nak termelési tanácsokat, s aho­vá főleg azokat a vállalkozó szelleműeket várjuk, akik a sa­ját földjeinken szívesen termel­nének például dohányt, esetleg a korábban nálunk nagy hagyo­mányokkal bíró uborkaterme­léshez volna kedvük. Persze más elképzeléseim is vannak, például támogatni kell a helyi civil szervezeteket, igyekezni kell a falu értelmiségét megtar­tani, hiszen ők lehetnek az átala­kulások motorjai. Javítani kell a vagyonbiztonságot, ezért már márciustól két fő mezőőrt alkal­mazunk. — Sokan nem is gondolják, milyen fontos egy család éle­tében a folyamatos testgyakor­lás. Ha csak arra gondolunk, hogy az egész napos stresszt, idegeskedést ezzel a közel egyórás, aerobic-kal és relaxá- cióval elegyített tornával le le­het gyűrni, már megéri. Talán ezért is van, hogy minden alka­lommal 25—30 nő csinálja vé­gig ezt a programot, amelynek végén fáradtak ugyan, de úgy érzik, fittebbek, egészsége­sebbek lettek. Az pedig köztu­domású, hogy egy család min­dennapi életében meghatáro­zó az asszony hangulata, vagy­is ha innen vidáman megy ha­za a mama, a feleség, az egész család jókedvűvé válik. Az elmúlt év őszén indította el új vállalkozását Körösladány- ban Fejér Sándor. Kérdésünk­re elmondta, célirányosan vá­lasztotta a profilt, hiszen a fa­luban legalább harminc éve nincs bútorbolt. Az induláskor főként holland ülőgarnitúrák árusításával foglalkoztak, má­ra azonban szekrénysorokkal, heverőkkel, franciaágyakkal bővült a kínálat. A szín és a Felújítás Januárban megkezdődött az okányi Elmeszociális Otthon régi épületének felújítása. A megyei önkormányzat kezelé­sében lévő intézményben ta­valy adtak át egy új épület­részt, amely most lehetővé tet­te, hogy a régi, elavult, korsze­rűtlen szárnyból az ápoltak át­kárpit tetszés szerint kivá­lasztható, sőt a bútorok kíván­ságra átalakíthatok. A termelő ■kisüzemekkel fenntartott kap­csolat révén, folyamatosan biztosítani tudják a jó minősé­get és a kedvező árat. Gondol­nak azokra is, akik a szobáju­kat már berendezték, hiszen kapható az üzletben hűtőszek­rény, fagyasztó is. Kiss Károly kerüljenek — igaz, kissé zsú­foltan — ide, így a régóta ese­dékes felújítás megkezdőd­hessen. A kivitelező MEZO- ÉPFER Bt. a mintegy 10 millió forintos munkálatokkal előre­láthatóan április végére lesz kész. Az átalakítással nem lesz több férőhely, a jelenleg itt lévő 106 fős gondozotti lét­szám nem emelkedik. Alaposan megmozgatja a hölgyeket a torna Padlóra küldött önkormányzatok A minap egy apró település néhány képviselőjé­vel beszélgettem. A téma—mi is lehetne manapság más—a falu idei költségvetése volt. Az egyikőjük, aki már az előző testületnek is tagja volt, keserűen fakadt ki: Egyszerűen nem tudom, mi lesz velünk ebben az évben! Olyan kevés az állami támogatás, hogy az intézmények fenntartásának legfeljebb a felét kapjuk meg, ráadásul egy új szisztéma szerint már nem vagyunk hátrányos helyzetű település, az a pár milliós dotáció is megszűnt! Az előző ciklusban is nagyon nehéz volt a helyzetünk, de az idei év padlóra küld bennünket!" Aki mostanában találkozott önkormányzati képviselővel, megerősítheti, ilyen a hangulat a kistelepüléseken éppúgy, mint a nagyobbakon. Szinte semmiféle fejlesztésre nincs lehetőség, a pályázati pénzek majdnem teljesen megszűntek. Elvileg van mód arra, hogy a legrosszabb helyzetben lévő falvak — itt Északkelet-Békésben szinte csak ilyen van! — támogatást kaphassanak, mint önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések. Igen ám, de ehhez például ki kell vetni a helyi adót ott is, ahol eddig nem volt és ezután sem lesz remény annak beszedésére. Ott, ahol a munkaképes lakosok majdnem fele munkanélküli, egynegyedük pedig már csak jövedelempótló támogatásra jogosult, a kommunális adó kivetése nem egyéb formalitásnál. Ugyanakkor a lakosok azt várták, hogy az új testület majd megoldja a régóta húzódó problémákat, épít utat, járdát, ám helyette az kénytelen adót kivetni. Ismét előző beszélgetőtársamat idézve: „az előző ciklusban csak a harmadik évben kezdtek el szidni bennünket a falubeliek, ezt most a harmadik hónapban — egyébként jogosan—megtehetik, hiszen lassan már ígérni sem merünk semmit!” Jókedvű no, jókedvű család Bútorbolt Körösladányban Szeghalom középületei Kórház A Sárréten sokáig nem épült egészségügyi intézmény, pe­dig a vidék éghajlata igen ká­ros volt az egészségre, s a jár­ványok sem kímélték a lakos­ságot. Ezen a helyzeten szeretett volna változtatni a Simay há­zaspár, amikor 1873-ban vég­rendeletet írattak, majd 1881- ben alapítványt tettek: 2000 koronát a „szegények alapjá­ra”, 65 hold földet pedig egy községi kórház építésére. Ä korabeli újságból tudjuk, hogy 1892-ben „felépült a kórház a Berettyó partján, szép nagy kert közepén a maga kórter­meivel, műtő és betegszobái­val, orvosi lakással”. Az épí­tész Ferencsik Károly körösla- dányi építőmester volt. 1903- ban Petri Mihályné Mészáros Sára 18 ezer koronát hagyo­mányozott a kórházi alapra. Simayék két alapítványát 1894—1910 között együtt ke­zelték. A föld jövedelméből épült kórházat menháznak használták, ez így nem felelt meg az adományozók akaratá­nak. Az újság megírta, hogy a belügyminiszter elrendelte a kórházi alap elkülönítését, ami nem történt meg, mert 1912-es adatok szerint „41 la­kója van a szegényháznak”, amelyet egyébként 1914-ben, a kolerajárvány idején karan­ténként használtak. 1927. májusában dr. Te- mesváry Imrének sikerült ki­eszközölni a kormánynál, hogy a szeghalmi kórház cél­jára 240 ezer pengőt biztosít­sanak. Úgy tervezték, egy év múlva már állni fog a kórház. 1929. decemberében a népjó­léti miniszter kiutalt 80 ezer pengőt a kórház kialakítására, melyhez Temesváry képviselő további 24 ezer pengőt kért. Simayék alapítványait, Pet- riné hagyatékát, a meglévő menházat és a szántóföldet együtt kezelték. Minden igye­kezet ellenére, a gazdasági válság, a sok jogi és szervezési procedúra lehetetlenné tette az építkezést. Végül 1928-ban indult el az átalakítás, meghir­dették a munkát. A bizottság vezetője Szadai Ferenc mér­nök volt, aki a tagokkal egyet­értésben végül is a munkát Czoczek Alajosra és N. Szaba­dos Józsefre bízta. 1929-ben már folyt az építkezés, ame­lyet 120 ezer pengőért vállal­tak a pályázók. Ez év augusz­tusában az épületnek a Szeg­halmi Járási Kórház nevet ad­ták. Elkészült a főorvosi szo­ba, a műtő, a kórtermek és más épületrészek, kialakították az alagsort mosó- és raktárhelyi­ségeket, a tetőtérben a man- zardszobákat. Ez az óriási munka 149 558 pengőbe került, de a kórház mégsem nyílhatott meg, hiszen hiá­nyoztak az orvosi és egyéb fel­szerelések, sőt bizonyos épületrészek is. így történt, hogy az üres épületet 1930. szeptemberétől bérbe adták a gimnáziumnak intemátus cél­jára, egészen 1940-ig. A mostoha sorsú épületben 1941—1944 között működött a kórház, 1944-ben a háború miatt kiürítik, különböző hadi­alakulatok telepednek bele, végül minden felszerelésétől megfosztva hagyják el. 1947- ben Dr. Köstner József, aki a háború előtt is vezette az inté­zetet, újra beindította azt. A kórház szép épülete mellett figyelmet érdemel a parkja is, melynek fáit a század elején ültették, így ma védett termé­szeti értékek. 1948-ban a kór­ház területén artézi kutat fúrtak. Az újságok gyakran hírt ad­tak az épületek korszerűsítésé­ről. 1949-ben bővítették 30 ágyasra, majd 1950-ben 50 ágyas fektetőcsamokot épít­tettek hozzá. 1958-ban eme­let-ráépítést terveztek, utána 1959-ben átépítették a TBC gondozóintézetet, ami az épület északi szárnyában ka­pott helyet. 1960-ban orvosi felszerelésekkel gazdagodott, felújították a parkját, központi fűtést szereltek- be. 1962-ben megtörtént a konyha korszerű­sítése. 1990-ben a Tüdőgondozó Intézet az Ady utcába költö­zött, az így felszabaduló he­lyeket az utókezelő kórház kapta meg. Az épület szép keleti homlokzatával, amelyet két toszkán oszlop és egy rövid attika fal díszít, emeletes tömbjeivel kiegyensúlyozott, nyugalmat sugall, amihez a kert fái és virágai szép díszlet­ként szolgálnak. Szarka Sándorné Régi kórház a Berettyó mellett, csodaszép környezetben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom