Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-30 / 25. szám

1995. január 30., hétfő MEGYEI KÖRKÉP .BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP ....... . D iakonisszaintézet Békésen? Irma néni álma Számítógép. Jól kezdő­dött az év a pusztaottlakai álta­lános iskolában, mivel a Békés Megyei Kisiskolák Alapít­ványtól egy számítógépet kap­tak ajándékba. Ezzel párhuza­mosan és tovább bővítve a le­hetőségeket, az önkormányzat az orvosi rendelőbe is vásárolt egy hasonló gépet. Jubileum. Az idén ünnepli 25. évfordulóját a nagybánhe- gyesf nyugdíjasklub, amely­nek 305 tagja van. A márciusra tervezett jubileumi ünnepség programjára a napokban kezd­ték meg a felkészülést. A vár­hatóan emlékezetes esemény­re a szomszédos településről is szeretnének vendégeket hívni. Adóznak ezentúl. Körö­sújfalu képviselő-testülete ja­nuár 25-i ülésén rendeletet al­kotott a kommunális adó meg­fizetéséről, amelyből az idén optimális esetben kétszázezer forint bevételt remélhetnek. Elfogadták az éves munka­tervüket, mely szerint 1995- ben havonta tartanak testületi ülést. Szó esett még arról is, hogy komoly gondot jelent helybeli állattartóknak, hogy nincs elérhető állatorvos, így nagyon sokáig tart, amíg a be­teg jószág megkaphatja az or­vosi ellátást. Vasúti igazolványok. A MÁV szegedi üzletigazga­tóságától kapott tájékoztatás szerint február 1-jétől meg­kezdik a közalkalmazottak igazolványainak 1995. évre történő érvényesítését. Az ér­vényesítési díj igazolványon­ként 140 forint, az új igazol­vány ára 20 forint (érvényesí­téssel együtt 160 forint). Az igényjogosultság és az igény­lés tekintetében változás az el­múlt évhez képest nem történt. Az igazolványokat érvényesí­tésre a MÁV Rt. Szegedi Üzle­tigazgatóság, Személyfuvaro­zási Osztály, 6701 Szeged, Pf.: 425 címre kell küldeni. Felvi­lágosítást a 62/314-871 számú telefonon adnak. Különös hangulata van a deb­receni református kollégium­nak! Vaskos falai történelmi levegőt sugároznak. Az udva­ron három fiatal fiú siet át, hónuk alatt tankönyvek. A sö­tét folyosóról nyíló kis szoba ajtaját kopogtatásunkra idős hölgy tárja ki, szíves szóval invitál beljebb a puritánul be­rendezett helyiségbe. Füle Irma diakonissza bé­kési születésű. Negyvenhá­rom éve él a debreceni kollé­gium eme kis szobájában. Hellyel kínál. Először szabó- dik: nem olyan érdekes az ő életútja, hogy az nyilvánossá­got érdemelne. Győzködöm, míg aztán leül velem szem­ben és mesélni kezd. Irigylés­re méltó szellemi frissessége, fürge mozgása. Pedig Irma néni kilencvenkét esztendős. Hetvennek se nézném... ★ — A szüleim békésiek voltak —- kezdi élete történetét. — Apám a vasútnál dolgozott. Kilencen voltunk testvérek. A fiúk Békésen érettségiztek. Két bátyám sajnos halálos be­tegen jött haza a háborúból. Nem sokára mindketten meg­haltak. Az évek múlásával a többi testvérem is elköltözött az élők sorából. Mára csak ketten maradtunk... Én félbe­hagytam a gimnáziumot és Szegeden a Singer céghez áll­tam be könyvelőnek. Szeged­ről Nyíregyházára kerültem. Ott mentem el egy bibliaórá­ra, ahol a lelkész felesége azt ajánlotta, ismerkedjek-meg a diakonisszák életével. így let­tem én is diakonissza, a 20-as évek végén. Pedig nagyon jól kerestem a Singemél, abban az időben 1200 forintot, ami­ért már egy kisebb családi házat lehetett venni. Úgy ha­tároztam, nem kell a pénz, jobban tetszett az, ahogyan a testvérek éltek... Két forint zsebpénzt kaptunk. Le akar­tak beszélni arról, hogy be­lépjek a rendbe. Én pedig úgy döntöttem, mindenkinek mindene és senkinek semmi­je leszek. Felvettek Debre­cenben és láttam, volt olyan testvér, akinek csak egy éne­keskönyv az egész vagyona. Amit lehetett, a megspórolt pénzemből megvettem a töb­bieknek. A képzés azzal kezdődött, hogy fizikai munkát kellett végeznünk. Mosni, főzni, ta­karítani. Sok jelölt már itt fel­adta és többségük nem ma­radt az intézetben. Később egészségügyi munkára osz­tottak, műtősasszisztens let­tem. 1946-ban megszüntették az anyaházat, amit az oroszok Az ifjú diakonissza Füle Irma elfoglaltak. Szanaszét szó­ródtunk. Hontalanok lettünk. Aztán az oroszoktól kaptunk egy pavilont, ahol a betegeket ápolhattuk. Amikor az oro­szok elhagyták a négyemele­tes anyaházat, mindent kipa­koltak belőle. Mindössze egy fikusz maradt. Hatan jöttünk vissza a semmibe. Gyűjteni indultunk, és természetesen mindent elfogadtunk. Ismét bebútoroztuk az intézetet. 1951-ben feloszlattak min­ket. Akkor szóltak a kollégi­umból, hogy beköltözhetünk. Hárman éltünk a lehetőség­gel és dolgoztunk a betegszo­bákban. A külföldi testvérek­től kaptunk ruhát, pénzt... 1985-ben mentem nyugdíjba. — Irma néni! Békésről egyik ismerősöm arról tájé­koztatott, hogy Ón alapít­ványt hozott létre. Mondana erről valamit? — Boldog voltam, hogy diakonissza lehettem. Azon törtem a fejem, hogyan szer­vezhetnénk újra a rendet? Kapcsolatot tartottam a béké­si rokonaimmal, s közülük is Dávidné Hídvégi Julianná­val, akit hívő léleknek tartok. Amikor meglátogatott, meg­említettem neki, hogy miután a nyugdíjamat félretettem, összejött egy kis pénzem, szí­vesen odaadnám egyházi cé­lokra. Azt szeretném, ha egy diakonisszaintézetet alapíta­nának Békésen. * A történetnek itt vége szakad. Kopogtatnak, és egy fiatal lány ételhordót nyújt be Füle Irmának. Delet kondit a deb­receni nagytemplom harang­ja... Csendben elköszönök, becsukom az ajtót, ami mö­gött egy 92 éves ember él, aki egész életében csak segített, csak adott. Gondoskodást, szeretetet, pénzt. Az utókor — remélhetőleg jó szívvel emlékszik majd vissza Füle Irmára — aki ennél többet nem is kíván. Béla Vali Irma néni puritán körülmények között él a debreceni református kollégiumban, vállán 92 esztendővel Olvasóink írják ---------iá. A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzőit előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Nem felszámolni —fenntartani! A magyar vasút amióta fennáll, mindig a Magyar Királyi Állam­vasutak vagy a Magyar Államvasutak birtokában volt több, mint százötven éve. Ezen idő alatt a személyforgalom mindig vesztesé­ges volt, de senkinek sem jutott eszébe, hogy a vasutat felszámol­ja, sőt mindig fejlesztették, merthogy mint a hidaknak mindig állni, a vasútnak és minden közlekedési eszköznek ez ideig mindig mozogni kel! és szolgálni a népet. A fenntartási és üzemelési tülkölt séget pedig mindig az államkassza fedezte, mert a közleke­dési eszközöket a nép utazásának a megkönnyítésére és nem a meggondolatlan felszámolásra találták fel. Ilyen alapon akár a közvasutakat is fel lehetne számolni. Az utak fenntartására a rengeteg áfa, személyi jövedelemadó, a kamatadó, a benzinár, a kötelező biztosítás és az állami támogatás kellene, hogy legyen a fedezet, mert ez óriási mennyi­ségű pénz. Csakhogy akkor ennek a rengeteg pénznek nem a milliomos urak és az érdekből szőtt rt.-és urak zsebébe és végkielégítésükre kellene vándorolni, hanem ezen közérdekű eszközök fenntartására és megtartására fordítani. Vésztő több, mint százötven év óta egyetlen vasúti gócpontjá­ról, mely négyfelé ágazott, meg a mezőgazdaságáról és a több, mint négyezer szegényemberéről volt híres, akik a nagygazdák­nál és az uradalmakból tengődtek. Az utóbbi negyven év alatt azonban úgy a GV-t, mint a nagy vasúti hálózatot felújítottuk. A vasút a mezőgazdasággal karöltve biztos megélhetést biztosított Vésztő lakosságának, közöttük több, mint ötszáz vasutasnak. Közben Szeghalom is város lett, ahova sok üzemet telepítettek Budapestről, és Vésztőről is sokan átjártak és járnak most is. Ezeken kívül sokan jártak a Komódi Kender- és Rostlemezgyár­ba, a Körösújfalui tsz-be, ahonnan rengeteg gabonát, élőállatot és gyári terméket szállítottak. Ezen kívül Kótpusztán van egy óriási objektum lerakattelep, ahova az iparvágányon vonatszám­ra érkezik és távozik a kívülállók számára ismeretlen rengeteg anyag, amely objektumot körülbelül 50 ember őriz, ahova a vonatok ki-be járnak. A vonatok minden irányba mindig tömve voltak utasokkal és hosszú tehervonat okkal és mintegy 500fő vasúti dolgozóval. Az, hogy most ez nem egészen így van, az az utolsó négy év vívmánya és eredménye. Most úgy néz ki, hogy az itteni környék vasúti hálózatát fel akarják számolni és az enyészetre hagyni, mellyel több mint húsz település lakosait, köztük körülbelül 300fő aktív és ugyanennyi nyugdíjas vasutast meg akarnakfosztani az utazá­si lehetőségtől, az aktívakat pedig a munkától, keresettől, így a megélhetéstől. Úgy hallottam, hogy ez ügyben megmozdulás van tervezve. Mint a vasút legrégibb rokkantja kérem, hogy társaimon és a lakosokon ez ügyben segítsenek! Tisztelettel: Fehér Sándor nyugdíjas Szakképzési hozzájárulás A szarvasi Székely Mihály Szakmunkásképző, Szakközépiskola és Diákotthon kéri azon gazdálkodó egységeket, akik az iskolával a képzésben kapcsolatban vannak, hogy a szakképzési hozzájáru­lásukkal segítsenek a gyakorlati képzés feltételeinek javításá­ban. Az 1994. évi szakképzési hozzájárulás átutalásának tör­vényben elrendelt ideje 1995. március 31-e. Az iskola számlake­zelőjének száma: OTP Rt., Szarvas, 624-347394. Telefonfax: 66/ 312-988. Az átutalt összeg felhasználására az iskola az érintett gazdálkodó szervezettel megállapodást köt. Koszti Pál igazgató Minden gátra szükség van Országos tanácskozás cukorbetegeknek Az évek óta tartó, szokatlanul hosszú aszály elaltatta az árvíz­től való félelmet, elővigyáza­tosságot; természetesen az árvíz elleni védekezést szolgáló fenn­tartások hitelbiztosítását is. Az infláció következtében egyre kevesebb pénzt ad a költségve­tés erre a célra. Pedig jó lenne tudomásul venni, hogy e hosszú szárazság következményeként a mintegy 200 éve szakaszosan, 5—6 ütemben készült folyó­menti földgát anyaga kétfázisú­vá vált: szilárd és levegő frakció alkotja azokat. Régebbi korok­ban beépültek szerves és szikes anyagú földtömegek, melyek a szárazság hatására szinte ke­mény rögök formájában idegen anyagként viselkednek a gát testében. A 120—150 m3 folyó­méterenkénti hatalmas föld­mennyiség és a takarás miatt nem lehet tudni, hogy ezek az idegen anyagok hosszirányban és keresztszelvény szerint hol vannak, hogyan helyezkednek el mélység szerint. Ahhoz, hogy ezeket a jellemzőket megis­merjük, olyan sűrű feltárásra, fúrásokra és vizsgálatokra len­ne szükség, amire most nincs létszám és bérkeret. Tudomásul kellene végre venni még a laikusoknak is, hogy földgátjaink (anyagának zsugorodási határig való ki­száradása miatt) rendkívüli igénybevételnek vannak kité­ve. Egy esetleges rendkívüli árvízkor az a kérdés, milyen heves lesz az, hiszen földgátja­ink helyenként, általunk nem ismerhető helyeken üregesek. Ha így állunk a folyómenti töl­tésekkel, bizonytalanság érzé­se keletkezik bennünk, s meg­nézzük: legnagyobb értéket képviselő belterületeinket ho­gyan lehet fokozott biztonság­ban tudni? Nos, az 1970-es évek elején mind az országban, mind a KÖVIZIG berkeiben vita tár­gyát képezte az, hogy a te­lepülések belsőségeit védő úgynevezett körgátak sorsa mi legyen? Elhangzottak pro és kontra vélekedések. És ezen viták csattanójakét jelentke­zett az 1980. évi Kettős-Körös jobb parti, hosszúfoki kataszt­rófa, amikor Tarhosnál és Do­boznál keletkezett vészhely­zet. Be kellett látni, ha például az említett helyeket nem hatá­rolja, mintegy őrzi a, régi jó körgát, mely évtizedeken át nem sok megbecsülésnek ör­vendett; bizony nagy baj éri! Valamennyi vertfal és vályog­épület összedől. Sőt a többi épületben levő értékek is elúsznak. Nevezett árvíz során meg kellett tanulnunk,. hogy biztonság fokozása miatt min­den gátra szükség van. Itt csu­pán azon vitatkozhatunk, hogy mennyire tudjuk új nyomvo­nalon, korszerű technológiá­val korszerűsíteni. A Békés Megyei Hírlap 1995. január 23-i, hétfői szá­ma 7. oldalán megjelent Ár- vízvédelmi terv Békéscsabán? című írásra azt válaszolom: A békéscsabai körgátra igenis szükség van még nagyon soká­ig! Dr. Baranyó Géza NY. VÍZÉPÍTŐ MÉRNÖK A békéscsabai Réthy Pál Kór­házban októberben alakult meg a cukorbetegek klubja, dr. Szentgyörgyi Csaba osztály- vezető főorvos szakmai irányításával, a titkár Bertalan Sándor lett. A Magyar Cukor­betegek Országos Szövetségé­nek (MOCOSZ) közgyűlésén megállapodtak, hogy február 18-án Békéscsabán, a ruhaipa­ri szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben or­szágos tudományos tanácsko­zást rendeznek. A midenki által fontosnak és aktuálisnak értékelt tanács­kozással a MOCOSZ elviek­ben egyetért, de legutóbb arról értesítették a békéscsabaiakat, hogy anyagilag nem tudják tá­mogatni a rendezvényt. Ä mie­ink nem nyugodtak bele és he­lyi szponzorok segítségével mindenképpen szeretnék megtartani az országos tanács­kozást. A Réthy Pál Kórház, a megyei egészségbiztosítási pénztár, a Békés Megyei Hórlap, a Sárréti Tej Rt. a me­gyei jogú város önkormányza­ta támogatásáról biztosította a klubot. További támogatókat kérnek és várnak, akik a Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsa számlájára (OTP 619-000868-6, tudományos tanácskozás megjelöléssel) utalhatják anyagi segít­ségüket. Az érdeklődők és cu­korbetegek részvételi szándé­kukat írásban vagy telefonon jelezzék a következő címen: 5600 Békéscsaba, Jilem- niczky utca 3. Bertalan Sán­dor. Tel: (06)66441-320.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom