Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14-15 / 12. szám
Kitörési pontjaink A titokzatos illat Az egyik legismertebb magyar költőt, Mezei Andrást, a gazdasági kapcsolatok élénkítőjének is tekinthetnénk. Ez majdnem olyan, mintha valaki fából próbálna vaskarikát csinálni, az ő esetében azonban van benne logika. (6. oldal) Minden embernek megvan a jellegzetes szaga. Egyes tudósok szerint azt, hogy az emberek jól kijöjjenek munkatársaikkal, szexuális vonzalmat érezzenek irántuk, tudat alatt befolyásolják az illatok is. (8. oldal) 1995. január 14-15., szombat-vasárnap Fél év telt el azóta, hogy utoljára fogott meg a viharsarki sárarany gazdagságot és szükséget egyaránt bőkezűen mérő szeszélye. A remények megcsappantak, az aszály bőven szedte vámját. A tehetősek tovább zsírosodtak, a szegények tovább roskadtak gondjaik nyomasztó súlya alatt. De csoda is történt: e föld olykor rideg, de alázatos népe megszólalt. Akit egyszer magához köt a békési rög, azt nehezen ereszti el. Strifler Sándor 55 éves téesz-elő- nyugdíjas, ősi földműves család tagja. Arpádtelepi otthonában fogad, valaha itt volt a szövetkezet központja. Kétszáz munkásesztendő — Szűkebb családom tagjaival a megalakulástól a mai napig közel kétszáz munkásesztendőt töltöttünk a közösben, én magam is az iskolapadból egyenesen ide csöppentem. Voltam növénytermelő, traktoros és üzemren- dész. Keményen kellett dolgozni a betevőért, de szorgalmas volt a nép, haladt is egyről a kettőre. Nem köpködték, gyalázták úgy egymást, mint ma. Gazdája, felelőse volt mindennek, földnek, gépnek, embernek. Visszasírják ezt még a végegyháziak! —Mikor fordult a kocka ? — A kilencvenes évekig a háztájik szépen egészítették ki az amúgy alacsony munkabéreket. Tellett a parasztnak is központi fűtésre, fürdőszobára, hűtőládára. Egy idő után aztán hallani lehetett ezt-azt... Hogy akik közel ültek a tűzhöz, kezdtek sokat megengedni maguknak a közös rovására. Papíron kimért földek lettek háztájivá, vagy maradtak a szövetkezet nyakán aszerint, hogy bejött-e az üzlet vagy sem. Hagymaterületek, rejtélyes csemegekukorica-ügyletek, földcserebere a szomszédos falvak halljakendjeivel, kezek kezeket mostak... Ez nagyon sokat hozott nagyon kevesek konyhájára. —Nem próbáltak tenni ellene? — Ügyes taktikával, mézesmázos szöveggel mindig meg tudták etetni a tagságot. Én csak egyszer szóltam, hogy uram, ejnye, az a hagymaráta tegnap még a közösben volt, akkor maga miért szedi a zsákjába? Egy hét múlva kirúgtak... Kezdenek ám már sokan eszmélni, de késő. A vezérkar többsége márkás kocsikkal szaladgál, az emberek meg lesik a gázórát, hogy meddig futja a segélyből fűtésre. Ma azok is a legnagyobb földtulajdonosok között vannak, akiknek apja annak idején nagyon erőszakosan „térítette” be a kulákot a közösbe. Hát ezért kár volt kétszer is rendszert váltani! Barecz Mihály elnök éppen ekéjét készíti elő a mélyszántás befejezéséhez. — Tizenhét éve növénytermelési ágazatvezetőként kerültem a faluba. Egy évtizede vagyok elnök, sokáig három ember helyett dolgoztam. Több éven át tartottuk meg a Kiváló Szövetkezet címet. Akkora nyereséget termeltünk ki, amekkora a téesz történetében nem fordult elő korábban. Szinte két kézzel tömtük a tagság zsebébe a pénzt, néha azt sem tudták, miért kapják. Volt eső, termett a föld, a piac szinte korlátlanul felvett mindent. —Miért tört meg a fejlődés íve? — A szárazság évről évre megtizedeli a termést, piacainkat máról holnapra vesztettük el. A vezetés engedékenyebb lett, romlott a munkafegyelem. Az elmúlt évek gazdaságpolitikája sem volt szövetkezetpárti, az átalakulás is döcögve ment, nem voltak ebben igazán partnerek a tagok sem. Nagyon nehezen változik meg a gondolkodásuk, sokszor önállótlanok. A szarvasmarha-telepi nagyberaházá- sunk elvitte az addig felgyűlt tőkénket, így a termelési eredmények romlása magával hozta az eladósodást, amely szerintem még mindig kezelhető. — Ont mostanában sokan támadják...-— Igen. Az idén már alig maradt közös föld, a tagok azt kaphatták, ami megtermett, és ez bizony sokszor a beművelést sem fedezte. Utólag vetik a szememre, hogy miért nem voltam keményebb kezű vezető. Meg azt, hogy a saját földjeimen gazdálkodók, van traktorom, eszközöm... Aki akkor pályázott és mert kockáztatni, annak mindene van. Sokan ismét későn ébredtek fel, ezért ne engem hibáztassanak. Egyébként a régi szép időkben is sok övön aluli ütést kaptam érdemtelenül azoktól, akikért tizenhat órákat dolgoztam. Balkáni állapotok Bacsa Zoltán felszámolóbiztas a munka elején tart, még nem szívesen nyilatkozik. — Ötvenegy éves közgazdász vagyok, szövetkezeti főkönyvelői tapasztalatokkal. Ez a negyedik felszámolási feladatom, amelynek a törvényesség, a racionalitás és a határozottság szellemében teszek eleget. A téesz- nek 65 milliós adósságállománya halmozódott fel, melyet 1996 tavaszán rendezni kell. Most kezdtem el tájékozódni. elég balkáni állapotokat találtam itt. Már látom, hogy a ves/teséges- ség okai között súlyos emberi mulasztások is tetten érhetők, de erről többet egyelőre nem mondhatok. —Hogyan zajlik a felszámolási eljárás? — A szövetkezet további tevékenységét úgy kell irányítanom, hogy -az jövedelmező legyen. Ennek érdekében a legkeményebb eszközök is igénybe vehetők! Kilenc embert — köztük vezető beosztásúakat is — azonnal elküldtem, de még tizenöt jut erre a sorsra. Csak akkora létszám maradhat, amekkora a beszűkült termelési keresztmetszethez feltétlenül szükséges. — Milyen jövő vár a végegyháziakra? — Nézze! Nem okvetlenül kell ennyire tönkremennie egy szövetkezetnek közel negyven aranykoronás földeken. Az állattartó telep, a gépműhely ezután is működni fog, ami továbbra is kenyeret ad az embereknek. Szükségem lesz mindenki közreműködésére, mert minél több nyereséget termelünk itt, annál kevesebb vagyontárgyat kell majd elidegeníteni. A felszámolás után a csonkított vagyontömeg a téesz vagy jogutódja birtokába kerül és jobb híján, a magángazdálkodás mellett ez lesz a falubeliek megélhetési lehetősége. Gyűlésre hívták össze a falu kukoricatermelésben érdekelt lakosságát egy borongós téli estén. A hallgatóságban izzó indulatok hamar utat törtek maguknak. Közbekiabálás, személyeskedés, asztalverés jellemezte mindezt, de sokan csendes belenyugvással gyűrögették kendőik, sapkáik Ugyanazokon a földeken jelentős az eltérés a termésátlagokban, ez többekben felveti az ügyeskedés gyanúját. szélét. A kérészéletű párbeszéd után Barátiné Pasek Mária, amezőhegyesi hibridüzem munkatársa összegezte a felgyülemlett gondokat. — Rossz a vélemény arról a négyesfogatról, amelyik a szövetkezetét irányította az elmúlt években. A jövedelmük ellen nincs kifogása a tagságnak, elismerik az elnök szaktudását, de a munkájuk eredményességével elégedetlenek. Rossz a növényvédelem, a földek agresszív gyomokkal fertőzöttek. Ugyanazokon a földeken jelentős az eltérés a termésátlagokban, ez többekben felveti az ügyeskedés gyanúját. A jelekből ítélve komoly gond lehet a pénzügyi fegyelemmel is. A maszek állt egy idő óta a vezetők tevékenységének középpontjában, a közöst — vállalt feladatukat — sokszor méltatlanul elhanyagolták. Törődni kell a szövetkezettel, mert emberek egzisztenciája áll mögötte, mert ebbe a nemtörődömségbe sokan belenyomorodhatnak! Mit hozhat itt a jövő? A mellettem ülő, végig szótlan nyugdíjas bácsika egy kis könyvet csúsztat a hónom alá. — Olvasson bele! Harminc évvel ezelőtt a mi téeszünk országelső volt, ide jöttek az emberek tanulni tőlünk a gazdálkodást. Szinte magától nyílik ki a kezemben ott, ahol az akkori földművelési miniszter köszöntötte a mintagazdaság dolgozóit: „A végegyházi Szabadság Tsz olyan közös gazdaság, amelyben a tagok gazdái a szövetkezetnek. Közös akarattal, közös terv alapján, mint egy nagy család, dolgoznak együtt. Itt mindenki képességei szerint dolgozik, nem tűri azt, hogy bárki is kivonja magát ebből, vagy a másik rovására igyekezzék érdemtelen részesedéshez jutni. A demokráciát az élet minden területén megvalósították, melynek betartásán féltékenyen őrködnek!” Mire felnézek, már menni készül. Mélyen ülő szemeivel ramnéz, majd olyan csendben, ahogyan jött, távozik. Hetvenéves. Tudja, hogy nincs miért maradnia. Azt is tudja, hogy mit hozhat itt a jövő. KálmánJános Tél a magyar ugaron
