Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-27 / 305. szám
KÖRKÉP 1994. december 27., kedd • • „Örömöm, hogy szeretnek az emberek” Tátika Szeghalmon. A városi művelődési központ szervezésében Tátika-verseny lesz december 29-én délután kettőkor a művelődési házban. Még mindig várják vállalkozó szellemű gyerekek jelentkezését, akik nagy sztárok hangját „kölcsönvéve” mutatnák be produkciójukat. Adott lesz a főpróba lehetősége, ennek időpontja december 28, délelőtt fél tíz. Öten őrizetben. A Békés Megyei Rendőrfőkapitányság az ünnepek alatt öt személyt vett őrizetbe. Közülük hárman a békéscsabai 4-es Honvéd utcai sportlövők fegyverraktárából tulajdonítottak el lőszert és fegyvereket. Egy személy sorozatos víkendház- feltörésért, egy külföldi állampolgár pedig hamis útlevéllel való visszaélésért került rendőrkézre a hétvégén. Rablás karácsonykor. December 25-én az éjszakai órákban Békésen egy 69 éves ember lakásába hatolt be két ismeretlen. Az idős házigazdát bántalmazták, majd készpénzével együtt elmenekültek. Gyalogost gázolt. Gyalogost gázolt egy személygépkocsi Gyomaendrődön december 24-én 14 órakor. A baleset következtében a gyalogos súlyosan megsérült. „A GAZDAG MINDIG ELJÁTSZADOZHAT A SZEGÉNNYEL, MERT NÁLA VAN A PÉNZ, AZAZ A HATALOM.” (Déry Tibor) I-------------AUSTTSTÄ-------------1 L SQ rz A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint az 51. heti Ausztria Lottó nyerőszámai a következők: 2,5,24,39,41,43, pótszám: 4. Joker nyerőszám: 311396. (Folytatás az 1. oldalról) miatt családja „kitagadott”. Nem részletezem a gyermekeiről több éve még csak hallomásból sem értesülő elvált férj gondjait, mint ahogy a szentestét az országúton autózva töltő (?), — talán inkább mulató fiatal magányát sem. Ezek a problémák és a belőlük leszűrhető tanulságok későbbi írások anyagául szolgálhatnak majd. Úgy érzem azonban, két telefonhívásról mindenképpen szólnom kell. Az egyik esetben egy beteg, mozgássérült hölggyel beszélgettem. Egy mondatot szabadjon idéznem tőle: „Egyetlen örömöm, hogy szeretnek az emberek.” Kedves Telefonáló! Biztos Ön is tudja (sőt tapasztalja), hogy ez — még ha „egyetlen” is, de — egyike a legnagyobb örömöknek. A hívás kapcsán — bár erre senki nem kért — úgy érzem, nyilvánosan is kö(Foly tatás az 1. oldalról) boldog beteljesedését, nagy Istenünknek és üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét. Hiszen ő önmagát adta értünk, hogy minket minden gonosztól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegye.” Ezt követően Jézus születési körülményeinek megismerésében segített nekünk az evangélium Szent Lukács könyvéből: „Azokban a napokban Augusztus császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kvirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galiea Názeret városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, leteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt. Nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szönet illeti a békéscsabai Penza-lakótelep 6. számú épületének lakóit, akik süteményekkel, apróbb kedvességekkel igyekeztek enyhíteni ezen az estén is ágyhoz kötött lakótársuk nehéz helyzetén! Példát adva ezzel is, hogy a szeretet ünnepe nemcsak nevében az. A másik telefonhívásról különlegessége miatt szólok. Egy fiatal hölggyel furcsa beszélgetést folytattam, mert mint mondta, mi ismerjük egymást, ám mivel ő nem fedte fel kilétét (amit egyébként nem is kértem egyik hívótól sem), így én nem tudhattam, kivel beszélek. Nemcsak ez volt azonban furcsa a beszélgetésünkben, hanem maga a probléma, amivel megkeresett. Nagy bátorság és talán felelőtlenség is lett volna részemről, ha felszínes pszichológiai ismereteimmel próbáltam volna eligazítást adni számára. Már csak azért is, szólt hozzájuk: — Ne féljetek! íme jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma született a megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel. Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakara- tú embereknek.” Kovács József plébános a templom falára kihelyezett gyermekrajzpályázat díjazott alkotásaira is kitért. Ezeket említve indította az Isten és az ember szeretetével kapcsolatos gondolatait: „Mindenik rajz egy-egy kis imádság. Annak a szeretetnek az átimádko- zása, amellyel Isten szereti nemcsak a felnőtt embert, hanem szereti a gyermeket is. Mint ahogy egy gyermeket nem lehet nem szeretni. Isten is ilyen módon lépett a világba, gyermek képében, gyermek alakjában, mint minden ember. Ahogy Szent Pál apostol mondja: mindenben hasonlóvá lett hozzánk, a bűnt kivéve... Ma elérkezett az ő születésének napja. Erre az érkezésre vártak oly régóta a nemzetek, ahogyan mondja a próféta. Az egész választott nép arra várt, hogy eljöjjön egyszer az Isten fia. Eljön a messiás, és mert a lelki problémája sem éppen hétköznapi. Kérem ezért, hogy a megbeszélt módon keressen —, én komolyan ígértem a segítséget, nem pedig a „telefonügyeletes hivatali kötelessége” okán. Akik boldog hangulatban, meghitt családi körben töltötték az ünnepeket, azok sajnálják, hogy már elmúlt a karácsony. Vannak azonban olyanok is, akik ezzel nagy lelki tehertől szabadultak meg. Vége az egyedüllétüknek, a valós vagy képletes szobafogságra ítéltetésüknek. Az ünneplő családok is megkezdik „hétköznapi” életüket, mozgalmassá válnak a városok, falvak, benépesülnek az utcák, üzletek. S bár ettől ők lélekben továbbra is magányosak maradnak, de legalább a szó fizikai értelmében nincsenek egyedül. Hogy meddig? Talán a következő ünnepig... Laluska Éva megszabadítja az embert a rabságból, a bűn rabságából. Az érkezése azonban egészen más módon történt, mint ahogy az ember elképzelte, és szerette volna meghatározni Isten számára, hogy milyen módon lépjen a világba. A megérkezése, földre érkezése nagyon csendesen, és nagyon egyszerű körülmények között történt. Az Isten érkezését nem jelezte hangos trombitaszóval, nem kürtölték előre az újságok és a hírközlő eszközök, hogy el fog jönni és itt ebben az órában meg fog születni... Nem a gazdag, hanem az egyszerű, szegény emberek közé, az ők üd- vözítésére, szeretetére jött erre a földre. Az Isten végtelen sze- retetét itt ebben a kisdedben tudjuk szemlélni, megérteni. Mint ahogy egy kisgyermekhez az ember nem tudja, hogy érjen hozzá, hogyan fogja meg, az Isten.ilyen közelségbe jött hozzánk, mert szeret bennünket. Bennünket is néven akar szólítani, a mi szívünkben is meg akar születni. Engedni akarja, hogy megérintsük őt és ő is megérintsen bennünket. Ha Jézus százszor is megszületne Betlehemben, de a mi szívükben nem tudna megszületni, akkor nem érne semmit a születése, a földre érkezése. Mindenkit személyesen, személyre szólóan akar megérinteni, és a szeretetével átmelegíteni.” Magyari Barna Jézus nemcsak Betlehemben... Karácsonyi koncert. Már hagyomány, hogy az esztendő utolsó napjaiban a békési református templomban karácsonyi hangversenyt rendednek. Az idei hangversenyen fellépett a helyi Kpracs Teréz Általános Iskola énekkara, a dr. Hepp Ferenc Általános Iskola énekkara, a Szegedi Kis István Református Gimnázium énekkara, a, baptista gyülekezet énekkara, valamint szerepeltek az Állami Zeneiskola tanárai és növendékei is. Fotó: Such Tamás Csendes napok a kórházi ügyeleteken Csendes hétvégéről és a megszokott forgalomról számolhattak be megyénk mindhárom kórházának ügyeletén. Gyulán, a Pándy Kálmán Kórház városi körzeti ügyeletét naponta 20-25 beteg kereste fel. Súlyos betegséggel nem találkoztak, mint ahogy ittas vezetés miatti vérvételre sem került sor. Jórészt megfázásos eredetű panaszokkal, néhá- nyan pedig az ünnepi lakmáro- zás utáni gyomorrontással jelentkeztek. A baleseti ügyeletén a közúti balesetek, illetve az otthoni sérülések szokásos arányáról számoltak be. Valamivel nagyobb forgalomról számolt be a Békéscsabai Réthy Pál Kórház* felnőtt ügyelete. Itt naponta átlagosan 60 esetet jegyeztek fel. A hűlé- ses panaszok domináltak, gyomorrontás csak elvétve akadt köztük. A három nap alatt közel hetvenen fordultak meg az orosházi kórház ügyeletén. Főleg asztmás, fulladásos panaszokkal, továbbá epe- és gyomor- bántalmakkal keresték fel az ügyeletet. A kórház baleseti ügyeletén a jeges, csúszós idő következtében — különösen szombat-vasárnap — több volt törés és az agyrázkódás. Határhelyzet Karácsony másnapján, hétfő délelőtt a személygépkocsival utazóknak nem kellett várakozniuk a határátkelőknél — tájékoztatta az MTI-t a Határőrség Országos ParancsnokságaA teherautóknak belépésre csak Rédicsnél kellett 1 órát vesztegelniük; a kilépők várakozási ideje Rédicsnél 3 óra, Nagylaknál 22 óra, Gyulánál 10 óra és Biharkeresztesnél 1 óra volt. Főiskolai tervek az ezredfordulóra (Folytatás az 1. oldalról) — Ami a közeljövőt illeti, két nagy dolgot szeretnénk meglépni — magyarázta a főigazgató. —Az egyik egy népi kulturális intézet alakítása lenne a békés-tarhosi zenepavilonban, a másik a két éve szerveződött Neumann János In- novátorképző Intézet csatlakoztatása a főiskolához. Ezek után a részletekről beszélt Köteles Lajos. Mint mondta, három évvel ezelőtt már szó esett róla, hogy a békés-tarhosi zenepavilonban a főiskola legyen a szakmai irányítója egy ott kialakításra kerülő népi kulturális intézetnek. — Az az igazság, hogy akkoriban még nem volt olyan erősen érzékelhető a művészétek, a népi kultúra atomjaira bomlása, mint ma, ezért három éve még nem tartottam olyan fontosnak ezt a dolgot — hangzott a magyarázat. — Most azonban úgy érzem, hogy a kulturális intézmények vezetőinek megnőtt a felelőssége abban, hogy a szétesni látszó népi szellemi értékek megmaradnak-e az utókor számára. A Békés-Tarhosi Baráti Kör tagjaiban hasonló gondolatok ébredtek, így a főiskola és a baráti kör vezetése hamarosan tárgyalóasztalhoz ült. Számtalan ötlet merült fel a kihasználatlan zenepavilon hasznosítására. Egy-egy képzési folyamatot, speciális továbbképzéseket lehetne kivinni Tarhosra. A pavilon közelében lévő vendégházak az alkotóművészek számára elvonu- lási lehetőséget jelentenének. A népi kulturális intézet idegenforgalmi szempontból is eladható lenne, hiszen külföldi érdeklődőket lehetne beavatni a magyar kultúra és művészet rejtelmeibe. Európa és a Kárpát-medence népi kultúráját felölelő tarhosi kultúrcentrum megalakításának előkészítésével egy „ad-hoc” bizottságot bíztunk meg, amelynek vezetője Vámos László, a tarhosi baráti kör neves személyisége. A bizottság egyik fő feladata az érdekegyeztetés Tarhos, Békés, a főiskola és a megye között. A végleges döntést jövő őszig kellene meghozni, hogy 1996-ban létre lehessen hozni az intézetet, amely stílusosan Gulyás György nevét viselné. — A másik nagy terv a Gáspár László kezdeményezésével alapított Neumann János Innovátorképző Intézet főiskolához csatlakoztatása — folytatta a főigazgató. — Ennek a kezdeményezésnek a jelentőségét sokan nem ismerték fel. Amerikában már bevett gyakorlat, hogy a felsőoktatásban nemcsak elméleti szakembereket képeznek, hanem* olyanokat is, akik a környezetük megváltoztatására, megújítására vannak felkészítve. A Neumann János intézet 17 oktatójából 11 kandidátus, 4 nagydoktor. Jobbak a mutatóik, mint bármely egyetemnek. A képzés maga is egyetemi szintű, úgyhogy számunkra nagyon hasznos lenne bekapcsolni ezt a képzést is a csabai főiskola vérkeringésébe. Ha sikerülne az itt szerzett diplomát államilag elfogadottá tenni, jövőre akár nappali tagozaton is bevezetnénk az oktatását. A főiskola tehát nyitni akar. Az ötletek és a megvalósításhoz szükséges szellemi erő, (sőt némi pénzügyi háttér is!) már megvan, a többi bürokrácián, a szűkebb és tágabb környezet felismerésén, befogadókészségén múlik. M.M.
