Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-27 / 305. szám

1994. december 27., kedd MAGANSZEMELYEK JÖVEDELEMADÓJA Az Országgyűlés nemrég fogadta el a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényt módosító törvényjavaslatot. Munkatársaink részletesen végigkövet­ték a törvényalkotás folyamatát, így most lehetőségünk nyílt arra, hogy az 1995 január elsején hatályba lépő változásokat az eredeti törvénnyel egységes szerkezetben ismertessük olvasóinkkal. A közölt jogszabályi szöveg természetesen csak tájékoztató jellegű lehet, hiszen a módosítás hivatalos szövegét a Magyar Közlöny teszi majd közzé, de reméljük, olvasóink így is alapos és friss információhoz juthatnak az adózás jövő évi szabályairól. (A szövegben „kövér” betűvel szedtük azokat a részeket, amelyeket a módosítások érintettek.) A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény a módosításáról szóló 1992. évi XXX, az 1993. évi XLI., az 1993. évi XC. törvényekkel valamint az 1995. január elsején hatályba lépő változásokkal egységes szerkezetben A közös társadalmi feladatok ellátásához szükséges adóbevételek biztosítása érdekében, az állampolgárok közterhekhez való hozzájárulásának alkotmányos kötelezettségéből kiindulva az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: 1. Fejezet Általános szabályok Az adókötelezettség 1.1 (1) A belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme, a külföldi illetőségű magánszemélyt a belföldről származó jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli. (2) Ha nemzetközi egyezmény e törvénytől eltérően rendelkezik, egyezmény szabályait kell alkalmazni. Ilyen egyezmény hiányában a viszonosság kérdésé­ben a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó. (3) E törvény hatálya a magánszemély adókötelezettségével összefüggő, e törvényben meghatározott esetekben a kifizetőre is kiterjed. 2. § (1) Az adókötelezettség magában foglalja a magánszemély bejelentési, nyilat­kozattételi, vagyon-nyilatkozattételi, adóalap- és adómegállapítási, bevallási, adóelőleg- és adófizetési, nyilvántartás-vezetési, bizonylatkiállítási és az ezekre vonatkozó megőrzési, valamint adatszolgáltatási kötelezettségét. (2) Az adókötelezettség a bevételszerző tevékenység megkezdésének, vagy a bevételt eredményező jogviszony keletkezésének napján kezdődik. A tevékeny­ség vagy a jogviszony megszüntetése (megszűnése) nem érinti a tevékenység vagy a jogviszony folytatásából keletkezett jövedelem adókötelezettségét. (3) Az adókötelezettséget nem befolyásolja az, hogy a magánszemély a bevé­telszerző tevékenységét hatósági engedéllyel vagy anélkül végzi, illetve, hogy a bevételt milyen formában szerzi meg. Az adókötelezettségnek nem feltétele, hogy a külföldön szerzett jövedelmet belföldre átutalják vagy behozzák. (4) A magánszemély az adókötelezettségével összefüggő nyilvántartásait a 2. mellékletben foglaltak szerint vezeti. Nyilvántartásait és az azokkal összefüggő bizonylatait — ha törvény ennél hosszabb időt nem állapít meg — az adó megállapításához való jog elévüléséig köteles megőrizni. (5) E törvénynek a kettős könyvvitel vezetésére vonatkozó rendelkezései a 19. §-ban említett egyéni vállalkozóra vonatkoznak. Értelmező rendelkezések 3. § E törvény alkalmazásában az egyes fogalmak jelentése a következő: 1. Belföldi illetőségűnek kell tekinteni a magánszemélyt, ha lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon van. Ha a magánszemélynek több államban van lakóhelye, akkor az illetőséget az állandó lakóhely, ha pedig ez is több állam területén van, akkor az illetőséget a létérdekek központja határozza meg. A létérdekek központja azt az államot jelenti, amelyhez a magánszemélyt a legszorosabb családi, gazdasági kapcsolatok fűzik. Amennyiben az előzőek szerint nem állapítható meg az illetőség, akkor az állampolgárságot kell alapul venni. 2. Belföld a Magyar Köztársaság államterülete, beleértve a vámszabadterületet is. 3. Belföldről származik különösen a jövedelem, ha belföldi illetőségű munkál­tatóval, megbízóval létesített jogviszonyból, vagy belföldön végzett tevékeny­ségből, vagy a belföldön lévő vagyoni értékből keletkezik. 4. Külföldről származik különösen a jövedelem, ha az külföldi illetőségű munkáltatóval, megbízóval létesített munkaviszonyból, megbízás alapján külföl­dön végzett tevékenységből, illetőleg a külföldön lévő vagyoni értékből keletke­zik. 5. Munkáltató — ide nem értve a 41. § (4) bekezdését — akivel, illetőleg amellyel a magánszemély munkaviszonyban, illetőleg egyéb, munkaviszonynak minősülő jogviszonyban áll. A 45—51. §-ok vonatkozásában munkáltató az, akinél (amelynél) a magánszemély legalább napi 6 órás munkaviszonyt létesített. 6. A munkáltató akkor belföldi illetőségű, ha belföldön székhellyel, telep­hellyel, képviselettel vagy lakóhellyel rendelkezik. 7. Adóév az az időszak, amelyre vonatkozóan az elszámolási szabályok szerint a jövedelemadó alapját meg kell állapítani. Kettős könyvvitel vezetése esetében az adóév a számviteli törvényben foglaltak szerint meghatározott időszak. Egyéb esetben az adóév a naptári év, az e törvényben meghatározott kivételekkel. 8. Vagyoni értékű jog a 22—25. §-ok alkalmazásában a tartós földhasználat, a földhasználat, a haszonélvezet, a használat, a telki szolgalom, a lakásbérlet (ide nem értve az albérletet, ágybérletet), az üdülőhasználati jog és a külföldiek ingatlanhasználati joga. Ingatlannak és ingó dolognak tekintendő mindaz, amit az illetékekről szóló törvény annak minősít, kivéve az ingó dologból a fizetőeszközt és az értékpapírt, ez utóbbi alatt értve bármely vagyoni értéket megtestesítő tagsági vagy részesedési jogot is. 9. Az üdültetés és a gyógyüdültetés nem minősül szociális, illetőleg egészségü­gyi ellátásnak. a) A gyógyüdültetés keretében adott adómentes juttatásnak számít a nem a társadalombiztosítás keretében igénybe vett kedvezményesen nyújtott gyógyüdülő-beutalójegy értékéből az orvosi ellátási költség értéke. b) (Hatályon kívül helyezve) 10. Egyenruha a fegyveres erők és testületek tagjának egyforma, hivatalos öltözete. Egyenruhának minősül továbbá az a ruházat is, amelynek juttatását miniszteri rendelet, vagy annál magasabb szintű jogszabály határozza meg. 11. Donor az, aki saját vért, anyatejet, bőrt, szervet, sejtet ad, vagy enged át. 12. Nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggés­ben, vagy bármilyen előny megszerzése, vagy annak nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.). 13. Tárgyjutalom körébe nem tartozik az értékpapír, a biztosítási kötvény, a takarékbetét, a vásárlási utalvány (kivéve a könyvvásárlási utalványt), a nemes­fém tárgy és az ékszer. 14. A 7. § (1) bekezdésének 8. pontjában említett feltételen azt kell érteni, hogy a szerződésben kikötik a letelepedési támogatás visszafizetését a munkaviszony meghatározott időszakon belüli megszűnésének esetére. 15. Pályakezdő: a felsőoktatási intézményben diplomát (oklevelet) szerzett magánszemély a diploma megszerzését követő 12 hónapon át, legfeljebb azonban a 28. évének betöltéséig. 16. A munkaviszony, a lakóhely, az állandó lakóhely, a szokásos tartózkodási hely és a kifizető fogalma alatt az adózás rendjéről szóló törvényben ilyenként meghatározottak értendők. Külföldön történő munkavégzés esetén a jogviszony minősítésére az adott külföldi állam joga az irányadó. 17. Egyházi személy az, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít. A 7. § (1) bekezdésének 35. pontja alkalmazásában egyházi személy az is, aki az egyház részére végzett egyházi feladatainak ellátásáért az adott egyháztól rendszeres, havi díjazásban részesül. 18. Társas vállalkozásnak minősül a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező' munkaközössé­ge, az ügyvédi iroda, valamint a társasági adóról szóló törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó. 19. Árfolyamnyereségnek kell tekinteni az értékpapír, illetve a korlátolt feleló'sségű társaságban lévő üzletrész elidegenítéséért kapott ellenértéknek az értékpapír, illetve üzletrész megszerzésére fordított öszeget (értéket) meghaladó részét. Megszervezésre fordított összegnek a kibocsátó (ideértve a kft.-t is saját üzletrészére vonatkozóan), illetőleg az értékpapír forgalmazási tevékenység végzésre jogosult társaság által igazolt összeget, ennek hiányá­ban a névértéket kell tekinteni. Az ingyenesen megszerzett értékpapír elidege­nítésekor az árfolyamnyereség számításánál a megszerzésre fordított összeg­nek a névértéket kell tekinteni. A 29. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásá­ban a 6. § (1) bekezdés e) pontjában említett dolgozói részvény juttatáskori névértékének a dolgozó által megfizetett térítéssel csökkentett névérték sze­rinti összeget kell tekinteni. 20. Súlyosan fogyatékos személynek azt kell tekinteni, akit jogszabály súlyo­san fogyatékosnak minősít, valamint aki rokkantsági járadékban részesül. 21. A késedelmi kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizetik. 22. Az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet 45. §-a alapján kapott leszerelési segély a munkaviszony megszüntetésével összefüggő, törvényben meghatáro­zott mértékű végkielégítésnek minősül. 23. A 7. § (1) bekezdésének 25. pontja alkalmazásában gépjármű és pótkocsi alatt az illetékekről szóló törvényben ilyenként meghatározottakat kell érteni. 24. A 7. § (1) bekezdésének 3. pontjában említett szociális segély az, amelyet készpénzben, vagy természetbeni formában a szociálisan rászorulónak nyújta­nak. Szociálisan rászoruló az, akinek (eltartottainak) létfenntartása oly mértékben veszélyeztetett, hogy azt — vagyoni viszonyára is tekintettel — csak külső segítséggel képes biztosítani. 25. (Hatályon kívül helyezve) 26. Földjáradék az, amit a magánszemély a saját tulajdonában, de a szövetkezet használatában levő földjének használatáért — kivéve amit a föld bérletéért, haszonbérletéért — a szövetkezettől e címen kap. 27. Természetbeni juttatás: a kifizető által a magánszemélynek adott termék, nyújtott szolgáltatás értékének [29/A. § (2) bekezdése] az a része, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás. Nem természetbeni juttatás a) a természetben adott munkabér, b) az önálló tevékenység természetben adott ellenértéke; c) az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni értékű jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték; d) az adóköteles tárgynyeremény; e) az a vagyoni érték, amelyet e törvény szerint egyébként adómentesnek minősülő jogcímen természetben adnák. Az a)—e) pontokban említett esetben a kapott vagyoni érték annak a pénzjöve­delemnek osztja sorsát, amellyel összefüggésben adják. Az a) pontban említett természetbeni munkabér a magánszemélynek a munka törvénykönyvében meghatározott munkabér részeként természetben adott jutta­tás. Értékének a munkaszerződésben meghatározott összeget kell tekinteni, ennek hiányában a 29/A. § (2) bekezdésében meghatározottakat kel alkalmazni. A b)—d) pontokban említett esetekben — e törvény eltérő rendelkezése hiányában — a 29/A. § (2) bekezdésében meghatározott piaci érték összegét kell bevételnek tekinteni. 28. A gyermekgondozási segély magában foglalja az ahhoz kapcsolódó jöde- delempótlékot is. 29. A 7. § (1) bekezdésének 30. pontjában említett ösztöndíjon az oktatási intézményekben folytatott tanulmányokra, külföldi tanulányútra, illetve a kutatásra folyósított összeget kell érteni. A 38. § (1) bekezdés alkalmazásában ösztöndíjnak azt az összeget kell tekinteni, amelyet a közoktatási, illetve felsőoktatási intézmény, továbbá amelyet elkülönített állami pénzalap, te­lepülési önkormányzat folyósít a közoktatási, szakképzési, illetőleg felsőokta­tási intézmény tanulója részére. 30. Szellemi tevékenységet folytató magánszemély az. aki eredeti jogosultként találmány értékesítéséből, szerzői jogi védelem alá tartozó alkotásból, valamint egyes tudományos és művészeti alkotó tevékenységből szerez önálló tevékeny­ségből származó jövedelmet (12. §) feltéve, hogy ez a jövedelem nem tartozik a 15-19. § hatálya alá. 30.1 Találmány az, amely belföldön szabadalmi védettség alatt áll és amely után szabadalmi jogcímen az eredeti jogosultnak jövedelme keletkezik. Talál­mányból származó bevétel az államilag minősített állat és növényfajta után a fajta előállítójának fizetett jutalék is. 30.2. Tudományos tevékenység: a felsőoktatási oktatói (1993. évi LXXX. törvény 13. §); az igazságügyi szakértői tevékenység; a műszaki szakértői, a lektori, a szerkesztői tevékenység; az Országos Tudományos Kutatási alapból finanszírozott, az Országos Középtávú Kutatás Fejlesztési Terv keretében folyta­tott, valamint a minisztériumok, országos hatáskörű szervek közvetlen megbízá­sára készített és tárca kutatási alapból, továbbá tudományos célú alapítványokból finanszírozott tudományos kutatói tevékenység; a műszaki szakgrafikai és a szakfordítói tevékenység. 30.3. Műszaki szakértői tevékenység: a) az iparjogvédelem alá tartozó műszaki alkotások (30.1 pont) megvalósításá­ban való közreműködés, ha a közreműködői tevékenységet műszaki szakértői megbízás alapján, munkaviszonyon kívül, munkaköri kötelességet meghaladó feladatként végzik és az olyan önálló alkotó tevékenységet jelent, amely nélkül az iparjogvédelem alá tartozó szellemi alkotás műszaki megvalósítása nem, vagy nem az eredeti alkotó által tervezett és a felhasználó által elvárt műszaki színvona­lon és gazdasági feltételek betartásával lehetséges. Nem tekinthető műszaki szakértői tevékenységnek az a közreműködés, amely az ipaijogvédelem alá tartozó szellemi alkotás vagy annak egy része, részegysége, eleme egyszerű fizikai megvalósítására, kivitelezésére irányul; b) a tevékenységet végző magánszemély szakmai, szakértői és tudományos minősítésétől függetlenül, a tevékenység tartalma alapján: — egyes szabadalmi bejelentések elbírálása körében, az Országos Találmányi Hivatal megbízása alapján végzett újdonságkutatás; — a költségvetési kutatóhelyek (ideértve a felsőoktatási intézményeket is) által megbízásra végzett, kutatásfejlesztéshez kapcsolódó, munkaviszonyon kívül teljesített műszaki szakértői munka; — a központi műszaki fejlesztési alapból fedezett műszaki kutatómunka, műszaki tanulmány, szakvélemény készítése; — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesületei által tanulmány, szak- vélemény készítésére adott megbízás alapján végzett munka; — a használati minta (1991. évi XXXVIII. tv.) feltalálása; c) a 24/1971. (VI. 8.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében szakértői működésre jogosult magánszemély műszaki szakértői megbízás kereté­ben végzett tevékenysége; d) műszaki szakértői tevékenységnek tekintendő továbbá: — a műszaki alkotó munkája alapján Kossuth vagy Állami Díjban részesült és" felsőfokú (műszaki-gazdasági) végzettséggel rendelkező magánszemély; — a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége és tagegyesüle­teinek szakértői névjegyzékében szereplő, és erről igazolással rendelkező szak­ember műszaki szakértői megbízás keretében végzett tevékenysége. 30.4 Műszaki szakgrafikai tevékenység a tudományos és műszaki mű ábra anyagának elkészítése. 30.5 Művészeti tevékenység: a restaurálás, az építőművészeti tevékenység, a mozgástervezés, a látványtervezés, a színházi rendezés, a hangszerelés, a televí­zió- és filmoperatőri tevékenység, az előadóművészeti tevékenység, az oktatási intézményekben végzett művészetoktatás, valamint a képzőművészeti alkotókö­zösség tagjának részére az alkotóközösség által szerzői díjjal megfizetett tevé­kenység, feltéve, hogy az alkotóközösség a szerzői jogvédelem alá eső alkotás létrehozásával kapcsolatos költségeket nem számol el. 30.6 Előadó-művészeti tevékenység: a) a hivatásos előadó-művészeti működési engedély vagy ilyen működésre jogosító képesítés alapján, b) művészeti főiskolai hallgató és c) színház alkalmazottja, színházi,stúdió tagja által folytatott előadóművészi tevékenység. 31. A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában gyógyítással közvetlenül összefüggő egészségügyi kifizetés: gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, egész­ségügyi intézményi gyógykezelés és természetgyógyászati kezelés, gyógyfürdő, szanatórium, gyógyüdülés ellenértéke. 32. A 7. § (1) bekezdés 30. pont alkalmazásában — egészségügyi cél az, amely a magánszemély gyógyítására, — gyermek- és ifjúságvédelmi cél az, amely bármely okból veszélyeztetett fiatalkorú nevelésére, társadalmi beilleszkedésének segítésére, — bűnmegelőzési cél az, ami a társadalom önvédelmi képességének erősítésé­re közvetlenül irányul. 33. (Hatályon kívül helyezve) 34. A 20. § alkalmazásában a saját gazdaság fogalma a mezőgazdasági kistermelést ténylegesen végző magánszemély rendelkezési jogosultságát jelenti a termelőeszközei, a termelés szervezése és eredményének felhasználása felett. Bérlet és más, ehhez hasonló jogviszony esetén a bérbevevőt, illetőleg más, hasonló jogállású magánszemélyt kell a saját gazdaságában tevékenykedő mező- gazdasági kistermelőnek tekinteni. 35. A 6. $ (1) bekezdésének f) pontja szerinti összeg az is, amelyet a munkáltató [41. § (4) bekezdés] a következő esetekben fizet a magánszemély­nek: a) a hivatali gépjármű üzleti célú (hivatali) használatára tekintettel a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzema­nyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértéCéről szóló kormányrendelet alapján, feltéve, hogy a magánszemély a kapott összegről útnyilvántartással (menetlevéllel) az 58. §-ban említett üzemanyagár (vagy a számla szerinti üzemanyagár) figyelembevételével elszámol a munkáltatónak, ideértve azt az esetet is, amikor a munkáltató a saját kezelésében lévő töltőállomá­son biztosítja az alkalmazottjának az üzemanyag felvételét és az üzemanyag felhasználása során megtakarítás mutatkozik a kormányrendeletben foglalt nor­mához képest; b) a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítése címén a munkában töltött napokra számolva legfeljebb a magánszemély munkahelye és lakása közötti oda-vissza távolság figyelembevételével 2 Ft/km értékben; ez esetben a munkába járás költségeinek további megtérítése a magánszemélynek a 9. § szerinti bevétele, az elszámolt km távolságot pedig egyébként magáncélú felhasz­nálásnak kell tekinteni. 36. Önsegélyező feladat ellátása: a társadalombiztosításról szóló törvényben meghatározott ellátásokat kiegészítő juttatások nyújtása. 37. A 7. § (1) bekezdésének 4. pontja alkalmazásához tartósan fokozott igénybevételnek kitett magánszemély: a repülő hajózó, a repülő műszaki, a búvár, a tűzszerész és az ejtőernyős. 38. A 35. § alkalmazásában a részvénytársaság állami tulajdonú hányadából a magánszemély részére értékesített részvénnyel esik egy tekintet alá az állami tulajdohban lévő kft. üzletrésznek a privatizáció keretében a magánszemély által történő megvásárlása is. 39. A 35. § alkalmazásában a részvénynek a kibocsátó részvénytársaság által történő—a névérték változása miatti — kicserélése esetén a joggal való rendelke­zést a magánszemély a kibocsátó által adott igazolással és az eredeti és a kicserélt részvény (részvények) adatait tartalmazó saját nyilvántartásával igazolja. 40. Az 58. § alkalmazásában elemi csapás a földrengés, az árvíz, a jégeső, továbbá az olyan tűzvész, amely nem hozható kapcsolatba a károsult felróható magatartásával. 41. Munkásszállás: a kifizető tulajdonát képező vagy általa bérelt olyan szállás­hely, amely lakóhelyiségenként egynél több, a kifizetővel munkaviszonyban lévő olyan magánszemély elhelyezésére szolgál, akinek nincs lakóhelye azon a településen, ahol a munkahelye van. Nem munkásszállás az a szálláshely, ahol a kifizető olyan magánszemélyt, illetve ennek hozzátartozóját szállásolja el, akivel a társasági adóról szóló törvény 3. § 2. pontjában meghatározott kapcsolat áll fenn. Ilyen esetben a 29. § (1) bekezdés d) pontjában, illetve a 29/A. §-ban említetteket kell alkalmazni. 42. Ha e törvény valamely rendelkezése az általános forgalmi adó figyelembe­vételére külön szabályt nem tartalmaz, akkor az 1. számú melléklet B/V. részében foglaltakat kell értelemszerűen alkalmazni. 43. A 26. §, valamint a 27. § b) pontja alkalmazásában a társasház (társasüdülő) egészét magánszemélynek kell tekinteni akkor is, ha a társasháznak (társasüdülő­nek) nem magánszemély tagja is van. 44. A fegyveres erők, testületek és a rendvédelmi szervek tagja fogalmába értendő a Magyar Honvédség, a Határőrség, a Rendőrség, a polgári nemzet- biztonsági szolgálatok, a Tűzoltóság, a Polgári védelem, a Vám- és Pénzü­győrség és a büntetés-végrehajtás tagja. 45. A 22—25. §-ok alkalmazásában, ha az önkormányzati tulajdonban lévő lakást az azt bérlő magánszemély megvásárolja, a 23. § (1) bekezdésében említett, a vonatkozó szerződésben foglalt teljes összeg alatt az önkormányzat által megállapított —- kedvezménnyel nem csökkentett — teljes forgalmi értéket kell tekinteni, akkor is, ha ez az összeg a vonatkozó szerződésben nem szerepel. 46. A 12. § (3) bekezdésében említett kiadás igazolására csak az általános forgalmi adóról szóló törvényben meghatározott számla, egyszerűsített számla, illetőleg számlát helyettesítő okmány felel meg abban az esetben, ha a magánsze­mély (ideértve az egyéni vállalkozót is) olyan terméket vagy szolgáltatást vásárol, amelynek az eladója (a szolgáltatás teljesítője) bármely oknál fogva számlaadásra kötelezett. 47. Egyháznak minősül az a vallási közösség, amelyet a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény ilyenként megha­tároz. 48. A kifizető által a magánszemélynek — az értékesítést (vásárlást) kivéve — értékpapír formájában nyújtott vagyoni érték annak a pénzjövedelemnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben adják. Abban az esetben, ha a magánszemély a nem adómentes bevételt értékpapír formájában szerzi meg — kivéve a 6. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat, figyelemmel a 3/A. §-ra is —, a szerzés időpontjában érvényes kibocsásási (jegyzési) árat, a jegyzés lezárását követően a szerzés időpontjához legközelebb eső napi tőzsdei középárfolyamot, ez utóbbi hiányában a névértéket (ideiglenes részvény esetén az ott feltüntetett összeget) kell bevételnek tekinteni. Az árfolyamnyereség számítása szempontjából az említett értékpapírok előzőek szerint számított értékét megszerzésre fordított összegnek kell tekinteni. 49. A tv. 37 § (8) bekezdésében említett kamatjövedelemnek minősül a magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata — ideértve a zárt kibo­csátású értékpapír kamatát és árfolyamnyereségét együttvéve —, feltéve, hogy annak mértéke a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapka­matot nem haladja meg. Abban az esetben, ha társas vállalkozás magánsze- mély(ek)től kölcsön vett összeg(ek) után fizet a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot meg nem haladó kamatot, akkor az év során általa ily módon kifizetett együttes összegnek csak azon része minősül az előbbi hivatkozás szerinti kamatjövedelemnek, amely nem haladja meg a jegyzett tőkéjének a 10 százalékát, de legfeljebb a 200 ezer forintot. Jegyzett tőke alatt a társas vállalkozásnak az adóévet megelőző évi éves beszámolójá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom