Békés Megyei Hírlap, 1994. december (49. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-01 / 284. szám

1994. december 1., csütörtök HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Diákotthon harminc kollégistának Apácán is az utolsó volt Fuss, hogy segíthessünk! Ezzel a felhívással fordultak iskolatársaikhoz a 7. B osztá­lyosok Csanádapácán. Egyik osztálytársuk ugyanis hóna­pok óta kórházi ápolásra szo­rul egy közlekedési balesetben elszenvedett súlyos sérülés miatt. Az iskolai futóverseny nevezési díjait (az összeg min­denkinek a lekiismeretére volt bízva) szeretnék a családnak átnyújtani, ezzel is hozzájárul­va osztálytársuk gyógyítási költségeihez. Karácsonyi meglepetés. Medgyesbodzás önkormány­zata a legutóbbi testületi ülé­sen úgy határozott, hogy bár szűkösek az anyagi lehetősé­gek, de a községben élő gyer­mekeket karácsonyi meglepe­tésben részesíti. E szerint a te­lepülésen lakó minden 18 év alatti gyermek, illetve minden továbbtanuló fiatal egyszeri 2500 forint támogatásban ré­szesül. — Úgy gondoltuk a múltkor, hogy túl vagyunk az utolsó testületi ülésen — mondta kö­szöntőjében dr. Frankó Károly polgármester Gyomaendrődön. Vélhetően a ciklust záró testüle­ti ülésen. A mostaninak az összehívására azért került sor, mert a Szarvasi Földhivatal gyomaendrődi kirendeltsége megvásárolná a Győzelem Ter­melőszövetkezet (felszámolás alatt áll) volt székházát. Régi helyéről a hivatal ide költözne, ehhez kér 2 millió forintot Gyo- maendrőd városától. A Föld­művelésügyi Minisztérium már 3 millió forintot átutalt az ingat­lan megvásárlására. Mezőhegyesen a helyi válasz­tási bizottság 48 önkormány­zati képviselőjelöltet vett nyil­vántartásba. A napokban a József Attila Általános Művelődési Köz­pontban a 33 független jelölt közül 20 lakossági fórum kere­tében találkozott a választók­kal. (Ez utóbbiak csoportját lé­nyegében a jelöltek házastár­A határozat végül kompro­misszummal zárult, a képvise­lő-testület a jövő évi költségve­tés terhére támogatja a földhiva­tal ingatlanvásárlási szándékát azzal a feltétellel, hogy a szol­gáltatás teljes körűvé válik, s ezzel egyidejűleg a Gyomaend­rődi Földhivatal önálló lesz. Egyben kéri a földhivatalt, hogy Dévaványa és Ecsegfalva te­lepüléseket is vonja be elképze­léseibe, s tőlük is kérjen anyagi támogatást. Pénzt a képviselő- testület nem ad, a döntést a kö­vetkező testületre hagyja. A Bethlen Gábor Mezőgaz­dasági Szakközép- és Szak­munkásképző Iskola is pénzt sai, barátai, illetőleg a „sze­replést” nem vállaló képvise­lőjelöltek alkották.) Az érdek­telenség mértékét mutatja, hogy előzetesen írásban vagy telefonon kérdéseket lehetett volna feltenni a jelölteknek (erre a szervezők szórólapo­kon és a kábeltévén keresztül is felhívták a figyelmet), ám senki sem élt a lehetőséggel. kért az önkormányzattól. Az in­tézmény megvásárolná a Hősök útja 63. szám alatti, valamikori óvodaépületet, amely az Alkot­mány Tsz felszámolása miatt eladó. Itt diákotthont létesítene, ahol 30 kollégista elhelyezése válna lehetővé. Ezzel egy idő­ben értékesítené a mostani, Bajcsy-Zs. utcai diákotthont, amelynek a felújítása horribilis összeget jelentene, az épület vé­telára 3 millió forint. A szakkö­zépiskola a pénzt kölcsönbe kéri, s az említett diákotthon értékesítése után, 1995-ben megadná a város­nak. A képviselők a kérést elfo­gadták, s a pénzt az iskola rendel­kezésére bocsátják. p. J. Kiderült, hogy valamennyi jelölt a helyi demokrácia kiszé­lesítéséért, a dolgok jobbá téte­léért vállalta a december 11-ei megmérettetést. Saját, minden­re kiterjedő programot senki nem hirdetett. Akiket ez ügyben megszólítottak, azok azzal hárí­tották el a kérdést, hogy még nem ismerik az önkormányzat anyagi lehetőségeit. Ennek ellené­re ötletekben, elképzelésekben és bíráló szavakban nem volt hiány ezen az estén. M. Gy. Csanádapáca képviselő­testülete megtartotta utolsó ülését. Mórocz László polgár- mester értékelte az önkor­mányzat 4 éves munkáját. El­mondta, hogy az eltelt idő­szakban befejeződött a torna­terem és elkészült az emeleti rész az iskolában. Folytatódott az egészségügyi központ épí­tése, 1993 őszén pedig hozzá­kezdtek a szociális otthon megvalósításához. Az anyagi lehetőségek függvényében támogatta az Sztojcsev Szvetoszláv, a Békés­csabán megjelenő Heti Mérleg főszerkesztője, tegnap délelőtt sajtótájékoztató keretében mu­tatta be Gondolkodó lét című könyvét. Cs. Tóth János, a kötetet megjelentető Tevan Kiadó igazgatója, elmondta: a Gon­dolkodó lét közel ezer példány­ban látott napvilágot, és elsősor­ban a helyi értelmiségnek szól. A kiadáshoz szükséges pénz nagyrészét — segítőkész szponzorok révén — a szerző szedte össze. önkormányzat a sportot, a mű­velődést, a fiatalok első lakás­hoz jutását. A fokozódó szoci­ális gondokat egyre több se­gély kiutalásával próbálták enyhíteni. A polgármester ki­hangsúlyozta, hogy bár az ön- kormányzat bevételei folya­matosan nőnek, az árak emel­kedése miatt azonban egyre nehezebb gazdálkodni. Az ülés végén a testület jó­váhagyta az 1995. évi költség- vetési koncepciót. Zsikai Péter Kántor Zsolt, a kiadó főszer­kesztője hangsúlyozta: Sztoj­csev Szvetoszlávot a közélet küldte publicisztikát írni, s mi­közben „legeltette” a publicisz­tikákat, verseket alkotott. A szerző által alkalmazott irodal­mi műfaj a novella és a próza­vers határai között helyezhető el. Prózapoétikájának legjel­lemzőbb jegye a groteszk és az abszurd. Műveiben a bolgár kultúra sajátos ízei nagyszerűen keverednek a magyarságra jel­lemző boldogságra szomjas lelkülettel. Magyári Barna Fórum a családi-baráti körnek Aki nem az anyanyelvén ír Novák Éva Bernadett: Drogcsempész voltam 3. Vonzott a Kelet Megszűnt a gyár, munka- nélküli lettem. Kaptam se­gélyt, de az édeskevés volt a megélhetéshez. Hirdetést ad­tam fel az újságban, bár őszin­tén szólva nem bíztam benne, hogy kellek valakinek. Szerencsére tévedtem. Egy utazásszervező menedzser­céghez kerültem, amolyan mindenesnek. Irodai munkát végeztem a számítógépen. Túl nehéz nem volt a feladat, a fizetés sem volt rossz, de „ter­mészetesen” bejelentés nélkül alkalmazott a főnök, Harry, aki szerintem a világ legkülö­nösebb üzletembere. Külföldi volt, német, s ha igaz, amit a kolléganőm mesélt róla, akkor úgy került Magyar- országra, hogy a dúsgazdag ap­ja — akinek a gyárban mint ifjú trónörökös mindent összeku- tyult, amihez csak hozzányúlt, kitagadta. De mert mégiscsak a fia volt, nyitott neki Svájcban egy vaskos folyószámlát, amellyel úgy gazdálkodhatott, ahogyan akart. Egyetlen kiköté­se volt csak az öregnek: mehet bárhová, csak Németországba, az ő gyárába ne tegye be többet a lábát. Magyarul egy szót nem tu­dott, s hogy miért pont hoz­zánk jött, fogalmam sincs. Mindenesetre nagy dúrral fo­gott hozzá saját cége megszer­vezéséhez. Irodát bérelt, be­rendezte, milliókat érő számí­tógépes bázist hozott létre. Belefogott mindenbe, ami csak az eszébe jutott, s amihez egyáltalán nem értett. Hogy meddig bírta a folyószámla ezt az üzletmenetet, nem tudom, ugyanis egyetlen fillér bevételt nem produkált egy esztendő alatt, viszont fizette a bérle­teket, az alkalmazottakat és élt, mint Marci Hevesen, például mindennap a Kempinski Szál­lodában vacsorázott. Mindezt azért meséltem el egy kicsit részletesebben, mert az volt az érzésem, hogy az emberileg elviselhetetlen főnök és a teljesen értelmetlenül vég­zett munka miatt kilátástalan az életem... Móni vidéki lány, egy néger sráchoz ment férjhez, kint éltek Ausztriában egy ideig. Később elváltak. Ezután Móni hazajött, de a férje révén már igencsak benne volt a drogcsempészés­ben. Mónitól tudtam meg, hogy az afrikai kereskedők gyakran foglalkoztatnak futárszolgálat­ra fehér bőrű lányokat. Sze­rintük a fehér nők könnyebben átcsúsznak a vámon, különösen a keleti országokban, ahol na­gyobb tisztelettel bánnak velük, mint a férfiakkal. Móni rutinos csempésznek számított, és amióta elvált a fér­jétől, egy Péter nevű kereskedő­nek dolgozott. Péter Pakisztán­ból szerezte be a heroint, Móni egy „fuvarért” 8000 dollárt ka­pott, s nem rossz pénz az egyhe­tes kirándulásért. Persze csak akkor, ha nem számítjuk a koc­kázatot, a lebukás veszélyét. Péter Lilient is Móni közre­működésével szervezte be. Ba­rátnőm vállalta a kockázatos „munkát”, mert nem dolgozott, meg az sem tetszett neki, hogy a szülei tartsák el... — Utazz ki nyugodtan, meg­látod, hogy semmi bajod nem lesz. Péter is mindvégig ott lesz veled, s ha bármi történik, köz­belép —- győzködte Móni Lili­ent és sikerrel. Ismertem Lilien kételyeit, s féltettem, de lebeszélni nem mertem. Tudtam, nagy szüksé­ge van a pénzre. Végül Lilien beadta a derekát, igent mondott, elutazott, én meg izgatottan vár­tam a visszaérkezését. Valahol mélyen bennem is megfogal­mazódott már: ha neki sikerül, ha szerencsésen visszatér, ha azt mondja, hogy nem veszélyes az utazás, akkor... Esetleg én is megpróbálom. Lilien akkor volt először Ke­leten, repdesett az örömtől, mi­kor hazatért, áradozott az előke­lő szállodákról és azokról a pa­kisztáni férfiakról, akik ott nyü­zsögtek körülötte, s a maguk tiszteletteljes módján csapták neki a szelet. — Más világ az, neked is el kell menned — mondta most már nekem. — Különösen így, hogy nem kell fizetned érte. Pa­kisztánt látni kell, azt elképzelni nem lehet. Lilien számomra veszélyes húrokat pengetett, jól tudta, hogy imádom az egzotikus, sö­tét bőrű férfiakat, a különös tája­kat, az utazást. Egyre többet foglalkoztam a gondolattal, s mondtam magamban: talán ez az egyetlen alkalom az életem­ben, hogy megismerhessem a világnak ezt a részét. Akkoriban nagyon kiakad­tam a főnökömre. Azt se tűrte, ha leszaladtunk a közértbe enni­valóért és déltájban elfogyasz­tottuk. Amint meglátta, hogy eszünk, azonnal adott valami­lyen „sürgős munkát”, olyat, ami nemhogy tíz percet, napo­kat is ráért volna. El akartam menni onnan, még mielőtt telje­sen kiborít. Elkeseredett hangu­latom is hozzájárult ahhoz, hogy elhatározzam: elmegyek Pakisztánba. A lányok meg­győztek, hogy tényleg veszély­telen az utazás. Azt gondoltam, hogy egy hét alatt kipihenem Harryt, olyan élményekben lesz részem, amikre másként soha nem lett volna alkalmam, s mindezek tetejébe kapok annyi pénzt, hogy kibírjam, amíg talá­lok új munkát. Üzentem a lá­nyokkal Péternek... Felhívott telefonon és a Kál­vin téri aluljáróban a tele­fonfülkéknél beszéltük meg a randevút. (Folytatjuk) Lejegyezte: Halász Kálmán HIRDETÉS Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata vételárajánlatot vár a következő ingatlanára: Békéscsaba, Őr u. 3. sz. ház mögötti ingatlan. Hrsz.: 3261/13. Területe: 3921 m2. A területen építési engedéllyel építhető 84 db garázs, a garázsok területei 3 x 6,5 m = 19,5 m2. Az önkormányzat a teljes területet értékesíteni kívánja (3921 m2). Az ajánlati alapár: 2500 Ft/m2. Külön-külön történő vételi szándék esetén az egy ga­rázsra jutó külső közlekedő terület árát is meg kell fizetni. A vevőnek kell saját erőből megépíteni a garázsok üzemeltetéséhez szükséges valamennyi közművet (út, csapadékvíz-elvezető rendszer, elektromos energia). A megépült útra az esetleges fejlesztések érdekében a tulajdonosoknak szolgalmi jogot kell biztosítani az át­járás végett. AZ AIÁNLATNAK TARTALMAZNIA KELL: — a vevő nevét, címét, társaság esetén cégbejegyzési számát — a vételár kiegyenlítése érdekében bankgaranciát — a megépítés ütemtervét, fizetési feltételeket — vételárajánlatot. Az ajánlatokat 1994. december 6-án 9 óráig kell zárt borítékban eljuttatni a Vagyonkezelő Iroda címére: Békéscsaba Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, 5600 Békéscsaba, Szent István tér 7. sz. Amennyiben a környéken lakókból szerveződött ga­rázsszövetkezet vagy építő közösség a terület egészé­re vagy egy részére benyújtja vételi szándékát, az el­bírálásnál részesüljön előnyben. A tulajdonos fenntartja magának a jogot, hogy ha a beérkezett ajánlatok számára nem kedvezőek, nem hirdet eredményt. Képviselőjelöltjei nk Mezökovácsháza LEZSÁK KÁROLY LOVÁSZ SÁNDOR ID. KULIGA LŐRINCNÉ KISS JÓZSEF Almáskamarás GYARMATI JÁNOS STURM MIHÁLYNÉ NAGY SÁNDORNÉ DOHÁNY GERGELYNÉ Kaszaper BUDINSZKI ILONA MDF Képviselőjelöltjeink Újkígyós DOCS ZOLTÁN NÁTOR JÁNOSNÉ HARANGOZÓ IMRE BÁNFI ISTVÁN VINCZE GÁBOR Kunágota EGRI JÓZSEF LIPTÁK ISTVÁNNÉ Dombegyház HERÉDI KÁROLY VARGA JÁNOSNÉ 4 MDF Polgármesterjelöltjeink PÁPAI ZOLTÁN Kunágota AMBRUS ATTILÁNÉ Almáskamarás KUN BÉLA Kaszaper

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom