Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-29 / 307. szám
kRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPTARKA OLDAL 1994. december 29., csütörtök £ \ Az első nyugati(as) keleti... Jól tartja az utat, kényelmes, és „veszi a lapot" Fotó: Such Tamás Egy srácnak a gépészetibe Ugyanazt mondtam, valószínűleg nem lenne időm egy barátra, ezt nem kell rögtön magadra venned. Nem arról volt szó, hogy rád nem lenne időm. Az az egy év köztünk pedig nem halálos. Ha olvasod, üzenj itt! Ec.y lány a Közgéből 611-es srácnak! A nevedben nem vagyok biztos. Vagy Tocat (Tucat), vagy S. Péter a neved. Nem tudom, hogy melyik vagy. Dec. 19-én, hétfőn délután a suli ablakából néztél kifelé. Most nem tudom, hogy engem, vagy az autót nézted. Engem csak látásból ismernél meg, de úgy se biztos. A Lagúnába jártál (jársz?) diszkóba. Ott láttál. Üzenj! „Egy piros autós gerlai lány” * * ■* Piros Fordos rapes srácnak! November 1-jén a Gyulai úton a kéri előtt egy piros Ford- dal mentetek el, és integettetek egy csapat lánynak. Utána még négyszer jöttél arra. Először ketten voltatok, de utána csak te. Vagy inkább TE! Én az egyik lila kabátos lány vagyok. Gyertek, és bulizzatok velünk! Ha érdekel a dolog, még Szilveszter előtt üzenjél! Ugyanis Szilveszterkor BULI lesz! Egy buliimádó csaj *** Egy piros baseball-sapkás srácnak! November 25-e körül a Széchenyi úton a hídon jöttél egy sráccal bringával. Én a barátnőmmel az úton akartam átmenni, de... Te néztél engem)?), én téged, és emiatt majdnem elütött egy autó. Remélem, emlékszel rám. Kérlek, üzenj. Égy szőkésbarna csaj , F. Sanyinak Dévaványára Régen láttalak, és nagyon hiányzol! Nagyon sok mindent és mindenről szeretnék veled beszélni. Minden nap eszembe jutsz, és alig várom, hogy találkozzak veled újra. A megígért MARTINIT is megihatnánk már. Ha megkaptad a címem, akkor írj, de el is jöhetsz. Várlak!!! (Remélem, így rám ismersz!) Katica Bogár Nagy utazás ‘93 Drágám! Ennyire megbántani csak azt lehet, és szabad, aki tényleg a másik nyakán lógott mindig. De nálunk, ugye, nem ez történt? Vagy tévednék? Az is lehet, hogy nem az vagyok, akire gondolsz. Egy utolsó beszélgetés keretében mindent tisztázhattunk volna. Most nyugodt a lelkiismereted? Légy boldog! Drágád tdz tAz jak. TfZ /f5T Nagy utazás ‘93 Drágám, kár, hogy nem tanultad a tízparancsolatot. Talán, ha elolvasnád, okulnál belőle. — BUÉK — ¥ M.I. Boldog új évet kívánok neked annak ellenére, hogy egy életre megtanítottál. Próbáld vállalni önmagad. Légy őszinte és ne mentsd minden áron a bőröd. Nem törődve a másikkal. Sajnálom, hogy éppen benned kellett csalódnom, de túlélem. BUÉK ‘95 Akivel nem akarsz többé találkozni * G. Ferencnek Kgt-ra! Először is kívánok neked nagyon gazdag új évet! És boldog perceket! Tudom, már foglalt vagy! És azt is tudom, hogy rajtam és azon a lányon kívül más is szeret! De én nekem nélküled nem lesz szép az életem! Olyan rossz, hogy Te Kunágotán, és én pedig Kovácsházán! Karácsonykor nem voltam diszkóban Kunágotán! De Szilveszterre átmegyek! És majd akkor beszélünk, ha egyedül leszel! Egy lány, aki mással jár, de Téged szeret! !! V. Bélucinak! Szeretlek jobban, mint bárki eddig, S jobban, mint bárki ezután. S hogy így van ez egyre biztosabban, Tisztábban érzem minden nap után. S úgy érzem, néha elmész tőlem, Nézek utánad, de nem tudom hova, De tudom, hogy nem hagylak el S nem feledlek el soha, soha, SOHA!!! Szeretlek! E. Bőbőci Jobb, ha lelkiismereti okokból már az elején bevallom: elfogult vagyok a Skodákkal szemben; többet is elnyűt- tem, volt módom a nagymúltú szocialista gyár előrehaladását végigkísérni, ha úgy tetszik, a saját ülésemen... Amikor beülhettem a márka No. 1-es típusába a pesti, Fáy utcai Auto Hungária jóvoltából egy GLXi-s, vagyis a legjobb eddigi márkába — talán éppen ezért nem csupán jószándékkal, hanem afféle szőrszálhasogató kíváncsiskodóként illesztettem be a „fordítva járó” slusszkulcsot az ajtóba... Rögtön két apró történetféle jutott eszembe. Az egyik nagyon közeli élmény, a másik igen távoli. Kezdem talán az utóbbival. Úgy 1962-ben Dávid Imre bácsi, a kevés maszek autó- tulajdonosok egyike ültetett be egy rikító sárga Octaviá- ba. Békéscsabáról Gyulára utaztunk, magam a jobb első ülésen, s máig nem leplezhetem: olyan csendben zümmögött, hogy már-már azt hittem, nincs is benne motor. Ugróm egy kiadósat:, tavaly télen a Hungaroringről Pestre utazva, a most alkalmi útitársamul szolgáló, pillanatnyilag legkorszerűbb Skoda egy másik jeles példányában csücsülhettem, szintén utasként és leírni is csak visszafogva merem azt a sok dicséretet, amely neves pesti autóversenyző ismerősömből áradt. Nem mondott mást, mint hogy ez a Favorit — számos nyugati márkával való összehasonlítása okán — egyszerűen kiváló tulajdonságokkal rendelkezik. Igaz, az övé szponzorai lévén némileg felpörgetett teljesítményre képes, ahogy mondani szokták, tunnin- golt, de abban ezzel együtt is biztos, aki ennek akár szériaváltozatába beleül, semmiképpen sem csalódik. Amikor például a régi Skodában (még a 120 L-es, öt sebessé- gesre is igaz ez) a csomagtartó-nyitáshoz az elöl ülő útitárs ölén keresztül, egy „fél- csavarral” kombinált haskelepen át vezet az út, a vízhő- mérsékletmutató permanens figyelésének elmulasztása pedig többnyire egyenlő az inkább csak túristautazásokon kívánatos országúti főzéssel. Nem ritka még, hogy azonnal meg kell szabadulni a termosztáttól, esetleg kifürkészhetetlen okok folytán az útitárs lábára ömlik egy adag forróvíz... — mert a csőbilincs nem bírja a „kiképzést”. Ez az új Skoda tényleg egy kiváló autó, mondjam azt, az első nyugati(as) keleti autó. Első benyomásom az volt: kényelmes, nyugalmas autóval indulok felfedező útra, körbepillantva minden fontos információnak a birtokába jutok, akkor is, ha nem gúvasztom a szemem, nyújtom a nyakam, amikor tudni akarom, mit mutatnak a különféle skálák. Sokkal fontosabb persze, hogy biztonságot, stabilitást sugalló érzés lesz úrrá az emberen, ha hirtelen előbukkanó kanyarba ér, esetleg előre nem bekalkulálható okokból sávot kell változtatnia. Jól bírja az effajta gyűrődéseket a kocsi, s bár nem terveztem ilyet, egy kényszerű előzésnél minden előnyét kiaknázhattam... történetesen, ezért nem tört ripityára. A hirtelen fékezés nyomán azt gondoltam: két—három látványos keringő után a csattanás eredménye nem lehet kétséges, a gyönyörű bordó Skoda szerencsés esetben is összegyűrt papírgalacsinhoz hasonlít. A Matador-gumik azonban remekül viselkedtek, a középerős fékezés nem hagyta elszabadulni az autót. Innen kezdve felettébb óvatosan nyomtam a gázt, ezért hatott a meglepetés erejével, hogy hirtelen felbőgött a motor... Kiderült, csak annyi a baj, hogy a túl széles, hemyótalpú cipő, könnyen „átnyúlik” a kup- lunbgról a gázra, lévén, a két lábpedál nagyon közel van egymáshoz. Jóval egyszerűbb segíteni az efféle bajokon, mint amikor nem indul hidegben a kocsi, nincs hová tenni a csomagokat, mert kevés a belső tér, hogy ne is folytassam... A Favorit minden hidegbeni pöccintésre ideálisan válaszol, nem rángat, ha vezetőjének nincs türelme kivárni a minimális fél percet sem indulás előtt, így aztán még az is megbocsájtható, hogy az automata szívató nem szégyelli magát. Elsőre 35 litert tankoltam 400 kilométer utat magam mögött hagyva, de aztán barátságosabbá vált a fogyasztása, szinte beváltotta a gyár ígéretét. Szándékosan nem kérdeztem meg, hol nyitható fel a motortető, mert szerintem az ember csak akkor matasson az efféle kalla- nyúk után, ha a rendőr felszólítja, mutassa meg a motor alvázszámát...! De ne kalandozzak el a fogyasztástól, az 1300 köbcentis kocsi mégsem fogyaszthat öt litert, járjunk inkább vele figyelmesen —hogy a 2 ezres fordulatot egyetlen sebességfokozatban se lépje túl —, s akkor az átlag körül maradhatunk. És tankoláskor ne feledjük: amikor az imént kénytelenek voltunk kilencvennel előzni, Favoritunk nem lustálkodott, képes volt gazella módjára megszökkeni! Kipróbálta külföldi rokonom is. Nem esett bűvöletbe, csak egyszerűen azt mondta: „Nagyon kellemesen csalódtam. Azt hittem, keményebb az úton, s ha egy kicsivel olcsóbb lenne, ilyet vennék, csak ahogy látom, itt nálatok, Magyarországon a kereskedők még a barátnőjük napidíját is beépítik az importalkatrészek árába...” Maradjunk annyiban: ha a Skoda levetkőzi mostmár tényleg csekélyke hiányosságait, nem úgy emlegetik többé, mint amelyiket mégis csak keleten gördítették le a szállítószalagról... Nem csekély elismerés. (Fábián) \ S Vers, rajz kicsiknek Weöres Sándor: Magyar etűdök Vásár I. Olcsó az alma, itt van halomba, aki veszi, meg is eszi, olcsó az alma! II. Kis trombitát vegyenek, pirosat, fehéret, lilát, sárgát, kéket! Mézesbábot vegyenek, tükrös-szivet, szépet! III. Fut a kutya-szán, kutya-szán, szalad igazán, igazán, köszörűs vagyok én, kutyaszánon futok én. IV. Van-e csizma eladó, hóba-sárba mindig jó? Van^kis csizma eladó, szép varrás a szárán, hogyha ilyet hordanék, , bizony sose bánnám. Van-e ködmön eladó, szélbe-fagyba mindig jó? Van kis ködmön eladó, szép hímzés a vállán, hogyha ilyet hordanék, bizony sose bánnám. V. Érkezik á vándorcirkusz, hoznak elefántot, tarka bohóc vezeti, Füsti Pisti követi, ilyet sose látott. VI. Sátor alól kikiáltó szétnéz: „Itt látható a nagyhírű bűvész! A lábával karikázik,s a kezével citerázik, az orrával orgonázik, a fülével figurázik, a szemével gurgulázik, a szájával vacsorázik!" VII. Jó márc a cseberben, csuprom telimertem. Teli van a csuprom, idd már, ki ne fusson. ,-»Jg «IN «P «f* Paskol Magda, Zsuzska, Juca, úszik, bukik, mint a ruca, kék, piros, zöld fürdőruha, a víz habja fátyolpuha. Merül'Juca, kapd el, buta! Mg ‘Tr1 Furcsa ember az irigy, torkán mérges a mirigy, egyszer úgy, egyszer ígyaz irigynek sose higyj. Furcsa ember a hazug, nyelve csípős, mint a lúg, egyszer így, egyszer úgy, hogy igazat sose tudj. csifcg ef£ ^ A rátóti ürgepásztor álmodott egy vég kolbászról, aztán álmát felkötötte kéményben a rőzsefüstre. majd álmodott egy kabátról, amely föl-le fut magától, a kéménybe is fölszaladt, elvitte a kolbászrudat. xJ> Holló a kopár fa ágán, nincsen nékem puha párnám, öreg este beterít az árnyék, nincsen, hová hazajárnék. Három szál liba-pihe száll. Aluszik a Cirmos, a fülire száll. Rajzos feladat a legkisebbeknek
