Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07-08 / 6. szám
^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Hé 1995. január 7-8., szombat-vasárnap 7 A Magyar Nemzeti Múzeum. A múlt század közepén készült Hunfalvy Jánosnak, a kor kiemelkedő földrajztudósának Magyarország és Erdély eredeti képekben című munkája. Ennek köteteit a nürnbergi Ludwig Rohbock acélmetszetei illusztrálták. A mű Budát és Pestet bemutató anyagából való a Nemzeti Múzeumot ábrázoló fenti metszet. A mai városképet is meghatározó épület — az európai klasszicizmus egyik remeke — Pollack Mihály fő műve. A magyar klasszicizmus építészetének egyik legtehetségesebb alakja, Pollack Mihály építőművész száznegyven éve, 1855. január 5-én halt meg Pesten Pitti Katalin, a primadonna Az év végi hanglemezpiac újdonságának számított a népszerű operaénekesnő, Pitti Katalin új CD-lemeze, amelyen a művésznő Liszt Ferenc dalaiból 14 művet válogatott. — „A zene hatalma” címet viselő korong talán ars poeticát is jelent? — Feltétlenül. A zene olyan hatalom életünkben, ami szebbé, boldogabbá, magasabb rendűvé teszi napjainkat. — A zenén kívül mi tölti ki az életét? — A szerelem, a szeretet. Számomra ez a két dolog a legfontosabb. Most mégis egyedül élek, de az otthonom a béke szigete. Nagyon szeretem és boldoggá tesz, ha szépíthetem, ha otthonossá te, hetem. A lányommal kettesben élünk, Barbara mára felnőtt nő lett. Szerettem volna, ha nem a művészi pályát választja, hiszen én pontosan tudom, hogy ez mennyire nehéz életforma. De rá kellett jönnöm, hogy ez az egyedüli dolog, ami érdekli, s amihez adottsága is van. A Pinceszínházban játszik egy kegyetlenül nehéz, fejbevágó drámában. Saját magának kell megküzdenie a színészi pályáért, végig kell járnia a buktatókkal teli utat. Én természetesen drukkolok neki, és mellette állok jóban, rosszban. Hogy az életnek még milyen más szándékai vannak velem? Remélem, minél előbb kiderül. —Most érkezett haza a Kanáriszigetekről. Pihenni volt? , — Szó sincs róla! Dolgoztam. Most már ötödszörre hívtak vissza, ária- és dalkoncerteket adtam, tizennégy nap alatt tízet. Bár fárasztó volt, azért nagy örömöt jelent számomra, hogy újra és újra visszahívnak. — A világ operaszínpadainak egyik legsikeresebb primadonnája, amit szép hangján kívül kiváló külső adottságainak is köszönhet. Hogyan őrzi karcsú alakját, szép bőrét? Mi a titka időtálló szépségének? — Több, mint húsz éve barátnőm a kozmetikusom, hetente meg kell jelennem nála. A hízásra szerencsére nem vagyok hajlamos, de azért óvatos vagyok, nem eszem sokat, főtt ételt egyszer naponta. Viszont rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, könnyen emészthető, vitamindús, természetes ételeket fogyasztok. — Pitti Katalinra milyen feladatok várnak a közeljövőben? — Az Operaház vezetősége nem kényeztet el. Mindössze egy szerepet kaptam, 1995 elején az Otelló Desde- mónáját éneklem. Szerencsére másutt jobban számítanak rám. —Szerepálmai? — Almaim vannak, hiszen az álmai viszik az embert előre. László Zsuzsa Fekete Ami itt van... „Gyötrődünk, aggódunk a magyar állapotok miatt. Olvasom, Kínában Romániát ismerik, bennünket nem. Aztán olvasom — s hallom is —, hogy egy-egy vállalatvezető nyolcszázezer forintokat zsebel havonta, s. az állami tisztviselők — köztársasági megbízottak — fizetése, végkielégítése stb., stb. milliókba kerül. A fél falunak sincs ennyi jövedelme, de talán nagybölöni Bölöny József földbirtokosnak sem volt. Aki ezeket a fizetéseket?) osztogatja, az enyhén szólva is felelőtlen hazafi. Gazemberség, ami itt van. Tűrhetetlen állapot. A választások, s azok eredménye is csak porhintés!” — írja öreg barátom a bihari végekről. Nem először címez hozzám dühös levelet. Küldött vagy két évvel ezelőtt is, amikor látta, az MDF-kormány miként hagyja szétverni sokak megélhetésének biztos forrását, a téeszeket. Volt parasztpolitikusként védelmébe vette a helyi téesz-elnököt, s felemelte szavát azok ellen, akik a téesz-vagyon megkaparintásával ki akarták semmizni a falu lakosságát. Hogy akkori levele végén ott álltak-e a kétségbeejtő mondatok — Gazemberség, ami itt van. Tűrhetetlen állapot! — vagy sem, nem tudom. De sorait annak biztos tudatában közöltem, hogy igaza van. Mostani leveléről sem nyilatkozhatok másként. Amióta ismerem — vagy másfél évtizede — mindig „alulról”, a természet öléből, a föld, a kert, a falusi utcák kijózanító magasságából szemlélte, szemléli á világot. Igazságérzete még soha nem csapta be. Most is a rideg valóságot írja. Hiába odafönn a szép szavak, a reményt ígérő tirádák, a katasztrófaelhárító savanyú ábrázatok. Idelenn apad a remény, oda a hit, az aránytalan teherviselés fölötti düh marcangolja szét megfogyatkozott reményeinket. Márpedig a lelki és anyagi kifosztottság, a becsapottság érzetével nehéz lesz országot megváltani. ÁrpásiZoltán Nyolcvan éve halt meg Herman Ottó természettudós A nagy magyar természettudós, néprajzkutató, polihisztor, politikus: Herman Ottó 1835. június 26-án született Breznóbányán, és 1914. december 27-én Budapesten halt meg. 1887- ben megindította és tíz évig szerkesztette a Természetrajzi Füzeteket. Természettudományos munkássága mellett érdeklődése kiterjedt a magyar ősfoglalkozások, a néprajz és a nyelvészet, a régészet területén pedig a paieo- litikum körére. Nevéhez fűződött az ősemberkutatás megkezdése Magyarországon. O a megalapítója a Magyar Ornitológiái Központnak. Munkásságát a magyar tudományos kutatásban először jelentkező harcos materialista világnézete, eredeti szempontú, gazdag ismeretanyaga, lenyűgöző előadásmódja jellemezte. Néprajzi, zoológiái, őstörténeti művei, természetleírásai egyúttal gondos tudomány-népszerűsítő munkák is. aj, kedves szerkesztő úr, megírom már, persze, hogy megírom... de őszintén szólva, nem tudok menekülni a hatása alól mostani olvasmányomnak... tudja, valami füzetes vállalkozásban folytatásonkint megjelenik most az Ezeregyéjszaka, az arab irodalom bibliája... borzasztóan tetszik nekem, nem tudom olvasta-e Abu Hasszán történetét, amelyben Abu Kair elmondja Ben Ben történetét, amelyben... Jó, jó, kedves szerkesztő úr, hogy magának most csupán egy jó színházi történetre van szüksége, elhiszem... de folyton ez kóvályog most a fejemben, ez az izé... no mindegy, kezdem már, ne féljen, küldjön be egy félóra múlva a cikkért... egy jó színházi történetet, tudom már. Színházi történet Élt egyszer Pesten egy tehetséges fiatal színész, aki egy reggel különös csomagot kapott egyik tisztelőjétől. Kinyitva a csomagot halálos sápadtság futotta el az arcát. Azonnal felugrott, felöltözködött és felkereste egyik barátját, aki a szomszéd utcában lakott. Mikor a csomagot megmutatta, barátja sokáig nevetett maga elé, azután így szólt: — Egy történetet kell elmondanom neked, amit én még Uyhiritől hallottam, a kínai mandarin történetét, hogy mindent megérthess. A kínai mandarin története Élt valamkor Pekingben egy mandarin, akit mindenki szeretett szolid és jóindulatú modoráért. Ellensége egy se volt, annál jobban meglepte tehát, midőn egy éjszaka megjelent ágyánál egy fekete álarcos férfi és felszólította, hogy jöjjön vele azonnal, ha az élete kedves. A mandarin szó nélkül felöltözött és követte a különös idegent, aki sötét és ismeretlen sikátorokon vezette keresztül. Két óra múlva a mandarin, halálosan kimerülve, könyörögni kezdett, mondaná meg legalább azt, hogy hová mennek. — Hogy hová megyünk — mondotta a titokzatos idegen — most még nem mondhatom meg, nagyon hamar meg fogod tudni! Nem hallottad még soha az emberevő lótuszvirág történetét? — Nem — válaszolt a mandarin. — Hallgasd hát meg, amíg odaérünk. Az emberevő lótuszvirág története Afrika keleti partjain, a negyedik század közepe felé élt egy néptörzs, amely arról volt nevezetes, hogy soha fegyvert nem fogott szomszédai ellen. Egy napon arannyal megterhelt tevén megjelent a parton két egészen egyforma arcú eszkimó, kik azonnal a fejedelem elé vezettették magukat. A trónus elé érve arccal a földre borultak, és nagy viasztekercset nyújtottak át, melyhez különös alakú szelence volt hozzákötve. Mialatt a fejedelem a tekercs tartalmát olvasta, az egyik eszkimó a következő történetet mesélte el a másik eszkimónak: A hetvenéves csodagyermek története Ne w Yorkban, a nagy hőhullámok idején alig jár valaki az utcákon, csak a hőségben elhullott lovak teteme párolog a nap fülledt kemencéjében. Abban az időben, melyben ez a történet játszódik, egy hegedűművész szerepelt éppen a városban, akinek a művészetéről csodákat beszéltek a lapok. Erről a hegedűművészről azt suttogták, hogy valami különös titka van, amiről senki se tud, és amit nem szabad megemlíteni előtte, mert abban a pillanatban elváltozik az arca és elmondja a kilenc újságíró történetét. A kilenc újságíró története Egy bajor vidéki városka egyik legelőkelőbb színházi újságjánál kilenc újságíró dolgozott. Ezek folyton csak dolgoztak, dolgoztak, az egyik vezércikket írt, a másik színházi híreket, a negyedik humoreszkeket. Arról voltak nevezetesek, hogy mindent meg tudtak írni, ami csak előadta magát, és mindig idejében elkészültek a cikkel, ami másnapra kellett. Példás rend volt a szerkesztőségben. Egy napon mégis megtörtént, hogy a következő számra szóló cikket még a lapzárta előtt egy félórával se kapta meg a szerkesztő. Bement a szobába, ahol a kilencedik dolgozott, éppen egy érdekes színházi történetet írt, és hevesen dorgálni kezdte: — Mit gondolsz, kérlek, meddig várok még arra a cikkre? Már megint négy méter hosszút akarsz írni, ebben a papírhiányos világba? Nem tudod befejezni, vagy még hozzá se kezd- tél? Megint azt akarod csinálni, amit a múlt héten? Az író elmosolyodott és így beszélt: — Eszembe jut erről a boa konstruktőr története. Hallgasd meg, ó Ben Abu Incze, mielőtt ítéletet mondanál felettem. A boa konstruktőr története Élt egyszer Beszarábiában egy csodatévő kádi, aki kapott a kalifától egy mecsetet. Mikor ki akarja nyitni, óriási bülbül ugrott ki belőle és a következő történetet mondta el: A színházi történet története Élt egyszer egy író, aki egy nagyon érdekes színházi történetet akart írni, de ha egyszer nem megy, a fene egye azt az Ézeregyéjszakát, folyton az motoszkál a fejemben, jó, jó, viszem már, majd legközelebb elmondom, hogy mi lett a híres londoni színésszel, akinek elmondják ezt az érdekes töténetet, amiben ez az érdekes történet van, amiből ez a történet lenne. 1920 Karinthy Frigyes Ezeregyéjszaka
