Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-22 / 302. szám
CSABAI NAPLÓ 1994. december 22., csütörtök Egy munka, melyért szeretettel fizetnek A kisgyermekek boldogsága a nagycsaládos egyesületekben dolgozók „fizetsége" (Képünkön nem interjúalanyunk, hanem más nagycsaládosok gyermekei láthatók) Telefonügyelet a szeretet ünnepén Sokan magányosak ezen a napon, bánatuk van, nem találják a helyüket, problémájukra a megoldást. Lehet, hogy enyhítene gondjaikon, ha valakivel megoszthatnák. Akkor is jólesne a beszélgetés, a segítségkérés, ha ez a valaki nem családtag, ismerős, hanem együttérző ismeretlen. Lapunk külső munkatársa, Laluska Éva szívesen várja hívásaikat Békéscsabán karácsony estéjén, szombaton 18-tól 24 óráig a következőszámon: (66)448-131. A családsegítő albérleteket keres Békéscsaba város címere Az oldalt írta és szerkesztette: Bede Zsóka. Munkatársak voltak: Dóczi Magdolna, Takács Mariann és Virág Ágnes. Fotó: Kovács Erzsébet. Olvasóink leveleit, véleményét várjuk: Békés Megyei Hírlap szerkesztősége, 5600 Békéscsaba, Munkácsy utca 4. Telefon: (66) 450-450. A megye többi településén ma ezen az oldalon Orosházáról és környékéről olvashatnak. A megyeszékhelyen békéscsabai olvasóinknak szerkesztettünk különoldalt. Hírek a városból Balesetmegelözés. Ma délelőtt 10 órától tájékoztatja a békéscsabai városi balesetmegelőzési bizottság elnöke a megyei bizottságot a megye- székhelyi tevékenységükről. A programbal szerepel még egy tájékoztató a gépjárművezetők utánkepzésének pszichológiai tapasztalatairól, a megye közúti baleseteinek helyzete és i Defenzív Autóvezető Kft. tgyvezető igazgatójának tájékoztatója. Kézműves kamara. Tegnap tartotta Budapesten, a Magyar Honvédség Művelődési Házában, a Magyar Kézműves Kamara alakuló küldöttgyűlését, amelynek működésében érdekeltek a békéscsabai kézművesek is. A részletekről a későbbiekben tájékoztatjuk olvasóinkat. Szemétszállítás. A városgazdálkodási vállalat a karácsonyi ünnepek idején változatlanul szállítja a város különböző területeiről a szemetet. December 26-án, hétfőn az ürítési rendnek megfelelően helyezzék ki a közterületekre a a város polgárai hulladéktároló edényeiket. Otthonában "kerestem fel Lán- czi Jánosnét, a Nagycsaládosok Mezőmegyeri Egyesületének elnökét. Marika négy gyermek édesanyja, Marika húsz, Szilviké tizenhat, Misiké tizenöt, Anikó nyolcéves. Nemrégiben a „Családjainkért” díjat kapta, amit dr. Benkő Ágota, a Nagy- családosok Országos Egyesületének elnöke adott át az őszi közgyűlésen több, mint kétezer ember előtt. — Hogyan fogadta a hírt, hogy ilyen magas rangú kitüntetésben részesült? — Nagyon meglepett, mert nem számítottam rá. Ezt a munkát nem azért végzem, hogy díjazzák. Négy testvérem van, én is nagycsaládos vagyok és tudom, hogy az embereknek hozzám hasonló gondjai vannak, amin segíteni próbálok. Ez nagyon jó érzés, de néha hálátlan feladat is. A díj nemcsak az én munkámat tükrözi, hanem az egyesület valamennyi alapítótagjának tevékenységét. Segítségük nélkül nem születhettek volna ilyen szép eredményeink. Egy éve vagyok az egyesület elnöke, 7 éve tagja, korábban helyettesként dolgoztam. Nem az a fontos, hogy milyen funkciót tölt be valaki, hanem az, hogy mit csinál, mit tesz a családokért. —Mikor alakult az egyesület Mezőmegyérén? — Jövőre ünnepeljük megalakulásunk ötödik évfordulóját, amire már most készülünk. Ötven család tagja az egyesületnek. —Ki lehet tag? — Akik három vagy több gyermeket nevelnek vagy neveltek, ami azt jelenti, hogy nem szükségszerű, hogy a gyermekek kiskorúak legyenek. Csatlakozhatnak hozzánk olyanok is, akik egy vagy két gyermeket egyedül nevelnek. Elvárás, hogy havonta egyszer a taggyűlésen részt vegyenek, valamint az egymásért végzett közös munkánkba folyamatosan bekapcsolódjanak. Tagdíjat is kell fizetni, de ez minimális összeg. A tagságunk állandó, a belépés önkéntes. Aki tag és megismeri ezt a közösséget, örömmel van köztünk. A taggyűlésekre a gyermekeket is el lehet hozni. Először a mindenkit érintő kérdéseket beszéljük meg, majd kötetlen beszélgetés következik. Itt mindenkit meghallgatunk és az egyéni problémák megoldásában is segítünk. Jó kapcsolatunk van a családsegítő központtal és a szociális irodával. Tagjaink problémáit ismerjük és minden esetben, kizárólag reális indokok alapján a segítséget megkapjuk. Legyen ez segély vagy adomány, amelyre a munkanélküliség és a nehéz életkörülmények miatt nagyobb szükség van. — Hogyan tervezik meg az éves munkát? — Részletesen költségvetést készítünk. Bevételeink a tagdíjakból, a pályázatokon nyert összegekből, valamint a Nagy- családosok Országos Egyesületének támogatásából vannak. A rendezvényeket is előre megtervezzük. Ilyen a farsangi bál, a gyermeknap. Az anyák-apák napjainak a városban is nagy visszhangja volt, mert többen felkerestek bennünket és beléptek az egyesületünkbe. Ősszel háromnapos kirándulást szerveztünk Szombathelyre—ezen ötvenen vettek részt — ahol találkozhattunk az ország más területén élő egyesületek tagjaival is. A Mikulásnapi ünnepségnek hagyománya van, sőt bálákat is rendezünk. Az „akciók” szervezése folyamatos. Ilyen a ruhacsere, kinőtt vagy feleslegessé vált ruhadarabokat vihetnek haza, azok, akik még használni tudják. Igyekszünk kedvező áron hozzájutni különféle termékekhez, például a cukorhoz, liszthez, rizshez, szaloncukorhoz, pelenkához. Akcióinkon vásárolhatnak a nyugdíjasok és sok esetben Mezőmegyer lakói. Lehetőségünk nyílt arra is, hogy a Békéscsabai Jókai Színház és a Szegedi Nemzeti Színház több előadását megnézhettük, melyért nem kellett fizetnünk. — Hogyan tartják a kapcsolatot a Nagycsaládosok Országos Egyesületével? — Havonta megjelenik egy kiadvány, a NOE-levelek, mely minden bennünket érintő témáról tájékoztat. Kéthavonta személyesen is találkoznak Budapesten az egyesületi vezetőkkel. Ezenkívül telefonon bármikor el tudjuk érni egymást. Több egyesülettel közvetlen kapcsolatunk van. Beszélgetésünk idején Marika a konyhában osztotta az akciós szaloncukrot, előfordult, hogy valaki pelenkáért jött. Megmutatta az „irodát”, amit a kisszobában rendezett be, hiszen rengeteg papírmunkával jár ez a ténykedés. Áz értekezleteken diktafont használ. A kazettát az egyesületi tagokkal itthon újra hallgatja.-—Hogyan lehet ennek a rengeteg feladatnak eleget tenni munka és nagycsalád mellett? — A férjemre és gyermekeimre mindig számíthatok, ők segítenek. Ezt a munkát — amiért ugyan nem pénzzel, szeretettel fizetnek — azért végzem, mert érzem a szükségességét. Tudjuk azt, hogy egy közösséghez tartozunk, egyesületünk egy nagy család. Az egész országban, így Békéscsabán is egyre drágább és kapósabb az albérlet. Sokan kerülnek olyan helyzetbe, családdal vagy magányosan, hogy mások fedele alá kényszerülnek. A fiatal házasoknak pedig lakásvásárlásra vagy építésre ritkán van elegendő pénzük, tehát ők is-albérletbe mennének. A békéscsabai családsegítő szolgálat ingyenes szolgáltatása, hogy igyekszik olcsó albérletet találni a szociálisan rászorulóknak. Ehhez persze A Kórház utca közepére érkezve hatalmas, vaskorláttal körbevett, elhagyatott parkra figyelhet fel a járókelő. Ó, ha ez a tér beszélni tudna, volna oka panaszra. A futballmérkőzések alkalmával rengeteg kerékpáros „bérel” itt járművének helyet. Ez a környék már csak olyankor éled fel, egyébként úgy tűnik álomra ítéltetett. Átpillantva a másik oldalra a névtábla Peter Jilem- niczky utcát mutat. Az itt lakók szinte semmit sem tudnak a névadóról. Jilemniczki szlovák regényíró volt, aki műveiben a parasztság életét jelenítette meg. A Puskin tér beépítésével alakult ki ez az utca, albérleti szobát, lakást elfogadható áron kiadni szándékozók címére lenne szükségük. Kölcsönösen is segíthetnek egymásnak fő- és albérlő. A magányos, beteg, ellátásra vagy segítségre váró emberek, ha otthonukba tudnak fogadni lakást keresőket, azok is fordulhatnak a családsegítőhöz. Kérik tehát, hogy Szent István tér 9. szám alatti (telefon: 441 - 147) szolgálatuknál jelentkezzenek azok, akiknek kiadó lakásuk, lakrészük, szobájuk van. melynek vonala a régi vásártér közepén húzódik. Hétköznap kevés autó jár erre, hét végén azonban a meccsek miatt megélénkül a forgalom. — Elviselhetetlenül nagy ilyenkor a por, benzingőzös a levegő — panaszkodik az egyik lakó. Á házak is megsínylették már az átmeneti zűrös napokat, hiszen omladoznak a falak, hullik a vakolat. Egy-egy kiadósabb eső után megáll a víz a kövesút szélén. Az általános iskolai diákotthonban is elnéptelenedik a szünetben. A kórház új szárnyának építése után remélhetően szebbé, tisztábbá válik majd a környék. Itt a szünet, mégsem esik a hó Séták a megyeszékhelyen: Peter Jilemniczky utca A lencsésiek köszöneté A lakótelepi nyugdíjasklubban 1994. december 19-én a karácsony előtt szokásos gyertyaöntéssel és asztalidíszek készítésével voltunk elfoglalva — Csüllög Tériké irányításával —, amikor váratlan vendég érkezett, dr. Kovács Zoltán, a József Attila-lakótelep egyik leköszönő önkormányzati tagja látogatott meg negyven darab karácsonyi csomaggal, kellemes meglepetést okozva. A nyugdíjasklub tagjai ezúton köszönik meg figyelmességét. Itt köszönjük meg a közösségi ház dolgozóinak is — Takács Péternek és Margitnak— évek óta tartó figyelmességét, segítőkészségét, jóindulatát. Fábián Lászlóné, Kovács Pálné, Zsaukó Lászlóné Akinek még szállás sem jutott... (felvételünk archív és nem a helyszínen készült) „Majd lesz valahogy” Hajléktalanok karácsonya A békéscsabai hajléktalanok szállásán nem jár nagy felhajtással a karácsony. Az itt lakók nem szaladgálnak ajándékok után, és nem törik a fejüket az ünnepi menün. Sokkal hétköznapibb gondjaik vannak. Például, hogy mit csináljanak három hónap múlva, ha lejár az idejük. Amikor megkérdeztem, mi a tervük a szentestére, leginkább csak a vállukat vo- nogatták. A szálló harminc embert képes befogadni, négy szobára elosztva. Mosóport és teát kapnak, a többiről maguknak kell gondoskodniuk. Mindeddig egyetlen szociális szervezet, alapítvány sem ajánlott fel részükre semmit az ünnepekre. Ottjártamkor hármójukkal találkoztam. Ebédjük romjai felett beszélgettem velük. A legfiatalabb elmondta, hogy már talált magának munkát: szakácsként fog dolgozni és csak két albérlet között kényszerült az ingyenszállásra. Neki egyébként is szerencséje van, mert szüleinél töltheti a karácsonyt. Ők biztosan szívesebben látják most, hogy állása lesz, ugyanis éppen ennek hiánya volt az, ami miatt távoznia kellett otthonról két évvel ezelőtt. A másik két férfi a vasútállomáson alvók szűk, de masszív táborához tartozik. Őket már a rendőrök sem háborgatják igazoltatás során. A várótermet ugyan nem nagyon fűtik, de még mindig kellemesebb, mint a fagyott földön, és a hó sem lepi be az embert. Hideg ellen véd a nagykabát, ami jó időben párnaként szolgál. A szállásra csak nappal járnak be mosni és melegedni. (Az éjszakai tartózkodásnak szigorúbb feltételei vannak: állandó munkahellyel kell rendelkezni. Ez nekik nincs, bár egyikük elmondta, hogy a városgazdálkodásnál dolgozott — köznyelven közmunka —, de sajnos annyira összeveszett valamelyik társával, hogy annak testi épsége felett érzett aggodalomból otthagyta állását.) Szenteste meghallgatják az éjféli misét a templomban, majd elfoglalják megszokott helyüket a váróterem padjain. Nem lesz zsúfoltság, a románok hazamennek az ünnepekre. A jövő évről...? Majd lesz valahogy.
