Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-30 / 308. szám
1994. december 30., péntek KÖRKÉP SSá Székely árvák. A Magyarok Világszövetsége Karitatív Bizottságának Békés Megyei Szerevezete használt cipőket gyűjt a székely „csibész ház” lakóinak. A szervezet azonban a délvidékre, Kárpátaljára és Moldvába is juttat szállítmányokat. Tegnapi lapszámunkban sajnos tévesen jelent tneg az egyik felvevő állomás címe. A pontos cím: Békéscsaba, Bo- tyánszky út 38. Elutasítóit kérelem. A Lungo Drom Érdekvédelmi Cigányszövetség Zsadányi Tag- szervezete december 27-én Írásos kérelemmel fordult a helyi polgármesterhez, melyben azt kérték, hogy szervezetük képviselőjét külső tagként vegyék be a nemrég létrehozott szociális munkabizottságba. A képviselők december 28-i megbeszélésükön határoztak az ügyben, a munkabizottságot nem bővítik a Lungo Drom tagjával, mivel a helyi cigányság Sütő Gyula személyében megfelelő képviselettel rendelkezik. Szilveszterkor, újévkor Mikroszkóp Azt mondják, amilyen az év első napja, olyan lesz az esztendő is. Ha ez igaz, akkor nagyon vidám 1995 elé nézünk, ugyanis január elsején a televízió egyes csatornáján 18 óra 30 perckor a Mikroszkóp Színpad műsorát lathatjuk, természetesen tele humorral. A Mindenki mindenkivel egyvégtében siker — Ez egy speciális kabaré — mondta kérdésünkre Sas József művészeti igazgató —, amolyan formabontó, ugyanis egy beszélgetést folytatok a nézőkkel. A hatvanperces műsort két kabaréból és néhány más jelenetből állítottuk össze. A szereplők: Beregi Péter, Bö- röczki József, Bősze Péter, a Defekt duó, Éles István, Forgács Gábor, Héller Tamás és jómagam. A szilveszteri jó hangulat felvezetéseként a tévé 1-en 17 óra 40 perckor Mini-Mikroszkóp lesz, Beregi—Heller—Sas összeállításban, melyben elhangzik Sas József népszerű „alkoholellenes” száma. Jókedvben tehát nem lesz hiány szilvesztertől újévig. S hogy utána milyen műsora lesz a Mikroszkópnak? Mint tegnapi lapszámunkban olvashatták, sok újdonság, no és a Mindenki mindenkivel című koalíciós kabaré. Mert az lesz egész évben... S.F. Jelinek Lajos gyönyörű hobbija / Úgy szereti választott, szűkebb hazáját, mintha őshonos lenne Jelinek Lajos számára jeles nap a mai: pontosan 25 évvel ezelőtt jelent meg első írása a Békés Megyei Népújságban. A jegyzet címére is emlékszik: Ünnep előtt, ünnep után. Precíz ember lévén — milyen is lehetne egy rajzoló — betéve tudja 25 év termésének adatait: 92 írás és csaknem 1000, egészen pontosan 919 rajza jelent meg lapunkban. —Hogyan kezdődött? — Úgy, hogy Békéscsabára, szlovák családba nősültem. Budapesten születtem és amikor idekerültem, jelentkeztem a szerkesztőségben írásaimmal. Glosszát, jegyzetet, karcolatot, riportot hoztam, de írtam novellákat és dokumentumjátékot is. Volt egy sorozatom, Csizmámat a szögre akasztottam címmel, ami néptáncos múltamról szólt, ugyanis 12 évig táncoltam. — Irt, rajzolt, táncolt, mi mindent csinált még? — Az eredeti szakmám finommechanikai műszerész és a satupad mellől kerültem az ELTE-re, ahol elvégeztem a jogot. A rajzolást egyébként gyerekkoromban kezdtem, 3 évig jártam Budapesten a Der- kovits-stúdióba. — Soha nem gondolt arra, hogy elvégezze a Képzőművészeti Főiskolát és hivatásos művész legyen ? — Volt idő, amikor kísértésbe estem, de ma már örülök, hogy így sikerült, legalább nem érzem magam fel nem ismert zseninek. Amatőrként is jól érezheti magát az ember, és lehet igen szép dolgokat produkálni. —Azt hiszem ez sikerült is, amit nemcsak a megszámlálhatatlan rajz, karikatúra, illusztráció, plakát és egyéb munka jelez, hanem kiállítások és kiemelkedő díjak egész sora is. Nemrég volt Treues énben a 21. önálló tárlata és számtalan csoportos kiállításon is szerepelt. Mi álla legközelebb a szívéhez? —Talán az Országos Grafikai Művésztelepen készült Anatole France: Nyársforgató Jakab meséi című műhöz készített illusztráció, ami minikönyv formában jelent meg és könyvritkaság lett. Azután a békéscsabai házak sorozatom, de mindent szeretek, plakátokat, az emblémákat, az okleveleket, melyeket rajzoltam, no és azt az érettségi tablót is, melyet a nyáron készítettem. A lányom az idén végzett és a fényképes tablójuk közepére megrajzoltam valamennyiük karikatúráját. Talán sokan nem tudják, hogy én rajzoltam újra Békéscsaba város címerét is, aminek eredetije egy olajfestményen maradt meg, s ma is ott látható a polgármesteri hivatalban. Most egyébként egy 50 grafikából álló anyagom van készen, ebből jövőre önálló kiállításom lesz Esztergomban. Megbízást kaptam a rendőrségtől egyéves balesetmegelőzési sorozathoz készítendő rajzokra. No, és persze a Békés Megyei Hírlap, ami a nagy nyilvánosságot jelenti számomra. — Valamiről még nem beszéltünk, nevezetesen a civil foglalkozásáról. — Mint említettem, jogot végeztem és tulajdonképpen világéletemben köztisztviselő voltam. Jogászként dolgoztam több helyen, így például 13 évig a városházán, ahol a szervezési és jogi osztályt vezettem. Jelenleg a TÁKISZ- nál vagyok titkárságvezető. Munkám során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, akin tudtam segítettem, akin nem tudtam, annak nem ártottam. Örülök, hogy minden volt munkahelyemre úgy mehetek be, mintha ma is ott dolgoznék. Szeretem a hivatásom, a rajz számomra olyan hobbi, mint másoknak a horgászat vagy a bélyeggyűjtés. Csak éppen nem tudnék élni nélküle. Tíz évvel ezelőtt azt nyilatkozta egy interjúban: „olyan realistának érzem magam, aki a saját eszközeivel átírja a körülötte lévő valóságot. Néha humorral felerősítve, a világ groteszk vonásait... Feszül bennem valami közlési vágy, s ha ezt kiélhetem, nyugodtan telnek napjaim.” Valamit még hozzátennék Jelinek Lajos portréjához. Azt, hogy úgy szereti választott szűkebb hazáját, Békéscsabát, mintha őshonos lenne. Egyszer talán megköszönik neki, mert ez az elismerés a mai napig hiányzik. Seleszt Ferenc Anatole France: készített illusztráció Nyársforgató Jakab meséi című műhöz Olvasóink írják ......... ' - 1 • = A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Népművészet Füzesgyarmaton A második világháború után bontakozott ki igazán Füzesgyarmaton a népművészet, főleg az 1970-es évek elején, amikora Csánki Dezső Helytörténeti Szakkör alakulása pillanatától kezdve is tápolta a népművészetet. Az életszínvonal is oly stádiumban volt, hogy megengedhették maguknak az emberek „áldozzanak hobbijuknak” , a mával szemben! A népművészet alatt nem csak a díszítőművészetet kell értenünk, hanem a népművészet ennél tágabb,,dolog”. A népművészet jelenti, hogy valamennyi ága élő, s ide tartozik a népköltészet, népzene, néptánc, népviselet, díszítőművészet is. Ezeknek a „dogoknak” mindig voltak egykoron és ma is művelői, például a népzenében Budai, Mogyorósi, Szabó család, Hegyesi Rózsika, a Balogh, Pásztor, Füzesi família, Szidor György, Csizmadia Imre, Doma István, Szűcs Lajos, Borbíró Lajos, Farkas Béla, Jónás família és még sokan mások. A néptáncnak is voltak művelői: Szidor György, Füzesi János, Koppányi György, Rozner István, Magyar Etus és többen mások. A népviselet, díszítőművészet talán a legnagyobb táborral rendelkezett, ezt mívelték a legtöbben. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Papp Jánosné, Fodor Imréné, Pápai János, Tóth Mihályné, Varga István, Tóth Imre, Csabádi István, Vári Mihály, Papp Ferenc, Barabás Béla, Tóth Károlyné, Szabó Sándor, Boros Magdolna, Budainé Faggyas Etelka, Barta József, Csontos Imre és sokan vannak, akikről nem is tudunk, pedig illene, ezért is kérjük, hogy jöjjenek közénk a Csánki Dezső Helytörténeti Szakkörbe {Füzesgyarmat, Simonyi u.l.). Szeretnénk munkájukat megismerni és a falu apraja-nagyjával megismertetni. Kérjük azokat a fiatalokat, gyermekeket, akik éreznek valamiféle ügyességet, alkotási vágyat, jelentkezzenek, mert idővel nekik kell átvenni a stafétabotot. Jelszavunk: térj vissza a múltba gyakran és mindenkor gazdagodva távozz! Borbíró Lajos helytörténeti kutató, Füzesgyarmat A mozgáskorlátozottság még nem szellemi korlátoltságot jelent II. Másik beszélgetőpartnerem Téglási Imréné ugyancsak Békéscsabáról, a Lencsési útról. Ő is mozgássérült. — 1993 januárjában léptem az egyesület tagjainak sorába — kezdi beszámolóját Téglásiné. Akkor Marik Mihályné (a titkár) megkérdezte, hogy igénylem-e az állami támogatást. Mivel a férjemmel mindketten mozgássérültek vagyunk, kenőnk nyugdíjából nem tudjuk a lakásunkat átalakítani,, ezért ’93 februárjában beadtam az igénylést. 1994 szeptemberében főorvosi felülvizsgálatra Szentesre kellett mennem. Onnan majdnem kiutáltak, hogy mit keresek ott békéscsabai létemre. Elutasítottak, mondván, hogy ez születési hibám (nagyfokú csípőficamom van — más egyéb mellett). Még útiköltség-térítést sem kaptam. 1994. szeptember végén kaptam egy papírt, hogy október 14-én jelenjek meg a békéscsabai rendelőintézet elsőfokú bizottságánál. A vizsgálat után megkérdeztem a főorvost, hogy elutasítottak-e. Azt mondta, nem, majd a mozgás- sérültek megyei egyesülete kiküldi apapírt. Most december van, és még mindig nem kaptam semmit. Felhívtam tehát az egyesületet, hogy mi a felülvizsgálat eredménye, miért nem kaptam értesítést. Azt válaszolták, ha kell a papír, menjek be érte. így is tettem, 8-án bementem. Azt mondta Marik- né, hogy nem foglalkozik vele, nem ér rá, mivel az év végi elszámolásokat intézi. Kérdeztem, mikor jöjjek, mivel december 28-ától beutalóm van, csak januárban jövök haza. Azt felelte, akkor jöjjek be utána. A főorvosasszonytól csak annyit tudok, hogy elfogadtak jogos igénylőnek, szociális helyzetemből adódóan jár az állami támogatás, csak Marikné semmilyen papírt nem továbbított. Egyrészt nem küldte ki a bizottságot környezettanulmányra, másrészt nem írt javaslatot az országos szervezethez küldendő levélhez, nem is továbbította, harmadsorban pedig még a hivatalos orvosi véleményt se küldte ki nekem. Röviden: az orvosi döntőbizottság papírjával nem csinált semmit. Mint az előző esetben, úgy most is Marik Mihálynét, az egyesület titkárát kérdeztem. — Mit szól az elmarasztaló véleményhez? — Először is, amikor az állami támogatás iránti kérvényt ki- töltetjük, mindenkinek elmondjuk (kérdésre később is), hogy mit kell tennie a továbbiakban. Többek között azt is, hogy a szakértői bizottság vizsgálata után szíveskedjen bejönni hozzánk, mert ide jön a papír, valamint a további ügymenet szempontjából is fontos a megjelenése. Ézt sajnos sokan elfelejtik. Az általa csatolandó iratok közül semmi sincs beadva (például: a lakás tulajdonjogát igazoló tulajdoni lap, az átalakítási munkák tervrajza, költségvetése és még sorolhatnám). A környezettanulmány szinte az utolsó ebben a sorban. Tehát amíg nem tudjuk, hogy egyáltalán „mit” akar, addig nincs mit „tanulmányozni”. Nyolcadikán, amikor Téglás Imréné bejött (bár személy szerint nem emlékszem rá), éppen vezetőségi ülés, év végi záróértekezlet volt. Elképzelhető, hogy velem beszélt, és az is, hogy az általa említett választ adtam. Nekünk is végeznünk kell a munkánkat, valamikor intéznünk kell az ü- gyeket is, nemcsak az ügyfeleket fogadni. Azért vannak kiírt fogadóórák, amiket sajnos a tagjaink nem vesznek figyelembe. Ha azon időpontokban keresnek fel, biztos, hogy nem kapnak ilyen választ. Azt már azért még meg kell jegyeznem, hogy Téglási Imréné 1994-ig nem volt tagja egyesületünknek. Sajnálom, hogy ez a két ember így érzékeli a velük való bánásmódot. Ugyanakkor fájlalom, hogy munkánknak ez a „jutalma”, ennyi (elnézést a kifejezésért) „mocskot” kap az ember. Pedig igyekszünk mindent megtenni, és igazságosan, legjobb lelkiismeretünk szerint intézni mindenki ügyét. Laluska Éva
