Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-05 / 287. szám
■BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP SPORT 1994. december 5., hétfő Ma 125 éves a gyulai sport A Tűzoltó és Tornaegylettől a GYSE-ig Táncmulatság 66 forint bevétellel... (Szemelvények Christián" László könyvéből) Minden idők egyik legsikeresebb gyulai sportolója: Gyepes Barnabás tízszeres saíakmotoros bajnok Jól lehet a kezdeményezésben nem volt hiány, mert 1899. április 30-án belügyminisztériumi jóváhagyással újjáalakult a Gyulai Torna Egylet. Elnöke Lukács György Főispán, az alelnök Oláh György. Az eredmény: tornacsarnoképítési bizottság, állásfoglalás a „testi nevelés” terén érezhető hiányok kiküszöbölésére, és egy táncmulatság 66 forint 43 korona bevétellel. Időközben újból megmozdultak a „Kerékpár Egylet” hívei is, de ők még az alapszabályokig sem jutottak el. E korszak záróakkordjaként kell felidéznünk a Gyulai TE 1906. június 9-i, majd 1908. május 17-i felélesztési kísérleteit. Az utóbbi alkalommal a „gyulai úri dámák” körében nagy Az atlétika mindig főszerepet játszott a fürdőváros sportéletében. A számos, nemzetközi hírnévig eljutottak egyike, a Budapest Nagydij-győzelmet is szerzett Béla Emese magasugró. A nyolcvanas években még ilyen érdeklődés kísérte az atlétikai versenyeket... A pátria sporttörténetét tekintve nem akármilyen kötet jelent meg a közelmúltban, a gyulai városi sportcsarnok megnyitója tiszteletére. A helyi sport jórészt sajtódokumentumai, illetve a Békés megye sportjának története című kötet alapján Christián László testnevelő tanár, sporttörténész — Kovács István testnevelő tanár és Lovász Sándor városi főtanácsos segítségével — páratlanul érdekes gyűjtésének eredményeként feldolgozta Gyula sportját. Ha a kedves olvasó most úgy gondolja, egy ilyen munka sohasem lehet teljes, akkor valószínű igaza van. Olykor könnyebb önálló kötettel jelentkezni hasonló témában, mint könyvtárakat bújva, akár éveket búvárkodni annak érdekében, hogy lehetőleg teljes legyen a gyűjtés. Miként kollegánk sem vállalkozhatott a teljességre, az alább olvasható szemelvények is csupán töredékek, felkeltik a ügyeimet. Ez utóbbiban viszont nagyon bízunk! Végvári történések 1552 és 1566 között Gyula és Sarkad várának helyőrsége is bekapcsolódott a török-magyar vitézi tornákba. Az érvényben lévő királyi és eredé- lyi fejedelmi tilalmak miatt az első viadalok nyilván a legnagyobb titokban zajlottak le. A zsoldban és rangban kifejeződő „hírért, névért s az szép tisztességért” folyó presztízsvetélkedők hősei azonban megtalálták a módját és Olcsá- rovics Demeter és vitézi társai azt kérték Nádasdy Tamás országbírótól, hogy a temesvári törökök sorozatos kihívásait és „mocskos leveleik”-ben írt gúnyolódásait férfias helytállással megtorolhassák. Főkapitányi jóváhagyás alapján 1554. augusztus 30-án a pan- kotai réten létre is jött a találkozó. A szokásos szabályegyeztetések, majd az „igazlátók” és a „kezesek” kijelölése után elsőként Székely Balázs állt ki a renegát Kunovics Me- hemed aga ellen. A rettegett bajvívóként ismert aga váratlan veresége azonban úgy meghökkentette a kihívó törököket, hogy a további összecsapásoktól elálltak. Egy másik feljegyzés szerint 1562-ben báró Kerecsényi László gyulai várkapitány lovasai rátámadtak a Váradról hazafelé tartó Malkucs temesvári basa kíséretére. Az erők egyensúlya miatt elhúzódó küzdelem helyett abban állapodtak meg, hogy ifjabb vitézeik válogatott csapatai álljanak ki kopjatörésre. Ekkor viszont a törököknek kedvezett a szerencse. Miután Óvári Pongrácz Kristóf halálos sebet kapott, a magyarok szabad elvonulást engedtek a basának. A csel vetésekkel és a sokszor több mint száz kilométeres portyázásokkal tarkított végvári élet nemcsak vívástudást igényelt, hanem nagyfokú állóképességet is. Ennek egyik bizonyítéka a Kun kódexben fennmaradt „Cantio de militi- bus pulchra”, amelyben egy ismeretlen krónikás Beke Pál és lovasainak 1562 körül lezajlott Duna-Tisza közi portyázását énekelte meg. A harci zajok elültével a gyulai és a sarkadi vitézek is nagy előszeretettel hódoltak a halászat és a vadászat szenvedélyének. A vadászatnál íjat és betanított sólymokat használtak. Az egyik 1564. június 15- én kelt levél szerint maga Miksa császár is kért sólymokat Kerecsényitől. A végvári vitézek életéhez szervesen hozzátartozott az apródok harci kiképzése is. Egyértelmű testnevelési vonatkozások csendülnek ki Szikszai Fabricius Demeter vándorprédikátor „A gyulai protestáns főiskolát dicsőítő egykorú versezeté” - bői (Wittenbert, 1563), amelyben — írja a szerző — nemcsak tudással vértezik fel a növendékeket, hanem megtanítják őket a hazát értelemmel és bátor fegyverekkel oltalmazni." A végvári testkultúra megyei vonatkozásai Gyula 1566. szeptember 2-i elestét követően elhalványultak. A közel 130 éven át tartó török hódoltság, majd az azt követő függetlenségi harcok megpróbáltatásai alatt a Körös-vidék lakóinak többsége vagy elmenekült, vagy elpusztult. 1869: röpirat az országnak! A Nemzeti Torna Egylet (NTE) elnöksége Békéscsaba, Békés, Gyula, Orosháza és Szarvas vezető testületéinek is megküldte „Magyarország összes polgáraihoz" címzett röpiratát, amelyben felhívta az illetékesek Figyelmét arra, hogy minden nagyobb községben alapítsanak tomaegyletet, a tanintézetek mellett pedig hozzanak létre tomaiskolákat. Egyben anyagi támogatást kért a Nemzeti Tornacsarnok felépítéséhez, ahol az egylet az ország leendő tornatanítóit kívánta kiképezni. A NTE felhívását Gyulán 1869. október elején a „Békés” című hetilap munkatársa, Majsisovics Vilmos folyam- mérnök kapta kézhez, aki már korábban is levelezési kapcsolatban állt „a magyar torna atyjának” becézett Matolay Elekkel. 1869 nyarán pedig Svájcban, Francia- és Porosz- országban a folyamszabályozása mellett a tomaéletet is tanulmányozta. Nem utolsósorban ezzel magyarázható, hogy Mojsisovics a hetilap október 9. számától kezdődően a korabeli hírlapíróktól szokatlan szakszerűséggel és nemzetközi tájékozottsággal propagálta a „tornászat” elindítását. Ha egyszer a hazai sportpublicisztika történeti monográfiája megszületik, feltétlenül belekívánkozik annak megállapítása, hogy a „Békés” volt az ország első olyan magyar nyelvű vidéki lapja, amelyben a „sportrovat" a címoldalon látott napvilágot. Különösen figyelemre méltó a december 11-i számban Gyula, Csaba, Békés és Orosháza közönségéhez intézett felhívása, amelyben megérettnek látja a helyzetet a fiú és a lány növendékek felekezeti különbségek nélküli oktatását is szolgáló torna- és tűzoltó egyletek alapítására. , ,A sor megnyitása — írja— Békés—Gyula városát illeti; mivel a megye székhelye s példája buzdító hatást gyakorolna. Majsisovics azonban nemcsak agitált, hanem szervezett is. Mindenekelőtt megnyerte a tomaegylet ügyének Gróf Al- mássy Kálmánt, a lovassport és a Békés—Gyulai Korcsolyázó Társaság mecénását, és Óheroly János tomatanítót, aki az Almássy családnál vívómesterkedett. Oheroly közreműködésével 1869. november 22-én elkészítették a Békés— Gyulai-Torna és Tűzoltó Egylet (BGyTTE) alapszabály-tervezetét, amit a december 6-ra összehívott közgyűlés el is fogadott. A belügyminiszter jóváhagyása után, 1870. január 16-án a városháza nagytermében gr. Almássy Kálmán elnökletével hivatalosan is megalakult Békés megye első tornaegylete. Az új szervezet célkitűzését a torna, a vívás és a tűzoltóság gyakoroltatásában, valamint tomaünnepélyek és kirándulások rendezésében jelölték meg. Oheroly irányításával 1870. május 15-én az „egyesület nyári helyiségében”, a megyeháza udvarán megkezdődtek a tomafoglal- kozások, majd az alispáni palota nagytermében megnyílt az egylet vívóiskolája is. Egylet, egyesület, club, testedző kör, Traktor, Hunyadi, Petőfi, Medosz... B. Gyulai Torna és Tűzoltó Egylet (1869) Gyulai Dózsa SK (1951) Magán Korcsolyázó Egyesület (1874) Gyulai Kórház SK( 1951) B. Gyulai Sport Club (1880) Gyulai Lendület SK Gyulai Sport Club (1882) Gyulai Fáklya SE Gyulai Torna Egylet (1898) Gyulai Petőfi SK Gyulai Korcsolyázók Egyesülete (1905) Gyulai Traktor SK Gyulai Torna Egyesület (1908) Gyulai Vörös Meteor SK Gyulai Erkel Ferenc Sakk-kör (1911) Gyulai Bástya SK Gyulai Atlétikai Club (1913) Gyulai Spartacus SK Gyulai Ipari Munkások Testedző Egyesülete (1920) Gyiilai Hunyadi SK (1956) Gyulai Testedző Egyesület (1922) Gyulai Kinizsi TE (1957) Gyulai Építő Munkások Testedző Köre (1924) Gyulai MEDOSZ SC (1957) Gyulai Levente Egyesület (1926) Gyulai Pedagógus SK Gyulai Márky Sakk-kör (1929) Gyulai Helyiipari SK Gyulai Sporthorgászok Egyesülete (1944) Gyulai MHSZ Gyulai MADISZ (1945) Gyulai Munkács Tsz SK Gyulai Vasutas SE (1947) Gyulai Köröstáj Tsz SK Gyulai Sport Egyesület (1948) Gyulai Gépjavító SK Gyulai Szakszervezeti Sport Egyesület (1950) Gyulai Sport Iskola Gyulai Építők SK (1951) Gyulai MEDOSZ Sport Iskola Gyulai Vörös Lobogó Harisnyagyár SK (1951) Gyulai Volán-Élőre SK Gyulai Kinizsi SK (1951) Gyulai Sport Egyesület (1973) A gyulai futball számos legendás csapatra lehet büszke, melyek közül az egyik az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején szerepelt NB ll-es gárda. „Ez" a MEDOSZ sok-sok örömet szerzett híveinek. Balról: Petrovszki, Pásztor, Fodor, Szilágyi, Vido, Nagy K., Kiss P., Guti, Arató, Himer J. és Csűri. Képünk 1959-ben készült népszerűségnek örvendő Falehette Ettore olasz vívómester is latba vetette befolyását. A hölgyszívek fedobogtak, de a férjek pénztárcái zárva maradtak... Id. Christián tanár úr a KISK emlékplakettjét kapta 1938-ban, Christián László nevelőmunkájának gyümölcseként, a június 5- és 6-án a budapesti KISOK-pályán lebonyolított országos középiskolai atlétikai versenyen a gyulai gimnázium sportkörének tagjai nyerték mind a Szent Imre, mind pedig a Krompaszky Miksa vándordíját. „Christián László a KISK emléplakettjét kapta... negyedikalkalommal. Négyszer még egyetlen tanárnak sem sikerült ezt... megszerezni... fényes bizonyságul annak a hatalmas munkának, amelyet a gyulai sport fellendítése érdekében oly nagy odaadással és sikerrel folytatott.” Ugyanebben az évben a gyulai gimnázium sportkörének tőrözői bejutottak a KISOK országos vívóbajnokság budapesti döntőjébe. Itt a csapatversenyben a IV., egyéniben Ritter Miklós révén a Vili. helyig jutottak el. Áz Iga György és Christián László vezetésével felkészített gyulai diákok 1938 őszén megpróbálkoztak az országos középiskolás-úszóbajnokság- gal is. Jönnek a salakmotorosok A tömegeket foglalkoztató alapfokú (városi járási) versenyeket változó érdeklődés kíséri. A minőségi versenysportban is hullámzás tapasztalható. Az utolsó három évtizedben viszont minőséget igazán reprezentáló eredményeket értek el az atléták (zömmel diákok), a salakmotorosok és az utóbbi években az úszók. Ízelítőként néhány teljesítmény: tízszer nyert magyar bajnokságot salakmotorozásban Gyepes Barnabás, két-két alkalommal Szilágyi Lajos és Vidó László. Az atléták közül többen eljutottak az utánpótlás, ifjúsági válogatottságig, országos vidéki, ifjúsági, sérdülő, középiskolás és úttörő olimpiai bajnoki címig — Puczkó József, Bringmann Mária, Skukléti Mária, Annus Géza, Kliszek Antal, Csűri Zsuzsa, Béla Emese, Kubicza János. Hasonlóan az úszásban is a fiatalok jutnak el legmagasabbra — Nagy Julianna, Nagy Sándor, Vass Gyula. A népszerűségben élenjáró NB Il-es labdarúgók 1963-tól tíz bajnoki szezonban többnyire a tabellák második felében tanyáznak. A magasabb osztályokba jutó játékosokat (Varga, Portörő, Arató, Dávid, Himer II.) nevelő csapat kiesése 1973-ban hidegzuhanyként hat. Közreadja: Fábián István
