Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-11 / 9. szám
RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MEGYEI KÖRKÉP 1995. január lí., szerda Szlovák táncot járnak Szarvason a Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola néptánc- csoportjának tagjai (Archív fotó) A szarvasi szlovákság folytatja útját A megye nemzetiségek lakta településeihez hasonlóan Szarvason is az elmúlt napokban alakult meg a szlovák kisebbségi önkormányzat. Terveikről Mótyán Tibor, a szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke az alábbiakat mondta lapunknak: — A szarvasi szlovákok most a kisebbségi önkormányzat megválasztása után szeretnék tovább folytatni azt a sokrétű munkát, amelyet a szlovák kulturális kör 1991- es megalapításakor elkezdtek. Gondolok itt az anyanyelv megőrzésére, a kulturális területek autonóm intézésére, a hagyományok építő jellegű ápolására. — Adottak-e mindehhez Szarvason a feltételek? — Feltétlen, mivel a helyi közoktatásban a tánckultúrában vagy akár az énekkultúrá- ban eddig is jelen volt a szlovák identitás. Természetesen azzal együtt, hogy kultúránkat mind a mai napig a legnagyobb egyetértésben és barátságban ötvöztük az itt élő magyarok és más nemzetiségűek kultúrájával. Egy ponton viszont tartozunk az itteni szlovákságnak: ez a faluházi szerepkört felvállaló közösségi ház létrehozása a Szabadság úti iskolaépületben. A települési önkormányzat részéről minden támogatást megkapunk ehhez. Ennek a háznak azért lesz rendkívüli jelentősége, mert a berendezéstől kezdve a programokig, minden formában megjeleníti majd békés másságunkat. — Távlatokban milyen célok foglalkoztatják önöket? — Szeretnénk továbbfejleszteni azt a rendkívül tartalmas, a múlt évben Pop- rádról indult nemzetközi kapcsolatrendszert, amely az olaszországi Capena, a lengyel Zakopane, a cseh Usti nad Orlici, a szlovákiai Poprád és Szarvas között kialakult. Ebbe beletartozik az informatika, a képzés, a kultúra, a gzadaság, a szociális hálózat, az ökológia, a sport és a turisztika területe is. — szenes — A honatyák nem pihennek XII. Országos Szólótáncfesztivál Földink volt. Székely Mihály gépészmérnök, repülőgép szer elő, pilóta 1885-ben ezen a napon született Szarvason. Oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte. Az 1910-ben Budapesten rendezett nemzetközi repülőversenyen saját szerkesztésű gépén alkalmazott oldalegyensúlyozó berendezésével díjat nyert. 1911-ben állami ösztöndíjjal a repülőgéptechnikában akkor legfejlettebbnek számító Franciaországban tanulmányúton volt. Ugyanez évben pilótavizsgát tett, több díjat nyert, majd az osztrák Autoplan Werke vállalat berepülőpilótájának szerződtette. Nevéhez fűződik az első magyar távrepülés Bécs— Budapest—Bécs útvonalon 1911. július 19-én. Ugyancsak ő szállított először légi úton 1911-ben napilapot s egyéb sajtóterméket a fővárosból vidékre. Az 1913-ban rendezett nemzeti repülőversenyen ismét több díjat nyert. Az I. világháborúban pilótaképző tanfolyamot vezetett, 1918 januártól a Magyar Repülőgép- gyár Rt. mérnöke volt. A háború után gépjárműszerkesztéssel foglalkozott. Új helyen a könyvtár. A körösladányi önkormányzat a helyi ipartestület kérésére visszaadta régi székházukat, ahol eddig a községi könyvtár volt. Ez az intézmény a volt öregek napközi otthonába költözött át és január 16-ától már fogadja az olvasókat. Hirdetés! A Gyulai Sportegyesület február 1-jétől bérbe adja sportbüfé („ipar j elnevezésű kocsmáját (Gyula, Béke sgf. 28.) A bérlők jelentkezését személyesen az SE irodájában, telefonon (361-190) várjuk. Jelentkezés és pályázatok beadási határideje: január 20. Jelenleg nem ülésezik ugyan az Országgyűlés, ám a megyei képviselők most sem pihennek, készülnek az új ülésszak feladataira. Hogyan alakul a hó végi plenáris ülésig a megyei képviselők órarendje? Erről kérdeztük Földesi Zoltánt, a megyei képviselőcsoport vezetőjét. — Nos, az új esztendő első napjaiban sem unatkozunk, a különböző társadalmi szervezetek, intézmények csakúgy megkeresnek minket ügyes-bajos dolgaikkal, mint a települési ön- kormányzatok képviselői vagy akár a magánszemélyek. Képviselőtársaimmal együtt hivatalosak vagyunk január 12-én délelőtt Békéscsabára, a Körösi Csorna SándorTanítóképzőFő- iskolára, ahol dr. Csirik János helyettes közoktatási államtitkár adja át a közelmúltban elkészült új épületrészt. 20-án dr. Vastagh Pál niiniszter úr is velünk ülésezik Békéscsabán. Hogy csak néhány fontosabb eseménnyel folytassam a sort, 25-én dr. Tokaji Ferenc és Tóth Károly képviselőtársammal Esztergomba utazunk az MSZP frakció „Ifjúság és mondemizá- ció” munkacsoportjának tanácskozására. Január 28-án Siófok következik, ahol Hóm Gyula miniszterelnök úr jelenlétében tanácskozik a 209 fős szocialista frakció. Emellett egyéni képviselőtársammal, Szöllősi Istvánnéval az 5-ös számú választókerületben a lehetőségekhez képest igyekszünk megjelenni Csabacsűdtől kezdve Békésszentandráson mindenütt, így a kondorosi és a szarvasi képviselő-testület ülésein is. Továbbá komoly szakmai találkozón cserélhetünk véleményt január 20- án Szarvason, az Öntözési Kutató Intézet vezetésével. Sz.J. A XII. Országos Szólótáncfesztivált Békéscsabán az ifjúsági házban rendezi meg január 13 és 15 között a megyei művelődési központ. Pénteken délután a kötelező táncok és szabadon választott táncok próbáján vesznek részt a versenyzők. Szombaton 9 órakor nyitja meg a rendezvényt dr. Simon Imre, Békés Megye Önkormányzatának elnöke. Ezt követően a kötelező táncok versenyére kerül sor. Délután az érdeklődők a szabadon választott táncok versenyét tekinthetik meg. Este 8 órakor lesz a gála és eredményhirdetés, amelyet Vásárhelyi Pál koreográfus konferál. Vasárnap délelőtt szakmai értékeléssel folytatódik a táncosok programja. Az idén 48 versenyző jutott be a területi elődöntőkből az országos versenyre. A férfi szóló kötelező táncai: a A zord időjárás senkinek sem kedvez igazán, ám a legnagyobb gondot azoknak okozza, akiknek nincs hol melegedniük, nincs hol lakniuk. A megyében három helyen van hajléktalanszálló, a többi városban még ez a lehetőség sem adatik meg legtöbbjüknek. Békéscsabán a Gyár utcában működik egy 30 főt befogadó átmeneti szállás, itt jelenleg 12 fő tartózkodik. — Sokan azt mondják, túl szigorúak a feltételek, pedig csak valamiféle békéscsabai illetőséget kérünk a rászorulóktól, és hogy bizonyos határidőn belül munkába kell állniuk — kezdi Galambosné Varjú Blanka, a Békéscsabai Családsegítő Szolgálat vezetője. — Tudomásunk szerint mindenkit el tudtunk helyezni, aki megfelelt feltételeinknek. Akik a vasútállomáson töltik éjszakáikat, azok vagy nem is akarják igénybe venni a szállást, vagy valamikor olyan magatartást tanúsítottak, hogy ki lettek tiltva onnan. A nappali melegedőnket viszont bárki használhatja, a betérőknek lehetőségük nyígyörgyfalvi legényes, sárközi verbunk, nyírségi pásztor botoló. A párosok kötelező táncai: a nyárádmagyari forgatós, galgamenti lassú és friss csárdás, valamint a dél-alföldi csárdás. A szabadon választott kategóriában a versenyzők a maguk által kiválasztott anyagból 2 perces szabad improvizációt mutatnak be. A zsűri tagjai: Zsuráfszki Zoltán koreográfus, Dede Zoltán koreográfus, Hortobágyi Gyöngyvér, a Magyar Művelődési Intézet Táncosztályának munkatársa, Foltin Jolán koreográfus és Felföldi László néprajzkutató. A rendezvény díszvendége Vásárhelyi László, aki egyben a gálaműsort is konferálja; Born Miklós és Oskó Erzsébet lesznek. Megyénket Bakró Erzsébet, Juhász Gyula és Tomka Katalin képviseli. Pál Ildikó lik melegedésre, főzésre, mosásra, mosakodásra. Gyulán éppen egyéves az a hajléktalanszálló, amely 24 fő befogadására alkalmas. Itt nagy a forgalom — jelenleg pótágyakkal 28 fő tartózkodik a szállón. A Gyulai Családsegítő Szolgálat felmérése szerint csaknem ötven fő él a városban, aki rászorul erre a segítségre. Közülük többen börtönben, illetve alkoholelvonó intézetben vannak, így jelenleg mindenkit el tudtak helyezni. Mégis kevésnek bizonyul ez a szálló, hiszen az itt élő emberek közül csak nagyon kevesen alkalmasak arra, hogy valaha talpra álljanak. Békésen egy 15 fős férfi és egy 5 fős női átmeneti szállás működik, s úgy tűnik, ez elég is: mindkét helyen még tudnak fogadni rászorulókat. Semmilyen feltételhez- nem kötik az elszállásolást, az itt lakók még egy tál meleg ételt is kapnak naponta. Az ellátásért egy hónap után fizetni kell: a 2—3. hónapban 900, a 4—6. hónapban 1800, utána pedig 2700 forintot. Antal Gyöngyi Nappali melegedő, egy tál étel Hol telelnek a hajléktalanok? A rászól alattunk az idő, néha meg- /% lódul, vibrál egy kicsit, más- Ti. kor megállni látszik. Ki honnan szemléli. Észre se vesszük, és hopp, máris elrepült egy év, kezdhetjük a következőt. Téglát téglára illesztve építgetjük életünket, remélve, hogy nem homokvár készül itten, kibírja valameddig. Cifra palotára nem is vágyódunk, de legalább egy emberi hajlék lenne jó, amely megvéd, körülvesz, biztonságot ad. Ahol élhetnek majd az utánunk jövő nemzedékek is, amíg jobbat nem fabrikálnak. Ám széljárta, cudar éjszakákon csak távoli álom, csalóka reménység az is, amiért már ezerszer megdolgoztunk. Néha a gépeket kezdem irigyelni. Ha nem vigyáznak egy masinára, nem ápolják rendesen, bizony fellázad, cserbenhagyja gazdáját. De az emberi természet még akkor is űzi önmagát, amikor mér régen pihenésre lett volna szükségünk. Hogy nagy árat fizetünk érte, ugyan ki figyel oda? Zaklatott hónapok után eljutottam arra a pontra, hogy nem bánom, lesz ami lesz, de szilveszterkor kipihenem magam. Az se baj, ha „útszéli kunyhóban” töltöm az időt, csak ne szólaljon meg a telefon, más dolgom se legyen, mint jó nagyot szundikálni. Micsoda luxus! Aranyszívű barátom szervezgetett egy közös kirándulást, havas tájakra, távoli vidékre, de mint oly sók vállalkozásából, ebből se lett semmi. Azután az utolsó pillanatban jött a váratlan alkalom: Sopronban találtunk menedéket, négy napra. Ennyi idő alatt egy mormota is kialussza magát. Nekem pedig egyebekre is volt lehetőségem. Eltelt felettem jó sok év, de most esett meg először, hogy nyilvános szilveszteri murin búcsúztattam az óévet. Eddig csak baráti társaságban vagy családi körben, esetleg „munkával ünnepeltem”. Most azt is megtapasztalhattam, milyen érzés a dári- dó. Semmi különös. De amikor éjfél után egy szerencsétlen kis malackát hurcoltak körbe, hirtelen arra gondoltam, hogy de nagyon sok tivomyás éjszakán én voltam, ki a mások szerencséjét árulta. Gyerekkoromban nagyon szegények voltunk, s nekem az volt a tisztem, hogy szilveszter éjszakáján bekormozott arccal, kéményseprőnek öltözve, járjam a mulatóhelyeket, ahol apró patkókat meg pici malackákat árultam. Édesanyám kinn várt a didergető fagyban, s hajói ment az üzlet, hajnalban megengedtük magunknak, hogy egy pár virslit vásároljunk. Rég volt, rossz volt, sajnos igaz is volt, bizony. És ha édesanyám most valami távoli, ismeretlen világból figyeli ezt a földi mulatságot, bizonyára nem sírja vissza azokat az időket, amikor mint Jargancsirgi nevezetű kéményseprő inas szereztem a családnak egy kis kenyérre valót. Találó hasonlat, ha Gyulát az Alföld Sopronjának nevezik, hiszen mind a két város szép, hangulatos, vendégszerető. Igaz, a nyugati határon kicsit bővebben markolhatnak a javakban, meg aztán ott az emléktáblás házakat nem olyan feliratok jelzik, hogy „itt szállt meg fogolyként” egy-egy aradi vértanú. Mátyás király és a költő Zrínyi Miklós lába nyomát őrzik a kövek. Nekem pedig azok az erdőmémök-hallgatók történetei is megelevenedtek, akik Kanadában is a Lővérekről meg a Cézár pince borocskáiról áradoznak. Amikor felkapaszkodtunk a Károly kilátó legmagasabb pontjára, kilencéves kisfiam felfedezte a távolban terpeszkedő lovagvár körvonalait. Ugye az a bolondvár? Nézzük meg! — lelkendezett. Bolond az ángyikád —intettem le a fiút, de magam is elcsodálkoztam, hogy mennyire ismeri a helyi nevezetességeket. Azt a kastélyt ugyanis'egy megszállott ember egymaga kezdte el építeni, és talán még ma sem képes abbahagyni a munkát. Jó másfél évtizede jártam arra, s akkor is már akkora erődítmény volt egy kupacban, amilyet sok száz jobbággyal is csak a gazdagabb uraságok építhettek hajdanán. Emberünk pedig a két kezével cipelte a hegyre a hatalmas köveket, s készítette el önmaga emlékművét. Csoda-e, ha bolondvámak nevezi még egy távolról jött kisfiú is a fura alkotást? Kérdés csupán, hogy a „normális” emberek ilyen-olyan életművét minek tisztelhetjük? Ha már Sopronban jár az ember, ugorjon át egy kevés időre a sógorokhoz, Ausztriába. Éppen csak havas tájat nézni ruccantam el a festői Sem- meringre, s közben arra gondoltam, hogy egyszer már jártam erre. Az L-i általános iskola pedagógusai szervezték az utat, jó kis társaság volt. Akkori barátom mesélte, hogy indulás előtt a nyalka tornatanár a lelkére kötötte, hogy vigyázzon ám a csinos kis kartársnőre, mert számára nagyon kedves. Később az aranyoska édesapja is barátom védelmébe ajánlotta a kicsikét. S amikor Békéscsabán megállt az autóbusz, jött a férj, s ő is rábízta a „testőrre”. Lehet ennyi kérésnek ellenállni? Az a hajdani társasutazás volt életem első külföldi útja. Te jó ég, micsoda izgalom volt akkor egy vám- vizsgálat! Hogy rakosgatták, tették- vették különböző szatyrokba a derék tanárok a susogó orkánkabátokat, meg a pár kiló banánt, amit mutatóba hoztak a bécsi piacról. Most pedig szinte észre se vettem az ellenőrzést. Nem voltam gyanús, tehát csak köszöntöttek a vámosok. Hiába no, valamicskét mégis halad a világ. Egyébként pedig jól kipihentem magam e néhány nap alatt. Andódy Tibor Bolondvár
