Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-12 / 10. szám

MS MEGYEI HÍRLAP ' GYULA ÉS KÖRNYÉKE 1995. január 12., csütörtök A Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság székháza Gyu­lán Hírek Új sajtópolitika? Sebes­tyén Erika látja el — személyi titkári teendői mellett — a gyulai polgármesteri hivatal­ban a médiareferensi feladato­kat. A város vezetői ezentúl minden kedden délelőtt 9-től sajtótájékoztatón számolnak be az előző hét eseményeiről, s felvázolják a következő napok történéseit. Megverték-e a hölgyet? Klubfoglalkozás az otthon egyik szép társalgójában Nyitva az ajtaja. Le­benszky Attila gyulai polgár- mester eddigi fogadóóráin — melyeket szerdánként 14—16 óra között tart hivatalában — ötvennél is többen jelentek meg. Harminchat kérelmet már el is bíráltak. Többnyire szociális ügyekről volt szó. Szakállas ügy. A gyulai Százéves cukrászda bérbeadá­sára kiírt és gyakorlatilag si­kertelen pályázatot most egy újabb követi: február 28-ig el kell dőlnie, hogy a következő években kinek a neve fémjelzi majd a patinás cukrászda mű­ködését. Miről tárgyalnak? A gyulai képviselő-testület janu­ár 23-ai ülésén bizottsági tago­kat választanak, a Városi TV Kft. alapító okiratának jóváha­gyását tervezik, módosítják a költségvetést és a szervezeti és működési szabályzatot. Meg­választják a társadalmi megbí­zatású alpolgármestereket, s megállapítják illetményüket. Csak már épülne... Bár semmi biztosat nem lehet tud­ni az építkezés indulásáról, to- ivább folynak az Erkel gimná­zium építkezésével kapcsola­tos tervegyeztetések. Január 12-én az Országos Műemlék- védelmi Hivatal szegedi iro­davezetője, Széphegyi László érkezik Gyulára: a helyszí­nen kívánja megbeszélni a tervvel kapcsolatos észrevéte­leit. Ezek azok az ügyek, amelyek­ben nem viselhető el egyetlen mákszemnyi részrehajlás sem. Somosi Vilmosáé Budapestről keresett meg bennünket még az elmúlt esztendőben. Azt pa­naszolta el, hogy édesanyját, Sárközi Erzsébetet, a Fővárosi Önkormányzat gyulai szociá­lis otthonának lakóját sérel­mek érték, mégpedig az otthon dolgozói részéről. Sárközi Er­zsébet 1993 januárjában került az otthonba, s néhány hete hagyta el azt. Somosi Vilmos- né súlyos mulasztásokat vélt felfedezni a személyzet mun­kájában. Szakképzetlenség­ről, a higiéniás szabályok napi megsértéséről, durvaságokról ír. Kegyetlenkedő ápolókról beszél, agyonveréssel fenye­getőkről. Azt írja, egy éjszaka, tavaly október 30-án a beteg­Megint jött egy levél Lökös- házáról. Azt írják — sajnos névtelenül — benne, hogy mégsincs új orvosuk január el­sejétől, pedig azt írtuk, hogy lesz. — A hír igaz — mondja csöppet sem vidáman Germán Géza polgármester. — Az új orvossal gyorsan elvi egyez­ségre jutottunk, ám december 29-én elállt a szándékától. Úgy határoztunk, hogy ezek után megpályáztatjuk a háziorvosi állást, melyet március elsejé­sége miatt jajgató édesanyja száját betömték, orrát befog­ták, s többször megütötték a fejét. Súlyos a vád, akár meg is rendíthetné az intézmény hír­nevét. — A Fővárosi Önkormány­zat kivizsgálta a panaszt, két­Bagyinszki Zolfánné tői kívánunk betöltetni a falu új orvosával. Januárban és feb­ruárban eleki és kevermesi or­vosokkal oldjuk meg az ellá­tást. Ez a megszokotthoz ké­pest valamennyivel rövidebb rendelési időt jelent, az asszisztensek viszont a meg­szokott időtartamban érhetők el. Az új orvos számára lakást biztosítunk. A pályázati idő alatt fel is újítjuk ezt a lakást. Érdeklődő orvosok már az idén is voltak, de a megpályáz­tatás mellett döntöttünk. szer is itt jártak a hivatal szoci­álpolitikai osztályáról — mondta a napokban Bagyinsz- ki Zoltánné, a szociális otthon igazgatója. — A vizsgálatról készült anyag megállapítja, hogy az intézet részéről mu­lasztás nem történt, egyetlen kollégámat sem kell elmarasz­talni. Kiderült, hogy Sárközi Erzsébetnek egyik lakótársa adott egy pofont, mivel zavar­ta a hölgy folyamatos jajgatá­sa, Somosi Vilmosnéék ellene feljelentést tettek a rendőrsé­gen. Sárközi Erzsébetet lánya az eset után elvitte tőlünk. Csak megemlíteném, hogy az általunk gondozott hölgy má­sik lánya elégedett volt tevé­kenységünkkel. A vizsgálatot végzők Somosi Vilmosnét is tájékoztatták megállapításaik­ról. Kisebbségi önkormányzatok Megalakultak Elek kisebbségi önkormányzatai. A cigányok önkormányzatának elnöke Dragos József, a német önkor­mányzaté Strifler József, a szlovák önkormányzat elnöke pedig Mészáros János lett. Az oldalt Kiss A. János írta és szerkesztette. A fotókat Kovács Erzsébet és Le- hoczky Péter készítette. Telefon: (66)450-450 Lökösházán lesz orvos Idősek, otthonok A magyar társadalmat alkotók ne- gyedét-ötödét a nyugdíjas korú idó's emberek adják. Ha a keresőképesek — és munkával is rendelkezők — helyzetét súlyosnak szokás nevezni, akkor az öregek többsége tragikus helyzetbe keriiltnek tekinthető. Ilyen vagy olyan okból sokan gondozóházakban, szociális otthonokban élnek. Korántsem mindegy—se számukra, se részünkre—, hogy milyen körülmények között. Jó és rossz példákat valamennyien sorolhatnánk, mi most a rosszak közül talán többet is, hiszen a Gyula határában fekvő Alkony gyalázatáról írt cikkeink után sokan, sokfelől megkerestek bennünket panaszukkal. Nem az újságoknak kellene feltárni a mulasztásokat, az intézkedések megtétele pláne nem a mi dolgunk. Arra való hivatalok szép számmal akadnak. Afolyamatos és rendsze­res ellenőrzés többet tehet ez ügyben, mint a körmönfont nyilatkozatok. Több állami és magánintézmény azt kérte: ú juk meg, hogy náluk más a helyzet. Nem tettük, mert úgy gondoltuk, az a természetes. Ha majd elmúlik a dolog szerecsenmosdatásnak tűnő jellege, természetesen igyekszünk bemutatni, hogyan élnek öregjeink, vannak-e orvosolható gondjaik, s örömmel bemutatjuk azt is: kik, mit és hogyan tesznek érdekükben. Annyit azért már ma is érdemes leszögezni, hogy akkor van helye e területen a magánintézetek létrehozásának, ha a tulajdonos legalább azt a színvonalat képes biztosítani, melyet az állam intézményei fel tudnak mutatni. Kör­nyezetben , gondoskodásban.S talán az se túlzás, ha hozzá­tesszük: szeretetben. _ . | Aranykereszt, de kereszt Szabó Árpád, az Aranyke­reszt főnöke Mindenki cipeli a maga ke­resztjét. Aranykereszt jutott Szabó Árpádnak, az Arany ke­reszt Étterem és Szálloda ügy­vezetőjének. Egy álmatlan éj­szaka után beszélgettünk, he­lyettesítette a portást. — Az Aranykeresztet az Aranykereszt Kft. üzemelteti — mondta. — Ebben hetvenöt százalékos tulajdonrészt birto­kol a Békéscsabai Állami Gaz­daság, huszonötöt négy itt dol­gozó magánszemély. Épü­letünket az ÁVÜ megbízásá­ból eladásra meghirdette az ál­lami gazdaság. Ha jól emlék­szem, már a hetedik pályázatot írták ki. Amit kémek érte, most közelíti meg a piaci árat: tizenkilencmilliót az épüle­tért, négymilliót az állami gaz­daság üzletrészéért. A gond az, hogy az épületet az egyik bank ötvenmilliós jelzáloga terheli. MRP nem alakítható, hiszen ilyen körülmények kö­zött a dolgozók nem kapnának hitelt. Szóba jöhetne ugyan a Start hitel, ám ahhoz le kellene tenni az ár harminc százalékát — készpénzben. A többit húsz és fél százalékos kamatra ad­nák. Márpedig ezt a kamatot jelenleg nem tudná kitermelni a vállalkozás. Bár igyekszünk nem éreztetni a vendéggel, kétségtelen, hogy lassan a mi­nőség rovására megy a bizony­talanság. Senki sem tudja, meddig dolgozhat itt. A szám­viteli törvény . módszerével számolva veszteséges a tevé­kenységünk, de ha á bérleti díjat kivesszük a számítás ada­tai közül, most évi egymilliós nyereséget mutathatunk ki. Ami a forgalmat illeti: a kö­zépréteg manapság nem jár ét­terembe, mert nem futja rá a jövedelméből, a gazdagok pe­dig inkább otthon piknikez- nek, szakácsot tartanak, pin­cért bérelnek, nem akarják lát­tatni életmódjukat. Elhurcolt németek Marad a bútor... Ötven éve annak, hogy kény­szermunkára hurcolták a me­gyebeli németek egy részét. Január 15-én erről emlékeznek meg Gyulán. Délelőtt kilenc­kor a németvárosi templom­ban emlékmisét tartanak, mely után 10.45-kor emlék­táblát avatnak a volt huszár­laktanya (szakmunkásképző intézet) falán, ahol az elhur­coltak utolsó gyulai napjaikat tölthették. — A német származásúak összegyűjtését 1944. decem­ber 30-án kezdték meg — em­lékszik vissza Schriffert Mi­hály, a rendezvény egyik szer­vezője, aki maga is az önkény áldozata volt. — Január kilen­cedikén az oroszok bevagoní- roztak egy szerelvényre való embert, s tizedikén tíz órakor útnak indítottak bennünket a donyecki szénmedencébe, Rosztov mellé. Nemcsak férfi­akat, nőket, gyerekeket is el­hurcoltak. Eddig kilencven gyulai és tíz mezőberényi túl­élő jelezte, hogy részt kíván venni a megemlékezésen. Jönnek bizonyára Elekről, Almáskamarásról is, hiszen onnan is „toboroztak” malen- kij robotra... Ahogy mondják, az elekieket két év elteltével hazaengedték, ám rájuk még egy másik csapás is várt: a kitelepítés. Schriffert Mihály Cipőt, ruhát gyűjtött a gyulai római katolikus plébánia a Csíkszeredái árvaház rászoru­lóinak. — Nagyon eredményes volt a gyűjtés —- összegezte véle­ményét Kovács József gyulai plébános. — Tizenöt mázsa cipőt és ruhát hoztak be a gyu­laiak felekezetre való tekintet nélkül. Már a csomagolással is végeztünk, most intéztük a Nemzeti Bankban a kiviteli engedélyt. A gyulai polgár- mesteri hivatal biztosít a szál­lításhoz teherautót és két gép­kocsivezetőt, állja az üzem­anyagköltséget is. A szállít­mány csütörtökön indul Csík­szeredára. Sok gyulai elmond­ta, hogy örült felhívásunknak, mert nemes célra ajánlhatta fel már használatlan ruhadarabja­it, mások hozzátették: ha lesz gyűjtés máskor is, újabb ado­mányokkal jönnének. Hivatalba lépése óta aligha unatkozhatott Lebenszky Atti­la, Gyula város polgármeste­re. — A legnehezebb feladat a testületi tisztségek elosztásá­nak politikai egyeztetése volt —- mondta Lebenszky Attila. — Már csak azért is, mert ben­nem nem a politikuson van a hangsúly. Hozzákezdtünk a költségvetés elkészítéséhez. Azt hiszem, sikerült megtalál­ni a hangnemet és az összhan­got intézményeinkkel. „Ilyen konstruktív egyeztetésen még nem vettünk részt” — mond­ták az intézményvezetők. — Ebből kihallatszik annyi kritika: mintha eddig nem lett volna megfelelő a hangnem és az összhang... — Valóban, hiányzott az őszinte együttműködés. A har­madik nagy feladat a legjelen­tősebb gyulai cégek vezetői­vel való találkozásom volt, felkerestem őket. Ez a progra­momban is szereplő tennivaló volt. Örültek a találkozónak, felajánlották segítségüket. — Alakít-e tanácsadó testületet? — Eleinte egy 4-6 fős ta­Lebenszky Attila a testü­letalakuló ülésén nácsadói gárdára gondoltam. Ám okultam a miniszterelnök úr ilyen természetű nehézsé­geiből. Jobbnak tűnik, ha sok­kal szélesebb szakértői körre hagyatkozom. Klubszerű ta­nácskozásokat rendezünk heti rendszerességgel, ahová meg­kötés nélkül eljöhetnek majd a szakemberek. Felvetem a problémákat, a téma szakértői pedig véleményt formálhat­nak, elmondhatják javaslatai­kat. Ezek a megbeszélések tel­jesen nyitottak lesznek. — Igaz-e az a híresztelés, hogy kicserélteti a polgármes­teri iroda míves bútorait? — Szó sincs róla, egyedül egy kényelmesebb széket kap­tam egykori munkahelyemtől. Az viszont igaz, hogy a titkár­ság régen esedékes bútorcse­réjének eljött az ideje: ezentúl két személy dolgozik majd ab­ban a helyiségben, s alaposan el is koptak az amúgy is alkal­matlan bútordarabok. Gyulaiak tette

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom