Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-17-18 / 298. szám

BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SSMMMIAj 1994. december 17-18., szombat-vasárnap Fixír show hölgyeknek! Bohus Magyar Hajnalka Vigh Szilvia Folytatódik lapunk szépségversenye, a Fixír show! A második, öthetes forduló utolsó előtti állomásán újabb hölgyversenyzőket ismerhetnek meg olvasóink. Most is a hónap végéig szavazhatnak olvasóink azokra, akik a legjobban tetszenek a lányok, asszonyok közül. Címünk: Békés Megyei Hírlap (Békéscsaba, Mun­kácsy u. 4. 5600). Az értékelők csak azokat a szavazatokat tekintik érvé­nyesnek, amelyek mellé — akár leve­lezőlapra ragasztva, vagy borítékban elhelyezve — a legszebbnek ítélt ver­senyző lapunkban megjelent fotóját is mellékelik. A borítékra, levelező­lapra feltétlenül írják rá: Fixír show. A Fixír show-t továbbra is a szívén viseli a Délkelet Rádió FBI produkci­ója, a Latorcai Fotó- és Reklámstúdió Kft., a Békés Megyei Hírlap, Jantyik Mariann, a Csaba utcai Kála kozmeti­ka mesterkozmetikusa, Buday Vero­nika, a Csaba utcai Krea haj stúdió mesterfodrásza. Szabó Tünde Sajti Gabriella A rock klasszikusai: Zenéjüket nevezték progresszívnek, kategorizálták art-rocknak. Mi akkor járunk a legközelebb az igazsághoz, ha a szimfonikus rock ma már kissé pené­szes címkéjét ragasztjuk a zenekarra, mely az idén ünnepelte fennállásának huszonhatodik esztendejét. Egész jól bírják, ha azt vesszük, hogy igazán figyelemre méltó albumot a hetvenes évek vége óta nem jelentettek meg. A híres londoni Marquee klubban debütáltak, ott ahol előző nap a Cream tartotta búcsúkoncertjét. Műsorukon még Beatles- és Byrds-dalokat játszottak, de már a Nice-ra jellemző szimfonikus megszólalásban. A harmadik, a nevüket viselő album (1971) már a jól ismert, a rocktörténet­ben feltétlenül helyet kérő hangzás jegyében készült. Ekkor már a gitárokat Steve Howe kezelte, és a billentyűk mögött a következő album, a Fragile készítésekor már Rick Wake- man ült. Az énekes Jón Andersonnal ők hárman határozták meg a Yes gitár, orgona, zongora, mellotron és szintetizátor­futamokban bővelkedő stílusát, melyet a falzetthangú ének emelt a szférák zenéjévé az erkölcsi tanításokban is bővelke­dő szövegvilágot szolgálva. A hetvenes évek elején a rocktörténet maradandó értékeit készítették. 1972-ben Close The Edge albumukat a Times zenekritikusa az angol szórakoztató zene mérföldkövének, a soulénekesnő Arathea Franklin pedig az utóbbi idők legjelentő­sebb felvételének nevezte. Az anyagi elismerés sem késett. A Yes tagjai évenként fejenkénti egymillió fontot kerestek. Sikereik csúcsán, 1974 augusztusában távozott a zenekar­ból Rick Wakeman, a billentyűs. A svájci Patrick Moraz került a helyére. (Vangelist szerették volna, de nem jött össze.) Moraz Wakeman szertelenül brilliáns játékát nem tudta pótolni, így Wakeman visszatért. (Moraz jelenleg a Moody Blues tagja). Az 1977-es Going for the one a csapat utolsó kiváló alkotása, a következő Tormato már gyengébbre sikerült. Az 1980-as Dramma-t pedig csak az teszi igazán drámaivá, hogy Andersont és Wakemant nem találjuk a készítők között. (A borító legalább olyanra sikeredett, amilyenek a korábbi Yes albumok borítói voltak.) A punk, valamint a new wave friss ötletekkel teli előadók egész sorát dobta fel, akik számára a technikai feltételek másodlagosak voltak (Police, Clash), míg a Yes erősítők, gondolok, én a hóvirágnak írtam. De ha te vagy, akkor légy szíves felkeres­ni karácsonykor, 25-én vagy 26-án du. 3-kor, szeretnék veled beszélni. Tisztelettel: Gyöngyvirág! Bömbörkés Másenyka! A múlt gyönyörét elfeledni neked könnyű lehet. Elmentél, és nem néz­tél vissza, hogy mit hagytál magad után. Aki valaha egy nyugodt, vidám ember volt, az ma egy megtört ideg­roncs. Én az életemet tettem föl a TE boldogságodra, de téged ez nem érde­kel. Tudom, hibáztam, de mégis bíz­tam abban, hogy jelentettem neked annyit, hogy az elveszett boldogsá­gunkat együtt megtaláljuk. Téved­tem. Balkezes * ¥ ¥ Cica ’94.04.02.! Kívánom, hogy velem mindig és minden tekintetben boldog légy. Én mindig veled leszek, mert nagyon Sze­retlek! Veled boldog vagyok, és azt akarom, hogy ez így maradjon! Bíz­zunk egymásban, és „ő” benne, majd segít nekünk, hogy minden jó legyen. „Majd eljön a te időd is” (Csorvásra) Látom, nem reagáltál a Szívküldi- ben. Nagyon sajnálom, pedig nagyon vártam. Ne légy szomorú, majd rá­jössz, ki vagyok. Minden nap látlak, de még nem mosolyogsz.” Ottónak! írod, hogy szenvedsz. Szeretnék segíteni, hogy ez ne így legyen. A Jézuska hozzon neked olyan ajándé­kot, ami mindkettőnknek hosszú tá­von nagy örömet jelent. A távolból ezt szívemből kívánom. Jövő boldog­ságom csak Tetőled várom. Adél * * * Robi! Szükségem van rád!!! Tudom, hogy te is ugyanígy érzel, én már ezt nem bírom tovább. Egy „közeli” ismerős Ahogy egész esztendőben ol­vasgattuk a Szívküldinek — pontosabban rovatunkon ke­resztül a címzetteknek — szánt üzeneteket, szomorúan kellett konstatálnunk, hogy az írások többsége szívszorító lelki keserűségről tanúsko­dik. Most viszont közeleg az év utolsó napja, s nem illik lehorgasztott fejjel várni e*jeles ünnepet. Ezért kérjük mindazo­kat, akik lapunk hasábjain sze­retnének boldog szilvesztert, új évet kívánni ismerőseiknek, sze­retteiknek, barátjuknak, barát­nőjüknek, rövid, 5—8 soros le­vélben — amelyre feltétlenül ír­ják rá: Szilveszteri Szívküldi — küldjék el szerkesztőségünk cí­mére (5600 Békéscsaba, pf.: 111, Munkácsy u. 4.). Az üzenetek­nek csak a terjedelmi korlátok, illetve a jóízlés szab határt! Az alkalomhoz illően még egyszer felhívjuk figyelmüket, ezúttal a vicc, a humor, a jókedv kötelező! Találkozzunk a Szilveszteri Szívküldiben, a december 31-ei lapszámunkban! Édes Kedvesem! (N....ás) „Várod-e úgy, mint én a napot, Mely kettőnket összehoz megint? Én hiszem, hogy e szép kor felé Szép szemed gyakran tekint!" Olyan sok mondanivalóm van, jó lenne egy időpont. Remélem, tudod, hogy neked szól. Várom üzeneted. „Szomorú kedvesed” * * * Pásztor Zsoltinak Vésztőre 1980. dec. 15. Fontos dátum ez mindnyájunk életében. E jeles alka­lomból szívből kívánunk neked számtalan szépet és jót, és azt, hogy mindig vidám „nagyfiú” maradj. Nővéreid, sógoraid, szüleid ite­Johnny! „Ha az idők elteltével gondolsz majd rám. Emlékezz, és tudni fogod, hogy kedvelt egy lány. Szeretett, s talán akart Téged, De Te megcsaltad, és ez nem bántotta lelked." (barna, hosszú haj + Vizesfás) Leona Jóskának Gyulára Nem szeretnélek még egyszer meglátni Békésen. Gy. *** „Nagy utazás ’93” Drága Zsolt! Már régóta „beléd vagyok zúgva”, és szenvedek attól, hogy nem állsz szóba velem. Pedig érzem, te is vonzódsz hozzám. Tu­dom, sok minden elválaszt bennün­ket, de a „tiltott gyümölcsből” kóstol­ni gyönyörű érzés lehet... Nem kérek tőled mást, csak „egy lassú táncot”, és azt, hogy egyszer boldoggá tegyél! A SZERELMES ASSZONY Egy szál rózsának! Nem tudom, te vagy-e az, akire A hetvenes évek elején készítették a rocktörténet maradandó értékeit hangfalerdők, keverőpultok és a hozzájuk tartozó hangmér­nökök nélkül meg sem tudott volna szólalni. A „csoda” nagyon is technikai volt tehát, noha egyre sterilebb és éteribb, egyre kevésbé eleven, és a közönség megérezte, hogy a dolog másról szól. Persze azért még szép számban adtak el lemeze­ket világszerte, de a népszerűségük jelentősen csökkent. 1983-ban készítette az együttes a felemásra sikeredett 90125 című albumot, melynek nagy slágere a Magányos szív tulajdonosa vagyok lett. Klipváltozata révén a fiatalabb korosztály is megismerte őket. A nyolcvanas évek második felére tagcserék, széthúzás, pereskedés, ellen-Yes létrejötte Andersonnal és Wakemannal (aztán vesztettek — nem a kritikusok, a bíróság döntött így) nehezítette meg az együttes sorsát. Végül a Union albummal mindenki visszatért a közös „akolba”, rájöttek, nem éri meg egymással konkurálni. Világturnéjukat többnyire telt ház előtt bonyolították, a zenekar átmentette magát a 90-es évtizedre. Fontosabb lemezei: Fragile (1971), Close To The Edge (1972), Yessongs (tripla, 1973), Tales From Thophografic Oceans (dupla, 1973), Relayer (1974), Going for the one (1977), Tormato (1979). Panics Ferenc kv>V Krajcsó Zita

Next

/
Oldalképek
Tartalom