Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-11 / 9. szám
Békéscsaba város címere Az oldalt írta és szerkesztette: Bede Zsóka. Munkatársak voltak: Antal Gyöngyi, Dóczi Magdolna, La- luska Éva. Olvasóink leveleit, véleményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. A megye többi településén ma ezen az oldalon Mezőhegyesről és környékéről olvashatnak. A megye- székhelyen békéscsabai olvasóinknak szerkesztettünk különoldalt. Hírek Szoboravató. A Nemzetközi Modem Kultúra Fesztivál szoboravató ünnepségét rendezik január 13-án 15 órától a Jókai Színház Műhelyházában, a Corvin utca 30. szám alatt. Az alkotó: Baji Miklós Zoltán. Bővül a főiskola. A Körösi Csorna Sándor Főiskolán január 12-én 11 órakor új épületrészt adnak át. A helyszín a főiskola klubja, megnyitót mond: dr. Csirik János helyettes államtitkár. Katolikus idősotthon. A Soros-alapítvány jóvoltából házi betegápolási szolgálat működtetésére nyert pénzt a békéscsabai római katolikus idősek otthona, amely a Mokri utca 12. szám alatt található. Az egyházi szociális intézmény a szolgáltatás nyújtotta elképzeléseket tervezi. Buszmegállók. A városüzemeltetési iroda munkatársai, az illetékes szervekkel együtt áttekintették a békéscsabai buszmegállók helyzetét. Elsősorban a peronok balesetveszélyességét vizsgálták. CSABAI NAPLÓ 1993. január 11., szerda | A talált tárgyak birodalmában Ki korán kel, aranyat lel? Kulcscsomók garmada, pénztárcák sokasága — némelyikükben még pénz is —, kerékpártárolóhoz hasonlatos raktárhelyiség — mindez a polgármesteri hivatal köz- igazgatási irodáján, köznyelven, a talált tárgyak osztályán. Dr. Bartha Lászlót, az iroda vezetőjét arról kérdeztük, hogy mi a talált tárgyak sorsa? — A kisebb tárgyakat egy szekrényben, a nagyobbakat elkülönített raktárban őrizzük. Ha valaki talál valamit, behozza. Ekkor jegyzőkönyvet veszünk fel arról, hol találta, ki találta, mit talált és igényt tart-e a megtaláló arra a dologra. Ha igen, és nem nagy értékű tárgyról van szó, akkor kiadjuk neki használatra azzal, hogy egy évig nem idegenítheti el. Ha nagyobb értéket képvisel a tárgy, akkor három hónapig itt őrizzük, és utána adjuk ki a megtalálónak. Ha a tulajdonos egy éven belül jelentkezik, akkor át kell adni neki. Egy év után viszont a tulajdonjogra vonatkozó igényei megszűnnek, átmegy a megtaláló tulajdonába, ha annak idején igényt jelentett be rá. Ha nem igényelte, akkor három hónap után értékesítjük. Jellegétől függően általában a bizományi áruházban. A bevétel ilyenkor a polgár- mesteri hivatal elkülönített számlájára megy, hiszen ha jelentkezik a tulajdonos, akkor át kell utalni az érte kapott összeget. — Mekkora a talált tárgyak osztályának forgalma ? — Átlagosan évi negyvenötven tárgy kerül hozzánk. —Kik azok, akik elsősorban behozzák ezeket a talált tárgyakat? — Főleg az idős emberek, akikbe szinte belenevelték a becsületességet, akik abban nőttek fel, hogy amit találnak, az nem az övék. A gyerekeket említhetném még. Tapasztalataim szerint azonban az állampolgárok alapvetően önkéntes jogkövetők. Azt ugyan nem tudhatom, hogy előtte átnézte-e, amit talált, kivette-e belőle az értékesebbet, én csak azt látom, hogy behozza a talált holmit. — Mi történik akkor, ha a tulajdonos ráismer az általa elvesztett tárgyra a megtalálónál? — Ebben az esetben a megtaláló az általunk kiadott igazolással igazolni tudja, hogy nem jogtalanul van a birtokában, és ha még nem telt el az egy év, akkor ezt vissza is kell szolgáltatnia. Egy év után azonban az eredeti tulajdonos elveszti a tulajdonjogát is. —Nem furcsa egy kicsit ez a rendelkezés, hiszen ha én ráismerek az általam elvesztett tárgyra (még ha mondjuk egy év el is telt közben), akkor sem kaphatom vissza. — Ha furcsa is, ez a polgári törvénykönyv rendelkezése. Azt mondja, hogy a tulajdon- szerzés egyik formája a találás. Természetesen megfelelő jogi kitételeknek való megfelelés esetén, ami azt jelenti, hogy a találó mindent megtett a jogos tulajdonos kiderítése érdekében. Az első lépés, hogy a talált tárgyat nyolc napon belül behozta. — Különleges tárgyakkal is találkoztak? — A Körösből kihalászott zsák egy halom kacatruhával vagy a két—szeméttartalmú— nejlonszatyor, gondolom, elég különös. Ellenpéldaként említhetném a Simson motorkerékpárt vagy az aranygyűrűt is. A talált tárgyaknak különböző helyeken, például az önök szerkesztőségében való leadása a legkevésbé jogkövető magatartás. A találók jelentős része a tárgyaknak ilyen módon való leadásával igyekszik menekülni a további felelősség alól. Kérjük tehát a megtalálókat és a tárgyaikat elvesztőket, hogy a békéscsabai polgár- mesteri hivatalban, ügyfélfogadási időben érdeklődjenek az információs irodában az elveszett és megtalált értékeikről. Itt a közigazgatási iroda illetékes munkatársához irányítják őket. A „csapat” együtt marad Találkoztak a mezőmegyeri nagycsaládosok A Mezőmegyeri Nagycsaládosok Egyesülete nemrégiben taggyűlést tartott a mezőmegyeri kultúrházban, melynek témája az 1994. évi beszámoló és az 1995. évi munkaterv megvitatása volt. Lánczi Jánosáé, az egyesület elnöke köszöntött minden tagot az új év alkalmából, ezután részletesen ismertette az 1994. évi rendezvényeket. Hangsúlyozta, hogy a munka nagy része nemcsak a rendezvények szervezéséből állt. Konferenciákon, előadásokon vett részt, azért, hogy segíthesse saját egyesületük munkáját. 1994- ben több pályázatot nyertek, ' adományokat kaptak, sok kedvezményes vásárlási akciót szerveztek. Folyamatosan tartják a kapcsolatot a NOE-vel (Nagycsaládosok Országos Egyesülete), valamint az ország más részén működő nagycsaládos egyesületekkel. A Muronyi Nagycsaládosok Egyesületének segítséget nyújtottak a megalakuláshoz. Áz 1995. évi munkaterv részletes ismertetése után Suhajda Lászlóné beszámolt az 1994-es év gazdálkodásáról, majd megszavazták az idei tagdíj összegét. A taggyűlésen részt vett Tímár Imre, Mezőmegyer képviselője. Támogatásáról biztosította az egyesületet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pályázatok adta lehetőséget az idén még jobban ki kell használni. Elismerően szólt az egyesület eddigi munkájáról. Reméli, hogy a városi költségvetés több lehetőséget biztosít 1995- ben a nagycsaládosok támogatására. Köszönetét mondott azért, hogy rá szavaztak és megtisztelték bizalmukkal. Új tagokkal gyarapodott az egyesület, akiket Lánczi Já- nosné mutatott be. Az idén lesz az egyesület megalakulásának ötéves évfordulója, amit méltóképpen meg akarnak ünnepelni. Terveik szerint ezen a rendezvényen dr. Benkő Ágota (a NOÉ elnöke) lenne a védnök. Lánczi Jánosné 1994-ben a „Családjainkért” díjat kapta eddigi kiemelkedő munkája elismeréseként. Köszönetét mondott mindazoknak, akik munkáját segítették. Bízik abban, hogy ez a „csapat” továbbra is együtt marad, és ebben a nehéz helyzetben is érezni fogják a tagok, hogy ide tartoznak, és gondjaikkal, problémáikkal nem maradnak egyedül. Köztéri szobraink Martsa István: Móricz Zsigmond Móricz Zsigmond bronzportréja 1975-ben került a békéscsabai szoborsétányra Gyakran megyünk el köztéri szobraink mellett anélkül, hogy akárcsak egy pillantást vetnénk rájuk. Nem szabad hogy közömbösek legyünk irántuk, hiszen nekünk, értünk készültek. Sorozatunkban Flender Mariann főiskolai hallgató szakdolgozata nyomán látogatjuk végig köztéri alkotásainkat. Városunk egyik legszebb részén, az Árpád sor jobb oldalán húzódik a csabai szoborsétány. Az árnyas lombok alatt, a szabadtéri kiállításnak is tekinthető szoborsétányon kilenc portré látható. Móricz Zsigmond bronzportréja 1975-ben került a szoborsétányra. Az író robosztus egyéniségét sokrétűen jellemezte a szobrászművész. A forma, a szerkezet tisztaságára és a személyiség legteljesebb kifejezésére törekedett. A karakteresen megmintázott arc kissé püffedt, s jellegzetes a vastag orr, a hamiskásan összehúzott szempár. A fej tartása, a fej és a nyak összeépítése, a kabát gallérja, s a büsztrész is a karakter hangsúlyozását segíti. Zömök, nagyvonalú formák utalnak kiváló prózaírónk alacsony és kissé telt alkatára. A megformálás módja sommás, rusztikus, összefogott. A zárt, tömbszerű, nagy formákból építkező megfogalmazás a móriczi világ szuverenitását tükrözi. A szobor nyugalma, belső egyensúlya az író természetes, derűs világát sugározza. Aláírni tudni kell! A gyors, ám emiatt sokszor rutinszerű ügyintézés fura helyzeteket produkálhat. A Széchenyi István Közgazda- sági Szakközépiskola főállású alkalmazottja külső munkát végzett egy másik intézménynél. A munkáért járó pénz átutalásakor az ügyintéző szeme végigsiklott a címzett nevén és már írta is: Széchenyi István. Gyorsaságánál már csak figyelmetlensége volt nagyobb, így ügyet sem vetett a cím folytatására: ... Közgazdasági Szakközépiskola, X. Y.-né. A pénzt kézbesítő postás viszont figyelmetlenséggel éppen nem vádolható. Ellenkezőleg. Munkáját „szemfülesen” végezve, rögtön észrevette, hogy a pénz nem adható át a hölgynek. Talán ha Széchenyi István-NÉ lett volna a címzett, nem csinált volna problémát belőle. Legfeljebb azt gondolta volna, az általa több éve ismert címzett újra férjhez ment. Ám így másról lehetett szó. Hiába próbálta a hölgy megmagyarázni, mi történhetett, ő hajthatatlan maradt. Hosszas meggyőzőmunka után csak beadta a derekát és hajlandónak mutatkozott a pénz átadására. Ám amikor a kézbesítőkönyv aláírására került a sor, a hölgy a következő kioktatásban részesült: „De nehogy a saját nevét írja alá. írja azt, hogy: Széchenyi István.” Elvégre a szabály, az szabály. Már csak az a kérdés, hogy Széchenyi István ismeri- e a szabályt? Áz adózás szabályait. A régiek aligha ismernének rá épülő-szépülő megyeszékhelyünkre A régi Csaba Jegyzőkönyvekből, régi kiadványokból s főként Haan Lajos kézirataiból került elő az e cím alá foglalt néhány történet. Elszórt mozaikdarabok ezek, nem illeszthetők össze egységes egésszé, így egymás mellé állítva mégis valamelyes képet adnak nekünk a régi Csabáról, annak életéről, sokszor talán különös, nekünk mégis kedves embereiről — eleinkről. Sok fej egy kalap alatt A törökdúlás utáni Békéscsabát újjáalapító lakosság több megyéből és több, mint száz községből verődött össze. Érthető módon ahány helyről jöttek, annyi felé húztak, egymással is, vezetőikkel is örökösen civakodtak. Az első lelkészeknek is sok bajuk volt a csabaiakkal s belefáradva a küzdelembe hamarosan továbbálltak. (Suhajda, Szalay, Burian.f Az 1744-ben lelkésszé választott Tessedik Sámuel idejében is még zúgó-forrongó méhkashoz hasonlított Csaba népe. Tessedik azonban vaskézzel rendet teremtett, a sokféle néptöredékből egy egységes népet formált, amint Haan Lajos szellemesen megjegyezte: Tessedik a sok fejet egy kalap alá szorította. Gyurcsek András (1780— 1798-ig csabai pap) nőtlen lévén, unalmában sokszor nem tudott mihez kezdeni, ezért magához szoktatta a tanítókat esti kártyázásokra. Mégis, hogy munkájában ne zavarják őt, udvara közepére egy harangocskát állíttatott s ha elvégezte napi munkáját, ő maga meghúzta a harangot. Ez volt a jel, hogy most már szabad, s e jelre aztán jöttek is hozzá a tanítók a megszokott kártyapartira. Kutyakedvelő pap Ugyanez a Gyurcsek András nagy kedvelője volt a kutyáknak. Tele volt velük az udvara, mindig maga etette őket. Ha valamelyik megdöglött, bőréből csizmát varratott magának. T udvalevő azonban, hogy a kutya szereti a kutyabőrt levizelni s egyszer Gyurcsekkel is megtörtént az a skandalum, hogy a temetésen egy kutya hozzá sompolyogva az egész halotti gyülekezet szeme láttára lábát „lepeselte”. Dedinszky Gyula, Írások Békéscsaba történetéből, NÉPRAJZÁBÓL
