Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-23 / 303. szám

Földink volt. Ezen a na­pon született 1854-ben Bé­késcsabán Zöldi Márton színész, író. Tanulmányait a Műegyetemen kezdte, de utóbb vidékre szerződött színésznek. Néhány éven át a Nemzeti Színház altit- kára, majd a pesti Dalos Szín­ház igazgatója. Ezután ki­zárólag írói tevékenységet folytatott. A korabeli lapok­ban rendkívül nagyszámú elbeszélése jelent meg, nagy­részi Lucián álnéven. Né­hány színművét előadták a Budai Népszínházban és a Városligeti Színkörben. Segélykoncert. A Juven­tus Rádió segélykoncertet ren­dez a szajoli vonatszerencsét­lenség 30 halálos áldozatának emlékére december 26-án 16.45-kor a budapesti Fortuna Házban (I., Hess András tér 4.). Az est bevételét a MÁV által a családtagok és hozzá­tartozók megsegítésére létre­hozott alapítvány javára ajánl­ják fel. A műsorban fellépnek a hazai rockzene jeles képvise­lői — többek között a Sing- Sing együttes, Bródy János, Zoltán Erika, Somló Tamás, Gerendás Péter, Hobo és az Edda —, neves sportolók, ri­porterek, műsorvezetők. Pénzfelajánlásokat a követke­ző számlaszámra lehet befi­zetni: MHB 215-08668-7120, Postabank és Takarékpénztár Rt. 021-19104-7021. Sopronkőhida 1944. A Kossuth Kiadó Sopronkőhi­da 1944 című művészeti albu­mát csütörtökön Budapesten a Magyar Ellenállók és Antifa­siszták Szövetsége (MEASZ) székházában bemutatták a saj­tó képviselőinek. A kötet az egykori baloldali ellenálló, Szávay Edit grafikusművész szemével láttatja a sopronkőhi­dai „magyar királyi országos fegyintézet” rabjainak hétköz­napjait. Ezért érdekes tükre ha­zánk egyik legszömyűbb kor­szakának — méltatta a kötet jelentőségét az album lektora Róder László. Kiemelte: Szá­vay Editnek még a legremény­telenebb helyzetben is volt annyi lelkiereje, hogy művészi színvonalon érzékeltesse a hír­hedt börtön hangulatát. A kultúra támogatása Egyetlen gazdasági modell sem lehetett sikeres anélkül, hogy a fellendülés előtt ne in­vesztáljon az oktatásba, illetve a kultúrába — állapították meg a kultúra finanszírozásáról a Corvin Páholyban tartott vita résztvevői. Fodor Gábor mű­velődési miniszter megítélése szerint a források közül az ál­lami támogatás a döntő, bár az elosztás változóban van, és ha kismértékben is, de megjelen­tek a magántámogatók. El­hangzott: a szférának meg kell tanulnia eltartani magát, és tu­domásul venni, hogy állami támogatásra jóval kisebb mér­tékben számíthat. Az állam­nak csak annyi intézményt szabad fenntartania, amennyi­re valóban van pénz, különben az egyetemeken és a színházak jelentős részében súlyos mű­ködési zavarok jelentkeznek. MEGYEIKÖRKÉP 1994. december 23., péntek A „cukros” gyermek nem beteg Sajátos életmódjuk környezeti támogatást vár A család és a környezet együttes támogatása nyújthat számukra biztonságot... Archív fotó — Folyton csak a cukorbeteg felnőttekről írnak. Miért nem foglalkoznak végre a cukorbeteg gyerekek és azok családjának gondjaival is? — hívta fel szerkesztőségünket a napokban egy olvasónk. A te­lefonhívást hamarosan sze­mélyes találkozás követte. Kiderült, Gál József egy ki- lencesztendős diabéteszes kisfiú édesapja, így avatott szakértője a témának. — Éppen szponzorok után rohangálok, ezért a kis késés — szabadkozik. — Alig egy éve jött létre a megyeszékhe­lyen a Cukorbeteg Gyerme­kekért Alapítvány. Mi szü­lők azzal segíthetünk, hogy ismeretségi körünkből meg­próbálunk támogatókat sze­rezni. — A hasonló sorsú szülők mennyire tudnak találkozni, kapcsolatot tartani egymás­sal? — Csak ritkán, pedig na­gyon hasznosak ezek a talál­kozások. Tavaly szerveztünk először családi táborozást Bélmegyerre. Elmondhattuk egymásnak tapasztalatain­kat, ételrecepteket cse­réltünk, sokat tanultunk egy­mástól. A táborban mind a diétás étrend összeállítását, mind a napi teendők pontos betartását szakemberek felü­gyelték. Csak hogy érthetőbb legyen, a fiamnak a követke­zők szerint telik egy napja: korán reggel ébresztő, majd negyed hétkor vércukor mé­rés, azután inzulin injekció. Csak utána jöhet a reggeli. Az iskolában tízórai, ebéd, majd uzsonna. A rendszeres étke­zés a cukorbetegek esetében elengedhetetlen. Este otthon újabb adag inzulin. Ez termé­szetesen másoknál is hason­lóan alakul, legyen az iskola­idő vagy nyaralás. —Az iskolában a gyerekek betartják-e a fentieket? — A rendszeres életmód ezeket a gyerekeket rend­kívül fegyelmezetté teszi. Adódnak azonban olyan helyzetek is, amelyeket a pe­dagógusok egy része nehezen tolerál. Amikor az óra kellős közepén a gyerek bekap egy szem cukrot vagy néhány fa­latot a tízóraijából, azt nem rosszaságból teszi! A békéscsabai Réthy Pál Kórházban 1982 óta végzik a diabéteszes gyermekek gon­dozását. A gyermekosztályon Somlai Rózsa főorvosnőhöz és Lovászi Éva doktornőhöz ötven beteg tartozik a megye különböző részeiből. Hosszú ideje foglalkoztatta ket­tőjüket, hogyan tudnának gondozottaiknak valami többletet nyújtani. így szüle­tett meg egy évvel ezelőtt az alapítvány gondolata. Dr. Lovászi Éva, a kurató­rium elnöke bizakodó: —Az első évünk nem múlt el eredménytelenül. Akció keretében a régi vércukormé- rő készülékes betegeinket új, modernebb műszerrel láttuk el. Továbbá a nyári táborunk megvalósulásában is sokat segített az alapítvány. —Miben látja a táborozta­tás előnyét? — Felmérések bizonyít­ják, hogy a csoportos tanulás­nak, az ismeretek közös fel­elevenítésének, átbeszélésé- nek sokkal mélyebb, tartó- sabb a hatása. Ebben a tanu­lásban a szülők részvétele is fontos, hiszen különösen a kisebb gyermekeket teljes egészében ők látják el. S itt nem elég pusztán a teendők­kel tisztában lenni. Többre van szükség, maximálisan ismerniük kell a gyer­meküket, észrevenni rajtuk a legapróbb változás jelét is! Ahogy nőnek a csemeték, úgy tanulják meg fokozato­san a diétát, a testmozgást, tulajdonképpen életük vala­mennyi tevékenységének összehangolását. Tízéves kor felett egyre többet meg­értenek a saját betegségük­ből, így egyre több önálló feladatot el tudnak látni, idővel már az inzulin beadá­sát is. Ám ezeket a dolgokat a készség szintjére kell fej­leszteni. A gyermek pedig könnyebben tanul, ha mintát lát maga előtt. — A gyerekek azonban nem csak a szűk családjukkal érintkeznek. Környezetükbe ugyanúgy beletartozik az is­kola, így a pedagógusok és a diáktársak is. A diabéteszes gyermekek sokszor találják szemben magukat értetlen­séggel, a tolerancia hiányá­val... — Minden szülőnek itt a kórházban elmagyarázzuk, bizonyos helyzetekben mi­ként kell viselkednie a kör­nyezetnek. Eddig a szülőkre várt, hogy erről a nevelőket, illetve az osztálytársakat tá­jékoztassa. Az alapítvány a jövőben ehhez is segítséget kíván nyújtani. Egy pedagó­gusoknak szóló tájékoztató füzet kiadását tervezzük. Ebben gyűjtenénk össze a tudnivalókat azokról a teen­dőkről, amelyekre fel kell készülniük, ha cukorbeteg, gyermek kerül az osztályba. — Tervekből, elképzelé­sekből nincs hiány. Az alapít­vány kasszája viszont annál szegényebb. Kiktcíl várják a segítséget? — Á családokra nem szá­míthatunk. Nekik épp elég teher a cukorpótló szerek, a diabetikus italok, az olaj, margarin és a sovány húsok beszerzése. Ezzel már meg is válaszoltam a kérdését, alapítványunk kizárólag adakozásból tartja fenn ma­gát. Terveink természetesen vannak és reméljük jószán­dékú emberek, szponzorok is lesznek, akik ezeket az elképzeléseket, köztük a jö­vő nyári táborunkat, támo­gatásra méltónak találják. A Cukorbeteg Gyerme­kekért Alapítvány számla- száma: Mezőbank Rt. 269- 98923-0431500 Csath Róza Adventi csendben Halk beszélgetés, szépen terí­tett asztalokon a piros almákba tűzött gyertyák és a Kölcsey úti, illetve Kőműves Kelemen sori óvodások ajándékai karácsonyi hangulatot idéznek. A házi­asszony, Pluhár Erzsébet — aki a pedagógus nyugdíjasklub ve­zetője Békéscsabán — szíves szóval és meleg szeretettel fo­gadta a klub tagjait és vendégeit a karácsonyi teadélutánra. A hosszú asztalt körbeültük, így mindenki megsimogathatta pil­lantásával a másikat. A mai nap­ra nemcsak a lélek öltözött ün­neplőbe, hanem előkerültek a szekrények mélyén rejtőzködő ünnepi ruhák is, melyek viselői­ket valami megfoghatatlan báj­jal ruházzák fel. Az ünnepi műsor nyitányaként Miklya Pál mondott karácsonyi köszöntőt. Műsorb­lokkjában nagy átéléssel Kahilil Gibran versét szavalta el a szere- tetről. Ezt zenei, majd Vörös­marty: Szegény asszony köny­ve című verse követte. A részt­vevők áhítattal, elgondolkodva hallgatták. Sokuk szeme bepá­rásodott, emlékeztek a régi ka­rácsonyokra, szeretteikre, bará­taikra, akik már elmentek. Surin Andránsé Ilus néni fogta össze a következő részt; a verseket dr. Szentistványi Istvánné, dr. Zsi- la Jenőné, Kálmán Gyuláné, Tóth Istvánné, Gazdag Mária mondták el. A zenei montázs ismert és csodálatos hangulatot árasztó karácsonyi énekek mag­nófelvételről szóltak, melyet Ratkai Lászlóné állított össze. Az adventi koszorú gyertyáinak egyenkénti meggyújtása követ­kezett, a gyertyák jelentésének idézése mellett: a megújulás, a szeretet, egymás iránti odafi­gyelés, a „tedd a jót”! Nem lehet visszaadni azt a hangulatot, mely e délután folyamán uralkodott. Mély alázattal és nagy szeretettel egymás iránt idéztek fel csodálatos verseket: József Attilától, Ady Endrétől, Vörösmarthy Mihálytól, Juhász Gyulától, Babits Mihálytól, mely mind a karácsonyról, az emberről, a szeretetről szólt. A verseket azok mondták el ezen a délutánon, akik gyermekek ez­reit tanították meg olvasni, a szép a vers szeretetére, az embe­rekben való hitre. Végül min­denki meggyújtotta kis gyertyá­ját, mely kisebb lánggal égett, mint valaha a „lámpás”, de fényt, meleget, tájékozódási pontot ad a mai nehéz világunkban. Kelemen Éva Lépést lépés után A költői szerepvállalás kitárul­kozás a világ felé, meg valami más is, versenyfutás az idővel, egyensúlyozás a köztes állapo­tok alánk feszített kötelén. Tud­ja ezt Hetényi György mezőko­vácsházi költő is, aki immár harmadik verseskötetében a nap sugarait kísérli meg összegyűj­teni számunkra. „Lélekszakad­va futunk a mába, / s hordjuk a fordult napot; / Utunk kereszt­jén megállva, / nem szakítunk át szalagot...” (A napot hordjuk.) A kötet „Nap sugarait gyűj­töm” előszavában még felejthe­tetlen emlékű Balogh György barátunk ír a költőről: „...szé­pen halad a megkezdett úton...” Utóbb meg: „Előző köteteihez képest, itt sem tagadja meg ön­magát”, ...ami az én értelmezé­sem szerint azt jelenti: Hetényi olyan verseket ír, amilyet szo­kott. Tehát műveiről ráismer­hetünk a költőre. Verseit olvas­gatva arra is rá kellett jönnöm, verseinek ezt a felismerhetősé­gét nem valamiféle művészi, formai céltudatosság határozza meg, hanem a költő habitusa. Tárgyias lírájában (szerelmi lí­rájában is) szép képekkel, szép színekkel találkozunk: „Kék égi térbe vadlibák húztak / sza- badszámy ú hangos gágogással / a kitakart mezők / széles asztala fölé...” Költészetének egyenet­lenségét mutatja, hogy ezek a szép képek, színek olykor elhal­ványulnak, színfoltokká zsugo­rodnak össze, különösen a hosszabb költemények eseté­ben. Ezzel szemben nagy eré­nye Hetényi költészetének, hogy nála a falusi, paraszti élet nem megverselt mezei idill, ha­nem élet gyökerű valóság: Verseinek javában a személyes sorson van a hangsúly, de ez nem azt jelenti, hogy a költő önmagához kötődik legerőseb­ben. A haza gondjainak, a világ bajainak keresztútján, e kínok­kal való találkozást a költő szel­lemi készenléttel fogadja. Ver­seinek vonulatában, mely ebből az „élményanyagból” született bizonyossággá, nem nyugszik bele, hogy a világ a feje tetejére akar állni. A verskiváltó okok különbözősége sokszínűvé te­szi a kötetet. Hetényi György verseinek eredeti tisztaságával lépett ki elénk, költői feladatvállalása tiszteletet érdemel. Mind­annyiunknak szánt fohásza pe­dig hallgattassák meg a legma­gasabb helyen: „Valami jó kö­tőanyag kellene, / amely min­ket összekötne / szorosan, szótlanul, / szétszakítatla- nul.”... Verasztó Antal Dr. Bányai János: A felebaráti szeretet tulajdonásai Ha netán bárkinek kételye tá­madna: vajon lehet-e még a (felebaráti) szretetről újat mondani (írni)? — a kétsopro- nyi plébános legújabb könyvé­nek tanulmányozása során meggyőződhet róla= igenis le­het. A tudós szerző ugyanis — aki évekig tanított a szegedi hittudományi főiskolán — a türelem, a tisztelet, a végsőkig való remény, az alázat, a meg­bocsátás, az önzetlenség, a hátsó szándékoktól mentes jó­akarat stb. gyakorlását — mint a szeretet megnyilvánulásai­nak különböző aspektusait — összefüggésekbe ágyazva tár­ja az olvasó elé. Mondanivaló­ját mindenkor szemírási ala­pokra építve fejti ki, közérthe­tő stílusban. Gazdagon idézi és kiaknázza a legjelesebb egy­házdoktorok és szentek, vala­mint a — lélek rezdüléseire mindenkor nagy fogékonysá­got mutató — költők szeretet- re vonatkozó megnyilatkozá­sait. Jól megválasztott példái nem csak olvasmányosabbá teszik a könyvet, de mondani­valóját is életközeibe hozzák. Bizányára sokak számára ma­radnak emlékezetesek pl. az ellenségszeretet bemutatására általa felidézett megtörtént esetek. Ez a könyv — miként azt szerzője is megállapítja a bevezetőjében — mindenki­hez szól. A szeretet — vagy annak hiánya — ugyanis mindnyájunkat érint. Gyakor­lása pedig olyannyira fontos, hogy „ha elmulasztjuk, isten­kapcsolatunk is megszakad”. A könyv arra serkent, hogy máris kezdjük el gyakorolni vagy folytassuk bátran! A könyv Budapesten az Ecclesiánál, Szegeden a Szent Gellér tkönyvesboltban, Bé­késcsabán az Érdemes boltban kapható. Ára 100 forint.) (Szerzői kiadás, 1994.) Az ÁNTSZ Békés Megyei Intézete bejelenti, hogy az alábbi bélyegzők használata 1994. december 20-ától érvénytelen: 1. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Városi Intézete, Mezőkovácsháza 9. 2. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Városi Intézete, 5800 Mezőkovácsháza, Hősök tere 1. 3. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Városi Intézete, Városi Tisztifőorvos, Mezőkovácsháza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom