Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-09 / 34. szám
SPORT 1995. február 9., csütörtök Hajdúszoboszló is tenni akar a magyar fociért Országos nyári tábor tízéveseknek Miből lesz a cserebogár? Hirtelenjében a valaha januáronként ott alapozó békéscsabai (és szeghalmi) labdarúgókat juttatta eszünkbe, amikor a napokban híre ment: Hajdúszoboszló is tenni akar a magyar labdarúgásért. A maga módján, persze. Nem a tévéközvetítési idő megvásárlásával — bár az ő kezdeményezésüket is mozgatják üzleti szempontok —, hanem az utánpótlás-nevelést célozták meg, elsősorban a kistelepülések szemszögéből nézve a gyerekek lehetőségeit, jövőjét De miről is van szó? A minap Pesten tartott sajtótájékoztatón az ötletgazda, korábban pedagógus, jelenleg vállalkozó Ka- bay Nagy Lajos elmondta: június 20-ától hat, egymás utáni, tíznapos turnusban focitábort szerveznek tízéves gyerekek részére. A Magyar Focisuli Alapítvány által működtetett, Aranycsapat Nyári Tábor szakmai programja az MLSZ szakmai útmutatásaira épül és a táborba történő jelentkezést úgy képzelik el, hogy minden kistelepülés iskolájában a gyerekek maguk döntik el, ki a legügyesebb közöttük, ki jelentkezhet a táborba? No és nem közömbös, hogy a részvételi díj 17 ezer forint, amelyben nem csupán labdarúgóedzéseket tartanak majd az edzők, hanem más, szórakoztató programok is szerepelnek. Hogy miként biztosítható ez az összeg a szoboszlóiak szerint? Az illető iskola, a helyi önkormányzat, a vállalkozók, a szülők, továbbá központi szervek alapján „begyűjthető” pénzekből. Amennyiben utóbbiak — MLSZ, OTSH, pályázatok — révén is jelentősebb pénzek kerülnek a kasszába, akkor a gyerekek által befizetendő összeg értelemszerűen csökken. Egy-egy nap mentrendjét olvasva még csak kevéssé gondolható, hogy nem minden részletét dolgozták ki alaposan a szervezők, bár a gyerekek kétségtelenül jól érezhetik magukat egy „úszásoktatás” vagy „strand” nevű program során is — tartalmibb kérdések is felbukkannak. így például, vajon az a legtehetségesebb kis focista egy-egy településen, akinek egyben 17 ezer forintja is akad? A szoboszlóiak szerint a települések igenis adnak annyit magukra, hogy segítsenek elküldeni a táborba „jelöltjüket”. Legyen így. Minden esetre egyelőre nem biztos, hogy csupán az jelenti az igazi kritériumot a részvétel során, amit az alapítvány meghatározott, egyebek között: „a táborban részt venni csak abban az esetben lehet, ha teljesít 21 fekvőtámaszt és a Cooper-teszt korosztálynak megfelelő távját is le tudják futni.” A tájékoztatón jelen volt az Aranycsapat több tagja is — Grosics Gyula, Hidegkúti Nándor, Buzánszky Jenő —, továbbá egy másik legenda, Dalnoki Jenő. Közülük az MLSZ utánpótlás-bizottságát vezető Buzánszky Jenő mondta el véleményét. Örömmel üdvözölte a nemes kezdeményezést, de aggályait sem hallgatta el, hiszen hiányzik a precíz szakmai program, hogy a fejlődés szempontjából is egyik legfogékonyabb korban igazából alapképzést, vagy valami mást szeretnének- e nyújtani a gyerekeknek. Kik oktatnak majd? Más kérdések is válaszra várnak. Az adatbank felállítása jó ötlet és az is, hogy később Nyíregyházára, Debrecenre is kiterjesztenék a tábort. „A vidék hitét szeretnénk valamilyen formában felszabadítani és mivel nincs pénzünk arra, hogy az ország valamennyi településére írjunk, ezért a nyilvánosság segítségét kérjük” — mondta Kabay-Nagy Lajos, azt sem titkolva, hogy az évente náluk megforduló többezer gyerek megismerheti majd a fürdőváros kulturális és idegenforgalmi értékei, a helyszín pedig jó reklámlehetőséget nyújt a vállalkozóknak. Március 15-éig várják a „visszajelzéseket” az alapítvány mozgatói a 4201 Hajdúszoboszló, Pf. 142 címen, de kereshetik a kuratórium egyik tagját, Varga Imrét is, az (52) 363-033-as telefonszámon. Végül még egy gondolat, Buzánszky Jenő fogalmazta meg: „azt mondják, sokat beszélünk a magyar labdarúgásról. Nem igaz, keveset is beszélünk. Ezért jó, hogy Hajdúszoboszló egyszerre aicar beszélni és tenni is” — mondta. A többi majd eldől a nyáron, a szoboszlói reptéren. (Fábián) Teremfoci innen-onnan A mezőhegyesi városi teremlabdarúgó-bajnokságban két fordulót bonyolítottak le. Eredmények: 4. forduló: Vörös Kakas Autóker—Monitor 2— 0, Makói Posta I.—Nimród 1— 0, Birkózók—Kocogó 3—3, Party Zóna—Sport Büfé 1—6, MSE 2/n.—Bánát 1—5, Pacsirta—Infúzió 7—3, Makói Posta II.—Fekete Villám 3—4, Ácsok—Dinamó Cyda 2—3, Új Alkotmány—Dinamó Cyda \—4. 5. forduló: Nimród—Pacsirta 2—0, Makk 7-es—614-es Szakmunkásképző 7—1, Monitor—MÁV 8—2, Koccintó— Makói Posta 1.1—8, Medgyes- egyháza—Party Zóna 1—9, Sport Büfé—MSE 2/11. 6—1, Bánát—Makói Posta II. 3—0, Új Alkotmány—Birkózók 4— 1, Família—Ácsok 5—5, Dinamó Cyda EV—Infúzió 1—6. (K. M. Gy.) 8 8 A mezőberényi teremlabdarú- gó-toma^eredményei. I. osztály: Őrláng—Csárdaszállás 2—1, OPSH—Őrláng 1—2, Gössel-Szeghalom—Othello 1—2, Csárdaszállás—Huszár Bor 2—6, Gössel-Mezőbe- rény—K. Takev 1—3, Othello—Csárdaszállás 2—6, K. Takev—Gössel-Szeghalom 3—0, Huszár Bor—OPSH 3—4, Őrláng—Casino 6—1. II. osztály: Lima Lelkes— Glória 6—4, Fortuna—Eldorá- dó 2—7, Agrowerk—Henkel Körösladány 2—2, Fiatalok— FC Szemafor 0—2, Glória— Agrowerk 4—2, Eldorádó— Verker Kft. 2—3, Henkel Körösladány—Fortuna 3—4. 8 8 8 A sarkadi teremlabdarúgó-bajnokság eredményei. Sarkadke- resztúr—Körösnagyharsány 15—5, Garfield Komádi— Góliszony Sarkad 11—2, Körösnagyharsány—Dreher Zsa- dány 12—2, Mól Rt. Méhkerék—Garfield Komádi 6—2, Pelikán Rt. Sarkad—Dreher Zsadány 11—2, Leel-Őssy Kft. Sarkad—Kötegyán 4—2, Dobi Gumi Sarkad—Sarkadkeresz- túr 16—2, Mól Rt. Méhkerék— Pelikán Rt. Sarkad 2—2, Leel- Őssy Kft. Sarkad—Szabadidő Sportklub Sarkad 15—2, Dobi Gumi Sarkad—Santos Sarkad 15—0. Fiúk. III. korcsoport (7—8. osztályosok): Pelikán Rt. Sarkad—Sarkadi Kinizsi serdülők 9—6, Sarkad 2-es isk.—Okány 3—2, Pelikán Rt. Sarkad— Sarkad 2-es isk. 8—3, Sarkadi Kinizsi Serdülő—Sarkad 2-es isk. 17—3. A végeredmény: 1. Pelikán Rt. Sarkad 8,2. Sarkad, 2-es isk. 4,3. Okány 0 ponttal. A gólkirály a Pelikán Rt. játékosa, Karakas Zsolt lett. Legjobb mezőnyjátékos: Fazekas Sándor, Sarkad, 2-es isk. Legjobb kapus: Sándor Csaba (Pelikán) Felvételünk a mezőberényi teremtornán, a Gössel Szeghalom— Othello összecsapáson készült, amelyet 2—1 -re az Othello csapata nyert Fotó: Kovács Erzsébet Kitüntetés után a volt sarkadi labdarúgó, edző „Szűcs kővé meredt, amikor meglátott” A focit kedvelőknek aligha kell bemutatni Házi Istvánt, aki először játékosként, majd edzőként több évtizeden keresztül szolgálta a Sarkadi Kinizsi SE labdarúgócsapatát. Az általa irányított gárda kiválóan szerepelt a megyei I. osztályú bajnokságokon. A ’70-es évektől a fiatalokkal, az utánpótlás képzésével foglalkozott. Aktív edzői tevékenységét 1992-ben fejezte be. Sok-sok játékos tanulta meg tőle a futball alapjait, a sport szépségét és a játék szeretetét. Jó néhány játékos köszönheti neki a karrierjét. Házi István élete összeforrt a sporttal, azon belül is a labdarúgással. Több évtizedes tevékenységéért városa volt képviselő-testülete a „Sarkad város sportjáért” kitüntetést adományozta neki. Életének ez a része tehát nyitott könyv. De vajon ki tudja, hogyan kezdődött a focival való „szerelem”, s ki tudja, mi mindent köszönhet a sportnak. Mi lett volna másként, ha nincs a foci? Találkozásunkkor ezekről faggattuk a 76 esztendős edzőt. — Tizenöt éves voltam — emlékezett vissza Házi István —, amikor a Sarkadi Cukorgyár a szomszédos MÁV csapatával készült egy mérkőzésre. A MÁV-osoknak nem volt kapusuk, s engem kértek fel erre a posztra. „Mit akartok ezzel a kölyökkel!?” — gúnyolódtak a cukorgyáriak. No, elkezdődött a meccs, s már nem is gúnyolódtak annyira. Sőt, az edzőjük még arra is felkért, igazoljak le hozzájuk. Ehhez meg kellett hamisítani a születési időmet, mert hogy nagyon fiatal voltam. Egészen katonakoromig játszottam a Cukorgyár Atlétikai Sportklubjában. 1940-ben bevonultam a 6. utász zászlóaljhoz... A foci persze itt is utolérte Házi Istvánt. Ahogy ő mondta, egy alkalommal „bulimeccs” volt a katonai csapat és a szolnoki MÁV között, amiből természetesen ő sem maradhatott ki. Az edzőnek itt is feltűnt, így hamarosan a MÁV csapatához került. Közben behívója érkezett a pápai ejtőernyősökhöz, ami később újabb „bulimeccseket” jelentett. Itt a pápai kékfestő üzem csapatához került, ahol hosszú ideig focizott. Ezután jött a háború. Nagyváradi ejtőernyős bevetés, sebesülés Tiszafürednél, majd angol hadifogság Ausztriában. És itt megint felfedezték. Először német egységnél edzett, később angol oldalon focizott. Úgy élt, mintha nem is hadifogoly lenne. Mindene megvolt. Egy alkalommal aztán egy véletlen beszélgetés során kiderült: Szűcs Imre tüzérőrmester, régi sarkadi barátja a szomszédos településre került hadifogságba, ahol konyhai szolgálatra osztották be. Nosza, Házi István kijárta, hogy meglátogathassa. Az angolok a kitűnően játszó magyar focistának mindent megengedtek. — Szűcs kővé meredt, amikor meglátott — mesélte Házi István. — Ezek után még azt is elintéztem, hogy átkerüljön a mi településünkre. Ettől kezdve neki is jó dolga volt. Egyszer azonban elkomorodott. „Mi baj?” — kérdeztem. „Meghalt az apám” — válaszolta. Azt mondta, érzi. Ekkor határoztuk el, hogy megszökünk. Szerencsére mindent be tudtunk szerezni a meneküléshez. Élelmet, pénzt, sőt, a focin keresztül még segítőkész ismerőseim is voltak Az egykori játékos és edző ma a rendőrség és egyéb ellenőrző szervek tagjai között. Az embercsempészeknek angol fonttal fizettem. Duplát, mint a tarifa volt. így jutottunk el Pápára, ahol hivatalosan leszereltünk. A Sarkadra tartó vonat ablakából megpillantottam az öcsémet, aki a mellettünk elhaladó vonaton ült, és éppen Pápára utazott. Istenem, itthon vagyunk! — gondoltam, s a jó kedvemet már csak az szegte, amikor megtudtuk, hogy Szűcs édesapja tényleg meghalt... Házi István sarkadi pályafutása innen már egyenesebb és közismertebb. Hazaérve több ajánlatot is kapott, ám ő Saladon maradt, s élete a cukorgyári, majd a városi csapatnál zajlik. A csapatban bármelyik játékosként a legjobbak között focizott, edzőként pedig maradandót alkotott. Akkor is ő az volt edző, amikor a Kinizsi SE felsőbb osztályba jutott. Pályáját pár éve hagyta abba... Magyar Mária Egy réges-régi felvétel abból az időből, amikor Házi István (a kapustól jobbra az első) még aktívan focizott a cukorgyári csapatban / Éretlen gondolatok Az már törvényszerűvé vált, hogy a magyar labdarúgó legfőbb célja, vágya egy neves külföldi klubba történő szerződés. Ebben lényegében nincs semmi kivetnivaló, ha a játékos elég tehetséggel bír, azt jó anyagiakban is kamatoztatnia. Az utóbbi időben az is gyakorlattá vált, hogy a honi pályákon mind több, elsősorban környező országokból jövő labdarúgókat láthatnak a szurkolók. Igazi nagyágyú azonban egy sincs közöttük. Az ország törekszik az egyesült európa- beliségre, bízzunk abban, hogy előbb-utóbb mi is helyet foglalhatunk az öreg kontinens asztalánál. És akkor már csak lényegbeli különbözőségek lesznek. De egységbeli gondolatok foglalkoztatnak majd bennünket is. Egyenlő partnerekké válunk. Vajon ez az egységbeliség tükröződik-e egyebek mellett a sportban is, pályáinkon feltűnnek-e az eddig csak távolban megfigyelt arcok? Bűvölik-e a labdát Van Basten- hez hasonló tudású játékosok? Bár efelől elég gyötrő kétségeink vannak, bízzunk a csodákban, mert csodák, igaz, kevesen értékelik, igenis vannak. Ha egy jótündér meglebbenti aranyfonalát az ország felett, minden lehetséges. Természetesen a csoda egy csapásra semmiféleképpen sem fog bekövetkezni. Addig még sok víz lefolyik folyóinkon. De reméljük a legjobbakat, hogy a gazdasági fejlődés előtérbe kerül, kézzelfoghatóvá válik. Az embereket nem nyomasztja majd a megélhetés gondja, többet költhet kultúrára, szórakozásra. A klubokat sem veszélyezteti a pénztelenség bénító hatása, és nem csak a magyar labdarúgóknak biztosít biztonságot, de külföldi játékosokat is megvásárolhatnak. Addig még kell egy párat aludnunk, de eljön a nap, amikor reményteljesebben ébredhetünk. Várjuk ki a végét, amikor Romario legfőbb vágya az lesz, hogy a Békéscsabában focizhasson. —B—
