Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-31-1995-01-01 / 309. szám

1994. december 31-1995. január 1., szombat-vasárnap SZILVESZTER é&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP B. Ú. É. K ’95 i lek Baggio is Japánban folytatja? Elképzelhető, hogy az olasz labdarúgó bajnokság élvonalá­ban szereplő Juventus megválik legnagyobb sztárjától, Roberto Baggiótól. A nyári, egyesült ál­lamokbeli világbajnokságon ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tott középpályás szerződése ugyanis a szezon végén lejár, s a hírek szerint egy külföldi klub érdeklődik iránta. Antonio Giraudo, a torinói „zebrák” ügyvezető igazgatója elmondta, hogy nem akarják megakadályozni játékosukat a távozásban, ám jelentős össze­get szeretnének kapni érte. — Az egyik japán klub állí­tólag 30 millió dollárt sem saj­nálna Baggióért. Ezzel az ajánlattal természetesen nem tudunk versenyezni — jelen­tette ki Giraudo. Szavazószelvény 1995. január 7-éig minden lapszámunkban közzé- tesszük a szavazószelvényt, amelyet kivágva, borítékba téve vagy levelezőlapra ragasztva január 10-éig küld­hetnek be lapunk címére: Békés Megyei Hírlap szer­kesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Csak a lapunkból kivágott szelvényeket vesszük figyelembe a szavazatok összegzésekor. Kérjük a borítékra/leve- lezőlapra ráírni: „Az év sportolói!” Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1994-ben? 1.: ........................................................................................ 2.: ........................................................................................ 3.: ....................................................................................... K i volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1994-ben? 1.: ................................................................................................................ 2.: ........................................................................................ 3.: ........................................................................................ M elyik volt Békés megye legjobb csapata 1994-ben? 1.: ........................................................................................ 2.: ........................................................................................ 3.: ........................................................................................ Név: ........................................................................................................... Cím: ........................................................................................................... 2002-es labdarúgó-vb Mexikó is jelentkezett ä»- Újabb országgal bővült a 2002-es labdarúgó-világ­bajnokság megren­dezésére pályázó országok listája. A Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség (FIFA) közlése szerint Japán és a Koreai Köztársaság mellett harmadikként legújabban Mexikó is benyújtotta je­lentkezését. A közép-ame­rikai állam 1970-ben és 1986-ban már vendégül lát­hatta a jeles világese­ményt, amelyet sikeresen le is bonyolított. A mexikói sportvezetők éppen ezért bíznak a rendezési jog új­bóli elnyerésében. A kandidáló országok­nak a FIFA hamarosan átadja a kötelező feladato­kat tartalmazó dokumentu­mot, ami alapján 1995. feb­ruár 28-ig kell megerősíte­niük az érintetteknek ren­dezési szándékukat. A nemzetközi szövetség végrehajtó bizottsága 1996 jú­niusában hozza meg a végle­ges döntést, kié is lesz a 2002- es labdarúgó-világbajnokság rendezési joga. Mint arról már beszámoltunk, az idén hetedik alkalommal jelent meg a Magyar Olimpiai Bizott­ság és a Sport Plusz Kiadói Kft. sportévkönyve, a Sport ’94. A mostani kötet rendhagyó, mert első része az 1984. évi Los Angeles-i olimpia után készült és akkor bezúzott magyar kötet „hasonmá­sa”. A továbbiakban az elmúlt időszak világverse­nyeinek felelevenítése mellett a mostani kiadvány is — akárcsak a korábbiak — kisebb és nagyobb történeteket örökít meg a hazai és nemzetközi sport világából. Alább lapunk munkatársának írá­sát adjuk közre. Fábián István Bravúr vagy csalódás? Éjfél is elmúlt már a Kempinski szállodában, fáradtan szedelődzködni kezdtünk az Év sporto­lója díjátadás után. Arról beszélgettünk szerve­zők, tetszik-e majd mindenkinek, vagy csak arra emlékeznek egy idő után, miként esett be Baracz- ka Eszti a dobogó mögé? (Prózai malőr volt, mert letört a cipősarka.) Sohasem tudnám megmonda­ni pontosan, miként került szóba Békéscsaba és annak futballja, hiszen hol volt még akkor a viharsarki bravúr (vagy csalódás?). Ami biztos, hogy elnökünk (mármint a sportúj­ságíróké), Novotny Zoltán kapásból felsorolta minden idők legnagyobb viharsarki 11 -ét. Talán ez a bámulatraméltó memória is elegendő lenne, hogy idemásoljam. Igazán kevesen tudják, 1947 (!) nyarán volt egy csapat Csabán, amelyről akkor legalább annyit beszéltek, mint a tavalyiról, pedig csak az élvonal küszöbéig jutott. Mert makói csatájuk a csabai futball Mohácsa lett. Szóval: Andó, Sági, Urda, Weiner, Fülöp, Marik, Kin­cses, Kliment, Imi i, Szilasi, Szák. Övéké a legenda joga. Csak eljátszom a gondolattal, vajh újabb negy­venhét év múltán hányán emlékeznek majd az immár Vác és Kispest mögött bronzérmes Pász­tor-legénységre, amelyről sportágsanyarú éveink kellős közepén majdnem annyit odáztak, mint amennyit szidták az egész élvonalat. Más kérdés, Szarvaséknak (Kulcsáraknak, Csatóéknak...) nem jött össze a nagy poén, nem lettek bajnokok. Mindenfajta értekezésféle végére odabiggyeszt­hető hát röstelkedés nélkül az is: kudarc-e, hogy a sokak által már zsebükbe dugott arany helyett végül csak bronzot nyertek? Silvio, a (sokszoros román válogatott) pálya­edző mondta még tavaszkezdetkor: „én azt hinni, a csapat tud maradni ott fenn, ahol van. Nem tudni hol, de mi próbálunk dolgozni. Sok munka, azon nem múlik. Józsinak igazsága van: mi akarunk mindig nyerni, azt nem mondani, mi nem bajnok­ság nyerni, akarni minden meccs megnyerni!” Azóta tudjuk, az újpesti meccs megpattintotta a szálakat, megroggyasztotta az önbizalmat, amelyből túl sok amúgy soha nem volt. Talán a vidékiség okán, mert Vác az nem vidék, hanem nem Budapest. Békés meg vidék. A főváros Csankéknak inkább erjesztő, mint sem takaró holdudvar. Megint más kétszáz kilométerrel ar­rébb, történetesen kelet felé. Azért romba dőlni látszik itt valami megint, hiszen Szombathely ugye a másik irányban van, meg Fehérvár is. Láttam Brávácz Ottó tekintetét a csabai „libale- gelős pálya” félig fából ácsolt dísztribünjén null- ötnél... Hogy is van ez a „nyugatközelség?” Pedig kétféle ország vagyunk, istenemre mon­dom. És mégis, itt a román határszéli kis magyar focival majdnem végig bírták cérnával a fiúk, még Vitray is védelmükbe vette őket! De vala­hogy mégsem tudták elhitetni magukkal, hogy lehet amott légkondicionált VIP-páholy, játszani itt tudnak mutatósabban, jó ideig. (Lám, érdemes vigyázni ezzel a „román hasonlattal” is, hiszen ők sohasem látott csúcsokra jutottak a vébén, miköz­ben mi legyintünk az igazolások idején „igazolni? Onnan talán mégsem...”) Szóval még mindig nincs rendjén minden eb­ben az önértékrend-felállításban. Ha néha egy csapat eljut odáig, hogy ügyes, tehetséges edzője révén összehoz valamit, amely úgy rugdossa a gólokat, kergeti bolondériába az ellenfél védőit, miért- nem jön össze a méltó jog? Pedig logikus lenne, nem? Talán, mert bevillant és befészkelte magát az agyakba, hogy „Jézusmária, győzünk...?” (Beke Kata után, szabadon.) Most akkor mi a jobb? Ötöst rúgni Győrben, vagy tűmi a kicsiknek járó vállveregetést? Vajon melyik ad több pluszt a sikerhez? Az élet egyik nagy dilemmája. Biztos recept, úgy látszik nincs. Tán könnyebb lenne a válasz, ha bajnokká avan­zsál a Pásztor-legénység. De mondom, a végére leeresztett, ők úgy hitték, mert Uti-vágja őket az emelesz. De hát annyira talán nem ütötte. Talán egy, győzelmek közben elejtett Pásztor-mondat visz közelebb a nyithoz: „Sorozatban félek...” De hát az igazság többnyire érvényesülni szo­kott— védekeznek az elszántak. Most nem érvé­nyesült a „többnyire”, de talán valami más is közrejátszott. A Kurír szerint a tavaszi hullámlo­vaglás közben „Megzavarták a Csabát”. Döfi. Ha pedig az embert megzavarják, maga is megzava­rodik. Elég volt azon a délutánon a Megyeri úton kikapni is, megemészteni a vereséget, megre- kesztve nyolchetes diadalmenetet. A baj nem jár egyedül. A csapat két vezetője áthúzta a mester ukázát, s valami összekuszálódott. Akinek gyor­san ki kellett volna állnia a porondra, az nem állt ki, pedig tán megértette volna a sajtó is: emberek, itt ki van babrálva velünk, úgy fest, gyengíteni akarnak bennünket, válogatottakká kiáltják ki szorgos napszámosainkat, ne csalárdoskodjatok, ne! A mérce nem egyforma, ezt olykor jobb tudni, belátni. A berzenkedés néha nem a célhoz vezet. Aztán már késői a beismerés, a dicsőítő szalagcí­mek helyén ilyenek állnak: „Vajon hányadik osztályú meccset is játszott a Békéscsaba? Meg hogy „Ki biztatott hazugságra Békéscsabán?” Szegény csabaiak, ez felért két gyomrossal. Bravúr hát, vagy csalódás? Ne feledjük: nem mindegy, hogy honnan vitt az út a pontig, ahol most töprengünk. A lilák körül nemrég még azért szólt a fohász: jussunk vissza az enbéegybe! Ehhez képest egy résnyire mégis csak megnyílt a világ, némi felfedező útra újra lehet menni Éuró- pába. És ’95-ben talán a váciak (bajnoki!) útját is könnyebb lehet ezzel a tarisznyával bejárni. Nem igaz, Pásztor Józsii Ónodi Henrietta, aki az idei esz­tendőben búcsúzott el a közönség­től. Tehát az idei év is meghozta, amit meghozhatott és elvett, amit elvehetett. A sportolók többsége már a jövő év megmérettetéseire figyel, azokra készül. Reméljük, hogy a befektetett munka meg­hozza méltó gyümölcsét. Bízunk abban, hogy a magyar sportolók méltóképpen szerepelnek és to­vább gazdagítják a sikerek amúgy is gazdag tárházát. Már csak az maradt hátra, hogy a sportolóknak, sportmun­kásoknak eredményekben gaz­dag új esztendőt kívánjunk! —B— Oévi búcsúztató A falinaptár lapjai kérlelhetetlenül hullanak a szemétkosárba, már csak néhány nap és az utolsó lap is lekerül a falról. Itt az év vége és következik az új esztendő, újabb célokkal, vágyakkal, remények­kel. Ami az idei évet illeti, sport­szempontból nem panaszkodha­tunk, hogy megmérkőzhessenek egymással. Közülük nehéz a leg­emlékezetesebbet kiválasztani, de az amerikai labdarúgó világbaj­nokság előkelő helyet foglal el. A labdarúgás a sportágak egyik leg­népszerűbbje, mindig is a figye­lem középpontjában áll. Nos, az idei vb kitűnő szervezés mellett, jó közepesre sikeredett, úgy véljük, hogy a látottak alapján Brazília diadala megérdemelt A nagy bravúrok mellett, sajnos az idei év is hozott szomorúságot, gondoljunk csak Senna halálára. De az élet már csak ilyen. A kérlel- hetetlenségek is betörnek minden­napjainkba. Éz évben is voltak, akik először lépték át a klubházak küszöbét, hogy kiválasztott sportágukat űz­hessék. És természetesen voltak olyanok, akik az idén érték el pá­lyafutásuk első sikerét És van, Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Arpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Andreas Günther és dr. Tóth Miklós / , / ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. IT. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; DUm AI Ff1 VT I IIÍDT AB sPortrovat: 451-114; telefax: (66) 441-020. Kiadói telefonszámok: (66) 441-545; hirdetés: 441-311; telefax: 450-198; terjesztés: telefon/fax (66) 453-710. Az előfizetők részére terjeszti nLnLj .ULU l Ll ílllVLir 8 NéPújság Kft. az ügynökségein keresztül. Árusításban terjeszti a „DÉLHÍR” Rt. Békés megyei üzeme. Békéscsaba Szabadság tér 1—3. Telefon (66) 443-106 és egyéb terjesztő U---------------------------------------------------------1 szervek. KlóTizethetőa kiadónál (5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4.), valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással. Előfizetési d íj egy hónapra 375 forint, egy évre 4140 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross út 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom