Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-24 / 20. szám

^ 1995. január 24., kedd CSALÁDI OLDAL W mtS MEGYEI HÍRLÁP Minireceptek Hamis bifsztek. Hozzávalók: 50 dkg főtt marhahús, 1—2 tojás, 1 kanál reszelt hagyma, fok­hagyma, só, bors, mustár. A levesben főtt húst két­szer átdaráljuk, hogy pé­pes legyen, összedolgoz­zuk a fűszerekkel, lapos szeleteket formálunk be- lőle, mindkét oldalán megkenjük mustárral, és grillsütőben 4—4 percig sütjük mindkét oldalát. Tálaláskor 1—1 tükörto­jást csúsztatunk a húsra, és burgonyapürével kö­rűjük. Rácburgonya. 10 de­ka füstölt szalonnát apró kockára vágunk, és ropo­gósra sütjük. Beleteszünk 1 kiló megtisztított, kockára vágott krumplit, belevá­gunk egy mirelit zöldpapri­kát és egy paradicsomot, kevés vízzel puhára párol­juk. Ha a szalonna nem elég sós, utánasózzuk. Rövid lé­re sütjük, és 1 deci tejföllel leöntjük. Savanyúsággal, vagy sült virslivel tálaljuk. Kelt csőröge. Hoz­závalók: 25 deka finom­liszt, 4 tojás sárgája, 5 de­ka margarin, 5 deka cukor, 1 deka élesztő, 1 deci tej­föl, 1 teáskanál rum, csi­pet só, a sütéshez zsira­dék. Az élesztőt egy evőka­nál langyos tejben elke­verjük, a lisztet a marga­rinnal elmorzsoljuk, és összekeverjük a többi hozzávalóval. Jól kidol­gozzuk, és fél órán át pi­hentetjük. Lisztezett gyú­ródeszkán kb. 3 mm vé­konyra nyújtjuk, és dere- lyemetszővel 10 centi nagyságú lapokat vágunk belőle. Ezeken még két vágást csinálunk, a vége­ket a vágásokon áthúzzuk, Forró zsiradékban, fedő­vel letakarva pirosra sütjük. Még melegen meghintjük porcukorral, és adhatunk külön mellé baracklevárt is. Hóban, fagyban igen, szélben, ködben nem Gyermekgyógyász a teli babakorzorol A téli hónapokban visszatérő dilemmája a kisma­máknak, hogy hideg, havas időben kiviheti-e sza­bad levegőre a kisbabát; nem árt-e a fagypont alatti hőmérséklet a pár hónapos kicsinek? Dr, Kottái György gyermekgyógyász fontosnak tartja a leve­gőztetést télen is, de arra int, hogy az egészségügyi KRESZ-t a babakorzón is be kell tartani. — Legjobb, ha az anyukák úgy osztják be idejüket, hogy a ta­vasz beköszöntéig a déli órákra essen a sétáltatás. Általában 4 hetes kortól már fölkereshetik kicsinyükkel a tereket, parkokat vagy kimehetnek a kertbe. Az egy hónapos „korhatár” azon­ban a koraszülöttekre nem vo­natkozik; nekik csak pár héttel később és csak enyhébb időben ajánlatos napirendjükbe iktatni a sétát. —Sajnos mellőzni kell a sza­badban való tartózkodást, ha a kisgyerek belázasodik, valami­lyen betegsége van. Ilyen ese­tekben viszont akkor is napjá­ban legalább kétszer szellőztes­senek 5-10 percen át, ha a hőmé­rő higanyszála fagypont alá süllyed. A sétaszünetet azután a tünetmentesség, a láztalanság utáni napon is fenn kell tartani. — Ha jól felöltöztetjük az apróságot, akkor a hideg nem akadálya a szabadban tartózko­dásnak. A ködös, szeles idő — amikor a felnőtt sem szívesen mozdul ki a. szobából — azon­ban könnyen megárthat a legki­sebbeknek. Szervezetük még labilis és a gyerekkocsi szinte kaloda számára, amelyben moz­gással nem tud hőt „termelni”. —Mennyi ideig tartson a ba­bakorzón a séta? — A szennyezett levegőjű városrészek forgalmas utcáin a séta nemcsak használhat, ha­nem árthat is: a kocsik kipufo­gói éppen a babák fejmagassá­gában ontják a benzingőzt. Ilyen negyedekben tehát fogjuk rövidre a levegőztetést. Kert­ben, parkban, családi ház udva­rán azonban egy-egy óra is lehet a séta-idő. — Milyen „konflist" ajánl a korzóra? — Három-öthónapos korig mindenképp zárt babakocsit, még ha nehézkes is vele a moz­gás, mert védi a portól és a széltől a kicsit. A mellkasra erő­síthető „kenguru” ugyan nem tartja túl szilárdan a gyerek ge­rincét, de annyiból praktikus, hogy az anya testével védi az apróságot. Poggyászként pedig hasznos az eldobható pelenka, a nedves törlőkendő, a felnyitha­tó bébi-ital, a nagyobbacskák­nak pedig a kedvenc játék.- BŐS ­A szennyezett levegőjű városrészek forgalmas utcáin a séta nemcsak használhat, hanem árthat is Létezik 13. állatövi jegy? Brit asztrológusok szerint tel­jességgel rossz a jelenleg al­kalmazott 12 állatövi jegy rendszere. A brit Királyi Aszt­rológiai -Társaság tagjai ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy létezik egy 13. zodiákus jegy is. A The Daily Telegraph-ban közölt cikkük szerint a legtöb­ben nem is abban a jegyben születtek, amit hisznek — kö­vetkezésképp az állatjegyek­hez kapcsolódó jóslatok és előrejelzések is rosszak. Kuta­tásaik alapján azt állítják, hogy létezik egy 13. jegy is, amelyet eddig figyelmen kívül hagytak. Ez pedig a Kígyótar­tó jegye és a november 30— december 17 között születet­tek tartoznak hozzá — írja az AFP. MTI Ismerje meg önmagát! Lenthár Márta rovata Szüksége van betegségre? (18.) Dehogy van rá szükségem, fogalmazódik meg bennünk a válasz, pedig a tiltakozást egyre inkább fel kellene valtania a gondolkozásnak, hiszen hazánkban is mind több orvos teszi fel páciensének a kérdést: miért éppen ez a beteg­ség kell Önnek? Aki valóban szeretne megsza­badulni nyavalyáitól, annak először is meg kell értenie betegsége üzenetét. Sorozatunk­kal a tünetek jelentésének megfejtésében sze­retnénk segíteni olvasóinknak. Az előző fejezetekben felsorolt betegségek lelki hátteré­nek megfejtése remélhetőleg világossá tette, hogy bizony szükségünk van a betegségekre és mindnyájunknak éppen azokra, amelyek elérnek bennünket. Betegségeink semmi másról nem szólnak, csak arról, hogy életvezetésünkben valami vakvágányra futott, és ott vesztegel mindaddig, amíg üzenetét megértve meg nem változtatjuk életünket, gondolkodásunkat. Természetesen hosszan folytathatnánk még a sort, hi­szen számtalan olyan betegség van, melyet nem tárgyal­tunk, de az eddigiekből is kitűnik, hogy az orvos utasítása­inak betartása mellett egyetlen egy fontos dologra van szükség betegségünk elszenvedésekor: látásmódunk meg­változtatására. Az ember test-lélek-szellem egysége. A betegség sem csak testi szinten keletkezik és mutatkozik meg (legfeljebb ott a leglátványosabb), de a lélek problé­máit is tükrözi, s valódi gyógyulás csak akkor következhet be, ha gondolkodásunkat, látásmódunkat megváltoztatva önismeretünket gyarapítjuk. E sorok írója is bizonyíthatja, hogy az utóbbi a nehezebb. A gyógyszereket beszedni, a fájdalmakat türelmesen elviselni sokkal könnyebb, mint megérteni a betegség valódi üzenetét, s nyomában egy új világszemlélettel, önismerettel új életet kezdeni. A fiatalon elhunyt, népszerű tévériporter, Déri János fogalmazta meg néhány nappal a halála előtt: „A beteg­ségnek egy dolgot biztosan köszönhetek: megtanultam látni.” Olyan jó lenne, ha ugyanezt mindnyájan még akkor megtehetnénk, amikor új látásmódunkkal új életet is kezd­hetünk. Ezért érdemes talán odafigyelni a neves svájci pszichológus, Carl Gustav Jung szavaira: „...a betegség akar tőlem valamit, szóba kell állni vele, megtudni hova vezet el, miben hibáztam...” Betegségünkhöz való hoz­záállásunk leggyakrabban az önsajnálat vagy a harag. Egyik sem segíti a gyógyulást. Az új látásmód, a valódi önismeret alapja az őszinteség. Másokhoz azért nehéz őszintének lenni, mert túlságosan messze vannak tőlünk, magunkhoz pedig annyira közel állunk, hogy elfogultságunk akadályoz meg a kegyetlen őszinteségben. Mivel a gyógyulás folyamatának a tuda­tunkban is le kell zajlani, sokszor ezen az őszinteségen áll vagy bukik minden. Nagyon sok emberi élet önámításra épül, s úgy telik el, hogy főszereplője soha nem tudatosítja önmagában élete történéseit. így is lehet élni, meg úgy is, ahogy most sok sikerterápia sugallja: gondolkodásunkat manipulálva. Az ember szabadsága lehetővé teszi, hogy válasszon a lehetséges módszerek közül. Mi azt szerettük volna bemutatni, hogyan juthatunk el egy betegségből kiindulva valódi önismerethez, s egy önmagunkhoz hűen vezérelt életvezetéshez. Mert aki képes arra, hogy a beteg­ségben az önmegismerés lehetőségét felismerje, az előtt egy új, belátásokkal teli, valódi emberi világ nyílik meg. (Vége) Nyugdíjasoknak Egy életre elkötelezve a gyerekekért Kellemes körülmények között beszélgetünk Ancsin Pálné Jo­likával, a jó ízléssel, hangula­tos, vidám színeivel berende­zett lakásában. Itt jelen van a századforduló szép, kecses bú­toraival, tárgyaival, de lélek­emelő érzelmi hagyományai­val is. Derűs nyugalomban, harmóniában élnek egymás mellett a múlt századi és nap­jaink használati eszközei. A múltra és jelenre nemcsak a tárgyak figyelmeztetnek, ha­nem Jolika is emlékezik: — 1952-ben indult pályafu­tásom, amikor Békéscsabán, az Urszinyi A. utcai bölcsőde vezetésével bíztak meg. Ez az időszak gyönyörű volt! — mondja csillogó szemmel. — Derűs gyermekarcokra, meleg szívű emberekre emlékezem, akik bizalommal vettek körül. A bizalom nekem szárnyakat adott a munkához. Nem volt könnyű, hiszen nem volt előt­tem követendő példa — a vá­rosban az első alakuló bölcső­de volt a mienk. A szülők elfo­gadták, megszerették intéz­ményünket. Gyakran kérték szakmai tanácsunkat, naponta megbeszéltük a gyerekekkel kapcsolatos teendőinket. így mély bizalom, szeretet, part­nerkapcsolat alakult ki kö­zöttünk, mely kapcsolat foly­tatódott a Szigligeti bölcsődé­ben is, melynek berendezését, felszerelését, majd vezetését is rám bízták. Innen menten 1980-ban nyugdíjba. Boldognak érzem magam, mert munkám során olyan emberekkel dolgozhat­tam együtt, akiknek a ránk bí­zott kisgyermekek gondozása, nevelése mindennél fontosabb volt. Eletútjához tartozik, hogy 1952 óta vezetőségi tagja a városi Vöröskeresztnek, ahol napjainkban is folyamatosan dolgozik. Beszélgetésünk so­rán többször is elmondja „...az életemben a napsugár a vörös­keresztes munka...” Tud segí­teni a rászorultakon, egy-egy segélyakción mosolyogva, kedvesen gyámolítja az idő­sebb, gyengébb embereket, érezteti velük, hogy számára fontosak. Mély empátiaérzékkel kö­zelíti meg az embereket és a segítő szándék motiválja min­den cselekedetét. Az optimiz­mus, a derű, a szeretet, a segí­tőkészség visszanyúlik gyer­mekkorára, melyet nagyon bol­doggá tettek a szülők, nagyszülők, akik bölcs tanítása­ikkal, szeretetükkel indították az életre. Az élet árnyas oldala időnként őt is eléri, ilyenkor jól kisírja magát, majd keres új fel­adatokat, segít másoknak és visszaáll lelki egyensúlya. Erős szeretete, az emberekben való hite, optimizmusa teszi őt olyan csodálatossá! Mostanában jól be kell osztani a nyugdíját, s egyre többet jut eszébe nagy­mamája tanítása „100 forintból 99-et elkölthetsz, de 101-et nem!” Mostanában nagyon fáj­lalja, hogy nehéz hozzájutnia a szellemi táplálékhoz, hiszen a könyv, folyóirat drága! Vége­zetül azt kívánja valamennyi nyugdíjas társának, hogy min­denki igyekezzen megtalálni azt a területet az életben, ahol a leginkább hasznos lehet! Kelemen Éva Pótszilveszter Kétegyházán A kétegyházi Béke Mezőgazdasági Szövetkezet nyugdíjasklubja 1995. január 14-én rendezte meg a hagyományos „bátyus" pótszilvesztert. A helyi nyugdíjastagok és vendégek mellett Elek­ről is voltak meghívottak. A mintegy 100 résztvevő elhelyezéséről a szövetkezet elnöke, illetve Szántó Flórika, az iskola igazgató­nője gondoskodtak. Az iskola napközis ebédlőjében biztosították a gondtalan és kötetlen szórakozási lehetőséget. Köszönjük mindazoknak, kik elősegítették, hogy meleg és kényelmes helyen lehetővé tették a rendezvény sikerét. A köszöntő után előkerültek a hazai finomságok, és pezsgős koccintásokkal kívántak egymásnak boldog új évet. Az esten tombolát is sorsoltunk, mintegy 60 tombolanyereménnyel. A hangulatos összejövetel résztvevői nagy megelégedéssel nyug­tázták a rendezvényt, és annak a véleményüknek adtak hangot, hogy nagy szükség van egy-egy ilyen hangulatos összejövetelre, mert feloldódik a mindennapok feszültsége. A késő éjszakába nyúló est hangulatát a Szelezsán trió zenekara biztosította. Még egyszer köszönjük Szántó Flórika igazgatónőnek a lelkiismere­tes, kedves szavait, mellyel nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Emhő Andrásné KLUBVEZETŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom