Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-16 / 40. szám
CSABAI NAPLÓ 1995. február 16., csütörtök Egy amerikai lány Békéscsabán Susanne Turner, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban tanít angol nyelvet. Az Amerikai Egyesült Államokból, Port- landból jött Magyarországra a Soros Alapítvány közvetítésével. — Számomra nehezen érthető, hogy valaki a „lehetőségek országából” éppen a mi kicsiny városunkba jöjjön tanítani. Mi volt a döntése oka? — Három-négy éve az amerikai újságok, a tévé megtelt a kelet-európai változások hírével. Hallottam már az itteni tájak szépségéről és izgatott, milyen lehet a megváltozott élet Azt gondoltam kipróbálom. Megpályáztam a Soros Alapítvány kiírását és elfogadták a jelentkezésemet — Most, hogy már fél évet töltött itt, hogy érzi magát? — Bevallom őszintén, sokkal jobbak a körülmények, mint amire számítottam. Valóban, már fél éve, hogy nem jártam otthon. Hiányzik is a családom és az óceán. Igaz, a karácsonyt együtt töltöttük Olaszországban. A honvágyat leszámítva jól érzem magam. Megszoktam, sőt szeretem a magyar konyhát, a fűszereket. Az emberek is kedvesek. Ha meg akarom értetni magam egy boltban vagy keresek egy épületet, segítőkészek, türelmesek. Bár nem értjük egymás nyelvét, a „kézbeszéd” mindig beválik. — Mivel töltőd a szabadidőd? Susanne Turner Port- landból érkezett és szereti Magya rországot —14 órám van egy héten, így elég időm jut az ország megismerésére, főként persze a hétvégeken. A hétköznapok délutánjait tévénézéssel, sétával töltöm, egyszóval kikapcsolódom. Szükségem is van rá, hiszen az órákon az állandó figyelem sok erőt kivesz belőlem. Szeretek néha egyedül lenni, olvasni, rajzolni, de barátaim is vannak. Főként angoltanárok vagy hozzám hasonlóan külföldről jött nyelvtanárok. Moziba járunk és sokat beszélgetünk. Havonta egyszer budapesti barátaimmal is találkozom. Igazán szeretem Budapestet, régi épületeit, a légkört, mely nevezetességeit jellemzi. Tetszik, hogy messzire, a régmúltra nyúló történelmi hagyományai vannak, nem úgy, mint például New Yorknak. Ott mindenki sokkal agresszívebb is. — Ahhoz, hogy Magyarországra gyere egyedül nem kis vállalkozó kedv és kalandvágy szükséges. Ehhez gondolom társul az utazás szeretete is. — így igaz. Sok országban jártam már. A szomszédos Mexikótól egészen Thaiföldig, a Fülöp-szigetekig. Láttam már Nyugat-Európa legtöbb országát. A kedvencem Spanyolország, a nyelvét is beszélem. —Térjünk vissza az iskolához. Milyenek a tanítványaid? — Az egyetemen angol irodalmat és régészetet tanultam. Az Egyesült Államokban nincs elég angoltanár, így ott is elhelyezkedhettem volna, de nem bántam meg a döntésemet. Otthon a diákok sokkal tiszteletlenebbek, nem figyel- ne*k a tanárra. Itt, amellett, hogy magasabbak a követelmények, a tanulók is tisztelettudóbbak. Alapvetően optimista alkat vagyok, néha azért elszomorodom. Ilyenkor előfordul, hogy ők vigasztalnak meg kedvességükkel vagy egy-egy viccel. — Igazán sok jót mondtál Magyarországról. Nincs mégis valami hátránya—a honvágyat leszámítva—az itteni életednek? — Az emberek kedvesek, bár kissé tartózkodóak. Sok időt töltenek a családjukkal, ami Amerikában nem jellemző annyira. Azért egy hátrány mégis van, egyetlen helyes fiú sem tud angolul. A mezőmegyeri idősek klubja Békéscsaba város címere Az oldalt írta és szerkesztette: Bede Zsóka. Munkatársak voltak: Baczkó Judit, Takács Mariann, Ta- kácsy Márta, Vass Márta. Fotó: Lehoczky Péter. Olvasóink leveleit, véleményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon: (66)450-450. A megye többi településén ma ezen az oldalon Szeghalomról és környékéről olvashatnak. A megyeszékhelyen békéscsabai olvasóinknak szerkesztettünk különoldalt. Hírek Közgyűlés Békéscsabán. Csütörtökön 13 órától a városháza dísztermében zárt üléssel kezdődik a képviselő-testületi ülés. A nyilvános ülésen megbízzák a Nevelési Tanácsadó vezetőjét, tárgyalják a város költségvetési tervezetét, a céltámogatási pályázatokat. A fogorvosok privatizációjának elképzelése is a testület elé kerül. Ösmagyarság-kutatásról. A Vasutas Művelődési Ház ad otthont „A magyarság őseredete” című egész napos programnak, február 25-én délelőtt 10 órától, ahol Gál Csilla tart előadást, melynek mottója: „Csak annak a népnek van jövője, amelyik a múltját is ismeri”. Áz előadáshoz dr. Baráth Tibor Kanadában élő és más nyugaton dolgozó ősmagyarság-kutató csoportok munkáit, eredményeit és bizonyítékait gyűjtötte össze Gál Csilla. A programot a békéscsabai Misztériumok Baráti Társasága Kultúrtörténeti Egyesülete rendezi. A régi Csaba A legtökéletesebb... Azokban az időkben, amikor még nem volt minden tanító diplomás, hanem a tanyavilágban az értelmesebb iparosok tanították a kisiskolásokat, történt, hogy a vizsgára eljött az esperes és megkérdezte az egyik nebulót: meg tudnád e mondani nekem fiacskám, melyik az Isten legtökéletesebb teremtménye? A kisfiú néz ide-oda, nem tud válaszolni. A tanító, hogy segítsen a fiúnak, az esperes háta mögött állva mutat magára, hogy mondja a tanuló: „az ember!” De a fiú elértette a mutogatást és hangosan válaszolt: —A mi tanító urunk! — Hát igen kisfiam, helyesel az esperes úr, a ti tanító uratok is. Hanem mi a ti tanító uratok? Erre a fiúcska bátran rávágja: A mi tanító urunk szabó! A pipa A pipa a múlt század férfiainak elmaradhatatlan, hűséges társa. A férfiember azzal kelt, azzal járt, azzal feküdt le. Rászoktak a pipára nagyon a csabai szlovák parasztok is. Ok általában rövidnyakú, egyenesen felálló, háromkraj- cáros, vörös agyag, kivételesen fekete agyag pipát használtak sárgaréz kupakkal. Hozzá a rövid szárat maguk vágták olyan vesszőből, melynek bele van. Azt megtüzesí- tett dróttal kiégették, kifúrták s kész volt a pipaszár. A pipát télan zsebben, nyáron hátul, a gatya korcába eresztve hordták. A dohányt hólyagból készített zacskóban tartották. A csabai parasztnak annyira életéhez tartozott a pipa, hogy ha nekiöltözött azzal a céllal, hogy bemenjen a városba, az utolsó szava az volt: — Asszony! Add ide a pipámat, hogy ne menjek az utcán, mintegy disznó! (...) Dedinszky Gyula, Írások Békéscsaba történetéből, NÉPRAJZÁBÓL Mezőmegyeren ez év február 1-jén negyvenkilenc taggal megalakult a helyi művelődési házban a nyugdíjasklub. Róluk beszélt Herzberger Tibor, az Arany János Művelődési Ház igazgatója és Laczó Pál- né, a nyugdíjasklub vezetője. — Sok az idős ember a kerületben. Fiaik, lányaik régen elköltöztek a faluból. Mai világunkban szinte senkivel sem tudnak beszélgetni, viszont ha eljönnek a klubba, akkor itt hasznosan tölthetik szabadidejüket. — Működött már hasonló csoportjuk? — Igen, régebben, de az akkori tagok közül sajnos már sokan nem élnek, Az asszonykórus néhány tagja közülük való. — Ad-e valamiféle segítséget, támaszt azoknak, akik belépnek? — A magányos, idős emberek eljöhetnek ide a művelődési házba szórakozni, társalógni. így sikerül legalább hetente egyszer a midennapok egyhangúságából kimozdulniuk. —Milyen programjaik vannak? — Ismeretterjesztő előadások, színházlátogatások, tájékoztató jellegű beszélgetések. Nyáron kirándulásokat szervezünk Szanazugba, a Dunakanyarba és más helyekre. Videón régi magyar filmeket nézhetünk meg, a férfiak szívesen biliárdoznak.-— Távol a város. Hátrányt jelent ez az idősebb embereknek? — Igen. Elsősorban a közlekedést említhetnénk. Messze van Békéscsaba. Az autóbusz- járatok ritkák, költségesek. A másik fontos dolog: itt Mezőmegyeren az élelmiszerbolton kívül más szolgáltatási lehetőség nincs. Nem rendelkezünk szolgáltatóházzal. Minden elromlott készüléket be kell vinni a városba javíttatni. hiszen ha van reklamáció, ezt a minőségileg igen hibás árut, csak eltüntették volna már a polcról. Gondolná a vevő némi logikával. A tisztábatételre viszont valamelyes reményt adott a gyártóval folytatott beszélgetés. Ugyanis a Kiss-Magyar Kft. mezőhegyesi húsüzemének a vezetője egyszeri botlásnak vélte az esetet, azaz egy elrontott zsírsütésnek. Hogy tudván tudták: nem felel meg a követelményeknek ez a zsír és mégis szállítottak belőle két helyre is Békéscsabán és ki tudja még hogy hova, arra érthetetlen volt a válasz a telefonban. El azonban úgy váltunk, hogy kicserélik a boltokban az addig el nem adott zsírmennyiséget. Aztán teltek a hetek, s nem tűnt kívánatosnak ez a bolt, de tegnap mégis sorra került. És mi volt közszemlére kitéve, kimérésre várva? Ugyanaz a barna, égett zsír! Nem volt csere? De igen, csak ugyanolyat küldött a szállító. Ha eltekintenénk is attól, amitől nem lehet, hogy ugyanis az égett zsírban rákkeltő anyagok vannak, akkor még mindig ott az egyáltalán nem költői kérdés: hová lett az üzleti tisztesség? Ha eben csak gubát cseréltek. A háziállataiért felelős az ember I. Több olvasónk kérdezte, bosszankodva vagy érdeklődve, vajon tömblakásokban, lakótelepen milyen feltételek mellett lehet kutyákat tartani. A téma igen sokrétű, sokakat foglalkoztat ezért több szakember véleményét is közöljük. Először dr. Bartha Lászlót, az önkormányzati hivatal köz- igazgatási irodájának vezetőjét kerestük meg. — Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlésének 34/ 1992. (V. 27.) önkormányzati rendelete szabályozza tételesen az ebtartás feltételeit, melyet két fordulóban véleményeztek, egyszer a lakosság, másodszor a képviselők. Ez a rendelet kiállta az idők próbáját azóta is jól betölti a szerepét. Kimondja, hogy tömbtelken lévő többlakásos lakóépületekben lakásonként 1 kutya tartható. Az ebtartónak rendelkeznie kell a lépcsőház lakóinak és külön a szomszédos lakások lakóinak egyszeri többségi (51 százalékos) írásbeli hozzájárulásával. Ezek után a polgármesteri hivatalban a 3 hónaposnál idősebb kutyát egy formanyomtatvány kitöltésével nyilvántartásba kell venni. Három hónapos korig a szaporulat nem tartozik bejelentési kötelezettség alá. Tehát bárki, aki rendelkezik az ebtartáshoz szükséges papírokkal, bármilyen lakásban tarthat kutyát. Aki kutyát vállal, ezzel olyan döntést hoz, amely az állat szempontjából egy egész életre szól. Választásnál tehát a „gazdi” saját életmódját is szem előtt kell tartani. Dr. Botyánszki András állatorvos néhány gyakorlati tanáccsal látja el a kutyatulajdonosokat. — Belvárosi vagy lakótelepi lakásokba elsősorban kis- testű kutyák ajánlottak, vagy az olyan nagyobb testűek, amelyek könnyen megszokják a kisebb mozgásteret. Ilyen fajták például a colli, a terrier, az ír-szetter. Akinek van elég szabadideje és nem sajnálja a kezdeti vesződséget, feltété- lenül kölyökkutyát vegyen. A 2—3 hónapos kölyök könnyen alárendeli magát a gazdájának, őt tekinti „falkavezér- nek”. Ilyenkor célszerű a gazda egy-két nélkülözhető ruhadarabját a kutya vackába tenni. Vásárláskor feltétlenül tájékozódjunk arról, hogy a kölyökkutya átesett-e már az első féregűző kúrán, amit 3 hetes korban 10 naponként, több alkalommal fontos elvégezni. Három hónapos korban pedig nagyon fontos a galandféreg elleni gyógyszeres kezelés. 8—10 hetes korban pedig tanácsos védőoltásokat adatni különböző vírusok és bakteriális betegségek ellen. A veszettség elleni védőoltást 3 hónapos kortól évente kötelező megismételni. A kölyökkutyák szobatisztaságra szoktatását haladéktalanul meg kell kezdeni, mihelyt haza kerülnek. Lakótelepen lakók és akik kénytelenek fél napra magára hagyni a kutyát, jó hasznát vehetik az újságpapírra szoktatásnak. A cél megtanítani a kiskutyát arra, hogy a házon belül e célra elhelyezett — de alkalmasint az ajtón kívülre is helyezhető — újságpapíron végezze el a dolgát. Ha „baleset” történik, tanácsos a szőnyeget szalmiákszesszel bedörzsölni, ezután a kutyus többet nem piszkít arra a helyre. Kiskutyákat 3—4 hónapos korig naponta 4-szer, 6—7 hónapos korig 3-szor, 1 éves korig 2-szer, majd utána 1 -szer tanácsos etetni. Jót tesz, ha hetente 1 böjtnapot tartunk négylábú barátunknak. Az étel 2/3 része húsból és 1/3 része növényi anyagokból álljon. Legyen mindig friss tiszta víz a tálkában. Nagyon fontos, hogy á kutya sertéshúst nyersen soha ne kapjon, mert a húsban lévő vírusok az állat pusztulásához vezethetnek. Állatorvoshoz célszerű vinni az ebet, ha nagyon levert, rossz hangulata, hányingere van. Ha a kutyánk megharap valakit, feltétlenül meg kell mutatni az állatorvosnak, majd 2* hétig megfigyelés alatt tartani az ebet. Ha két héten belül az állaton a veszettség tünetei jelentkeznek az állatorvost és a megharapott személyt értesíteni kell. Ilyen esetben a kutyát el kell pusztítani, az embernek pedig védőoltásban kell részesülnie. Ha a kutyán nem észlelünk semmit a két hét letelt utána is meg kell mutatnunk az állatorvosnak, függetlenül attól, hogy részesült-e védőoltásban vagy sem. Ha valaki teheti, kölyökkutyát válasszon / Égett zsír a boltban Avagy: ki nyeli le a békát? A kérdés költői, mert a dolgok jelen állása szerint, nem más, mint a fogyasztó. De kezdjük az elején. Ott, amikor beütött a farsang és kiütött a családon a fánkláz. A vasárnapot se várjuk meg, csodás lesz már szombat este, csak zsírért kell leugomi, hisz köztudott háziasszonyi berkekben: fánkot sütni, csak bőséges zsiradékban lehet. Széfjét, magasat, lukacsosat. Nem gond, csak le kell menni a Szabadság téri Élelmiszerkisker húsboltjába. így lön, s ez idáig mind valójában szóra sem érdemes. A többi viszont annál inkább. Eljött ugyanis a sütés ideje és a félkilós műanyag tartályból felbontás után valami barnaság kandikált ki. Ronda látvány, amikor szép fehér zsírt várna el az ember, s bizony a szaga sem volt különb. De szombat estefelé nincs sok dobás, vagy megy a gyönyörű kelt tészta a szemétbe, vagy ebben az égett zsírban sül ki. S csak hétfőn kerül sor a maradék és a bontatlan fél kiló visszavitelére. Mint ahogy történt is, csupán annyi megjegyzéssel a bolt részéről, hogy eddig még senki sem kifogásolta. Furcsa volt hallani, de hihető,
