Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-02 / 1. szám
Mától: 19,50. Január má- sodikától lapunk ára megváltozott, 19 forint 50 fillérre emelkedett. A drágulást a papírárak drasztikus növekedése és a műveleti költségek emelkedése indokolja. Az áremelkedés a lap előfizetői díját nem érinti, tehát az egyhavi előfizetési díj továbbra is 375 forint. Cipőket gyűjtenek. A Gyulai Római Katolikus Plébánia használt cipőket gyűjt a település testvérvárosa, Csíkszereda árvaházának. Január 6-áig várják a 16 éven fölöttiek lábméretére alkalmas használt lábbeliket a gyulai plébánia Har- ruckem téri hivatalában. Az adományokat a gyűjtés végeztével továbbítják Erdélybe. Elhunyt Kovalik Károly. Hosszan tartó, súlyos betegség után 67 éves korában vasárnap elhunyt Kovalik Károly. A népszerű újságíró Szegeden egy lapnál kezdte pályafutását, majd 1951 -ben a rádióhoz került. A magyar televíziózás kezdetétől, 1957-től, 32 éven keresztül volt az intézmény főmunkatársa. Kovalik Károly műsorvezetője volt a Magyar Televízió első élő magazinműsorainak, egyebek mellett A Hétnek és az Ablaknak. A halálhírt a család hozta az MTI tudomására. Halálra gázolta. December 30-án az esti órákban Kardos külterülétén egy román állampolgár személygépkocsijával egy kerékpárját toló gyalogost gázolt halálra. „A NÉP JÓLÉTE A LEGFŐBB TÖRVÉNY” (ClCERO) A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint az 52. játékhéten az Ausztria Lottó nyerőszámai a következői«: 7, 13, 15, 19, 25, 38. A pótszám: 41. A jokerszám: 819198. Minden kedves hirdető ügyfelemnek eredményes, boldog új esztendőt kívánok! (Folytatás az I. oldalról) mozgásterét már-már ellehetetleníteni látszik. (Nem arról van szó, hogy kinek van igaza, s kinek nincs, hanem a konst- ruktivitásról. Nyilván azért lenne égetően fontos a kompromisszum, mert a maga módján mindenkinek igaza van.) A múzeumiak a színházi igények megfogalmazásától, az építészeti megoldás eldöntésétől várják a startjelet, ám nem tétlenül. Felvázolták egy országosan is vonzó állandó kiállítás terveit. Kiderült: híresztelés csupán, hogy a loggia megépítése esetén az emeleti kiállítási termek nem lennének összenyithatok. A kiállítás tematikája a rendelkezésre álló területtől függ. Tervezik Gyula és szélesebben értelmezett környékének történeti bemutatását, a XV— XVII. századi arisztokrata és polgári életmód felvillantását, azaz Gyula fénykorának láttatását. Éldöntetlen még, KÖRKÉP 1995. január 2., hétfő Hogyan telt a szilvesztere? Tettük fel a kérdést újév reggelén, azoknak akiket a hivatásuk erre a napra is munkába szólított... Vonatra váró kamaszok nevetésétől hangos újév reggelén a gyomai vasútállomás. —Hogy telt a szilveszteréjszaka ?—kopogtatok be a forgalmi irodába. —Csendes volt, kevés utassal. Személyvonat is alig több mint húsz haladt át eddig az állomáson — mondja Juhász Lászlóné forgalmista. Közben előkerül a maroknyi csapat további négy tagja is: a pénztáros, a tolatásvezető, a váltókezelő és a kazánfűtő. Az óév utolsó napján, este 8-kor kezdődő szolgálatukból még másfél óra van a nyolckor érkező váltásig. Egy-kettőre szóba kerül a család, a gyerekek, akik most a mama vagy a papa nélkül koccintottak éjfélkor. — Először fordul elő, hogy a férjem és a gyermekeim nélkülem szilvesztereznek — kezdi Csapó Istvánná pénztáros. — Tegnap már korán sütöttem-főztem, de a párom is besegített, hogy idejében elkészüljön az ünnepi vacsora. Este már csak a virslit kellett megfőzniük. —Gondolom, ez az éjszakai szolgálat azért más hangulatban telt, mint a többi... — Összeszokott, jókedvű kis csapat a mienk. Mindenki hozott valamit a szilveszteri vacsorához. Volt rántott hús, sült kolbász és franciasaláta. Meg persze Kölyökpezsgő — teszik hozzá nevetve. A békéscsabai tűzoltóparancsnokság egyik tűzoltóját, Krám Istvánt a huszonnégy órás hétvégi szolgálata leteltével hívtuk fel tegnap újkígyósi otthonában. — Hányszor fordult elő, hogy szolgálat közben köszöntötte az új évet? —Pontosan nem tudom, de a tizenkét év alatt bizony jó párszor megtörtént. Különben csendes szolgálat volt a mostani, egyetlen tűzesetről sem kaptunk bejelentést. —Tudjuk, önöknek állandó készenlétben kel! lenniük. Mégis, sikerült-e egy kis meghittséget is belecsempészni a tegnapi napba? — A délelőtt szokásos teendők végeztével, bejelentés híján, tévézéssel, jó hangulatban telt a szolgálat. Néhány percre a békéscsabai kollégák családtagjai is benéztek hozzzánk. En telefonon kívántam boldog új évet az otthoniaknak. Pontban éjfélkor pedig valamennyi tűzoltókocsival kiálltunk és félperces szirénázással köszöntöttük az új esztendőt. Csath Róza Csendes szolgálat volt Fotó: Lehoczky Péter Gyurika az első — „papás” szüléssel Ha nincs meg a tettes... — Aki szilveszter napján születik, abból jeles ember válik — tartják a régiek. Reméljük, megyénk óév utolsó napján született négy újszülöttjére, továbbá a három január elsején született társukra úgyszintén beigazolódik ez a mondás. Horváth Mihály Ferencet a békéscsabai, Bencsik Adámot az orosházi, Varga Esztert és Bankó Lajost pedig a gyulai kórház szülészeti osztályán segítették világra december 31én. Két kórház dicsekedhet „újévi” babával: az orosháziak Sánta Melinda Gizellával, a gyulaiak pedig Papp Fruzsinával és Laczó Györggyel. Hármójuk közül is a legényke látta meg elsőként a napvilágot, pontosan éjfél után 55 perccel. A gyulai Pándy Kálmán Kórház szülészeti osztályán látogattuk meg tegnap délután Laczó Györgynét és kisfiát, Gyurikát. A pólyás, fekete hajú csöppség meg kell hagyni, igen „férfiasán” állta a fotózást, miközben ökölbe szorított kezével fityiszt mutatott a világra. Megtudtuk, a mama 29 éves és vasúti főrendész. Férjével Kétegyházán laknak és Gyurika az első gyermekük. — Csak január másodikára vártuk a kisfiúnkat. A szobatársaim gyors telefonjának köszönhetően még időben ideért a férjem, így a vágyunk, a papás szülés is teljesülhetett. Cs.R. Laczó Gyurika éjfél után 55 perccel született a gyulai Pándy Kálmán kórházban Fotó: Lehoczky Péter * (Folytatás az 1. oldalról) 20-án. Ritók Lajos nem is ezt panaszolta, hanem azt, hogy az még november 22-én készült, s csak december 16-án adták postára. így a biztosító már csak az új évben láthat hozzá a kár rendezéséhez. A rendőrök annyit mondtak: elnézést kémek a kivételesen előfordult eset miatt. * Van azért némi tanulsága az esetnek. Rávilágít ugyanis arra, hogy sokkal több a bűn- cselekmény, mint amennyivel eséllyel megbirkózhatnak a rendó'rök. Ráadásul ennél vadabb és véresebb esetek sokaságának kibogozásához sincs meg az erejük — a tudásuk szerencsére igen. Egy-egy ilyen eset felderítésére nevetségesen kevés idó' áll rendelkezésükre: ha jól látjuk, a törvény szerint két hónap, a belső szabályaik ezt ráadásul egyre rövidítik. Nyilvánvaló — ha nem fásult hivatalnokként kezelik az ügyet —, hogy a rend- ó'rség igyekszik nyomozati állapotban tartani az ügyeket. Ha viszont a biztosítók csak a nyomozás megszüntetése után fizetnek, ez az ügyfeleket szinte imádkozásra készteti: csak meg ne legyen a tolvaj! Nem igazságot akarunk osztani, csupán elmondjuk, amit érzékelünk: a bűn- cselekményeket követó'kártérítések rendszerét is érdemes lenne ismételten áttekinteni, s ha van rá mód, az ügyfél érdekeit elsődlegesnek tekintően korszerűsíteni. K. A. J. Feledhető óév Orosházán Az orosházi piactéren harsány trombitaszó hasított a már csendes délutánba. Mint kiderült, nem a korán kezdő mu- latozók, hanem az árusok igyekeztek eladni a még megmaradt portékáikat szilveszter napján. A késő este is mintha csendesebbre sikeredett volna, mint ahogy azt megszoktuk. Sokak számára volt feledhető az óév. Betegség, szűkös anyagiak parancsoltak sok családot és magányost az otthonok falai közé. A rendőrségtől kapott információink szerint állampolgári bejelentés nem érkezett az orosházi kapitányságra. A petárdák ugyan durrogtak, de mintha ebből is kevesebb lett volna éjfélkor. A szolgálatban lévő mentősök két családi perpatvar áldozatát szállították az orosházi kórházba, akik az alkohol hatására önkezükkel akartak életüknek véget vetni. Szerencsére a gyors orvosi beavatkozás megmentette őket a haláltól. cs. I. Ki mire vár? A vitatott várbelső, ahol a loggiasor megépítése az eredeti nézőtéri megoldásban jelentős székcsökkenéssel járna. (Archív felvétel) hogy a honfoglalással vagy Gyula újkőkori „előéletével” induljon-e az „időutazás”, s az 1849-es fegyverletétellel avagy a dualizmuskori fellendülés bemutatásával záródjon. A földszinti helyiségekben a középkori városlakók életének egy-egy jellemző mozzanatát elevenítenék meg: a műhelyek, a börtön élete rajzolódna ki. Ám mindez veszélybe került: a várszínház igényt tart e helyiségekre is, jobb esetben a széksorok hónapokra elzárhatnák a látogatók elől a mégis kialakítandó termeket. (A múzeum még e kiállítótermek átmeneti bezárásába is belemenne.) Más veszély is jelentkezett: az ország múzeumai csak akkor kölcsönöznek Gyulának tárgyakat, ha méltó és biztonságos körülmények közé kerülnek. Jó hír viszont, hogy a múzeum — a restauráló központtal egyetértésben — kész mielőbb kiállítást szervezni a várkápolnában, a kőtár gazdag anyagának bemutatására. A várszínháziaknak január végéig nyilatkozniuk kell igényeikről. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tervtanácsa várhatóan februárban dönti el, hogy mi legyen a loggiával. Ezt követően néhány hónapos tervezés várható, mely után folytatják a várrekonstrukciót, illetve a múzeum is végre megtervezheti azt a kiállítást, mely évente százezreket vonz majd Gyulára. * Nem nagyon illendő a pálya széléről bekiabálni, de a vár- felújítás körüli mérhetetlen totója talán elbírja a kibic közbevetéseit is. Mielőbb komoly gazda kellene a várba, s bár minden szeretetünk a várszínházé, erre ők — sok szempontból — alkalmatlanok. Egész éves és szakmai szemléletű gondnokságra volna szükség, a vak nem látja csak, hogy e feladat a múzeum után kiált. Hangot kell adnunk Mó- ga Sándor kérésének is, aki azt sérelmezte, hogy a tárgyalás után a közszolgálati feladatokat ellátó gyulai rádióban Gedeon József, a polgár- mesteri hivatal kulturális osztályának vezetője kijelentette: megegyezés jött volna létre a tervezővel arról, hogy a loggiasor helyett konzolos járófelületet alakítanak ki. S egy apró közjáték. Laikusként (bocsánat, hogy) közbevetettük: kedves színháziak, mi lenne, ha a loggia megépítésével együtt a kieső székszámot a földszinti nézőteret részben fedő erkéllyel pótpinák? Amekkora behe- mot — és szétszedhető — nézőteret alakítottak ki Szegeden, talán itt is eljuthatnánk a megoldásig. Tudom, pénz... de mihez van itt most pénz egyáltalán?! Kiss A. János
