Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

Mától: 19,50. Január má- sodikától lapunk ára megválto­zott, 19 forint 50 fillérre emel­kedett. A drágulást a papírárak drasztikus növekedése és a mű­veleti költségek emelkedése in­dokolja. Az áremelkedés a lap előfizetői díját nem érinti, tehát az egyhavi előfizetési díj to­vábbra is 375 forint. Cipőket gyűjtenek. A Gyulai Római Katolikus Plébá­nia használt cipőket gyűjt a te­lepülés testvérvárosa, Csíksze­reda árvaházának. Január 6-áig várják a 16 éven fölöttiek láb­méretére alkalmas használt láb­beliket a gyulai plébánia Har- ruckem téri hivatalában. Az adományokat a gyűjtés végez­tével továbbítják Erdélybe. Elhunyt Kovalik Károly. Hosszan tartó, súlyos betegség után 67 éves korában vasárnap elhunyt Kovalik Károly. A nép­szerű újságíró Szegeden egy lapnál kezdte pályafutását, majd 1951 -ben a rádióhoz került. A ma­gyar televíziózás kezdetétől, 1957-től, 32 éven keresztül volt az intézmény főmunkatársa. Kovalik Károly műsorvezetője volt a Magyar Televízió első élő magazinműsorainak, egyebek mellett A Hétnek és az Ablak­nak. A halálhírt a család hozta az MTI tudomására. Halálra gázolta. Decem­ber 30-án az esti órákban Kar­dos külterülétén egy román ál­lampolgár személygépkocsijá­val egy kerékpárját toló gyalo­gost gázolt halálra. „A NÉP JÓLÉTE A LEGFŐBB TÖR­VÉNY” (ClCERO) A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint az 52. játékhéten az Ausztria Lottó nyerőszámai a következői«: 7, 13, 15, 19, 25, 38. A pótszám: 41. A jokerszám: 819198. Minden kedves hirdető ügyfelemnek eredményes, boldog új esztendőt kívánok! (Folytatás az I. oldalról) mozgásterét már-már ellehe­tetleníteni látszik. (Nem arról van szó, hogy kinek van igaza, s kinek nincs, hanem a konst- ruktivitásról. Nyilván azért lenne égetően fontos a komp­romisszum, mert a maga mód­ján mindenkinek igaza van.) A múzeumiak a színházi igények megfogalmazásától, az építészeti megoldás eldön­tésétől várják a startjelet, ám nem tétlenül. Felvázolták egy országosan is vonzó állandó kiállítás terveit. Kiderült: hí­resztelés csupán, hogy a log­gia megépítése esetén az eme­leti kiállítási termek nem len­nének összenyithatok. A kiál­lítás tematikája a rendelke­zésre álló területtől függ. Ter­vezik Gyula és szélesebben értelmezett környékének tör­téneti bemutatását, a XV— XVII. századi arisztokrata és polgári életmód felvillantá­sát, azaz Gyula fénykorának láttatását. Éldöntetlen még, KÖRKÉP 1995. január 2., hétfő Hogyan telt a szilvesztere? Tettük fel a kérdést újév reg­gelén, azoknak akiket a hi­vatásuk erre a napra is mun­kába szólított... Vonatra váró kamaszok neve­tésétől hangos újév reggelén a gyomai vasútállomás. —Hogy telt a szilveszteréj­szaka ?—kopogtatok be a for­galmi irodába. —Csendes volt, kevés utas­sal. Személyvonat is alig több mint húsz haladt át eddig az állomáson — mondja Juhász Lászlóné forgalmista. Közben előkerül a marok­nyi csapat további négy tagja is: a pénztáros, a tolatásveze­tő, a váltókezelő és a kazánfű­tő. Az óév utolsó napján, este 8-kor kezdődő szolgálatukból még másfél óra van a nyolckor érkező váltásig. Egy-kettőre szóba kerül a család, a gyerekek, akik most a mama vagy a papa nélkül koccintottak éjfélkor. — Először fordul elő, hogy a férjem és a gyermekeim nélkülem szilvesztereznek — kezdi Csapó Istvánná pénztá­ros. — Tegnap már korán sütöttem-főztem, de a párom is besegített, hogy idejében el­készüljön az ünnepi vacsora. Este már csak a virslit kellett megfőzniük. —Gondolom, ez az éjszakai szolgálat azért más hangulat­ban telt, mint a többi... — Összeszokott, jókedvű kis csapat a mienk. Mindenki hozott valamit a szilveszteri vacsorához. Volt rántott hús, sült kolbász és franciasaláta. Meg persze Kölyökpezsgő — teszik hozzá nevetve. A békéscsabai tűzoltópa­rancsnokság egyik tűzoltóját, Krám Istvánt a huszonnégy órás hétvégi szolgálata letelté­vel hívtuk fel tegnap újkígyósi otthonában. — Hányszor fordult elő, hogy szolgálat közben köszön­tötte az új évet? —Pontosan nem tudom, de a tizenkét év alatt bizony jó párszor megtörtént. Különben csendes szolgálat volt a mos­tani, egyetlen tűzesetről sem kaptunk bejelentést. —Tudjuk, önöknek állandó készenlétben kel! lenniük. Mégis, sikerült-e egy kis meg­hittséget is belecsempészni a tegnapi napba? — A délelőtt szokásos teen­dők végeztével, bejelentés híján, tévézéssel, jó hangulatban telt a szolgálat. Néhány percre a bé­késcsabai kollégák családtag­jai is benéztek hozzzánk. En telefonon kívántam boldog új évet az otthoniaknak. Pontban éjfélkor pedig valamennyi tűzoltókocsival kiálltunk és félperces szirénázással kö­szöntöttük az új esztendőt. Csath Róza Csendes szolgálat volt Fotó: Lehoczky Péter Gyurika az első — „papás” szüléssel Ha nincs meg a tettes... — Aki szilveszter napján szüle­tik, abból jeles ember válik — tartják a régiek. Reméljük, me­gyénk óév utolsó napján szüle­tett négy újszülöttjére, továbbá a három január elsején született társukra úgyszintén beigazoló­dik ez a mondás. Horváth Mihály Ferencet a békéscsabai, Bencsik Adámot az orosházi, Varga Esztert és Bankó Lajost pedig a gyulai kórház szülészeti osztályán se­gítették világra december 31­én. Két kórház dicsekedhet „újévi” babával: az orosházi­ak Sánta Melinda Gizellával, a gyulaiak pedig Papp Fruzsiná­val és Laczó Györggyel. Hár­mójuk közül is a legényke látta meg elsőként a napvilágot, pontosan éjfél után 55 perccel. A gyulai Pándy Kálmán Kór­ház szülészeti osztályán láto­gattuk meg tegnap délután La­czó Györgynét és kisfiát, Gyuri­kát. A pólyás, fekete hajú csöppség meg kell hagyni, igen „férfiasán” állta a fotózást, mi­közben ökölbe szorított kezével fityiszt mutatott a világra. Megtudtuk, a mama 29 éves és vasúti főrendész. Férjével Kétegyházán laknak és Gyuri­ka az első gyermekük. — Csak január másodikára vártuk a kisfiúnkat. A szoba­társaim gyors telefonjának kö­szönhetően még időben ideért a férjem, így a vágyunk, a pa­pás szülés is teljesülhetett. Cs.R. Laczó Gyurika éjfél után 55 perccel született a gyulai Pándy Kálmán kórházban Fotó: Lehoczky Péter * (Folytatás az 1. oldalról) 20-án. Ritók Lajos nem is ezt panaszolta, hanem azt, hogy az még november 22-én készült, s csak december 16-án adták postára. így a biztosító már csak az új évben láthat hozzá a kár rendezéséhez. A rendőrök annyit mond­tak: elnézést kémek a kivétele­sen előfordult eset miatt. * Van azért némi tanulsága az esetnek. Rávilágít ugyanis arra, hogy sokkal több a bűn- cselekmény, mint amennyi­vel eséllyel megbirkózhat­nak a rendó'rök. Ráadásul ennél vadabb és véresebb esetek sokaságának kibogo­zásához sincs meg az erejük — a tudásuk szerencsére igen. Egy-egy ilyen eset fel­derítésére nevetségesen ke­vés idó' áll rendelkezésükre: ha jól látjuk, a törvény sze­rint két hónap, a belső szabá­lyaik ezt ráadásul egyre rövi­dítik. Nyilvánvaló — ha nem fásult hivatalnokként keze­lik az ügyet —, hogy a rend- ó'rség igyekszik nyomozati állapotban tartani az ügye­ket. Ha viszont a biztosítók csak a nyomozás megszünte­tése után fizetnek, ez az ügy­feleket szinte imádkozásra készteti: csak meg ne legyen a tolvaj! Nem igazságot aka­runk osztani, csupán elmond­juk, amit érzékelünk: a bűn- cselekményeket követó'kárté­rítések rendszerét is érdemes lenne ismételten áttekinteni, s ha van rá mód, az ügyfél érde­keit elsődlegesnek tekintően korszerűsíteni. K. A. J. Feledhető óév Orosházán Az orosházi piactéren harsány trombitaszó hasított a már csendes délutánba. Mint ki­derült, nem a korán kezdő mu- latozók, hanem az árusok igyekeztek eladni a még meg­maradt portékáikat szilveszter napján. A késő este is mintha csendesebbre sikeredett vol­na, mint ahogy azt megszok­tuk. Sokak számára volt feled­hető az óév. Betegség, szűkös anyagiak parancsoltak sok családot és magányost az ott­honok falai közé. A rendőrségtől kapott infor­mációink szerint állampolgári bejelentés nem érkezett az oros­házi kapitányságra. A petárdák ugyan durrogtak, de mintha eb­ből is kevesebb lett volna éjfél­kor. A szolgálatban lévő mentő­sök két családi perpatvar áldo­zatát szállították az orosházi kórházba, akik az alkohol hatá­sára önkezükkel akartak életük­nek véget vetni. Szerencsére a gyors orvosi beavatkozás meg­mentette őket a haláltól. cs. I. Ki mire vár? A vitatott várbelső, ahol a loggiasor megépítése az eredeti nézőtéri megoldásban jelentős székcsökkenéssel járna. (Archív felvétel) hogy a honfoglalással vagy Gyula újkőkori „előéletével” induljon-e az „időutazás”, s az 1849-es fegyverletétellel avagy a dualizmuskori fel­lendülés bemutatásával zá­ródjon. A földszinti helyisé­gekben a középkori városla­kók életének egy-egy jellem­ző mozzanatát elevenítenék meg: a műhelyek, a börtön élete rajzolódna ki. Ám mind­ez veszélybe került: a várszín­ház igényt tart e helyiségekre is, jobb esetben a széksorok hónapokra elzárhatnák a láto­gatók elől a mégis kialakítan­dó termeket. (A múzeum még e kiállítótermek átmeneti be­zárásába is belemenne.) Más veszély is jelentkezett: az ország múzeumai csak ak­kor kölcsönöznek Gyulának tárgyakat, ha méltó és bizton­ságos körülmények közé kerülnek. Jó hír viszont, hogy a múzeum — a restauráló köz­ponttal egyetértésben — kész mielőbb kiállítást szervezni a várkápolnában, a kőtár gazdag anyagának bemutatására. A várszínháziaknak január végéig nyilatkozniuk kell igé­nyeikről. Az Országos Műem­lékvédelmi Hivatal tervtaná­csa várhatóan februárban dön­ti el, hogy mi legyen a loggiá­val. Ezt követően néhány hó­napos tervezés várható, mely után folytatják a várrekonst­rukciót, illetve a múzeum is végre megtervezheti azt a kiál­lítást, mely évente százezreket vonz majd Gyulára. * Nem nagyon illendő a pálya széléről bekiabálni, de a vár- felújítás körüli mérhetetlen totója talán elbírja a kibic közbevetéseit is. Mielőbb ko­moly gazda kellene a várba, s bár minden szeretetünk a vár­színházé, erre ők — sok szem­pontból — alkalmatlanok. Egész éves és szakmai szemlé­letű gondnokságra volna szükség, a vak nem látja csak, hogy e feladat a múzeum után kiált. Hangot kell adnunk Mó- ga Sándor kérésének is, aki azt sérelmezte, hogy a tárgya­lás után a közszolgálati fel­adatokat ellátó gyulai rádió­ban Gedeon József, a polgár- mesteri hivatal kulturális osz­tályának vezetője kijelentet­te: megegyezés jött volna létre a tervezővel arról, hogy a log­giasor helyett konzolos járó­felületet alakítanak ki. S egy apró közjáték. Lai­kusként (bocsánat, hogy) közbevetettük: kedves szín­háziak, mi lenne, ha a loggia megépítésével együtt a kieső székszámot a földszinti néző­teret részben fedő erkéllyel pótpinák? Amekkora behe- mot — és szétszedhető — né­zőteret alakítottak ki Szege­den, talán itt is eljuthatnánk a megoldásig. Tudom, pénz... de mihez van itt most pénz egyáltalán?! Kiss A. János

Next

/
Oldalképek
Tartalom