Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-19 / 16. szám
TARKA OLDAL 1995. január 19., csütörtök © A kézírás formanívója és az írásjelek kettős értelme Meglátni az egész embert... Korábbi cikkeimben több alkalommal utaltam az alacsony és a magas formanívójú írásokra, s ezzel kapcsolatban a jelek kettős értelmére. Vannak ugyanis írásjelek, amelyek alacsony formanívójú írásban az ellenkezőjét jelentik, mint a magasabb formanívójú írásban. Mit nevezünk formanívónak, a jelek kettős értelmének? Hogyan értelmezhetjük a gyakorlati használhatóságukat, hiszen alkalmazásuk során aggályok merültek fel a grafológusok között. A formanívóval Kláges és Max Pulver foglalkozott behatóbban. A klágesi formanívó — amelyet sokan bíráltak — a leegyszerűsítés kedvéért öt fokozatot állapított meg. A valóságban ennél több ismeretes, hiszen átmenetek is léteznek. A formanívó megállapításánál figyelembe vesszük az írás természetességét, az egyszerűségét, az arányosságot, az írás sebességét, a tagoltságot és a ritmusosságot. A formanívó megmutatja, illetve utal arra, hogy a lelki tulajdonságok mennyire vannak egymással összefüggésben, mennyire eredeti az egyén, mennyire kiforrott egyéniség. A magas formanívójú írás nem feltétlenül a magas szellemi nívót jelenti, fontos kritérium benne a ritmus. Ez jelenti azt, hogy az egyéni jellegzetességek az írásban ritmikusan visszatérnek, megmutatkozik benne az életerősség. A zavart ritmusosság az életfolyamatok zavartságára utal. A legmagasabb formanívójú írás az 1-es fokozatot kapta. A 2-es fokozatú hasonló az előzőben leírt 1-es fokozatéhoz, ám az írás itt már nem annyira kötött, hanem kissé monoton. A 3-as fokozatnál hiányzik a kellő ritmusosság. A 4-es fokozatnál jellemző lehet a kismértékű aránytalanság és a szabálytalanság, az 5- ös fokozatnál az írás lassú, szaggatott és ritmustalan. A fokozatok megállapítása nehéz feladat, sokak számára nem is annyira célravezető, de a kezdő grafológusoknak valamiféle mankót jelent. A fokozatok megítélése eléggé szubjektív alapon történik, ezért előfordulhat, hogy nagy az eltérés a valóságtól. A Dr. Lépőid Józsefné gyakorlott grafológus nem is alkalmazza ezt a besorolási módszert, s nincs is rá szüksége, mert „egyéni” módon éri el célját. Minden írás más lelki tulajdonságokat tükröz, a tulajdonságok más összetételben és erősségben lelhetők fel az egyénben még akkor is, ha azonos formanívójú az írásuk. A kezdő grafológusoknak azonban segíthet, ha megállapítják az egyes formaní- vó-fokozatokat. A grafológiáért rajongók is jobban el tudnak igazodni a sokféle jel között. Sok esetben e módszer nem alkalmas az elemzéshez. Előfordulhat, hogy valaki 5-ös fokozatba sorolja az írást, mert az lassú, szaggatott, esetleg ritmustalan. Ugyanakkor nem veszi figyelembe, hogy az egyes írásjelek azért kaptak kedvezőtlen megítélést, mert írójuk beteg. Kláges minden jelnek kétféle értelmet ad, egyikük pozitív (kedvező), a másik negatív (kedvezőtlen). Akik a grafológiát nemcsak elméleti síkon ismerik, hanem rengeteg íráselemzést eredményesen végeztek, olyan fejlett „látással” rendelkeznek, hogy a személy „azonnali megragadásával” érik el céljukat. Meglátják az egész embert egységében, és azután analizálják. Ennek a formának Pulver volt a képviselője. Ez kivételes intuícióképességet feltételez, amelyet nem úgy kell értelmezni, hogy a grafológus csak a szigorú értelembe vett megérzésre épít, hanem a különféle jelek logikus összefüggéséből alakul ki a megítélés, az általános kép, vagyis a lényeg megragadása. Dr. Lépold Józsefné GRAFOLÓGUS SZAKÉRTŐ Newman kalandjai nyomtatásban? Sokévi próbálkozás után egy könyvkiadónak sikerült meggyőznie Paul Newmant, hogy írja meg önéletrajzát. A februárban 70. születésnapját ünnepló' sztárról köztudott, hogy az elmúlt évtizedek alatt 15 ezer oldalnyi naplót írt, viszont mindeddig fiókja mélyén tartotta, s hallani sem akart arról, hogy íróként is a nyilvánosság elé lépjen. Nem tudni, a dicsőség, avagy a beígért 5 mili&dolláros előleg miatt szánta rá magát, hogy a napló alapján megírja kalandokban bővelkedő élete történetét. Talán a könyv végén ez is kiderül. Pegazus—posta Alkotói év lesz 1995? Másfél-koncert Békéscsabán «^ÍRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Picasso Point”-nak Leveletek nagy örömmel töltötte el a szívünk, reméljük, a miénk is a tiéteket. Levelünk a szerkesztőségben. „A HÁROM GANGSTAR” Egy aranyos lánynak üzenem,... ...akivel a 2-es buszon szemeztünk január 13-án a 12.15- ös járaton. O a barátnőjével utazott, rajtam egy bordó kabát volt. Szeretnék találkozni veled. Kérlek, gyere el január 21-én, szombaton 16 órakora nagy posta elé. Ha mégsem tudnál eljönni, üzenj a Szívküldiben. Péntek 13. Drágám! IMÁDLAK! Igazad, van abban, hogy ez a szó már nem megfelelő az érzéseink kifejezésére. Szerelmem, nemsokára egy éve lesz, hogy megismertelek. Azóta nagyon boldog vagyok veled. Remélem, hogy még sok, ennél is szebb évet töltünk együtt. Szeretlek teljes szívemből!!! Soha nem akarlak elveszíteni! Kisbojtár Lenke! Egy vízműs (V.E.) fiúnak szól az üzenet, akinek (na- gyon-nagyon) szőke, hosszú haja van. Ha érdekel, hogy ki vagyok és mit akarok, kérlek, válaszolj itt a Szívküldiben. Non Blond •sAg 'úr júr, 7$r Ttf B. Árpinak Kétegyházára! A hétvégén jól éreztük magunkat. Köszönjük, te egy édes mackó vagy, de most már válassz! E: VAGY TALÁN Gy.? # -fr # VIKTORNAK! Imádlak! Tudom, hogy sok gondot okozok Neked, mégis arra kérlek, hogy szeress engem. Csak te vagy nekem, ezt tudod jól, kérlek, ne engedj el magadtól. Nem bírok nélküled létezni, ne haragudj! A TE édesszájú Nyuszikád! „Nagy utazás ’93" Jó lenne azt hinni, hogy a jan. 16-ai számban az válaszolt, akinek a legelső üzenetem szólt. (Dec. 17—18.) Az az érzésem, hogy más is bekapcsolódott a párbeszédünkbe. Kinek a száma az „Áldozat”? Neki, a Nyilasnak szeretnék még sok mindent elmondani: nem kell, hogy másként kezelj, mint a többieket, ez mindig sértő volt számomra, mintha fertőző beteg lennék, akitől menekülni kell. Miért? És még azt is elmondanám, hogy az életben nem minden fehér és fekete. Sok-sok szín- árnyalat van a palettán. Pár év múlva te is rájössz... A HAL, AKI NEM LUBICKOL BOLDOGAN A VÍZBEN -lesajnálom, de nem az vagy, akire én gondoltam. Ne haragudj! K. tfc- # Tamásnak Lassan egy hónapja, hogy találkoztunk, és akkor ígértél valamit. Azóta sajnos nem is írsz, és nem is jössz. Mi van veled? Talán meggondoltad magad? Nagyon szeretnék már veled találkozni, és beszélgetni egy jót. írj a régi címre, hogy mikor találkozunk. „IDA” -hiténeked... VIRÁG-tól Lesz még tavasz és ibolya. Ott az én helyem, ahol meggyógyul a fájó szívem. A... VIRÁG Helló lila kabátos lány! Az üzeneted megkaptam. Találkozhatnánk hétvégén? Hol és mikor találkozunk? Tisztelettel: Szántó János * ** Avignoni Kisasszony! Szűkszavúan: legyél I. 20- án fél 4-kor a gyomai vasútállomáson. Egy jól feltűnő ATLANTISZ magazint fogok a kezemben lobogtatni. U.i: a látszat csal... No. II. * % # Endrőd! A héten kétszer is próbáltalak megkérdezni, mikor mehetnék el oda, ahová telefonáltam, de te csak azt soroltad, nem érsz rá, egyszerűen elállt a szavam. Azt szeretném tudni, akarsz-e velem találkozni, és mikor? Ott, ahová telefonáltam, vagy a „lámpa alatt, ahol a legsötétebb van”? Rajtad kívül egyébként mindenki időt tud szakítani arra, ami állítólag fontos neki. Hiányzol! Egyedi hangzásvilágú, instrumentális zenét játszik a budapesti Másfél együttes, mely január 20-án, pénteken este 10 órakor a békéscsabai ifjúsági házban lép színpadra. A hagyományos dzsessznél kicsit agresszívebb muzsikájuk és a csapat a progresszív zenei kategóriába sorolja be magát, ha nagyon erőltetik a kívülállók a stílusbehatárolást. Az együttes nevére nincs magyarázat — vallják a tagok —, viszont az összeállítás nem a képzelet szüleménye. A zenekarban Hegedűs János basszusgitározik, Lukács Levente szaxofonozik, Bácsi Attila gitározik és Kalocsai Tamás dobol. Az együttes a Mese című kazettával debütált, koncertanyagukat pedig Kínai nátha címmel adták ki. Ny. L. Rovatunkba elsősorban fiatal, kezdő toliforgatók irodalmi próbálkozásait várjuk. A legjobb alkotásokból — lehetőségeinkhez mérten — közlünk. Nem tudni, az új esztendő a megyénkben élő toliforgatók alkotókedvét, vagy pusztán csak bátorságát hozta-e meg, de egy biztos, az utóbbi napokban rovatunkhoz csaknem húszán juttatták el kézirataikat. O. E. Megyesegyházáról küldte a Balatoni romantika című verset. Már többször hangsúlyoztuk: egyetlen vers kevés ahhoz, hogy az igazi tehetséget lemérhessük, sőt ahhoz sem elegendő, hogy esetleg valakit elmarasztaljunk. ,.Felhők vették körül akkor a leáldozó Napot.! De látni lehetett még a ködös túlsó partot./ Egy fehér vitorláshajó csendesen ringatózott./ S a szívem e romantikus percben édesen álmodozott.” — hangzik az említett alkotás első versszaka, mely alapján nem illethetjük dicsérő jelzőkkel medgyesegyházi toll- forgatónkat. Ám bízva, hogy az idézetteknél sokkal jobb sorokat is írt már, kérjük küldjön újabb költeményeket. Szintén egyetlen verset postázott az orosházi L. K. is. Három madár szállt a fára,/ szembogaram meg a tájra./ Felkopik az ember álaj ha elfogy napi munkája.” — szólnak a tizenhat esztendős fiatal szerzeményének első sorai. L. K.-nak is csak egyet tanácsolhatunk: küldjön újabb (és főleg jobb) verseket. Mese gyerekeknek Hogyan keresett társat a kutya? Azt mesélik, hogy a kutya valamikor réges-régen magányosan élt az erdőben. Egy napon megunta az egyedüllétet — elindult, hogy társat keressen magának, akivel együtt lakhatna. De olyan társat akart, aki mindenkinél erősebb a világon és nem fél senkitől. Azt hitte a kutya, hogy a farkas a legerősebb. Felkereste hát, és azt mondta. — Hallod-e, farkas! Éljünk ezután együtt! — Jól van, én nem bánom — felelte a farkas. Attól fogva együtt éltek. A kutya egyszer csörtetést hallott az erdőben és ugatni kezdett: — Ne ugass, kutya—csönde- sítette a farkas —, mert idejön a medve és mindkettőnket széttép. „Ahá—gondolta a kutya —, úgy látszik, a medve a legerősebb a világon, mert a farkas is fél tőle!” Otthagyta hát a farkast, és el indult az erdőbe, hogy megkeresse a medvét. Meg is találta és azt mondta neki: — Hallod-e, medve! Éljünk eztán együtt! — Jól van, éljünk — állott rá a medve. Attól kezdve együtt élt a kutya meg a medve. A kutya az éjszaka megint neszt hallott az erdőben. Hangos ugatásba kezdett. Megijedt a medve, és rámordult: — Halgass, te kutya, mert meghallja az oroszlán, idejön és felfal téged is, engem is! „Hát nem a medve a legerősebb, ha fél az oroszlántól! — gondolta a kutya. — Úgy látszik, az oroszlán a legerősebb a világon!” Futott az oroszlánhoz, így szólt hozzá: — Éljünk eztán együtt, oroszlán! — Nem bánom, legyen úgy! —felelte az oroszlán. Áttol fogva együtt éltek. Nem sok idő telt el, a kutya egy éjszaka megint ugatni kezdett. Az oroszlán csöndesíteni kezdte: —Ne ugass, kutya: idejön az ember, ránk fogja a rettenetes vasat, és megöl mindkettőnket! „Úgy látszik, nem is az oroszlán a legerősebb — gondolta a kutya —, hanem az ember!” Azzal elfutott, hogy megkeresse az embert. Amikor rátalált, azt mondta neki: — Hallod-e ember! Éljünk eztán együtt! Ráállott az ember, és kunyhójába vezette a kutyát. A kutya egy éjjel zajt hallott, és ugatni kezdett. Az ember felébredt. Nemhogy csöndesítette volna a kutyát, de rákiáltott: — Hangosabban ugass, kutyám. Hangosabban! A kutya akkor látta, hogy az ember nem fél semmitől, a legerősebb a világon. Azóta az emberrel él és hűségesen szolgálja. (Mongol—burját népmese) Medvepapa, medvemama dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészésre, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglátták az országutat. Az országúton emberek jártak, szekerek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor Mséből nézelődött. Az országút gö- csörtös volt. Egyik-másik szekér akkorát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról. A két kicsi bocsnak a könnye is kicsordult, olyan jól mulatott. Egyszer aztán keserves nyikorgást hallottak. Hát egy hosszú szekér közeledett az úton. Egy roskadásig megrakott hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban, s nézte, mi történik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, aztán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy nem malomkő az, hanem egy szép zsíros sajt. —No, ezt megesszük—mondták. Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csakhát egyik bocs sem bízott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide-oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifér. A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, min torzsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot. —Elfogadunk bírónak, róka koma—mondta a két kicsi bocs. — Akkor menjetek oda a bokor mögé — szólott rájuk a róka. — Fordítsatok hátat, s addig ide ne nézzetek, míg hármat nem vakkantok. A két kicsi bocs engedelmesen elbújt egy bokor mögött. A róka megnyalta a szája szélét, s jóízűen hozzálátott a lakomához. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odáb- bállott. m A két kicsi bocs pedig várta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Télt az idő, múlt az idő, de nem vakkantott senki. Erre kukucskálni kezdtek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a rókának színét sem látták. Mikor pedig kiderült, hogy a rókával együtt a szép, kövér sajtnak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott. — Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk volna — mondták. Azzal nagy búsan megindultak hazafelé. Kolozsvári Grandpierre Emil A két kicsi bocs meg a róka
